„E napon a Vámház téri híd helyén már leverték a cölöpöket a Duna medrébe – Ferenc József hídként fog megnyílni, s neked Szabadság híd, német robbantás, magyar újjáépítés után – sajnálom, ha netán ugyanezt mondtam más hídról, egyhangú e tekintetben az ország történelme.”
Lengyel Péter: Macskakő. Részlet, Budapest, Európa, 1994. – Digitális Irodalmi Akadémia
I. Ferenc József, Báró Bánffy Dezső, Lukács László, Dr. Wekerle Sándor, Dániel Ernő és Lukács Béla látta el kézjegyével azt az iratot, melyet a híd egyik oszlopa tetején lévő aranygomb aljában, ezüst tokban helyeztek el az átadáskor:
„Mi I. Ferenc József Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli király.
A magyar állam ezeréves fennállásának magasztos emlékét ünnepeljük szeretett magyar nemzetünkkel együtt, a midőn Budapest székesfővárosunknak a Duna folyam által szétválasztott két felét a Szent Gellért hegy déli aljánál összekapcsoló, s Nevünket viselendő e szép és hatalmas művet, melynek építését az 1893. évi XIV. törvényczikk alapján, 1894-ik év szeptember havában megkezdetvén, a vasszerkezet utolsó szögecsének Általunk most történt elhelyezésével teljes befejezést nyert, rendeltetésének átadjuk.
Az ezeréves múlt történetéből merített bizalommal a jövő iránt, vallásos áhítattal fordulunk az Isteni Gondviseléshez, vegye továbbra is oltalmába Házunkat és hű magyar nemzetünket s óvja minden viszontagságtól e művet, hogy a hozzá fűződő remények megvalósulván, örvendetesen fejlődő székesfővárosunk további haladásának és felvirágzásának biztos eszközévé váljon.
Kelt Budapest székesfővárosunkban, ezernyolcszázkilencvenhatodik évi október hó negyedik napján.”
Részlet a Szabadság híd átadására készült díszokiratból
Weinwurm Antal: A Ferenc József híd átadása. A király és kísérete átmegy a hídon. In. Vasárnapi Újság, 43. évf., 41. szám. (1896. október 11.), 676. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum. Jelzet: DKA-061732
Néhány adat a 125 évvel ezelőtt átadott Ferenc József hídról, a mai Szabadság hídról. Ez Budapest legrövidebb hídja, 333,6 m hosszú, 20,1 m széles, a kocsipályák szélessége 10,7 m, a járdáké pedig 2,9 m, a kapuzatok magassága 46 m a nulla vízszint fölött. Átadásakor 48 gázlámpa, 12 ívlámpa és 8 izzólámpa gondoskodott a világításról. A Duna 1645,29 folyamkilométerénél, a Vámház teret és a Sárosfürdőt (ma a Fővám tér és Gellért tér) kötötte össze. A híd jellegzetessége a pillérek feletti díszes kapuzat a magyar címerrel és fölötte a koronával, az oszlopok tetején pedig hegyes gúlákkal, azok csúcsán aranygömbbel és a kiterjesztett szárnyú turulmadarakkal, valamint a hídkorlátok, amelyek jellegzetes vasszerkezet díszítéssel készültek.
Miért éppen ide építették? Az 1885. évi XXI. törvénycikk alapján, ha a hídvámokból befolyó éves bevétel túllépi a 650.000 osztrák-magyar forintot, a többletet egy negyedik híd építésére kell fordítani. (Az első Budát és Pestet összekötő közúti híd a Lánchíd volt, ezt követte a Margit híd, majd felépült az Összekötő vasúti híd.) 1890-ben, amikor bekövetkezett az összeg túllépése, a Kereskedelmi Minisztérium pályázatot írt ki közúti híd tervezésére. 21 pályázat érkezett be, ebből a II. díjat nyert Feketeházy János tervei alapján épült meg a híd. Az építkezés megkezdését követően a hídfők és a pillérek 1895 decemberére készültek el. A hídfőknél négy vámszedő ház épült, ezek közül a két pesti máig is áll. A hídon villamosvágány haladt át. Érdekesség, hogy eredetileg a síneket a hídpálya két szélére helyezték, csak 1938-ban tették át középre. Ugyanebben az évben a budapesti Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére kékre festették át az eredetileg zöld színű hidat.
A millenniumi ünnepségek keretében, 1896. október 4-én az uralkodó, Ferenc József jelenlétében adták át a hidat, az ő tiszteletére nevezték el Ferenc József hídnak, és ő verte be az utolsó szegecset, amely ezüstből volt. A hídavatás része volt az is, hogy ezt követően a király és kísérete átsétált a pesti oldalról a budai oldalra az új hídon.
