Nehéz elfogadnom a megváltozhatatlan tényt: Gerő Gyula, akinek több mint 30 éven át munkatársa lehettem, örökre itt hagyott bennünket 2022. április 13-án. Még csak egy hónap múlt el azóta, mégis egy örökkévalóságnak tűnik, és nincs nap, amikor ne ütköznék valami olyasmibe, amit jó lenne tőle megkérdeznem…
Mert a magyar könyvtárügy utolsó hetven évének tevékeny résztvevőjeként, szemtanújaként sok olyan adatot ismert és a száraz tények hátterét is tudta, amelyek a nemzeti könyvtár történeti adatmorzsáinak összesöprése közben szembejönnek.

Gerő Gyula (1925–2022) a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 2006. évi helyismereti konferenciájának záróeseményén.

Pályakezdő könyvtárosként, az egyetemi könyvtárszakot éppen befejezve, 1977-ben kerültem a Könyvtártudományi Szakkönyvtárba, ahol először találkoztam vele, ahová a Könyvtáros főszerkesztőjeként gyakran betért. Mivel fő információforrásai közé tartoztak a könyvtári szaklapok és híradók, amelyek kezelése az első munkaköröm része volt, hamar kapcsolatba kerültünk. Meglepett, de nagyon jól is esett, amikor 1978–79 táján megkérdezte, nem lenne-e kedvem a Könyvtáros szerkesztőségében dolgozni. Nemet mondtam, mert gyakorló könyvtáros akartam lenni. Aztán később, az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején, amikor már nyugdíjasként tevékenységének középpontjába két munka került, a Könyvtári Levelező/lap szerkesztése és a magyar könyvtári élet eseményeinek kronológiai tömörségű rögzítése, az a kivételes szerencse ért, hogy mégis a közvetlen munkatársa lettem. A lap mellékkeresetet jelentett azáltal, hogy a kéziratok számítógépes rögzítését végeztem a tördeléshez.
A kronológia pedig… Beitta magát az életembe, mert beleszerettem én is, így soha nem éreztem tehernek a vele való foglalatoskodást. Ebben persze óriási szerepe volt Gerő Gyulának, akitől nagyon sokat tanultam: mindenekelőtt az adatok pontosságának, hitelességének a fontosságát, a források feldolgozásának technikáját, a sokszor ellentmondásos adatok szembesítésével a tények lehetőség szerinti felderítését. Hogy a pontosság az adatfeldolgozó könyvtáros egyik legfontosabb erénye, azt már katalogizálóként-bibliográfusként is tudtam-sejtettem, de a kronológiakészítés segédmunkásaként végleg tudatosodott bennem.
Gerő Gyula az adatgyűjtést sok forrás alapján végezte: folyamatosan követte a könyvtári szaksajtót, a Könyvtártudományi Szakkönyvtár által akkortájt még előfizetett sajtófigyelő-szolgáltatás keretében érkezett lapkivágatokat, a könyvtárba járó napilapokat. Elolvasott minden, nyomtatásban megjelent könyvtári beszámolót, könyvtártörténeti-helytörténeti publikációt, végigböngészve a hivatkozásaikat is. Fontos nyersanyag volt a számára a könyvtári eseményekre invitáló meghívók tömege. És persze a könyvtárosoktól kért-kapott ezernyi információ, amelyek személyes találkozások alkalmával, telefonon vagy levélben jutottak el hozzá. 1996 végéig a Könyvtári Levelező/lap szerkesztése során szerzett információkból azonnal kronológiai tételek is születtek.
Többen láttuk el őt a Katalisten, később más internetes forrásokban megjelent hírekkel. Ő maga ugyanis nem használt számítógépet. Rendelkezett e-mail-címmel, de szeretett Éva lányának halála után elektronikus postafiókját a Könyvtári Figyelő szerkesztője, Kovács Katalin, később pedig én kezeltem. (Az utolsó, egy elkészült munkájáról tájékoztató és a további sorsáról érdeklődő elektronikus levelét 2022. márc. 14-én délután küldtük el Szekszárdra. Aznap este került először kórházba…)

