A magyar térképtörténetben fontos eseménynek, mi több, mérföldkőnek tartjuk a Magyar Földrajzi Intézet megalapítását, számontartjuk kartográfiai teljesítményekben gazdag, sok évtizedes működését. A vállalat megálmodója, első igazgatója és haláláig legfőbb munkása Kogutowicz Manó volt, aki 170 évvel ezelőtt született. Sorozatunkban rá emlékezünk.
Thirring Gusztáv visszaemlékezésével szemben más források a kartográfiai osztály létrehozásában inkább Trefort Ágoston (1834–1887) akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter és tanácsosa, Gönczy Pál szerepét hangsúlyozzák. Érdemes ezért magához Gönczy Pálhoz fordulni, aki a megyetérkép-készítési program befejezésekor, 1890. november 2-án, egy kétrészes tanulmányban ismertette a térképek készítése mögötti szakmai szempontokat, de szólt a Posner kiadóvállalat kartográfiai részlegének létrehozásról is:
„E munkát ezelőtt hat évvel indítottam meg s ez idő alatt a kiadó a legnagyobb erőfeszítéssel munkálkodott, hogy e munkának legalább kézi átlászi részét egészen elkészíthesse s kiadhassa. …[erre] csak 1885-ben került sor, a mikor is boldogult Posner Károly Lajos hazafiui lelkesedéssel ajánlotta fel ezek előállítására kész szolgálatát. Felkereste a már szintén elhunyt Trefort Ágoston akkori vallás- és közoktatásügyi minisztert s előtte kinyilatkoztatta, hogy hajlandó felállítani egy kartographiai műintézetet s abban első sorban előállitani a Magyar-birodalom egyes megyéinek térképeit, ha ezekhez a miniszter tervet ad és kész ezekből egy bizonyos, habár nem is nagy részt megvenni s ezenfelül az ügyet erkölcsileg oly módon támogatni, hogy e térképeket a hatóságoknak és a hazai tanintézeteknek megvételre ajánlja. Boldogult miniszterünk e feltételeket készséggel elfogadta s a megyék térképei tervezésére s irodalmi oldalról való előállítására engemet kért fel. Erre Posner Károly Lajos semmi fáradtságot és költséget nem kimélve, hatalmas befektetéssel felállította kartographiai műintézetét, a térképek felvetésére [=szerkesztésére] és rajzolására meghivta hazánkfiát Kogutovics [sic!] Manót, ki ebbeli jártasságát a bécsi katonai földrajzi intézetben [sic!] szerezte; nevezett nemcsak kellő szakértelemmel, hanem valóságos lelkesedéssel végezte a reá bizott munkát.”
Gönczy Pál: Magyarország megyéinek kézi átlásza. In. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 33. évf., 1890. november 2, 44. sz., 1498–1501. – Törzsgyűjtemény
Bárhogyan is volt, az új litográfiai osztály létrejött és, mint olvashattuk, hat év alatt megvalósította a Gönczy által megálmodott, elsősorban a népiskolai földrajzoktatást segítő megyetérkép-készítési programot. A Posner vállalat az 1884 és 1890 közötti években 29 megye falitérképét adta ki, tehát az ország vármegyéinek kevesebb, mint felét. De ami igazi siker volt, mind a 73 megye kézitérképét tartalmazó atlasz elkészült, méghozzá hazai és külföldi elismerést hozó magas színvonalon. A kiadó és az alkotók szándékairól sok értékes részletet tudunk meg az atlasz térképeinek első öt lapját közreadó füzethez kapcsolt hirdetési felhívásból:
