A századvégi társasági élet jól ismert alakjáról, az író és szerkesztő Wohl Jankáról írta ezeket a sorokat kiadásra szánt naplójában a két Wohl nővér jóbarátja, az író Justh Zsigmond. A fiatalembernél húsz évvel idősebb anyai barátnő (az újabb kutatások szerint) 1843-ban látta meg a napvilágot. Polgári családban született, és húgával, a három évvel fiatalabb Stefániával együtt gondos nevelésben részesült. Mindkét leány író és szerkesztő lett, és a pesti társasági életben jól ismert irodalmi szalont vezettek, amelyet Stefánia 1889-es halála után néhány évvel a nővére egyedül is megnyitott barátai, ismerősei számára.

Wohl Janka arcképe – Kézirattár

Wohl Jankát zongoraművésznek szánták, de félénksége miatt végül nem lépett művészi pályára. Fiatalkorában verseket írt, később kötetének kiadását Jókai Mór segítette. Később megírta a modern asszony breviáriumát, könyvet írt a kerékpárról, a női szépségről, az otthonról, az illemről, valamint francia nyelvű művet Liszt Ferencről. Az első teljes hazai Copperfield Dávid-fordítás szerzője és egyben az első írónő, akit a Magyar Tudományos Akadémia hivatalosan felkért fordításra. A Magyar Bazár mint a Nők Munkaköre, valamint a Fővárosi Lapok melléklapjaként megjelenő Salon és Sport egyik szerkesztője volt. Írói és szerkesztői munkássága mellett igen jelentős volt a társaságszervező tevékenysége is.
A korabeli társasági élet egyik fontos találkozóhelye volt a szalon. Az igényes társalgás és a színvonalas társasági időtöltés igénye egyre többször fogalmazódott meg a korszakban. A már említett Justh Zsigmond az egyik tárcájában az irodalmi szalon jelentőségét emelte ki.

A századvégi Pest életében a Wohl-szalon e tekintetben is fontos szerepet töltött be.

A szalon már az 1870-es években működött, s bár a fiatalabb nővér, Stefánia halála után (1889) egy ideig Janka nem fogadott, később újra megnyitotta termeit.
A nővérek – ahogy fiatal barátjuk megfogalmazta – megértették az egyik legfontosabb szalonszabályt, és nem a mennyiségre, hanem a minőségre helyezték a hangsúlyt. Bár általában nagy volt náluk a jövés-menés, nem volt tömeg a szalonjukban. Délutánonként vagy téli estéken otthon voltak, azaz fogadónapot tartottak, amikor egy-egy csésze tea mellett várták látogatóikat beszélgetésre, felolvasásokra, közös zenélésre. Szezononként két-három nagyobb estélyt adtak, amelyeken szélesebb kör vett részt, de a törzsvendégek, habitüék névsora is páratlan. A teljesség igénye nélkül érdemes említeni a vendégek közül Liszt Ferencet, az orosz festő Verescsagint, Rosty Pált (Eötvös József korán elhunyt sógorát), a Kisfaludy Társaság több tagját, Greguss Ágostot, Beöthy Zsoltot, Győry Vilmost, Szász Károlyt, Ballagi Mórt, valamint Fraknói Vilmost, Haynald Lajos bíborost. Rendszeres látogató volt Berzeviczy Albert, a gróf Csákyak, Dessewffyk, Bethlenek, a Forgách, Jankovich, Keglevich, Korbay, Kenessey, Pejachevich, Vay és Zichy család tagjai, de említhető különböző országok konzuljai mellett Vámbéry Ármin, Grünwald Béla, Szmrecsányi Miklós is. A művészek közül Zichy Géza, „ki majd minden kiadatlan művét a Wohlék szalonjában mutatta be először”, Hubay Jenő, Aggházy Károly, Bellovich Imre karmester, valamint Zala György és Strobl Alajos látogatta őket. A hölgyek között rendszeres vendég volt – mások mellett – De Gerando Antonina, Takács Lajosné (Brahms-énekesnő), a Cebrián grófnők (egyikük Hubay Jenő hegedűművész felesége lett) és Arany Lászlóné. A vendégek sora folyamatosan gyarapodott, közöttük említhető még Pekár Gyula vagy Feszty Árpád is.
Az impozáns névsor már önmagában bizonyítja, hogy a két hölgy szellemes társalgó lehetett, s nemcsak meghívni, hanem megtartani is tudták a vendégeiket. Justh Zsigmond, a „házibútor” 1892-ben írt a szalonról, amikor Janka – pár évvel Stefánia halála után – ismét megnyitotta otthonát (a Nádor utca után akkor már a József téren, végül pedig a Deák Ferenc utcában). Justh szerint Janka racionálisabb volt, mint a húga. Kiváló emberismerettel fordult vendégeihez, tudta, hogy kivel hogyan beszéljen, mindenkivel megtalálta a megfelelő témát és hangnemet.