„Most Dániel [Ernő, kereskedelemügyi] miniszter arra kérte [a királyt], hogy nyomjon meg egy, az asztalon elhelyezett gombot, hogy ezzel az utolsó szöget beleverje a hídba. A király erősen megnyomta a gombot, mire a híd felől sistergés, majd koppanás hallatszott: az utolsó szög bele volt verve a hídba. A gomb ugyanis villamos vezetékkel megmozgatott egy emelőt, mely egy kis pörölyt sűrített levegő segítségével 4 tonnás erővel zúdított a szegre, mélyen, mely az ütés után félgömbölyűre lapulva, a pörölyön levő mélyedésnek megfelelően a király monográfiája volt megörökítve. Újra felhangzott az éljenzés.”
Magyarország ezredik éve. 1896. Az ezredik évi ünnepségek története 1–2. Szerk. Szmollény Nándor, Liptai Károly. Szeged, Endrényi Ny., 1897–1898. oldalszám! – Törzsgyűjtemény
Sajnos a Ferenc József által elhelyezett ezüst szegecs eltűnt vagy ellopták, pedig üveg alatt volt. Pótolták ugyan minden felújítást követően, de a pótlásnak is lába kelt, ma a pótlás pótlását láthatja a figyelmes sétáló. A pesti hídfő egykori, a Fővámház felé eső oldalán található egy kandeláber alatt, és távolról ugyan, de ma is vethetünk rá egy pillantást.
Az 1945. január 16-án a visszavonuló német hadsereg a Ferenc József hidat is felrobbantotta. Egy hónappal később a szovjet hadsereg lebontotta a sérült részeket, és a megmaradt hídrész felhasználásával ideiglenes pontonhíd készült. Budapest ostromát követően ez volt az első Pestet és Budát újból összekötő híd. 1945. március 15-től 1946. január 10-ig lehetett használni, ekkor a pontonhidat tartó öt kis uszályt és az általuk tartott szerkezeteket elsodorta a jégzajlás. Ekkor néhány napig ismét összeköttetés nélkül maradt a város két része, de szerencsére nyolc nappal később megnyitották a Kossuth hidat.
Szabadság híd. Képeslap, 1946. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
A Ferenc József híd helyreállítása 1946 tavaszán kezdődött el. A középső, lebombázott hídrészt az eredeti tervek alapján gyártották le, majd úszódaruk segítségével emelték be, és erősítették a meglévő szerkezethez. A hídrészeket a parton szerelték össze 50 tonnás elemekké, amelyeket egyben emeltek be a helyükre. Helyreállították a villamosvágányokat, a kiskockakő-borítású úttestet és a járdákat. Külsejében kicsit megváltozott a híd, mert az eredeti díszes korlátokat egyszerűbbekkel pótolták, és az eredeti zöld színét sem kapta vissza, mivel csak szürke színű festék állt a hídépítők rendelkezésére. A felrobbantott budapesti hidak közül elsőként helyreállított hidat 1946. augusztus 20-án nyitották meg a forgalom számára, ekkor kapta mai nevét is, Szabadság híd lett.
A híd a ’60-as és a ’80-as években is átesett kisebb felújításokon: kicserélték a közvilágítás lámpatesteit, az úttest aszfaltburkolatot kapott, 1984-ben visszakapta zöld színét és a két kapu boltíveire visszakerültek a címerek és a koronák. 1996-ban a hídon megszüntették az autóbuszforgalmat.
A rozsdásodás és a növekvő forgalom miatt 2007 augusztusában elkezdődött a tovább nem halogatható felújítás. 2008 decemberében adták át a hidat a villamosforgalomnak, 2009 májusától pedig a kerékpárosok és az autósok is használatba vehették. A felújítások magukba foglalták a híd szerkezetének megerősítését, a pillérek és a hídfők javítását, az útpálya, a villamospálya és a járda átépítését, a műemléki rekonstrukciót, valamint a díszkivilágítás kiépítését. A hídon manapság naponta kb. 17 ezer autó, és (hétköznaponként) több mint ötszáz villamos halad át.
Szabadság híd. Képeslap, 2015. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
A Szabadság híd stilizált, kicsinyített mását Pétfürdőn, a csónakázó tavon állították fel.
A Szabadság híd stilizált, kicsinyített mása a pétfürdői csónakázó tavon. A kép forrása: A Bakony és Balaton Keleti Kapuja Közhasznú Egyesület honlapja
A monumentális, híres építmények szépségét látva gyakran nem figyelünk fel az apró részletekre. Álljon itt befejezésül néhány fénykép, amely a Szabadság híd ez apró részleteiből is bemutat néhányat.
Kopcsay Ágnes (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
