Ifj. Albrecht Dürer festő, grafikus, művészeti író, könyvkiadó, matematikus 1471. május 21-én született Nürnbergben. A késő gótika és a kora reneszánsz korszak határán alkotó művész nemcsak a német, de az egyetemes képzőművészetnek is az egyik legkiemelkedőbb alakja. Valóban „polihisztor” volt, a szó legjobb értelmében.
Ma már szinte valamennyi ismert művének fotója online is megtekinthető.
Ifj. Albrecht Dürer: Önarckép iringóval, 1493. – Wikimedia (Louvre2. art database, Közkincs)
Nekünk, magyaroknak ifj. Albrecht Dürer különösen kedves, hiszen édesapja, idősebb Albrecht Dürer aranyműves a Magyar Királyságból, a Gyula melletti Ajtós településről indult el, hogy végül Bajorországban telepedjen le.
Nemcsak azért fontos tehát, hogy a magyar nemzeti könyvtárban születéséről megemlékezzünk, mert magyar vonatkozású művész, hanem azért is, mert életműve egyik szép példája annak, hogy a könyvek világa és a képzőművészet milyen szorosan összetartoznak. Grafikai tevékenységének fontos jellegzetessége, hogy fejlesztette és előszeretettel alkalmazta a kor sokszorosítási technikáit. Kezdetben főleg fa-, később rézmetszeteket készített, sőt, más eljárásokkal, mint például a vasmaratás is kísérletezett. Mindez pedig a papírkészítés és a könyvnyomtatás fejlődésével és elterjedésével párhuzamosan történt. Művészi, különösen grafikusi képességei rendkívüliek voltak. A nyomtatás révén nemcsak az általa illusztrált könyvek, de a sorozatok és az egyes grafikai lapok is, a nyomtatott könyvekhez hasonló módon, már nemcsak egy szűk elit tagjaihoz jutottak el, hanem széles közönség számára válhattak ismertté. Dürer Európa-szerte népszerű művész volt. A sokszorosítás ahhoz is hozzájárult, hogy nagyszerű munkái viszonylag nagy számban maradhattak fenn.
Nem kell messzire mennünk hozzá, hogy eredeti műveit megcsodáljuk, kifejezetten gazdag a budapesti Szépművészeti Múzeum csaknem 250 darabból álló Dürer-anyaga, és ezeket időről időre be is mutatják időszaki kiállításokon. 2020-tól Dürer feketén-fehéren címmel állandó virtuális tárlaton is látható a múzeum Dürer-gyűjteménye.
Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeiben számos, az elmúlt fél évezredből származó, Dürerrel kapcsolatos kötet és más nyomtatvány található. A Régi Nyomtatványok Tárának Apponyi-gyűjteményében továbbá Dürer-metszeteket is őrzünk. Az utolsó vacsora, illetve a Krisztus ostorozása című fametszet az eredetileg 1497 és 1510 között készített Nagy Passió egy-egy lapjának későbbi, 1580-ben, illetve 1690-ben készített levonatai.
Megvan Dürer Underweysung der Messung mit dem Zirckel und Richtscheyt című, geometriai mérésekkel kapcsolatos elméleti művének három – az 1603-as, az 1538-as, és az eredeti, 1525-ös – kiadása –, illetve 1606-os latin fordítása is. Könyvtárunkban megtalálható az Etliche underricht, zu befestigung der Stett, Schloss und flecken című, várak, városok erődítésével foglalkozó munkájának 1603-ban kiadott példánya is.
A Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár sem nélkülözi a Dürer művészetéhez valamilyen módon kapcsolódó nyomtatványokat. Ilyen például az I. Miksa császár diadalmenete című fametszetsorozatot bemutató szabadlapos album, melyet a budapesti kiállítást követően, 2005-ben adtak ki.
Több exlibris és metszet van a gyűjteményünkben, amelyek a mester előtti tisztelgés céljából, illetve a műalkotásaira való reflektálás nyomán születtek (l. pl. egy korábbi blogbejegyzésünkben).
