Az 1933-as gödöllői Cserkész Világtalálkozó és a Jamboree

2021. szeptember 10. 06:00 - nemzetikonyvtar

A Gödöllő című fényképalbum (FAlbum 1198) felvételei

A közelmúltban, augusztus első két hetében volt 88 éve annak, hogy Gödöllőn megrendezték a 4. nemzetközi cserkész világtalálkozót, amelyre annak idején nem csupán a Magyar Cserkészszövetség, hanem jóformán az egész ország serényen és izgalommal készült. Az 1933-as 4. Cserkész Világdzsembori (vagy akkori írásmóddal jamboree) Magyarország „nagy dobása”, jó előre megtervezett és beharangozott, széles körű publikációs tevékenységgel kísért, példásan szervezett és – a képekből és kiadványokból ítélve – kifogástalanul levezényelt rendezvénye volt. A főszervező és táborparancsnok, gróf Teleki Pál tiszteletbeli főcserkész már egy 1932-ben tartott előadásában világosan és tömören megfogalmazta az akkor már bőven szervezés alatt álló dzsembori indítékait, tervezett tevékenységeit, óhajtott eredményeit és a létszámmal, résztvevőkkel kapcsolatos elképzeléseket.
Előadásában elmondta, hogy a rendezvény nem titkolt célja – a „cserkésziesség” megélése és tökéletesítése, a különböző nemzeti csapatok vidám együttléte, barátkozása, valamint különféle feladatokban való együttműködése mellett – az ország, és benne a cserkészszervezet, legfőképpen pedig „a fiúk” jó hírének nemzetközi propagandája volt. Teleki kitért a helyszínválasztásra és a kialakítandó táborrészekre, valamint azok elhelyezésére is. Kiemelte, hogy Horthy Miklós, Magyarország kormányzója nagylelkűen hozzájárult a nemzetközi nagytábornak Gödöllőn, a királyi kastély parkjában és annak környékén történő lebonyolítására, azzal a kikötéssel, hogy ez olyan időszakban legyen, amikor ő maga is ott tartózkodik.

E blogposzt apropóját az a dzsembori-fényképalbum adja, amely 2020 júniusában került vásárlás által a Történeti Fénykép- és Videótár gyűjteményébe (FAlbum 1198). A lapokon összesen 114 fénykép sorakozik, amelyek nagy többsége a gödöllői helyszínen készült, de az utolsó oldalakon van néhány eltérő témájú kép is: egy nagyobb csoportkép síelőkről, illetve katonákról készült kis csoportképek – ezek bizonyára személyes vonatkozásban állnak az előző felvételekkel, talán a több fotón is szereplő kis bajuszkás férfi révén. Magát az albumot zöld, a gerincén és a sarkokon megerősített vászonkötés borítja, és fekete zsinórral van összefűzve. Belső előzéklapjai arany márványozott mintásak; az album lapjai sötétszürke kartonlapok. A belső borítón található a temperával festett címszöveg és díszítés. Képaláírások, magyarázatok sajnos egyáltalán nincsenek az albumban.

A címlapon a balra szökkenő fehér szarvas a magyar mondák csodaszarvasa, amelyet a dzsembori jelvényéül választottak, és egyúttal szellemiségének is jelképéül szolgált. Ezt a mozgalmat alapító Lord Robert Baden-Powell, „B-P”, „Bi-Pi” így öntötte szavakba:

„Az ősmagyarok követték a fehér szarvast, de nem azért, hogy megöljék, hanem mert új utakhoz, új kalandokhoz vezette őket s az üldözés öröme a boldogság ösvényére vezetett. A fehér szarvast mint a cserkészjellem szimbolumát tekinthetjük. Fölfelé szökellve vezet benneteket, átugorja a nehézségeket, szembenéz új kalandokkal, melyekre a cserkészet magasztos céljainak követése közben akadtok. És ez a küzdelem hozza meg számotokra a boldogságot. A magasztos célok pedig: Isten, hazátok és embertársaitok iránti kötelességeitek egész szívvel való teljesítése, a cserkésztörvények szerint való élet. Igy mindegyitek előmozdítja Isten országát ezen a földön, a béke, a jóakarat uralmát az emberek között.”

