1967 óta tartják világszerte a gyermekkönyvek nemzetközi napját Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapján, április 2-án. A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) által szervezett ünnep célja, hogy a gyermekekkel megszerettessék az olvasást, a könyveket.

Kálmán Jenő és Tankó Béla mesehőse, a „minden lében kanál” Sicc neve több generáció nevének szívébe véste bele magát.

Kálmán Jenő: Sicc, rajz: Tankó Béla, Budapest, Minerva, 1966. – Törzsgyűjtemény

Emlékszem, hogy gyermekkoromban velem is nehezen lehetett megszeretni az olvasást. Pedig akkoriban, a ’80-as években még nemhogy internet és a mai világ multimédiás technikai csodái nem léteztek, de még a VHS-rendszerű videólejátszókat sem ismertük és televíziónk is csak fekete-fehér volt. Amiben ráadásul hétfőn nem is volt adás és a többi nap 10 óra előtt, valamint 12 és 16 óra között pedig a hangyák és a termeszek háborúztak a képernyőn. Bár azt már olvasni tudó koromban is nagyon szerettem, ha édesanyám mesét olvasott fel nekem. Volt két favorit a könyvek között, melyek szinte mindig bevethetők voltak. Ezekben egy fehér mandzsettákkal és gallérral díszített, fekete bundás macska élt át rímekben elmesélt, izgalmas kalandokat. A macska neve is elég beszédes volt, hiszen, ha fajtársainak azt mondták volna, „sicc!”, akkor biztosan uccu-néki, elszaladtak volna. Ennek a derék macskának meg nem volt elég, hogy a bundája színe miatt sokan rossz ómennek tarthatták, de még a neve is ellentmondott a macskalogikának, hiszen Sicc-nek hívták. Ez persze úgy tűnt, egyáltalán nem zavarta őt, nagyon jól megvolt a világban. Rendkívül érdekes kalandjai során például az afrikai Szaharában többször tett lóvá őt felfalni akaró vérszomjas oroszlánokat, máskor meg a csirketolvaj Róka Rudit leckéztette meg rendre. A Trombi nevű indiai elefánt barátja segítségével rafinált módon fogta ki a halászléhez való Ponty Kelement, akit szinte sajnáltam, mikor az éltető eleme helyett a bográcsba került. Ugyanakkor Sicc „emberséget” is tanúsított, mikor egy afrikai őserdőben álló étteremben nem akarta megenni a Csimpánz Zsiga pincér által felszolgált tojásból frissen kikelt struccfiókát. Ez a csupaszív macska sokszor segített a rászorulókon, például elfogta a mások értékeit dézsmáló tolvaj Szarka Dénest, vagy hazahozta a nagymama elkóborolt papagáját. Persze a mindig segítőkész macska néha csúnyán mellé is fogott. Például mikor egy kötélhúzó gyerekcsapat dolgát megkönnyíteni szándékozott. Hogy ez miképp sült el, az alábbi idézetből olvashatjuk:

Mai világunk groteszk, szörnyfigurákkal és „angyalarcú patkányokkal” tűzdelt erőszakos meséi helyett, azt hiszem minden gyermeke lelki fejlődésével törődő szülőnek nyugodt szívvel ajánlhatók a Tankó Béla által rajzolt, szépérzéket egyáltalán nem sértő képek.

Kálmán Jenő – Tankó Béla: Sicc, Budapest, Minerva, 1962. – Törzsgyűjtemény

Ennek a számomra lebilincselő,  Kálmán Jenő által írt és Tankó Béla által megrajzolt két könyvnek a címe Sicc és Sicc a Szaharában voltak. Később – mikor a fejem lágya már-már kezdett benőni – megtudtam, hogy a szívembe zárt fekete kandúrnak ezeken kívül még jócskán léteznek egyéb kalandjai is, például a Sicc a cirkuszban, Sicc az iskolában, a Kálmán Jenő halála után már Székely Dezső által írt Sicc a vadonban, vagy a későbbi nagy kedvencem, a Sicc Meseországban. Ebben az utóbbi kötetben mintha új értelmezés alá került volna a klasszikus mesevilág. Főhősünk – otthon hagyva barátait – egy sportrepülőgépen Meseországba repült, ahol landolás után már rögvest galibába került egy vasorrú bábával. Ezt követően egy felbőszült sárkány által őrzött börtönbe vetették. De senki ne gondolja, hogy a rátermett és ügyes kandúr ebből a galibából ne tudta volna kivágni magát. A mindig tettre kész Sicc érdemeit szaporítva – néhány új divatlap meglobogtatásával – felébresztette  a száz éve üvegkoporsóban alvó Hófehérkét és megszervezte a herceggel való esküvőjét is. Igen ám, de a végén sajnos kínos botrányba fulladtak a dolgok. Az ezt követő csetepatéból Sicc csak egy Meseország kacsalábon forgó Múzeumából szerzett kiállítási tárgy, a láthatatlanná tévő süveg segítségével tudott megmenekülni.

Lehet, hogy a kedves Olvasó azt gondolja felőlem, hogy még mindig nem nőtt be egészen a „fejem lágya”, de be kell valljam, ezeket a történeteket felnőtt fejjel is nagyon szeretem olvasni. Mentségemre szolgáljon, hogy saját „bőrömön” tapasztaltam meg a kalandok mottóját:

Kálmán Jenő fekete macskájának kalandjai számtalan változatban megjelentek az idők folyamán. A kép forrása: A szerző felvétele

Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy a sokoldalú író, szerkesztő, újságíró, humorista Kálmán Jenő mesehőse, a „minden lében kanál” Sicc neve több generáció nevének szívébe véste bele magát. De lehet, hogy nemcsak a 60-as, ’70-es, ’80-as évek gyerekeinek kedvesek a Tankó Béla által megrajzolt „gavalléros” kinézetű macska és barátainak nyakatekert kalandjai? Ezt látszik bizonyítani, hogy a Sicc-sorozat könyvei a mai napig megtalálhatók a könyvesboltok polcain és nemcsak az antikváriumok valamely eldugott szegletében, hanem a vadonatúj kiadványok között is. Hiszen a Minerva Könyvkiadó után később az Aranyhal, majd a Móra Könyvkiadó is felvette repertoárjába ezeknek a történeteknek a kiadását. Ezek kiadványaikban még némi módosításokat is véghez vittek. Hiszen a Sicc aranykönyv, Sicc a hóban, Sicc a slamasztikában, Sicc Afrikában kiadványok nem új történetek, hanem valójában a „klasszikus” régi történetekből vett kalandok kissé „átcsoportosítva”.

A Sicc könyvek népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Móra Kiadó által újra megjelentett Sicc meseországban és a kiadó által „átcsoportosított” régi történeteket tartalmazó Sicc a hóban ma is megtalálhatók a könyvesboltok polcain – Törzsgyűjtemény

Az íróról, Kálmán Jenőről az Új magyar irodalmi lexikonban a következőket olvashatjuk:

Kálmán Jenő 1931 körül kutyájával, az Ez a kutya eladó című regényének ihletőjével. A kép forrása: Wikipédia

Műveinek felsorolása között utolsó tételként szerepel a Sicc-sorozat megemlítése is. A lexikon is alátámasztja azt a tényt, miszerint kevesen tudják, hogy a fekete bundás kandúr első kalandjai már 1937-ben megjelentek. A Képes Kalandok sorozatban megjelent történet címe: Sicc úrfi kalandjai. Ezt követte 1940-ben a Sicc úrfi és Tigris Marci, Sicc úrfi az állatkertben, Sicc úrfi bosszút áll című kiadványok. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezeket a történeteket még Pat Sullivan illusztrálta, és derék hősünknek a rajongók által ismert fizimiskája nagyon eltér az általuk megszokottól. A történetek rajzai fekte-fehérek és inkább emlékeztetnek az amerikai Tom Sims és a magyar származású Zaboly Béla által papírra vetett Popeye a tengerész történeteinek formavilágára, mint a később készült Tankó Béla-rajzokra. Bár a későbbi történetek egy-két korábbi verziója ezekben is megjelenik. Például mikor a jóságos Sicc elvágja a nekiveselkedő kötélhúzók sportszerét, vagy mikor a téli fagyban didergő tacskókutya a radiátorra kerülve hullámos formájúvá válik.

Tankó Béla „korai verziós” rajzai még kissé eltérnek a rajongók által megszokottól, de már felismerhető bennük a későbbi történetek ábrázolásvilága. Kálmán Jenő–Tankó Béla: Sicc összes kalandjai, Budapest, Minerva, 1959. – Törzsgyűjtemény

A már Tankó Béla illusztrálta történetek kezdeti fázisához tartoznak a Sicc kalandjai, a Sicc legújabb kalandjai vagy a Sicc összes kalandjai. Itt már felismerhető a fekete bundás macska jól ismert fizimiskája és a későbbi kötetekben szereplő történetek jelennek meg, például a Sicc a cirkuszban olvasható kalandok. Ennek ellenére, ha egy mai rajongó a kezébe veszi és nézegeti-olvasgatja, úgy érezheti, ezen történetek rajzai valahogy mégsem olyan élvezetesek, mint a, „kiforrott” verzióké. A később megszokott és megszeretett „Sicc-élményt” az először 1962-ben megjelent, tartalmában már röviden bemutatott Sicc Meseországban kötetben élhetjük át. Vajon, ha  a Sicc-rajongók körében végeznének egy felmérést, akkor ez a kaland milyen helyezést érne el? Az a tény, hogy erről a történetről a megszokott diafilm-variációk mellett még egy animációs film is készült, arra a feltételezésre ad okot, hogy biztos „dobogós helyen” végezne. Az animációs film Táborita Ildikó rendezésében 2002-ben készült azonos címmel. Külön élvezet benne, hogy a könyv szövegét teljes egészében elmondó mesélő a gyerekfilmek és műsörök közkedvelt „hangja”, Mikó István színművész. De nemcsak a szöveghez, a rajzok stílusához is maximálisan ragaszkodtak az alkotók. Ezzel is bizonyítva azt a tényt, hogy Kálmán Jenő és Tankó Béla maradandót alkotott.

Talán az egyik legnépszerűbb történet a Sicc meseországban. Kálmán Jenő – Tankó Béla: Sicc meseországban, Budapest, Móra, 2008. – Törzsgyűjtemény

Felhasznált irodalom

• Kálmán Jenő – Sullivan, Pat: Sicc urfi az állatkertben, Budapest, Hajnal, 1940.
• Kálmán Jenő – Sullivan, Pat: Sicc urfi bosszút áll, Budapest, Klein V. Ny., 1940.
• Kálmán Jenő – Sullivan, Pat: Sicc urfi és Tigris Marci, Budapest, Hajnal, 1940.
• Kálmán Jenő – Sullivan, Pat: Sicc urfi kalandjai, Budapest, Hajnal, 1940.
• Kálmán Jenő – Tankó Béla: Sicc, Budapest, Minerva, 1966.
• Kálmán Jenő – Tankó Béla: Sicc a hóban, Budapest, Móra, 2006.
• Kálmán Jenő – Tankó Béla: Sicc a slamasztikában, Budapest, Móra, 2007.
• Kálmán Jenő – Tankó Béla: Sicc a Szaharában, Budapest, Minerva, 1963.
• Kálmán Jenő – Tankó Béla: Sicc Afrikában, Budapest, Móra, 2006.
• Kálmán Jenő – Tankó Béla: Sicc aranykönyv, Budapest, Móra, 2006. Aranykönyv, [s.l.], 2002.
• Kálmán Jenő – Tankó Béla: Sicc az iskolában, Budapest, Minerva, 1966.
• Kálmán Jenő – Tankó Béla: Sicc kalandjai, Budapest, Plakát Ny., 1956.
• Kálmán Jenő – Tankó Béla: Sicc legújabb kalandjai, Budapest, Plakát és Cimke Ny., 1957.
• Kálmán Jenő – Tankó Béla: Sicc meseországban, Budapest, Minerva, 1926.
• Kálmán Jenő – Tankó Béla: Sicc összes kalandja, Budapest, Minerva, 1959.
• Péter László (főszerk.): Új magyar irodalmi lexikon. H–Ö. Második, javított, bővített kiadás, Budapest, Akadémiai, 2000.

Köszönjük a Minerva Kiadó és a Móra Könyvkiadónak a közlési engedélyt.

Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)