Dancs Szabolcs beszámolója
Erről a konferenciáról is elmondható, ahogy talán minden hasonló nagyszabású rendezvényről, hogy az előadások egyenetlen színvonala jellemezte, ugyanakkor szinte minden prezentáció tartogatott valami érdekeset vagy jól hasznosíthatót.
Az olyan, jórészt nyílt forráskódú alapokra építő helyi fejlesztések, mint a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár mobilapplikációja, azt mutatják, hogy a szakma képviselőiben van innovatív erő és kreativitás, és komolyan veszik a szolgáltatásközpontú látásmódot. A konferencia másik domináns vonulatát a könyvtárszakmán túlmutató, kutatói ambíciójú kezdeményezések alkották. Az informatika korszerű eszközeire, a mesterséges intelligenciára épülő kísérletezgetések részint olyan humán területeket céloznak meg, mint a szociológia vagy a filológiai kutatások, és olyan kiváló „műhelyekben” valósulnak meg, mint amilyen – az OSZK mellett – az ELTE, az MTA, a DEENK, a SZTAKI vagy az SZTE. Nem mehetek el persze némán az OSZK munkatársainak teljesítménye mellett, itt különösen a DBK-t emelve ki, amely, ahogy mondani szokás: hozta a formáját. A „szokásos” – például kézirati hagyatékok feldolgozását célzó – digitális bölcsészeti fejlesztések mellett a konferencia visszatérő témájaként hallottunk a hosszú távú megőrzésről, amiről immár elmondható, hogy a szakma elfogadni látszik, hogy ennek szigorúan szabványos alapon (OAIS) szükséges megvalósulnia. Mindemellett az OSZK-s munkatársaknak köszönhetően olyan intézményi fejleményekről is értesülhettünk, amelyekről nem volt eleddig tudomásunk. Digitális bölcsészeti előadásokat egyébként szép számmal hallhattunk a mi kollégáinkon kívül másoktól is – ezekkel kapcsolatban olykor az a benyomásunk volt, hogy egyes témák, tapasztalások a megakadt lemeztű csökönyösségével ismétlődnek, ami persze nem jelentette egyben azt, hogy maguk az előadások semmitmondók vagy fölöslegesek lettek volna.
Meglepően kendőzetlen előadás hangzott el Héjja Balázstól, a szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár informatikusától, aki a maga megkapó, szórakoztató stílusában ismertette – többek között – sikeresen megvalósult webshopprojektjük bürokratikus buktatóit. Hasonlóképpen érdekes, hasznos és magával ragadó volt a Magyar Nemzeti Levéltár két kiváló szakemberének, Bánki Zsoltnak és Szatucsek Zoltánnak a prezentációja. (A földrajzi nevek authority állománya kapcsán felmerül az együttműködés lehetősége.)
További, a könyvtárak számára a digitális szolgáltatásaik szempontjából lényegi kérdéseket boncolgató előadásban részesülhettünk az SZTNH-t képviselő Takács Nórától; a vakok és gyengénlátók könyvtári ellátását a MVGYOSZ-t képviselő Nagyné Berke Mónika ismertette a szervezet hangoskönyvgyűjteményére fektetve a hangsúlyt, és messze nem utolsósorban: hallhattunk az OSZK Webarchívumának nemzetközi kapcsolatairól Németh Márton kollégánktól.
Drucker György beszámolója
Nyilván nem vagyok egyedül azzal, hogy két év virtuális konferenciái után jó volt végre valódi összejövetelen találkozni és eszmét cserélni a kollégákkal, partnerekkel, akár az előadótermekben, akár a szünetekben vagy a szabadidős programokon.
Vélhetően azzal sem vagyok egyedül, hogy a rendkívül bőséges és szerteágazó tematika előadásain való, forgószínpadszerű részvétel – 20 perces prezentációk négy párhuzamos szekcióban – inkább csak benyomások szerzését tették lehetővé, s alig várom, hogy a Videotoriumban történő közzététel után vissza lehessen nézni a tartalmasabb, illetve ütősebb anyagokat.
Jómagam főleg az információtechnológiai és IT-biztonsági kérdéseket szem előtt tartva a „Hálózat és technológia”, „A szélesebb körű digitális átalakulás kérdései”, a „Digitális infrastruktúrák” és a „Tudomány- és kutatástámogatás” szekciókra fókuszáltam.
Kiemelkedően érdekesnek találtam Zeisel Tamás gondolatait, aki nemcsak a plenáris ülésen tartott az NWS aranyfokozatú támogatójának kijáró előadást a Hewlett Packard Enterprise képviseletében, hanem másnap az adatközponti hálózatbiztonság új szintjét jelentő, saját Smart IO-ra alapozott Pensando fejlesztésről is részletesen beszámolt. Az architektúra felsőbb rétegeit illetően a Cisco hálózati forgalom monitorozására, analizálására szolgáló megoldásait Nagy Tibor prezentálta, míg Barta Péter a Nokia mesterséges intelligenciával is támogatott Deepfield megoldását részletezte. Jól kirajzolódott a tendencia, hogy a vezető gyártók gyorsan próbálnak reflektálni az exponenciálisan megnövekedett kiberbiztonsági kihívásokra (pl. DDoS) az eszköztár szélesítésével.
Hasznosak voltak a KIFÜ munkatársainak beszámolói, részükről Farkas István megnyugtató helyzetjelentést adott az EU-forrásokkal is támogatott HBONE gerincvezetéki fejlesztések üteméről, Molnár Péter pedig a C4E felhőszolgáltatások testre szabási lehetőségeiről tájékoztatott. (Zárójelben említem a kapcsolódó értesülést, hogy a debreceni adatközpontba a szuperszámítógép mellé hamarosan átköltöztetik Budapestről az OKP infrastruktúra részét képező szalagos tárolót.)
Fontos és hasznosítható tapasztalatokat osztott meg Koczka Ferenc az EKKE hálózati behatolásvédelmi eszközeiről, valamint Kadlecsik József a KFKI jelszókezelési gyakorlatáról. A gondolatébresztő, illetve jövőbe mutató előadások közé sorolom Czeglédi Tamás beszámolóját a Magyar Blockchain Koalíció tevékenységéről és terveiről.
Professzionális összefoglalót nyújtottak Tószegi Zsuzsanna és Takács Nóra (SZTNH) előadásai a szerzői jog módosításai nyomán előállt helyzetről, ami létfontosságú a tervezett digitális szolgáltatásaink szabályozási környezetét illetően. Fontos értesülés, hogy a szerzői jogi törvény rendelkezéseiben szereplő „megfelelően biztonságos elektronikus hálózat” és „megfelelő biztonsági szint” fogalmak nincsenek tovább definiálva, specifikálva, az általános elvárhatóság gondossági mércéjéhez kell majd igazodnunk. A témakörben kiemelném még Varga Gábor, a Microsoft képviselőjének fejtegetéseit az adatvédelmi megfontolásokról.
Végül, de nem utolsó sorban nagyon érdekes volt a Balaton átfogó monitoringját célzó analitikai projektről tartott módszertani beszámoló, amelyre teljesen rímelt egy egészen más területen elvégzett munka, jelesül az MNL földrajzi névterének elkészítése, erről Bánki Zsolt adott összefoglalót. Mindkét projekt közös problémája a komplex és heterogén adatforrások összeépítése volt.
Örülök, hogy az előadások mellett nem mulasztottam el a lehetőséget a DEENK meglátogatására. Rendkívül impresszív módon alakították át a debreceni kollégák a könyvtári helyiségeket a látogatói igényekre reflektáló közösségi terek koncepciója alapján.
Dancs Szabolcs (Könyvtári Szabványosítási Iroda)
Drucker György (Projektiroda)
Sorozatunk további részei: Első rész; Második rész; Harmadik rész