Lord Robert Baden-Powell: A Csodaszarvas nyomában. In. Jamboree Budapest–Gödöllő 1933, szerk.: Radványi Kálmán, Budapest, IV. Világjamboree Táborparancsnokság, 1933., 3. – Törzsgyűjtemény.  Elektronikus változat: OSZK Digitális Könyvtár

5_baden-powell_emelveny_opti.jpgBaden-Powell a díszemelvényen a magyar vezetőség néhány tagjával. In. Jamboree Budapest–Gödöllő 1933, szerk.: Radványi Kálmán, Budapest, IV. Világjamboree Táborparancsnokság, 1933., 4. – Törzsgyűjtemény.  Elektronikus változat: OSZK Digitális Könyvtár

E kötet címlapja meglepően hasonlít a fényképalbuméhoz, csak éppen jobb irányba ugró szarvassal. Feltételezhető, hogy a fényképalbum készítője előképként használta a hivatalos tábori albumot. Nem csupán emiatt, hanem fényképes és szöveges tartalma miatt is hasznos összevetni ezt a nyomtatott kiadványt az egyedi, fényképes példánnyal, mivel ez utóbbinak számos helyszínéhez, szereplőjéhez megfejtést nyújtanak a hivatalos kiadvány fejezetei és képaláírásai. Másfelől pedig ez a kötetbe foglalt fényképsorozat nagyszerűen kiegészíti az itt és másutt nyomtatásban megjelent képeket és leírásokat, illetve az egyéb, magán- és köztulajdonban (pl. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény; Fortepan) lévő fényképekről ismert tábori környezetet és a résztvevőket.

A cserkészek által csak „Mártonka” becenéven emlegetett, népszerű Márton Lajos pedig, aki rengeteg riportgrafikát készített a tábor résztvevőiről és kisebb-nagyobb epizódjairól, egy szubjektív, rajzos albumban tette közzé beszámolóját.

A képek egymásutánja, csoportosítása a mai néző számára kissé következetlennek tűnik, de lehet, hogy ez csak az információ hiánya, a világtábor eseményeinek felületes ismerete miatt van így. Összefoglalóan mindenesetre elmondható, hogy a találkozó számos aspektusáról láthatunk felvételeket: az ünnepélyes díszfelvonulás csapatairól; az emelvényen beszédet tartó Baden-Powellről és Horthyról, valamint a tribünök közönségéről; tanácskozó cserkészvezetőkről és fiatal cserkészekről; a cserkészek hétköznapi tevékenységeiről, jókedvű időtöltéséről; a vezetőség néhány tagjáról és pár egyházi személyről; az üzletváros épületeiről és a tábor érdekes építményeiről, táborkapuiról, kerítéseiről.

A gödöllői helyszín nagyon jó döntésnek bizonyult: itt kényelmesen jutott hely a tábor összes alkotóelemének, és megközelíthetősége is kiváló volt. Négy fő részre tagolódott a tábor: a királyi kastély külső parkja – ezt engedte át kegyesen a kormányzó Őfőméltósága a cserkésztalálkozó céljára –, a város kezelésében álló Erzsébetliget, az e körül fekvő erdő- és mezőparcellák, valamint egy nagyobb terület (akkoriban: három koronauradalmi tábla az országút jobb oldalán), ahova a díszfelvonulásokat, bemutatókat, nagyobb nemzeti játékokat szánták. Könyvtárunk Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtára több, a cserkésztalálkozó alkalmából kiadott térképet is őriz, amelyek segítségével a fényképek között is jobban tájékozódhatunk, és képzeletünkben megelevenedhet a bő kéthetes dzsembori.

Az egyik különleges tábort – amelyekből egyébként összesen kilenc volt, köztük a kisfiúk (farkaskölykök) tábora és a rövidebb időre érkező vendégeké –, a Csepel-szigeten elhelyezkedő vízitábort természetesen nem tüntették fel ezek a térképek, noha ez is szerves része volt a cserkésztalálkozónak. A külföldi vendégek nem csupán ide, hanem szervezett kirándulások során az ország jó néhány nevezetes tájára és városába, a fővároson kívül pl. Esztergomba, Pannonhalmára, Tihanyba, a Mátrába és a Hortobágyra is eljutottak ittlétük idején. Az „egész ország legyen jamboree” jegyében a magyar cserkészcsapatok mindenütt felkészülten és barátságosan fogadták a külföldi csoportokat.
A gödöllői dzsembori kb. 26 000 résztvevőjének napjait a szervezett programokon, istentiszteleteken és bemutatókon kívül maga a táborozás, azaz a sátrak felverése, a táborhelyek körülkerítése és csinosítása, a főzés és egyéb „házimunka” töltötte ki. Cserkészek lévén már eleve jó néhány praktikus fogásnak és lényeges tudásnak birtokában voltak, de a világ minden tájáról érkezett csoportok sok-sok újdonságot tudtak mutatni egymásnak. A Magyar Cserkészszövetség igyekezett gyakorlatias, nem csupán a tábor idején, hanem a későbbiekben is haszonnal forgatható kiadványokkal segíteni a táborozókat: ilyenek pl. a Főzési receptek, illetve a Famunkák című könyvecskék. A nyelvi akadályok leküzdéséhez pedig egy négynyelvű kis zsebszótárt is összeállítottak, „extraként” az angol kiejtés fonetikus átírásával: ez utóbbi olykor elég mulattató olvasmány. A dzsemborin megszólaltatandó, kötelezően megtanulandó dalokat ismét egy másik kis füzet foglalta össze, Nézem az eget címmel.
A fényképalbumban és a másutt is megörökített ötletes táborkapuk, kerítések és egyéb faépítmények bizonyítják, hogy a cserkészek nem csak elméletben értettek a részben hozott, részben talált anyagokból rögtönzött alkotásokhoz.