 Wohl Janka szalonja. Magyar Salon, 16. k., 404. – Törzsgyűjtemény

Általában növelte egy szalon vonzerejét, ha egy-két híres ember látogatásával büszkélkedhetett vagy a rendszeres látogatók mellett időről időre új vendégeket fogadott. Bár Janka látogatóinak névsora igen impozáns, ő is ambicionálta, hogy időnként új vendégek meghívásával tegye szalonját még vonzóbbá. Erre érdekes és szemléletes példa a már többször említett fiatal barátjához írt egyik levele (amely jól mutatja, hogy a társaságban – és nála is – nemegyszer találkozott a születési és a szellemi elit).

S hogy mivel töltötték az időt a szalonban? Felolvasásokat, zenei előadásokat, bemutatókat tartottak, mindenekelőtt azonban társalogtak. Az igazi háziasszony pontosan tudta, hogy kit kivel ismertessen össze, kinek milyen témát vessen fel, tudta ösztönözni, irányítani a beszélgetést. Befejezésül álljon itt egy rövid részlet a már említett tárcából az írónő társaságszervező és szalonháziasszonyi tehetségéről!

Wohl Janka szalonja. Magyar Bazár, 1901. június 1. Törzsgyűjtemény

Az irodalomtörténet sokáig 1846-ot tartotta Wohl Janka születési évének. Mészáros Zsolt a disszertációjában Török Zsuzsa levéltári kutatásaira hivatkozva már 1843-ra teszi az író-szerkesztő születési évét.
Wohl Janka 1901. május 23-án hunyt el.

Az idézeteket a mai akadémiai helyesírás szabályai szerint adom meg.

Válogatott irodalom:

• Borbíró Fanni: „Csevegés, zene és egy csésze tea”. A Wohl-nővérek a pesti társaséletben, Budapesti Negyed, 2004/tél
• Dede Franciska: Justh Zsigmond, az irodalmi dendi, Budapest, ELTE, BTK, 2005. (Doktori disszertáció)
• Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé”. A magyar írónık története két századforduló között (1795–1905), Budapest, Kortárs, 1996.
• Justh Zsigmond: A Wohl nővérek szalonjáról, Magyar Salon, 1892, 16. k. 405–407.
• Justh Zsigmond: Egy párisi irodalmi salon. (Comtesse Diane és köre), Magyar Salon, 1888, 9. k. 471–479.
• Justh Zsigmond: Hazai Napló. In Justh Zsigmond naplója, s.a.r. Halász Gábor, Budapest [1941]
• Justh Zsigmond: Wohl Stefánie, Ország-Világ, 1889. febr. 2., 62. sz.
• Mészáros Zsolt: Wohl-nővérek munkássága: irodalom, sajtó, szalon, Budapest, ELTE BTK,  2016 (Doktori disszertáció)
• [Schwarcz Gyula]: A budapesti társaság, Budapest, Pallas, 1886.
• Török Zsuzsa: Wohl Janka és Arany János kapcsolata sajtóközlemények tükrében. In Pusztai Bertalan (szerk.): Médiumok, történetek, használatok – Ünnepi tanulmánykötet a 60 éves Szajbély Mihály tiszteletére, Szeged, Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, 2012, 140–155.

Dede Franciska (Kutatásszervezési Osztály)