„Rég hangsulyozták a földrajzi tanitás legjelesebb képviselői, hogy mindenik népiskolában az illető megyének lehetőleg nagy fali térképe szükséges, melynek hiányában a földrajzi oktatás eredménye igen kétes értékű, mert ezen tantárgyban a tankönyvnél sokkal fontosabb – a jó térkép. Ennél fogva kézi térképeinkkel párhuzamosan nagy alakban fali térképeket is adunk ki... E megyei térképek tervezésénél fő törekvésünk: hű képét adni az illető területnek. Ezért a viz- és hegyrajzra fősúlyt fektetünk, amely mozzanatok az eddigi magyar térképészeti munkálatoknál nem mindig voltak kellően méltányolva. Pedig azok a legfontosabbak, mert ha elhanyagoltatnak, a térkép nem egyéb, mint száraz hely- és névtár. Főleg az oktatásnál csak oly térképet lehet sikerrel használni, mely az illető terület teljes képét adja, mely képnek plasztikai emelkedései, hegyei, völgyei, folyói stb. a tanulók emlékezetében mélyen bevésődnek. Abban aztán könnyű a különböző községeket, közlekedési utakat s politikai beosztásokat beleilleszteni. Szülőföldje képét a gyermek előtt lehetőleg szemléltetővé kell tenni. Természetesen nem akként, mint például a képiró szemléletet, mert az lehetetlen; de tudományos elvek szerint szerkesztett, plasztikailag kidolgozott térkép által, melybe az ügyes tanitó oktató szava életet lehel. Mindaddig, míg ez meg nem történik, a földrajzi tanitás csupán nevek bemagolásából fog állni. Arra törekedtünk, hogy a fennjelzett czélt részint a szinezés, részint pedig a rajzolás modora s végre az irások megválasztása által elérhessük.”
Előfizetés felhivás Magyarország megyéinek kézi atlaszára, oldalsz. n. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, TA 6.519.
A Posner Intézet új kartográfiai műhelye térképeinek szakmai színvonalát a korszak legjelentősebb földrajzi folyóiratában, a Geographische Mitteilungen-ben, a világ akkori vezető, Gothában működő térképkészítő cégének, a Justus Perthes cégnek egyik kartográfusa, a domborzatábrázolás jeles szakértője, Carl Vogel (1828–1897) is nagyra értékelte:
„Azon szabály alól, hogy a Geographische Mitteilungen-ben iskolai térképekről sohasem, vagy csak egészen kivételesen szólunk, legyen szabad a jelen esetben…kivételt tennünk.…azért említjük e térképeket, hogy konstatáljuk miszerint Magyarországon is kezdenek a külföld, beleértve a monarchia Lajtán túli felét is, kartográfiai befolyása alól felszabadulni, s hogy ez nem sikertelenül történik. Mert úgy a fali, mint a kézi térképek gyakorlott s immár kipróbált erőre vallanak, s arról tanúskodnak, hogy itt nem próbálkozások történnek, ellenkezőleg, ajánlásra méltó, feladatuk tudatával bíró térképek [készülnek], melyek messze fölötte állnak sok hasonló gyártmánynak, amit a jó német birodalom iskoláiban, sőt még kiállításokon is látni…”
Geographischer Literatur-Bericht für 1886. Beilage zum 32. Band von Dr. A. Petermanns Mitteilungen, 1886. Literaturbericht, 23–24.
A Posner vállalat által készített falitérképek és a kézitérképek atlasza közül különösen az utóbbi bizonyult maradandó alkotásnak. Már a készítés korában jelentős üzleti hasznot és elismerést hozott készítőinek, olyannyira, hogy az 1893 és 1897 között közreadott első magyar szerkesztésű nagylexikon, a Pallas Lexikon térképmellékleteihez is ennek a megyeatlasznak a kisebbített térképeit használták. Ez utóbbi, Thirring Gusztáv által szerkesztett térképsorozat lapjait, 1897-ben önálló atlaszkötetben is közreadták.