Ahogy a Magyar könyvtártörténeti kronológia első kötetének előszavában írta, a gyűjtőmunkát a lapszerkesztés mellett csak „alapjáraton” folytatta, majd intenzívebb gyűjtésbe kezdett 1997–1998-tól.
Az adatokat nemcsak a közelmúltban lezajlott vagy az éppen folyó eseményekről gyűjtötte. Csak a kronológia záródátumát rögzítette, 2010-ben megjelölve az utolsó évet. Először végigböngészte a Könyvtárost és elődlapjait,  majd a többi élő és megszűnt szaklapot indulásuktól, összeszedve belőlük a feljegyzésre szükségesnek és érdemesnek tartott eseményeket az 1950-es évektől kezdve. Ezt követően, 2001-től a kutatást kiterjesztette az 1950 előtti időkre is – egészen a magyar könyvtárak régmúltjáig, a mindenkori országhatárokat figyelembe véve: minden szaklapot átnézett, minden könyvtártörténeti összefoglalást, adattárat (beleértve a Magyar Minerva hat kötetét is) kicédulázott, hosszú heteket töltött a Magyar Országos Levéltárban és az OSZK Kézirattárában, százszámra küldte adatkérő és -tisztázó leveleit a könyvtárakba. Az adatpontosításhoz munkaeszköze sokszor a telefon volt. Mindennapos vendég lett az OSZK olvasótermében is, a kérőcédulák özönével árasztva el az ügyeletes könyvtárosokat.
A csípőműtéte után már ritkábban tudott az OSZK-ba bejárni, de mint kiemelt olvasót, az Olvasó- és Tájékoztató Szolgálat megkülönböztetett figyelemmel szolgálta ki: több polcfolyóméternyi hírlapanyagot házhoz szállítottak a számára.
Az adatgyűjtés az utolsó években fokozatosan át- és kiterjedt a digitalizált forrásokra is, elsősorban a hírlapok esetében. Ezeket főként úgy érte el, hogy a teljes szövegű archívumokban és adatbázisokban az általam végzett, témák szerinti előválogatás során megtalált közleményeket kinyomtatva juttattam el hozzá, a megfogalmazott tételeket pedig sokszor telefonon diktálta le. A legutolsó két évben, a COVID-járvány miatti házhoz kötöttségben ez a munkamódszer annyiban változott, hogy az unokájának nyomtatót ajándékozott, így a megkapott digitalizált anyagot otthon nyomtatták ki.
Az adatgyűjtés tematikája is az 1990-es évek végén teljesedett ki, annak érdekében, ahogy ő maga megfogalmazta: a kronológia „szeretne »egymondatos« naplója, diáriuma lenni több mint ezer év magyar könyvtártörténetének”. Ennek elérésére több mint húszezer eseményt rögzített adattárában a következő témákban:

• A könyvtárügy jogi szabályozása
• A könyvtárakat irányító főhatóságok, szervezetek működése
• Könyvtárak alapítása
• Újonnan épített könyvtárak felavatása vagy működésük megkezdése
• A könyvtárak összességét, rendszerét, hálózatait vagy egy-egy könyvtárt érintő szervezeti változások
• Könyvtárak névfelvétele
• Könyvtárak megszűnésének, megszüntetésének esetei
• Könyvtári havaria-esetek (elemi károk, könyvtárakban elkövetett bűncselekmények, könyvtárosokat ért balesetek)
• Könyvtárépítészeti események
• Személyi változások a könyvtárvezetők körében
• Neves könyvtárosok halála
• Kitüntetések
• Könyvtárosok által szerzett tudományos fokozatok
• A felsőfokú könyvtárosképzés főbb eseményei
• Országos vagy több megyére kiterjedő tanácskozások, továbbképzések, tanfolyamok
• Rádió- és televízióadások könyvtárakról, könyvtárakból
• Országos jelentőségű vagy értékes helyi vonatkozású könyvtári kiadványok megjelenése
• A könyvtári szaksajtó főbb eseményei (lapok megjelenése, megszűnése)
• Könyvtári mozgalmak, akciók, kampányok

Hihetetlen munkabírása fantasztikus memóriával párosult: minden felbukkanó új adatról „fejből” tudta, hogy szerepel-e már az adatgyűjteményben. Többször került sor a már meglévő adatok módosítására, javítására, kiegészítésére, időnként törlésére is az újonnan átnézett források alapján.
Az eseményleírások tömör, pontos megfogalmazásában mindig arra törekedett, hogy egyértelműen derüljön ki: az esemény – lehetőleg napra pontosan – mikor, hol történt, ki a szereplője, az érintett intézmény hol található és mi a neve. Mindezt a magyar nyelv tökéletes birtoklásával tudta mondatokba önteni. 
A munka során nemegyszer bosszankodott azon, hogy a könyvtárak mennyire nem törődnek saját múltjuk felderítésével-feldolgozásával, mennyire rendezetlenek és hiányosak a könyvtári irattárak. (Ennek többször hangot is adott előadásaiban, publikációban.)
Sokszor „füstölgött” azon, hogy a kollégák némelyike mennyire pontatlanul, hiányosan, hanyagul fogalmazza meg a mondanivalóját. A „Szerkesztő” Gerő Gyula a kronológiai eseményleírásokban is uralkodott.

Hogy lettem a fent már jelzett segédmunkás, „kisinas”?

A „segédmunka” az 1990-es évek első felében Gyulának azzal a kérésével indult, hogy jó lenne adatbázisba szervezni az általa a Könyvtáros című lap 1978/6. számában közzétett 1977. évi könyvtári kronológiával indult és évente egyszer az előző év könyvtári eseményeiről összeállított adathalmazt.

Könyvtáros, 28. évf. 1978. 6. sz. Címlap – Elektronikus Periodika Archívum

A Könyvtártudományi Szakkönyvtárnak már abban a „hőskorban” volt személyi számítógépe, dBASE szoftverrel adatbázist hoztunk létre a kiadványcsere-partnereink címjegyzékéből (ennek alapján készítettem később a hazai könyvtárak első számítógépes nyilvántartó adatbázisát a Könyvtártudományi és Módszertani Központban), majd megtanultuk az akkor széleskörűen alkalmazott MikroISIS adatbázis-kezelő rendszer használatát is, és megindítottuk a cikkek számítógépes feldolgozását a MANCI (Magyar és Nemzetközi Cikkek) nevű adatbázisban.
A MikroISIS-t kezdetben csak lekérdezésre használtam, de a kronológia annyira megragadta a fantáziámat, hogy mélyebben beleástam magam, és belevágtam az adatbázis-tervezésbe. Ha értek is hozzá, biztos sokkal „profibb” adatbázist tudtam volna készíteni, de a KRONOL névre keresztelt adattár a maga egyszerűségében is alkalmas volt az időpontok, események és források rögzítésére, kiegészítve név-, földrajzi és tárgyszóindextételek visszakeresési lehetőségével. (A szerkezeten később sem sokat változtattam, csak a DOS-os környezetből tettem át a Windows alatt működő WinISIS kezelő-rendszerbe.) A kronológiai munkálatok munkaidőn kívül, otthon folytak: az adatbázist az első XT gépemen alakítottam ki, a munkahelyi gépen a biztonsági másolatot tároltam, és lekérdezésre, illetve nyomtatásra használtuk.
A Könyvtárosban megjelent eseménytárak gépre vitele után a Gerő Gyula által frissen gyűjtött, kézzel, katalóguscédulákra írt tételek rögzítésével folytatódott a munka. Gyulának kivételesen szép, olvasható, apró betűs írása volt. Takarékossági okokból az Új Könyvek fölös nyomtatott katalóguscéduláinak üres oldalát használta, ha egy tétel nem fért ide, akkor körbeírta a cédula másik oldalán lévő katalógustételt is. Csak ritkán kellett – olvashatatlanság miatt – visszakérdeznem.
Egy-egy alkalommal 50–100 tételt adott rögzítésre, ezeket az adatbázisból kinyomtatva kapta vissza korrektúra céljából, ami alapján javítottam a rekordokat. Ez a fajta munka folyamatosan zajlott.
A kronológia publikálása 1978-ban a Könyvtárosban kezdődött, és ott folytatódott egészen a lap megszűnéséig, 1992-ig. Utódlapja, a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros (a „3K”) már nem tudta vállalni az adattár közreadását. Helyette a Könyvtári Figyelő különszámaiként jelent meg néhány év anyaga 2003-ban és 2006-ban. A gyűjtött anyag azonban, amelynek nagy része publikálatlan volt, megérdemelte, hogy önálló kötetben megjelenjék. A 996–2007-es évkör kronológiáját tartalmazó háromkötetes adattár, címoldalán a 2009-es megjelenési évvel, 2010 elején látott napvilágot.

Könyvtári Figyelő, ú. f. 13(49), 2003. Különszám. Címlap – Elektronikus Periodika Archívum

A szerkesztésének is megvannak a maga titkai: a WinISIS adatbázisból időrendben „kihozott” tételeket először szövegszerkesztőben öntöttem formába, elkészítettem a mutatókat, és az egészet kinyomtattam korrektúra céljából.
Ezután ért a meglepetés: Gyula ragaszkodott hozzá, hogy a kéthasábos kiadvány tördelési munkáit is én végezzem. Voltak emlékei a számítógépes tördelés „gyötrelmeit” illetően a lapszerkesztés idejéből, és mivel különös gondja volt a kiadványok külső megjelenésére is, nem bízott olyan külső munkatársban, akinek nem tudja közvetlenül a „kezét fogni”. Sajnos, Éva lánya, aki grafikus volt (ő tervezte a kötet borítóját) és számítógépes tördelést is végzett, nem sokkal korábban elhunyt.
Ezzel a kéréssel nekem „fel volt adva a lecke”: tanuljam meg a kiadványtördelést. Nem volt éppen ellenemre, de nagyon féltem is attól, hogy egy ilyen nagy munkával dobnak be a mélyvízbe. Szerencsére kiváló segítőm akadt a Könyvtári Figyelő műszaki szerkesztője, Nagy László személyében, aki kialakította a szedéstükröt és betöltötte a nyersanyagot is. Nekem „csak” az volt a dolgom, hogy oldalról-oldalra végezzem el a tördelés aprómunkáit: ügyeljek rá, hogy ne legyenek fattyúsorok, hogy a hasábok alul „elvágólag” végződjenek, ráadásul párban a szemközti oldallal, hogy ne legyenek „ablakok” az egyes tételekben, hogy a program által végzett elválasztás hibáit kijavítsam. A tördelőprogram akkori verziója még nem volt olyan okos, mint a mostani, ezért nem volt olyan oldal, ahol ne kellett volna az alsó margó miatt a tételek közötti távolságon igazítani.
De a mű végül elkészült, és Gyula elégedett volt. Ennél nagyobb dicséret nem kellett nekem.

Az anyaggyűjtés a háromkötetes első rész után is folytatódott, sőt: akkor tolódott ki az időhatár 2010-ig. Közben szaporodtak a 996–2007-es évkör pótlásai, javításai. Az anyagot két csoportba rendeztük a Magyar könyvtártörténeti kronológia negyedik kötetében: az első a 2008–2010-es évkör kronológiáját adja, a másik pedig az előző kötetek kiegészítéseit és javításait.
Gerő Gyula azt is kitalálta, hogy használhatóbb lesz az adattár, ha kigyűjtjük és megjelenési évenkénti rendben közöljük a kronológiában említett kiadványokat is. Ez egy olyan könyvtártudományi-könyvtárügyi bibliográfia lesz, amely megvilágítja egyrészt a könyvtárak publikációs-kiadói tevékenységét, másrészt megmutatja azt a szakirodalmi környezetet, amely a könyvtárosokat körbevette munkájuk során. Így került egy több mint 2500 tételes bibliográfia a kronológia negyedik kötetébe, azt követően, hogy az eseményleírásokban körülírt tételeket kikerestem a könyvtári katalógusokból, majd rövidített és az ISBD megjelenítő formátumától némileg eltérő formában rendeztem bibliográfiába. A „szabványos” megjelenítéstől való eltérést részint terjedelmi okokból kellett megtenni, de azért is, mert Gyula nem szerette az új bibliográfiai leírás némelyik szabályát: leginkább azt, hogy kisbetűvel kell írni az alcímeket, illetve, hogy a katalogizálók a folyóiratok címében nem követik a magyar helyesírás szabályait a nagybetűs írásmódot illetően. És mivel ezekkel az előírásokkal a lelkem mélyén magam sem tudtam soha megbarátkozni, könnyen belementem a kísérletbe.
A negyedik kötetet Gerő Gyula már a munka „lezárásának, befejezésének” szánta, azonban olyan új adatokra bukkant, főként a XIX. századra és a XX. század első felére vonatkozóan, hogy folytatta az adatgyűjtést. A nyomdában lévő ötödik kötetbe 1500 új kronológiai tétel került, amelyek 62%-a a második világháború előtti évekre-évszázadokra vonatkozik.
Olyan adattárak is helyet kaptak az ötödik kötetben, amelyek nem részei a kronológiai adatbázisnak. Az egyik a Kitüntetett könyvtárosok névtára az 1954–2012-es évkörből, egy nagyon érdekes tanulmánnyal a könyvtárosok munkájának elismeréséről, vagy ahogy a szerzője fogalmazta: „állami-társadalmi megbecsülésének – meg nem becsülésének” történetéről Kis magyar könyvtári kitüntetéstörténet címmel, Gerő Gyula tollából. A másik pedig az én összeállításom az 1945 előtt nyomtatott formában megjelent könyvtári katalógusokról. (Ennek a bibliográfiának az összeállítása nem sikerülhetett volna 2018–2019-ben Hegedüs Krisztina, Matolay Katalin, valamint a Raktári Osztály és a Retrospektív Feldolgozó Osztály munkatársainak segítsége nélkül, akiknek ezúton is köszönetet mondok.)
A Magyar könyvtártörténeti kronológia ötödik kötete teszi fel a koronát Gerő Gyula életművére. Nagyon fájt neki, hogy a 2021 nyarán nyomdakész formában elkészült munka eddig nem jelenhetett meg, de nagyon örült, amikor hírt kapott róla, hogy a kötet a közelmúltban a nyomdába került. Végtelenül sajnálom, hogy a megjelenését már nem érhette meg.

Rácz Ágnes

Gerő Gyula által szerkesztett, kiadványtárunkban kapható kötetek:

• Magyar könyvtártörténeti kronológia 996–2007. 1–3. kötet
• Magyar könyvtártörténeti kronológia 4. 2008–2010, Pótlások és javítások 996–2007.

Megemlékezés Gerő Gyula munkatársunkról intézményünk honlapján:

 „... a működés az több mint a lét”– elhunyt Gerő Gyula kollégánk. In: OSZK-honlap, 2022. április 13.