Ez a bejegyzés a metszetekkel foglalkozik. Tárunk 1945 után készült mintegy 15.000 darabos metszetgyűjteményéből néhány művet kiemelve azt kívánja bemutatni, milyen hatást gyakorolt Dürer a 20. század második felének néhány magyar alkotójára, abban az időszakban, amelyet a magyar grafika fénykorának is neveznek. A grafikák kiadója a Képcsarnok Vállalat vagy a Rézkarcoló Művészek Alkotóközössége volt.
1971-ben a Magyar Nemzeti Galériában nagyszabású Dürer-emlékkiállítás nyílt, rendezői B. Supka Magdolna és Kass János voltak. Ebből az alkalomból 66 grafikus munkáit mutatták be.
E darabok közül számos sokszorosított grafika megtalálható tárunkban. Ilyen az A. D. mester rajziskolája. Alkotója, Rékassy Csaba (1937–1989), kivételes tehetségű grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Kádár György tanítványa volt, festőművész oklevelet kapott. Megay László, akivel több könyvet is készítettek együtt, reneszánsz embernek tartotta, „aki képzőművészként is bölcselő, filozófusként pedig kézműves”. Kő Pál szobrászművész szerint pedig „a homo universalis megtestesítője volt.
Rékassy Csaba 1970-ben készült rézmetszete tiszteletadás, amely egyszerre szól a mesternek, mint magiszternek, a tanítónak, akitől a tanítványok elsajátíthatják a szakma fortélyait. Szól ugyanakkor a kézműves mesternek is, ezt hangsúlyozza a rajztechnikai eszközök aprólékos ábrázolása mellett a megörökített helyszín műhelyjellege is. Rékassy Dürerhez hasonlóan maga metszette rézlemezeit, keverte festékeit. 1967-től „R. Cs.” vízjelű papírjait is maga merítette. Érdemes megvizsgálni a rajzeszközöket, melyek közül például a rács, Dürer művészetelméleti munkáiban is felbukkan. A szellemi-spirituális tartalmakra utal az emberalakok jelenléte, például a Rékassy Csaba művein gyakran felbukkanó, széles karimájú kalapot viselő ember.
Rékassy Csaba: A. D. mester rajziskolája, 1970. Rézmetszet, papír Jelzet: Metszet1970/443
(A kép további felhasználása engedélyköteles: hungart © 2021)
Kocsis Imre (1940–2015) mesterei a Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János és Kádár György voltak.
„A festőként induló Kocsis Imre az 1960-as évek végén, a magyar grafika virágkorában (…) intenzíven kezdett alkalmazott grafikával foglalkozni. Először organikus és geometrikus formák dinamikus kontrasztjára épülő grafikákat készített, majd következtek a pop-art tanulságokat érvényesítő sorozatok, később pedig a fotót segítségül hívó grafikai lapok. E lapokon a jelképteremtés, az emblematikus kifejezés útjait vizsgálja.”
Mintha ez a folyamat megfigyelhető lenne egyetlen, a Grafikai variációk Albrecht Dürer születésének 500. évfordulója tiszteletére (1971) című művén belül is. A kiindulópont Dürer 1500-ban készített, ma a müncheni Alte Pinakothek képtárban őrzött önarcképe. Az eredeti mű három változatban („variációk”) való megörökítése sorozatszerűvé teszi a művet, ami a pop art egyik sajátossága. Ilyen jellegzetesség a jelképek kiemelt alkalmazása is, itt ez a nagyméretű, az arckép előtt, arra vetülve, hangsúlyosan megjelenő Dürer-monogram, amely már saját korában, a nyomtatott művek elterjedésével szinte a művész védjegyévé vált. Maga a kidolgozás pedig a hiper- vagy fotórealista stílust követi.
Kocsis Imre: Grafikai variációk Albrecht Dürer születésének 500. évfordulója tiszteletére, 1971. Rézkarc, papír Jelzet: Metszet1971/499
(A kép további felhasználása engedélyköteles: hungart © 2021)
Sziráki Endre (1944) grafikus autodidakta művész.
„1967-től vesz részt kiállításokon, csoportos tárlatai voltak főleg külföldön (Németország, Lengyelország, Olaszország) és egyéni bemutatók (London, Helsinki). 1971–1974-ig Derkovits-ösztöndíjas volt. Műveiben legszívesebben tollal és tussal dolgozik. Könyvillusztrációkat is készít.”
Sziráki Endre (Újvidék, 1944). In. Kieselbach Galéria és Aukciósház honlapja
Dürer (1971) című lapján nem utal egyértelműen Dürer valamelyik alkotására, talán ez a munka távolodik el a vizsgált művek közül leginkább Dürer képi világától. Talányos műnek tűnik. Három, szakállas, kopasz férfi látható, akik talán ugyanazt az embert örökítik meg három különböző állapotában. (Vö.: Kocsis Imre műve) Gazdag fogalomkört idéz a középkori kínzókamrát idéző helyszínen a kikötözött szenvedő, a földön térdeplő, és az álló, kezével áldást osztó, (vagy hármast mutató?), csuhát viselő alak ábrázolása.
Sziráki Endre: Dürer (1971). Rézkarc, papír. Jelzet: Metszet1971/430
(A kép további felhasználása engedélyköteles: hungart © 2021)
Bordás Ferenc (1911–1982) képzőművészeti és orvosi tanulmányokat is folytatott. Aba Novák Vilmos és Buday György tanítványa volt. Korai korszakában főleg az expresszionizmus és a szürrealizmus stílusában alkotott fametszeteket. Későbbi művein szorosabb irodalmi vonatkozás és mélyebb gondolatiság figyelhető meg. Grafikai tevékenységére főként kisgrafikák, ex librisek, és tájképek készítése jellemző.
Bordás Ferenc Gondolatok Dürer A. születésének 500-ik évfordulóján… (1971) című műve motívumgazdag, apró képekben szintén bővelkedik. Ő is felidéz híres Dürer-alkotásokat, például a mester egyik, 1498-as, a madridi Pradóban őrzött önarcképét. Metszetének szervező elveként tehát valamilyen gondolati szálat, asszociációs láncot érdemes keresni. A képen uralkodó városképi elemek – tornyok, hidak, templomok, összeköttetést teremtenek a Dürer életével kapcsolatos helyszínek, a magyar, az itáliai és a német föld között.
Bordás Ferenc: Gondolatok Dürer A. születésének 500-ik évfordulóján… (1971). Rézkarc, papír. Jelzet: Metszet1971/613
(A kép további felhasználása engedélyköteles: hungart © 2021)
Würtz Ádám (1927–1994) is kivételes rajzkészségű grafikus volt. A Képzőművészeti Főiskolán Hincz Gyula és Bortnyik Sándor voltak a mesterei. Élénk képzeletvilágából vett elemekkel népesítette be illusztrációit és önálló képeit. A hagyományos grafika megoldásaival, később népi motívumokat is felhasználva hozta létre saját, részletgazdag, szürrealisztikus képi világát. Főként linómetszeteket és rézkarcokat készített, az általa készített könyvillusztrációk olvasók milliói számára jelentettek meghatározó élményt.
Würtz Ádám Dürer emlékére (1971) című műve nem Dürer születésének 500. évfordulója körül készült, hanem korábban és Kaleidoszkóp címmel is ismert. Egy szemlélődő ember áll a kép középpontjában, vele szemben pedig egy gömb, ami lehet a világ teljessége, a kerek világ, de lehet a Napkorong is. A kalap kiválóan alkalmas felület, hogy rajta a fejben kavargó gondolatok megjelenhessenek. A mű nem idéz közvetlenül Dürer-képeket, rajta hosszasan vizsgálható az egyes apró részletek, motívumok, a parányi alakok üzenete.
Szabó Vladimir (1905–1991) 1924-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke, Csók István, Rudnay Gyula, Vaszary János és Benkhard Ágost voltak a mesterei. Ő is tanult az orvosi egyetemen.
Festőként, de különösen grafikusként alkotott maradandót. Pályája kezdetétől készített könyvillusztrációkat.