Kogutowicz Manó azonban az elért sikerekkel nem volt elégedett. Ő ennél többre vágyott. Olyan vállalat létrehozására, amelyben a térképkészítés, szemben a Posner Intézetben folyó munkával, nem csupán egy a sok nyomdai-kiadói termék, kiadvány között, de meghatározó szerepet tölt be. Kogutowicz számára, a Posner cégnél eltöltött évek során az is világossá vált, hogy a nép- és középiskolai földrajz- és történelem oktatás magyarországi térképellátása távolról sem lesz megoldva a megyék kézi és fali térképeinek elkészítésével. Ehhez sokkal többre, olyan vállalatra lenne szükség, amely képes magas szakmai és nyomdatechnikai szinten ezt a feladatot ellátni, egyúttal és idővel, önálló magánvállalkozásként, a kartográfiai piac más területein is megvetheti a lábát. A megyeatlasz befejezésének időszakában, szakmai tekintélyére és kapcsolataira építve sikerrel el is érte, hogy valóban létrejöjjön egy ilyen vállalkozás. Saját tőke hiányában azonban ezt az új vállalkozást, a Magyar Földrajzi Intézetet, az iskolai térkép- és atlaszkészítésben már évtizedes tapasztalatokkal bíró bécsi Hölzel cég leányvállalataként, továbbá jelentős állami támogatással sikerült csak elindítani.
A neves történész és nem mellesleg a magyar térképészet történetének első igazi szakértője, Márki Sándor (1853–1925) több írásában is foglalkozott az intézet alapításával.
Márki Sándor portréja. Lukovszky László rézkarca, 1971. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, Metszet 1971/408
1890-ben, még az intézet tényleges működésének november eleji indulása előtt ő volt az, aki megfogalmazta, miért tartja fontosnak a hazai geográfus és történész szakmai közösség egy kartográfiai intézet alapítását. A Pesti Naplóban július 8-án közzé tett írásában, üdvözölve a Hölzel cég alapítási terveit, így ír:
„Valóban kecsegtető lehet idáig határozott irány nélkül tévelygő geográfiánkra nézve, ha lesz tőke, mely a tisztán tudományos geográfiát is oly önzetlenséggel ápolja, mint e vállalat. […] Az uj földrajzi intézettől sokat várhat a földrajzi társulat s a magyar tudományosság, melynek igen kiváló emberei már is megígérték támogatásukat; legtöbbet nyer azonban az iskola. […] Az uj magyar földrajzi intézet feladata lesz, hogy a Gothában magyar szöveggel nyomtatott, de teljesen elavult iskolai fali térképeket a paedagogia s a tudomány igényeinek megfelelően ujakkal váltsa fel, mik ne legyenek külföldi minták puszta forditásai, hanem magyar szakemberek önálló alkotásai. A magyar iskolák igényeit magyarok ismerhetik a legjobban. Hasonló áll az isk. atlaszokra nézve is, melyekbe szintén elférne több tudomány, több tapintat s mindenesetre szebbek és olcsóbbak is lehetnének. A szakférfiak által oly régóta sürgetett történelmi és földrajzi atlaszok, térképek, segédkönyvek kiadása, melyet idáig is, nem annyira szakemberek, mint inkább a tőke hiánya hátráltatott, most már a közel jövőben megindulhat. Kétségtelen, hogy maga a miniszterium is támogatni fogja az uj intézetet, mely feloldja Magyarország kartográfiáját és földrajzát a külföld jártató-szalagja alól s alkalmat ad végre, hogy teljesen önálló irányban fejlődvén mind a kettő, helyet követeljen magának Európa tudományosságában.”
Márki Sándor: A magyar térképirás. In. Pesti Napló, 41. évf., 186. sz., 1890. júl. 8., [1–2.] – Törzsgyűjtemény
Tizenkét évvel később, 1902-ben, a történelemtanítás problémáit tárgyaló monográfiájában Márki az intézet alapításáról is megemlékezett:
„Magyarországról az első és egyetlen történeti falitérképet Helmár Ágoston 1878-ban adta ki, de úgy, hogy egy lapon és tereprajz [=domborzatábrázolás] nélkül tüntette föl a lefolyt ezer évek minden területi változásait. Azért tette ezt, mert a különböző korszakokat ábrázoló lapok kinyomtatására nem talált volna [hazai] kiadót. 1890. julius 28-án gr. Csáky Albin miniszter kijelentette, hogy nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatni fogja a jónevű Hölzel Ede bécsi könyvkiadó és Graeser Károly tanácsos költségén Kogutowicz Manó vezetése alatt Budapesten fölállítandó magyar Földrajzi Intézetet, melynek a szó szoros értelmében magyarnak kell lennie. A kiadandó térképek tudományos és paedagógiai értékének biztosítása végett a miniszter kikötötte, hogy azokat saját szakközegei bírálják meg.”
Márki Sándor: Történettanítás a középiskolai új tanterv szellemében, Budapest, Singer – Wolfner, 1902, 91 –92. – Törzsgyűjtemény
Gróf Csáky Albin arcképe. [Előzéklapon]. In. Molnár Victor: Gróf Csáky Albin. Élete és jellemrajz vázlat, Budapest, Lampel R. (Wodianer F. és Fiai), 1894. – Törzsgyűjtemény
Itt két apró megjegyzést szükséges tennünk. A bécsi Hölzel kiadó, bár jóllehet a cég nevében, alapítója iránti tiszteletből, megtartotta annak keresztnevét (amely Verlag Ed. Hölzel név formájában mindmáig használatban van), azonban a budapesti intézet alapításakor az 1817-ben született Eduard Hölzel már nem élt, Salzburgban 1885. december 25-én meghalt. A céget 1890-ben Eduard fia, Hugo Hölzel (1852–1895) és annak sógora, Emil Kosmack (1840–1899) vezette.
Hugó Hölzel arcképe, Fotó: Studio Angerer, Bécs é. n., az Ed. Hölzel Kiadó engedélyével
Az alapításhoz szükséges tőkét – miként Márki is írja – a Hölzel cég és Graeser Károly biztosította. Graeser (1849–1899) az erdélyi Medgyesen született, de fiatalon, a könyvszakmát kitanulni, Bécsbe, majd onnan, 1869-ben Olmüzbe, a Hölzel kiadóvállalathoz került. 1875-ben nőül vette a cégvezető lányát, Emma Hölzelt, majd 1877-ben Bécsben saját könyvkiadót alapított, amely jelentős szerepet játszott a századvég osztrák tankönyvkiadásában. Az új kartográfiai intézet alapításához a miniszteri engedélyt, mint olvashattuk, az alapítók 1890. július 28-án kapták meg. Az intézet hivatalosan csak november 1-én kezdte meg működését az Izabella utca 71. szám alatt, a tényleges munka, a térképszerkesztés azonban már augusztus 1-én elkezdődött – miként az az Országos Középiskolai Tanáregyesület 1891. július 5–7-i közgyűlése alkalmából rendezett tanszerkiállítás ismertetőjéből megtudjuk:
„A geographiai csoportban, melyet leginkább a Hölzel-féle czég képviselt, e czégnek első magyar feliratú térképeit láthattuk, melyek még nem készültek ugyan itthon, de már augusztus 1-től ezen intézet Kogutowicz Manó úr vezetése alatt itthon működik.”
Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 24. évf., 1891–1892, 129. – Törzsgyűjtemény
Az Izabella u. 71. sz. ház 2021-ben. Fotó: A szerző
Az intézetet Kogutowicz Manó életében két alkalommal is átszervezték, tulajdonosi háttere is módosult. Először 1895-ben, Hugó Hölzel halálakor. Ettől kezdve 1901-ig a vállalat Kogutowicz és Társa Magyar Földrajzi Intézet néven úgynevezett betéti társaságként működött. Majd 1901-ben anyagi alapjainak megerősítése érdekében, az intézetet részvénytársasággá alakították.
Danku György (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)
Folytatjuk…
Az összeállítás további részei itt olvashatók: Első rész; Harmadik rész; Negyedik rész.