A Jamboree különlegességek című kis könyvben a különféle csapatok kreatív és újító megoldásait gyűjtötték egybe műfajokra tagolva, számtalan rajzzal és fotóval illusztrálva. A fényképalbum felvételeiről egyebek közt a dánok „wigwam-sátra” és több magyar csapat aprólékosan díszített kapuja is visszaköszön itt. Az építményekről szólva nem maradhatnak említés nélkül a gödöllői tábor nagyobb, komolyabb – noha még így is ideiglenes – épületei, amelyek esetenként kimondottan haladó formákkal, az egykorú építészettel azonos felfogásban készültek el: ezt elsősorban az üzletváros zenepavilonján, a cserkészkiállítás épületén, valamint az Aréna-téren álló oltár építményén figyelhetjük meg.

A vallásos szellem, amely a cserkészetnek elengedhetetlen része, áthatotta az egész világtábort; a misék, csoportos áhítatok végigkísérték a táborozás két hetét. A kiadványok között erről tanúskodik az Ordo caeremoniarum. A katolikus istentiszteletek rendje a IV. világjamboreen, illetve a Jamboree-szentbeszédek. A nagy létszámú istentiszteletek részére épült az imént említett szabadtéri oltár, és a tábor képének látványos eleme volt néhány óriási kereszt, mint pl. a franciák táborrészében felállított fehér feszület, amely a fényképalbumban is helyet kapott.

A katolikus csapatok táboraiban sok helyütt építettek kis oltárt. Magyar szempontból természetesnek tűnhet, hogy a katolikus egyház szertartásai és tagjai voltak a meghatározók – a fényképalbum egyik felvételén Szmrecsányi Lajos egri érsek és az irodaigazgatója látható (FTA 1671) –, de a többi keresztény felekezet, az izraeliták, valamint a muzulmán, illetve buddhista országokból érkező résztvevők is mind rendelkeztek vallásgyakorlatukhoz szükséges helyekkel és személyekkel. A magyar cserkészek benyomásait, tapasztalatait összefoglaló A magyar cserkész a jamboreen című füzetke egyik passzusában a ceyloni cserkészeknél tapasztalt erős (buddhista) vallásosságról tesznek említést. A Jamboree album, amely szerint tizenhat vallás hívei vettek részt a táborban, dr. Mattyasovszky Kassziánt idézve így összegzi a vallással kapcsolatos ügyeket: „a IV. Világjamboree megtanított bennünket hinni, – nemcsak Istenben, de megtanított hinni egymásban.”
Mindez átvezet a világdzsembori utólagos értékeléséhez, a tanulságok levonásának, a tapasztalatok felhasználásának és továbbvitelének kérdéséhez. Részletesebben megírt és képes formában a Radványi által szerkesztett hivatalos Jamboree-album őrzi a találkozó élményeit és tapasztalatait, de rövidített, adatokra szorítkozó – egyébként olvasmányos – beszámolót idegen nyelveken is kiadott a táborparancsnokság. A rendezők célkitűzéseinek legfontosabbika a kölcsönös tisztelet, megismerés, megértés és testvériesség lehetővé tétele és erősítése volt a résztvevő nemzetek között, képviselőiken keresztül. Az eszperantó nyelv, amelyet hasonló eszmék reményében fejlesztett ki kezdeményezője, Lazar Markovics Zamenhof, nem véletlenül szerepelt éppen itt először hivatalos nyelvként. Teleki Pál szavaival:

„[…] a cserkész nem végcél. A végcél a jó állampolgár és a tökéletes ember és így az egész cserkészetnek sem végcélja az ifjúság víg cserkésztársadalma, hanem a cserkészetben kiformált és megedzettlelkű férfiaknak az a társadalma, amely több megértést, kevesebb önérdeket, kevesebb beszédet és több munkát, szóval egy jobb és tisztességesebb és ennek következtében önmagára és minden egyénre nézve hasznosabb világtársadalmat teremtsen.”

Teleki Pál: A IV. Világ Jamboree. In. Testnevelés, 5. évf., 1932. 1–2, 3. o. – Törzsgyűjtemény

Amennyiben ezek az ideálok a társadalom szélesebb körében valóra válhattak volna és a politikai vezetők is őszintén magukévá tették volna őket, talán nem fordult volna néhány évvel a 4. cserkész világtábor után tragikusan rossz irányba Európa, majd az egész világ sorsa.

Felhasznált irodalom:

Sebő Judit (Történeti Fénykép- és Videótár)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr6716681374

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása