Az abszurd humor, az irónia, az élőbeszédet imitáló, a stílusszinteket mesterien keverő művészet kedvelői számára örömteli hír, hogy az 1953-ban elhunyt Szép Ernő szövegei a védelmi idő lejártával, 2024 januárjától elektronikus formában mindenki számára elérhetővé váltak a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Ez adta az apropót a lírikusként, próza- és drámaíróként is tevékeny Szép Ernőről, valamint műveiről a könyvtárunkban 2024. május 15-én megrendezett szóló kerekasztal-beszélgetésnek.
A beszélgetés során számos kérdés merült fel, amelyre válaszokat kerestek az emlékest beszélgetőpartnerei: Gajdó Tamás, Győrei Zsolt, Jakab-Balogh Lilla, Pányik Tamás, Széchenyi Ágnes és Tverdota György. Hogy látja Szép Ernőt a ma olvasója, színházi közönsége, illetve az irodalomtudomány? Vajon hogyan befolyásolta a megítélését a kabarénál induló karrierje? Mi magyarázhatja a Szép Ernő-drámák hatvanas évek óta töretlen népszerűségét? Hova helyezzük Szép Ernőt a mai irodalmi palettán?
Szép Ernő verseit a Nyugat indulásának első évétől közölte. Az első nemzedék tagjaként és ismert kabarészerzőként sokáig nagy tekintély övezte. Mindig volt helye többek között a Nyugat Centrál, illetve New York Kávéház asztalainál, barátainak nagy része is a lap írógárdájába tartozott.
Szép Ernő dedikált portréja, Budapest, 1912. Képes levelezőlap. Jelzet: KA 4811/2 – Színháztörténeti és Zeneműtár
„Ady Endre egyik legjobb barátja volt, de ugyanúgy tartozott Molnár Ferenc legszűkebb baráti körébe is. Babits kezdettől fogva nagy költőnek tartotta, Hatvany Lajos a hazai városi irodalom egyik főalakjának [nevezte].”
Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka II., Budapest, Trezor, 1992, 589. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Az 1920-as évek közepére két verseskötete, egy kisprózai, illetve egy egyfelvonásosokat tartalmazó gyűjteménye jelent meg, valamint bemutatták A hasbeszélőt (a Nyugat matinéján a Vígszínházban, 1912. március 10-én), illetve első egész estés színpadi darabját, Az egyszeri királyfit (1913. december 19, Nemzeti Színház), ugyan nem túl nagy sikerrel.
Pályája és életútja az ígéretes pályakezdést követően azonban nem a várakozásoknak megfelelően alakult. Szép Ernőt mint magánembert az első világháború, a világválság, a zsidóság diszkriminációja és a második világháború krízisei egyaránt mélyen érintették. Helyzete a második világháború ideje alatt és az azt követő években válságossá vált: a zsidótörvények életbeléptét követően egzisztenciálisan veszélybe került, alig jutott publikálási lehetőségekhez. 1944 augusztusában csillagos házba internálták, csupán a svéd követség mentelmi útlevelével szabadult rövid időre. 1944. október 20. és november eleje között a nyilasok munkaszolgálatra hurcolták, családját is súlyos csapások érték, több testvére meghalt, Szép Ernőnek magának a fél lába megfagyott.
Vida Lajos így foglalja össze a kortársak főbb kritikai pontjait a szerzővel szemben:
„A baloldal és a népiek harcosabb magatartást vártak tőle, a szélsőjobbról pedig a zsidót látták benne, aki nem törekszik asszimilációra, a kávéházi irodalmat, az utcák zaját a nyelv megrontásával irodalomba emelő, együgyű költőt vélelmezték benne.”
Vida Lajos: Szép Ernő élet- és pályarajza, Debrecen, Csokonai Kiadó, 2007, 240. – Törzsgyűjtemény
Szép Ernő (Strelisky felvétele), Budapest, é. n. Jelzet: KC XVI 4. – Színháztörténeti és Zeneműtár
Szép Ernő utóélete sem zökkenőmentes. Az 1945 utáni irodalmi köztudatban róla kialakult kép változásait részletesen Vida Lajos fejtette ki (i. m., 238–265.) A szerző iránti ingadozó intenzitású, általában inkább halvány érdeklődés évtizedei után – talán Tandori Dezső kitartó figyelme nyomán, talán a centenárium dinamizáló voltának vagy a posztmodern irodalom új érdeklődési irányainak köszönhetően – a ’60-as, ’70-es évektől kezdődően a színházakban kisebb Szép Ernő-reneszánsz alakult ki, darabjai a kis- és nagyszínházak repertoárjának szerves részévé váltak. Ugyanakkor a színházi sikerek csak mérsékelten ösztönözték az irodalomtörténeti újraértékelést. Míg Szép Ernő az irodalmi kánonból kiszorulni látszik, a színházi kánonnak kétségtelenül szerves részévé vált. A primer szövegek hozzáférhetősége (immár online is) és a színházi sikerszériák ellenére a Szép Ernő-recepció meglehetősen hiányos. Az elmúlt évtizedben azonban szakmai közegben is egyre nő az igény műveinek értő újraolvasására. A Petőfi Irodalmi Múzeumban 2014-ben megrendezett Szép Ernő-konferencia iránt a kutatók részéről tanúsított érdeklődés mutatja, hogy megérett az idő a felülvizsgálatára annak a szerepnek, amelyet a szűkös szakirodalom a sokoldalú, próza- és drámaíróként egyaránt tevékeny szerzőnek szánt. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakoztak a kerekasztal-beszélgetés tagjai, akik igyekeztek javaslatot tenni Szép Ernő irodalomtörténeti szerepének újragondolására, a kortárs irodalommal való kapcsolatrendszerének feltérképezésére, az ismert vagy kevéssé ismert szövegek újraértelmezésére. Reméljük, ez csak a kezdet…
Jakab-Balogh Lilla irodalomtörténész