Valamennyi vizsgált mű közül a Hommage a Dürer (1973) esetében a leggazdagabb az idézetek száma. Művészi számvetésnek tűnik az a többszörös, művészi és optikai vissza- (és oda?) tükrözés, ahogyan a néző látja a középpontban ülő festőt, amint a tükörképét összeveti Dürer önarcképével. Körülötte helyezkednek el a nagy pontossággal megörökített Dürer-művek, csak néhányat említve: az I Miksa császár, a Willibald Pirckheimer portréja, a Szent Antal-képről a városábrázolás, a Négy boszorkány, A paraszt és felesége a piacon…
Szabó Vladimir: Hommage a Dürer (1973). Rézkarc, papír. Jelzet: Metszet1973/329
(A kép további felhasználása engedélyköteles: hungart © 2021)
Kevesen tudják, de Vagyóczky Károly (1941) grafikáival mindannyian nap mint nap találkozunk, hiszen ő a legtöbb bankjegyünk és számos bélyeg tervezője. Nyomdászcsaládból származik. A Képzőművészeti Főiskolát 1966-ban végezte el a Sokszorosító Grafika Tanszék növendékeként. 1978-tól a Pénzjegynyomda Művészeti Osztályának vezetője volt.
Vagyóczky Károly műve is idéz. Csendéletén (1976) szépen megfér egymással egy csokor virág, egy ülő Buddhát ábrázoló szobor és két Dürer-lap a falon. Mindkettő 1510-ben készített fametszet, amelyhez a mester moralizáló verset szerzett. A Halál és a Zsoldos című képhez 30 sornyi, az időről, és az örökkévalóságra való felkészülésről szóló vers tartozik, a másik, az Iskolamester címen is ismert Aki körültekintő akar lenni, imádkozzon Istenhez itt a Földön című metszet a művész öccsét ért sérelem nyomán született, ehhez 66 soros, a kegyes életről szóló verset írt.
Vagyóczky Károly: Csendélet, 1976. Rézkarc, papír. Jelzet: Metszet1976/128.
(A kép további felhasználása engedélyköteles: hungart © 2021)
„Dürer rajzművészete a modern magyar grafika egyik legfontosabb igazodási pontja volt. […] E nemzedék számára a klasszikus példa követése a hivatalos művészet erőltetett realista példatárával szemben, az önkéntes hagyományválasztás szabadságát demonstrálta.”
Megfigyelhető ugyanakkor a tárgyalt művészeknél a grafikai mesterségbeli tudás megmutatásának igénye. Mintha csakugyan egy középkori vagy későbbi céh felszabaduló inasai, legényei lennének, igyekeznek „remeket” készíteni, hogy azzal, legalább képzeletben, elkápráztassák mesterüket, Dürert.
„Ajtós csak ködös messzeség volt:
onnét indult ötvös-édesapád.
Hallottál-e, értettél-e magyar szót?
Kié vagy és kinek van jussa rád?
Neved kezdőbetűit odavésted,
rajzoltad, írtad képeidre: AD.
S az ismeretlen magyar jelentésnek
titka szerint adtál: adtad magad.
Mint biztatás és csendes intelem,
az »imádkozó kéz« van itt velem
remekeidből: egy másolatod.
»Kérj bátran!« – szüntelen ismételed.
»AD!« – ragyog a kétbetűs felelet.
Igen, Ő ad! ... Téged is Ő adott.”
Szakirodalom
- Magyar grafika. [Magyar Grafikai Kiállítás Dürer emlékezetére, születésének 500. évfordulóján], [rend. B. Supka Magdolna, Kass János], [a katalógust összeáll. Stettner Béla] Budapest, Gyula, Magyar Nemzeti Galéria, Erkel Múzeum, 1971.
- A hónap alkotója: Rékassy Csaba: Rézkarcfitness. Non-profit országos online grafikai közösség (2011. március 2.)
- Würtz Ádám. Rézkarcfitness. Non-profit országos online grafikai közösség (2013. július 17.)
- Mészáros Ákos: Babonás, lidérces látomás – Rékassy Csaba művészi világa. In. Új Ember, 2016. december 26.
- Misinterpretation of Dürer’s art by academia on purpose. In. Albrechtdurerblog.com 2013.11.21
Köszönjük a Hungart. Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesületnek, hogy engedélyezte a képek közlését.
Tasnády Attila (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)