Mágnás Miska, Róth bácsi és az ugarandai kormányzó

2021. november 18. 06:00 - nemzetikonyvtar

140 éve született Rátkai Márton színművész

Születésének 140. évfordulója mellett idén emlékezünk meg az 1951. szeptember 18-án elhunyt Rátkai Márton Kossuth-díjas (1949), érdemes (1950) és kiváló művész halálának 70. évfordulójáról is.

„Kettecskén,
az élet édes álom kettecskén,
szerelemben összenőve, sülve-főve, kettecskén.
Kettecskén,
veszélyes üldögélni kettecskén,
bizseregve forr a vérem, furcsa, kérem, kettecskén.” 

Leányvásár: operette 3 felvonásban, zenéjét szerzette Jacobi Victor, írták Martos Ferenc és Bródy Miksa, Budapesten, Rózsavölgyi és Tsa, [é. n.], 9. Jelzet. Z 68.847/1 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Jacobi Viktor Leányvásár című operettjének kedves duettjét Rátkai Márton és Fedák Sári, szerepük szerint Fritz és Bessy, az 1911. november 15-ei premiertől kezdve csaknem kétszázszor énekelte a Király Színházban.

leanyvasar_opti.jpg

Fedák Sári (Bessy, szobalány), Rátkai Márton (Fritz Rottenberg), Petráss Sári (Lucy Harrison) és Latabár Árpád (Rottenberg gróf) a Leányvásárban. Strelisky felvétele. Jelzet: SZT KA 3.669/5 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Rátkai Márton pályájára 1905-től 1945-ig felfűzhető a 20. század első fele budapesti operettjátszásának története, a legtöbb, klasszikussá lett operett táncoskomikus szerepét ő vitte sikerre. A Cigányprímás (Kálmán Imre) Gaston grófja, a Szibill (Jacobi Viktor) Poire impresszáriója, a Csárdáskirályné (Kálmán Imre) Bónija, Miska a Mágnás Miskában (Szirmai Albert), a Bajadér (Kálmán Imre) Napoleonja, a Luxemburg grófja (Lehár Ferenc) Bazil Bazilovicsa Rátkai komédiáskedvétől és fürge táncában kelt életre először Budapesten.

magnasmiska_opti.jpg

Rátkai Márton (Miska) és Fedák Sári (Marcsa) Szirmai Albert Mágnás Miska című operettjében, 1916, Strelisky felvétele. Jelzet: SZT KA 3.675/1 – Színháztörténeti és Zeneműtár

1903-ban színművészeti akadémistaként a budapesti Magyar Színházban Émile Zola Thérese Raquin című színművének idegbeteg fiatalemberét alakította: a kritika méltatta tehetségét. Az 1903–04-es évad azonban nem Budapesten, hanem a miskolci társulatnál találta. A pesti szerződés nem váratott sokat magára: 1905 decemberében kapta első, említésre méltó szerepét, Zülfikár főeunuchot Huszka Jenő Gül Baba című operettjében, a Király Színházban. A táncoskomikus szerepkör királya volt.

„Rátkai Mártont ajánljuk a legkülönbözőbb szakkörök figyelmébe. Nézzék meg először is a műegyetemi hallgatók. Bámulni fognak, hogy Rátkai milyen a Newton-féle nehézkedési törvényből, amelyet tanulnak. Direkt nincsen súlya, a táncainál úgy lebeg a levegőben, mint egy pillangó, ha Nizsinszkinek képzeli magát. Nézzék meg továbbá az orvostanhallgatók, akik az emberi lábizmok átlagos erejével foglalkoznak, mert Rátkai lába, az veri az összes eddigi rikordokat.”

Szibill. In. Színházi Élet, 3. évf., 10. sz., 1914. márc. 8–15., 6–7. – Elektronikus Periodika Archívum

boni_opti.jpgRátkai Márton Bóniként a Csárdáskirálynéban, Király Színház, 1916, Strelisky felvétele. Jelzet: SZT KA 4.014/14 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Lehár Ferenc Rátkait hívatta meg Bazil Bazilovics ugarandai kormányzó szerepére (Marie Jeritza, Ossi Oswalda és Hubert Marischka partnereként), amikor 1929 szeptemberében a Theater an der Wienben a Luxemburg grófja ősbemutatójának 20. évfordulóját ünnepelték.
Bár a magyar színész küzdött a német nyelvvel, tánctudása és komikusi tehetsége lenyűgözte a bécsieket. A magánszínházi rendszer, mely a közönség megszokásaira, a színészek bejáratott népszerűségére is épített, mégsem láncolta teljesen az operetthez, és ez a bevétel- és sikerorientált budapesti színházi világban valójában ritka eset volt. Mialatt Rátkai Budapesten uralta a zenés színpadot, a Magyar Színházban olyan karakterszerepeket alakított, mint Metternich a Sasfiókban (Edmond Rostand, 1908), Róth bácsi a Hivatalnok urakban (Földes Imre, 1909), Pertics Jenő Csáth Géza drámájában, a Janikában (1911), Saint-Just a Danton halálában (Georg Büchner, 1928). Bár vidéki vendégjátékainak közönsége a felemelt helyárakért elsősorban táncoskomikusként kívánta látni, Rátkai szeretett erről az oldaláról is bemutatkozni. 1918-ban Szegedre a Csárdáskirálynő és a Sztambul rózsája mellé Friedrich Schiller Ármány és szerelem című tragédiáját is felvette vendégszereplésének műsorára, a szegedi társulattal Miller udvari zenészt játszotta el.
1917-ben a Színházi Élet így festette meg Rátkai színészi arcait.

„Rátkait a publikum operettkomikusnak ismeri. Annak is lehet ismerni, mert a színészetnek ebben a formájában utolérhetetlenül elsőrangú. […] A figurája, ez a hallatlanul fürge, ügyes és mozgékony figura, ideális eszköze a temperamentumos operettelevenségnek. […] Van a publikumnak egy másik része, amely Rátkait, a variétészínészt bálványozza. Ebben a nemben Rátkai szintén a legelső. Jobb a nálunk ismert angol és amerikai híres Knockaboutoknál. [Helyzetkomikumra épülő, harsány bohózatok.] […] Mi a harmadik Rátkait szeretjük és tiszteljük legjobban: a megragadó, nemes és nagy erejű drámai színészt. Néhány alakítása a mai színész generáció történetében egyenesen felejthetetlen. Élénken előttünk áll még a Hivatalnok urak című darab pazar jellemző erővel megjátszott Róth bácsija, amelyhez hasonlóan mély és értékes színészi alakítást nem sokat lehet találni.”

Rátkai Márton. In. Színházi Élet, 6. évf., 2. sz. 1917. jan. 7–14, 8. – Elektronikus Periodika Archívum

Hihetetlenül sokat dolgozott. 1907 és 1918 között Beöthy László színházaiban, a Magyar és a Király Színházban, 1925-ig az Unió Színházüzemi és Színházépítő Részvénytársaság intézményeiben nőtt a színházi élet meghatározó egyéniségévé, 1925-től 1940-ig végigjátszotta és végigtáncolta a budapesti és – vendégként – a vidéki színpadokat. A pesti kabarék (Bonbonnière, Télikert, Andrássy úti Színház, Terézkörúti Színpad) szívesen látott fellépője volt, nyaranta a Budai Színkör, majd az Erzsébetvárosi Színház operettjeiben játszott.

szibill_dka_opti.jpg

Lábass Juci mint Sarah és Rátkai Márton mint Poire Jacobi Viktor Szibill című operettjében, Király Színház, 1914, Jelfy Gyula felvétele. In. Vasárnapi Újság, 1914/10, 187. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

1921–22-ben az Egyesült Államokban turnézott, a Magyar Kultúrszínház nevű társulattal Molnár Ferenc Liliomát (a címszerepet is ő játszotta), Herczeg Ferenc Ocskay brigadérosát, Vincze Zsigmond Cigánygrófné és Oscar Straus Legénybúcsú című operettjeit rendezte. Nem volt kirobbanó sikerük, a program akkor kezdett prosperálni, amikor Fedák Sári és vele a Bob herceg (Huszka Jenő) és a János vitéz (Kacsoh Pongrác) 1922 elején megérkeztek.
Rátkai sztár volt, és ezt tudta is, bár a szó ellen tiltakozott. Így nyilatkozott erről Egyed Zoltánnak 1925-ben:

„Mi az, hogy sztár? – kérdi elvillanva, mint a légköri elektromosság. – Gyűlölöm ezt a szót, hogy »sztár«. Nincs sztár, csak színészek vannak, akik bebizonyították, hogy egy darabot »vinni« tudnak. És ezeket a színészeket az igazgatók jobban fizetik meg, mint a többit, ennyi az egész. S amíg ilyen színeszek lesznek, akikben az igazgatók üzleteket látnak, addig az ilyen színésznek mindig nagy és legnagyobb gázsija lesz.

„A sztár élete sem fenékig tejfel”. In. A Reggel, 4. évf., 1925. jún. 27., 9. – Törzsgyűjtemény

jubileum_opti_1.jpg

A Rátkai Márton színpadra lépésének 30. évfordulója alkalmából rendezett est műsora – Színháztörténeti és Zeneműtár, színlapgyűjtemény

1939-ben ismét az Egyesült Államokban járt: emigrálni akart. Amerikában élő kollégája, Békássy István így idézte fel találkozásukat:

Találkoztunk és napokon keresztül együtt voltunk, és téptük egymás szájából a mondatokat, mert én kíváncsi voltam, hogy mi van Budapesten, ő meg kíváncsi volt, hogy hogyan tud elhelyezkedni New Yorkban. Nem mint színész, hanem mint egy elég koros, de még nem idős ember, aki életét a magyar színpadon töltötte, és most idegen világba csöppent. Ő előzőleg már turnézott Amerikában, de most alkalmazkodni kellett az amerikai élethez, mert a magyar politikai viszonyok miatt üldözöttnek érezte magát, és az is volt Magyarországon. Elég gyakran együtt voltunk pár hónapig. Két gyerekéhez jött, akik természetesen akklimatizálódtak, Marci viszont nem tudott elhelyezkedni. Mint ember, mint lélek, mint fizikum nem érezte magát otthon. Minden áron vissza akart jönni. Egy nap felhívott engem telefonon, és azt mondta, hogy van jegye a Queen Mary-re, és utazik vissza Magyarországra.”

Békássy István vallomása pályájáról: Leányfalu, 1990. október 18. In. Csiszár Mirella, Gajdó Tamás: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920–1949, [Budapest], PIM–OSZMI, 2018, 38–39. – Törzsállomány

Rátkai Márton (születési nevén Fischer Mór) 1941-től származása miatt nem kapott szerződést. 1945-ben, 64 évesen, nem az operettszínpadra tért vissza, a Nemzeti Színház tagja lett. Továbbra is sokat dolgozott: fellépett Várkonyi Zoltán Művész Színházában és a Pesti Színházban, a Vígszínház kamaraszínházában is. A Művész Színházban Anouilh-t (az Apát az Euridikében), a Pestiben Schönthant játszott (Rettegi Fridolint a Szabin nők elrablásában). Az 1945 utáni, nemzeti színházi öt év adta Rátkai Mártonnak Sartoriust a Szerelmi házasságban (George Bernard Shaw, 1947), Harpagont a Fösvényben (Molière, 1948), a Polgármestert A revizorban (Nyikolaj Vasziljevics Gogol, 1950) és egy emlékezetes rádiószerepet: Iván Iljicset (Lev Tolsztoj–Székely Júlia: Iván Iljics halála, 1949).
Molnár Gál Péter így emlékezett Rátkai (és Gogol) Polgármesterére.

„És amikor a pétervári tisztviselőnek nézett ficsúr félelmében fenyegetőzik, mondván: Ahhoz maga kis ember. A Polgármester azonnal egyetért vele: Igenis, kérem! Az igenis torkot kaparó, mély rekedtséggel hördült belőle elő. Már nemcsak retteg a fővárosi fiútól, irigyelten imponál neki fölfeslő stricisége. Elismerően adózik füllentéseiért. Szakembere a hazugságnak. Hivatalból hazudik. Mesteri szinten, de vidéki hazug. Lenyűgözi a fővárosi nagyvonalú hazugság. Összeszedi magát, és kölcsönt ajánl fel a hamiskártyázástól likviditási zavarba került vendéglői sipistának. Ha esetleg szüksége lenne pénzre... – a »szüksége lenne« hosszas latolgatás után székrekedés erőlködésével hörgi, az esetleges visszautasítástól rettegően behunyt szemmel.
A fogadó pincérével előbúvik a Polgármester igazi énje. A leplezetlen. A hatalmaskodó. A parancsoláshoz szokott. Az idáig mutatott csak mesterien álcázott tettetésnek bizonyult. Helyre biccent valódi hangfekvése. Kaszárnyai, kiképző őrmesterek goromba recsegése. A nyusziból kibújt az ordas.”

Molnár Gál Péter: Rátkai Márton. In. Mozgó Világ, 32. évf., 9. sz. 2006. szept. – Elektronikus Periodika Archívum

Rátkai Márton előadását könyvtárunk Hangtár adatbázisában két felvétel őrzi.

Felhasznált irodalom:

Rajnai Edit (Színháztörténeti és Zeneműtár)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr4416752022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása