„A fű elhajlik a szélben, és megmarad”

2022. június 29. 06:00 - nemzetikonyvtar

Sütő Andrásra emlékezve

A legújabb kori erdélyi magyar irodalom legnagyobb hatású alkotójára emlékezünk születésének 95. évfordulója alkalmából.

0_kep_opti.jpgSütő András: Csillag a máglyán (Madách Színház). A Hitnyomozó (Haumann Péter) kihallgatja az álnéven rejtőző Kálvint (Sztankay István) és Szervétet (Huszti Péter). In: Színház, 9. évf. 3. sz., 1976. március, 3. – Elektronikus Periodika Archívum

A család és a szülőföld

1927. június 17-én született a mezőségi Pusztakamaráson, Sütő András és Székely Berta gyermekeként. Abban a faluban látta meg a napvilágot, ahol Kemény Zsigmond van eltemetve. Ez a Kolozsvártól negyven, Marosvásárhelytől hatvan kilométerre levő, háromnegyed részben román, egynegyed részben magyar lakosságú szórványfalu távol esik a vasúti és szellemi közlekedés ütőereitől, hajdani lápok, tavak, nádasok kiszikkadt völgyében. Erről a vidékről írta Makkai Sándor 1936-ban megjelent Holttenger című, segélykérő könyvét. A család és a szülőföld annyira meghatározó élménye volt Sütő Andrásnak, hogy íróként is sokáig ebből táplálkozott. Még történelmi drámáin és áttételesebb művein is átsejlik világszemléleti elemként az otthoni környezet. Művészete otthonkereső és otthonteremtő kísérlet, szembeszegülés a posztmodern kori elidegenedéssel és magánnyal. Tamási Áron szállóigévé vált mondata az ő életművére is alkalmazható: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” (Ábel Amerikában).

Népi elbeszélők. Az első meseélmények és olvasmányok 

Emlékezete szerint a „klasszikus elbeszélők” közül elsőként apai nagyapja, Sütő Mihály, az írástudatlan uradalmi cseléd volt rá igazán nagy hatással. Anyai nagyapja bibliás református ember volt: a Szentírást olvasta vasárnaponként unokáinak. Sütő bibliai motívumokban gazdag, ünnepélyes nyelvének, világszemléletének ez volt az első forrása.
Sütő Mihály mellett Orbán János, pusztakamarási népi elbeszélő is nagy hatással volt rá, aki a segítségért, munkáért is mesével fizetett neki gyerekkorában. Tőle kapta kölcsön Kuncz Aladár Fekete kolostor című regényét is, emlékezete szerint az egyetlen magas színvonalú regényt a faluban kézről kézre járó félpengős ponyvaregények, kalendáriumok mellett. Apai nagyapja a mesélésben Mikszáth és Jókai mellett Ion Creangának volt méltó versenytársa. A pusztakamarási román származású Anika néni így kezdte neki a mesélést: „Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy királyfiú, úgy hívták: Ion Creangă.” Ezután pedig elmondta Creangă egyik meséjét, a Fehér szerecsent. Ion Creangă (1837–1889) a 19. századi klasszikus román prózairodalom egyik legnagyobb alkotója. A moldvai román népnyelv az ő műveiben kapott először irodalmi rangot. Az ortodox diakónus végzettségű Creangă prózája nyugodt, kiegyensúlyozott lejtésű, mentes a 19. század második felében Európa-szerte terjedő modernizmus minden frivolságától, Vas Gereben szépprózájához hasonlóan igazi fehér irodalom. A népi elbeszélések és a Biblia mellett Creangă meséinek is tulajdonítható, hogy Sütő prózája szintén ilyen méltóságteljes, kiegyensúlyozott karakterű; mindemellett természetesen az olvasó figyelmét felébresztő és lekötő tenzív és detenzív szakaszok, valamint fordulópontok is megtalálhatók benne. Mikor felnőtt fejjel megtudta, hogy Creangă az írója az Anika nénitől hallott meséknek, magyar nyelvre fordította őket, és sok kiadásban megjelentek, először 1949-ben.

1_kep_opti_10.jpgSütő András arcképe. In: Igaz Szó, 1970/8, 160. – Törzsgyűjtemény

Gimnáziumi tanulmányai. Írói tehetségének megmutatkozása

1940 őszén kezdte meg középiskolai tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, Jenei Sándor tiszteletes úr segítségével és útbaigazításával, kántortanítói tervekkel. Útiládáját édesapja készítette, a falu kegyurának neje, Kemény Béláné pedig Kemény Anna bárónő kelengyéjéből válogatott neki paplanlepedőt és párnahuzatokat. A monogramok miatt a kollégium mosónője egy ideig báró úrfinak szólította. Magyartanára Vita Zsigmond volt, a kiváló irodalomtudós, aki hamar felismerte Sütő András írói tehetségét. Ő közölte nyomtatásban első írását is, a nagyenyedi Szövetkezeti Egyesület lapjában (Egy őzike halála). 1945 januárjában beiratkozott a kolozsvári Református Kollégiumba. A Független Erdélyi Köztársaságot és Groza Pétert éltető mondatáért letartóztatták és kihallgatták. Május 6-án Balogh Edgár főszerkesztő a Világosság című napilapban leközölte Levél egy román barátomhoz című írását, korszakalkotónak minősítve azt. Ezt követően a Világosság tudósítója lett. Nyáron Pusztakamaráson népdalokat, népszokásokat gyűjtött Faragó József megbízásából. Augusztus 3-án részt vett a Groza-kormány melletti tüntetésen, amelyet a karhatalmi erők vérbe fojtottak. Ősszel bejutott a Móricz Zsigmond Népi Kollégiumba. Írásai rendszeresen jelentek meg a Világosságban.

Szépírói karrierjének kezdetei

1947-ben Balogh Edgár ajánlására belépett a pártba. Decemberben tudósítóként részt vett a Magyar Népi Szövetség III. Kongresszusán Temesváron. 1948 tavaszán az MNSZ ifjúsági bizottsága sajtófelelősének hívták meg Bukarestbe. Néhány hét után az Ifjúmunkás című hetilaphoz került, de mivel engedély nélkül meghosszabbította riportútját egy pusztakamarási kitérővel, fegyelmit kapott. Otthagyta az Ifjúmunkást, visszatért Kolozsvárra, a Falvak Népe munkatársa lett. Megjelent Hajnali győzelem című novellája az Utunk című irodalmi hetilap 22-es számában. Ősztől magánúton az Unitárius Kollégium nyolcadik osztályát végezte. 1950-ben Mezítlábas menyasszony című novellájából Hajdu Zoltánnal közösen színdarabot írt. Ezt a darabot 1951. január 5-én mutatta be először a kolozsvári Állami Magyar Színház. Ezt követően Nagybányán, Konstancán, Galacon, Bukarestben is színpadra vitték, a szerzők pedig Állami díjat kaptak. 1953-ban megjelent Emberek indulnak című novelláskötete, amelyért az Állami díj harmadik fokozatát kapta. Íródelegációban ugyanebben az évben Bulgáriában is járt. Így kezdődött szépírói karrierje.

2_kep_opti_11.jpgSütő András. Nagy Imre rajza 1972-ből. In: Igaz Szó, 1973/6, 913. – Törzsgyűjtemény

1954 telén családjával Marosvásárhelyre költözött és az Igaz Szó  című szépirodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese lett. Egy pakli dohány címmel újabb elbeszéléskötete jelent meg. A címadó írás szüzséjét saját visszaemlékezése szerint Orbán Jánostól hallotta. 1955-ben a Magyar Írószövetség vendégeként feleségével Magyarországra látogatott. Budapesten, Egerben, Debrecenben járt, megismerkedett Szabó Pállal, Veres Péterrel. A Szabad Nép vezető munkatársi állást kínált fel neki, de nem fogadta el. Megjelent Októberi cseresznye című novelláskötete. 1956 januárjában Illyés Gyulát kalauzolta erdélyi körútján. A politikai-ideológiai tisztulás igézetében fogant cikkeket írt az Igaz Szóba és az Utunkba. Megjelent Félrejáró Salamon című regénye, az ebből készült mozifilmet is bemutatták, amelyet társadalomkritikai üzenete miatt rövidesen betiltottak. Tamási Áron szeptemberben hivatalos vendégként Marosvásárhelyre látogatott, és több napot együtt töltöttek. A magyar forradalom ellen tiltakozó memorandumot három kollégájával együtt nem volt hajlandó aláírni, amiért majdnem börtönbe került. 1957-ben irodalmi almanachot szerkesztett, amelybe a helyi szerzők mellett Tamási Áron, Veres Péter is küldött írást, ám a kötet nem jelenhetett meg.
1958-ban a nyitást követően Művészet címmel havilap indult, amelynek főszerkesztője lett, és az Igaz Szótól megvált. Constantin Olariu fordításában románul is megjelent a Félrejáró Salamon. Az Igaz Szó pályázatára megírta Fecskeszárnyú szemöldök című egyfelvonásosát, amelyet 1959-ben mutatott be a kolozsvári Állami Magyar Színház. Tártkarú világ címmel ebben az évben gyűjteményes elbeszéléskötete jelent meg. Október 1-jétől felsőbb utasításra megváltoztatták a Művészet profilját: ebből lett a rendszerváltásig működő Új Élet című színes magazin. 1962-ben a Fecskeszárnyú szemöldök és és a Szerelem, ne siess! című színdarabokból írta meg Tékozló szerelem című háromfelvonásos darabját, amelyet Kovács György rendezésében május 31-én mutatott be először a marosvásárhelyi színház. Színpadra vitték a darabot románul is Bukarestben és Iaşi-ban: ezenkívül bemutatta a szatmári, a sepsiszentgyörgyi, a nagyváradi magyar színtársulat és a Komáromi Magyar Területi Színház is. A darab 1963-ban könyvben is megjelent. 1964 májusában kulturális delegációval Moszkvába látogatott.

3_kep_opti_11.jpgSütő András: Anyám könnyű álmot ígér, Bukarest, Kriterion, 1970. Első kiadás. Borító – Törzsgyűjtemény

Anyám könnyű álmot ígér (1970)

1964 decemberében közölt először az Igaz Szó részleteket az Anyám könnyű álmot ígér című regényéből. Ez a családjáról, gyermekkoráról, szülőfalujáról szóló tudósításregény vagy talán inkább korrajzregény 1970-ben a Kriterion Könyvkiadónál jelent meg először, és a hetvenes években több mint 70.000 példányban kelt el Romániában és Magyarországon. Ennek a regénynek, éppúgy, mint későbbi történelmi drámáinak – Egy lócsiszár virágvasárnapja (1974); Csillag a máglyán (1975); Káin és Ábel (1977) –, legfőbb alapmotívuma az igazság keresése, amint az már a könyv kezdetén is felbukkan:

„Egy napon így szólt anyám:
– Írhatnál rólunk is valami könyvet.
– Nocsak! – néztem a szavai után, majd tréfára fogván a dolgot, azt kérdeztem boltos módra: milyen könyv legyen az, vidám-e vagy szomorúságos?
– Igaz legyen – mondta.”

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér, Bukarest, Kriterion, 1970, 5. – Törzsgyűjtemény

A kötet szembenézés, szembesülés a múlttal és a jelennel. A család, a faluközösség értékrendjét, hagyományait gyakran szembeállítja az új, bolsevik rendszer értékszemléletével. Nem annyira nyílt polémia révén, inkább csak különböző témájú szövegek egymás mellé állításával. Mint például ezen a helyen:

„Gergely elmagyarázta, milyen oltványt szerezzek a telepítéshez. Nemcsak borszőlőt, hanem csemegefajtát is: csabagyöngyét, muskotályt, rizlinget, leánykát. Mindenből egy keveset, változatosan. Képzeld: augusztusban ott hűsölsz a kaliba előtt, meglátogat valaki, és mikor elmegy, azt mondod: »vigyél egy kis szőlőt a gyerekeknek.« Fogod a metszőollót, válogatsz az érett gerezdek között. Egy kis muskotályt, egy kis csabagyöngyét... Tulajdonképpen bort sem szabad innom, azért persze megkóstolom. Nem is ez a fontos. Hanem hát minden héten jön a vasárnap, ez is, amaz is beüti magát, no, mi újság, hogy vagytok, foglalj helyet, sógor, koma, testvér vagy akármi, kóstold meg a borom, az édesebbet, a savanykásabbat, melyiket szereted. Megüti a lábát, sír a gyerek, no ne bőgj, kapsz egy almát! Vagy utazik valaki, s megkérdi: mit üzenek a rokonoknak Vásárhelyre, Bukarestbe, Alvincre, Felvincre. Becsomagolsz egy üveg bort újságpapirosba: »Ezt üzenem a fiamnak!« Jön a karácsony, újév kántálókkal, köszöntőkkel. Milyen más a fogadtatás, amikor hallod, hogy ne pityeregj gazda, tégy bort az asztalra! Felaggatod az almát a fenyőfára, s az unoka megeszi.
....................................................................................................................................................
(De ezek az ellentmondások a nagyüzemi gazdálkodásban, ha a vezetés nem bolsevik módon történik, az egyéni gazdálkodás mértéktelen felduzzadásához vezetnek a társadalmi gazdálkodás hátrányára, és a gazdálkodás alapja általában újra az egyéni gazdálkodás lesz. Ilyen esetben a mezőgazdasági nagyüzem meglazul, szocialista tartalma kezd eltűnni, és végeredményben csak fedezék a magántulajdonos és harácsoló elemek számára, melyek a szocialista formát spekuláció és egyéni nyerészkedés céljára használják fel.

Egy régi szeminárium anyagából)”

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér, Bukarest, Kriterion, 1970, 147–149. – Törzsgyűjtemény

Történelmi drámái

Az Anyám könnyű álmot ígér műfajánál, jellegénél fogva bemutató, sorselemző regény, amely a 20. századi történelem által előhozott konfliktusokat a jelen távlatából szemléli, többnyire megoldottnak mutatja, olykor játékosan, iróniával emeli tanulsággá, mint a fenti részletben is, máskor pedig a túlélt viszontagságokat megillető belső megnyugvással, diadallal. Mint saját maga írta a Sikaszói fenyőforgácsokban: „A fű elhajlik a szélben, és megmarad”. A regényben megjelenített közösség élete a megmaradásért folytatott küzdelemben tárul elénk, de a megmaradás módozatainak erkölcsfilozófiai kérdéseit Sütő András a történelmi drámáiban elemzi nyitott alternatívaként és egyetemes emberi érvénnyel. Ehhez teremtette meg azt a sajátos szépírói nyelvet, amelyben kisebb szerepet kap az anekdotikus elbeszélésmód, és fontos szerephez jut egy intellektuális lírai nyelv, amely képes a társadalmi, történelmi folyamatok és az egyéni sors útját kölcsönös összefüggésben megjeleníteni. Így lehetséges az, hogy a cselekményes életszerűség és az elvont filozófiai eszmék harmóniája teremtődik meg Sütő András drámáiban. Ezekre általában is jellemző, hogy nem bújtatott, kódolt megjelenítései a jelenkori gondoknak, problémáknak, hanem a művek gondolati gazdagsága rejti magában a legújabb kori befogadó számára fontos jelentésrétegként a legújabb kori problémákat és az azokra adott válaszokat.

Egy lócsiszár virágvasárnapja (1974)

Ezt a nagy jelentésbeli gazdagságot jelzi az először az Igaz Szó 1974/3. számában megjelent, talán máig legnépszerűbb Egy lócsiszár virágvasárnapja műfaji összetettsége is. Az eszmék vitája és a közvetlen cselekmény egyszerre jelenik meg benne, az életszerűség és a filozofikum egymásba tűnik át, egymást igazolja vagy cáfolja. A főhős, Kolhaas Mihály tragikumának fő forrása az, hogy a törvényt egy olyan világban akarja érvényesíteni, amelyben a törvények nem az igazságot, hanem a hatalom érdekeit szolgálják. „Ott kezdődik az ember! Amikor összetéveszti magát mindazzal, amitől megfosztották.” (Nagelschmidt mondja a harmadik felvonás második képében.)


4_kep_opti_8.jpgBelia Anna: Törvénytartók és törvényszegők Sütő András drámája Kaposváron. Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (Kaposvári Csiky Gergely Színház). Kolhaas Mihály (Vajda László) ajándékot vesz feleségének, Lisbethnek (Molnár Piroska). In: Színház, 8. évf. 1. sz., 1975. január, 7. – Elektronikus Periodika Archívum

Művészetének belső fejlődése: a sajátosság és egyetemesség harmóniája

Sütő András életműve a közösségi otthonteremtés megindító, lenyűgöző próbálkozása. Az elidegenedés és kozmopolitizmus világszintű térhódítása idején a Rész és az Egész összetartozása mellett tesz hitet. Meggyőződése, hogy az egyén csak tört része az egésznek, de éppúgy vallja azt is, hogy az egyén boldogsága nélkül a társadalom sem üdvözülhet. A mezőségi emberek életét családi, emberi közelségből, Móriczhoz, Veres Péterhez, Nagy Lászlóhoz, Kányádi Sándorhoz, Asztalos Istvánhoz hasonlóan nem kritikátlanul ugyan, de mindig szimpátiával rajzolja, és ezen írótársaihoz hasonlóan a jól végzett munkát emeli valódi értékteremtő és értékminősítő magaslatokra. Művészetének belső fejlődése Németh László gondolataihoz híven „növényi természetű”: nincs benne idegesség, kapkodás, meggondolatlanság. Nem fut múló divatok után: mély, belső szervesség jellemzi. Nem hirtelen változásokkal fejlődött: egyszer már megvalósított értékeit tudatosan mélyítette, fejlesztette tovább. Életműve a sajátosság és egyetemesség harmóniája, egysége révén emelkedett a magyar irodalom legnagyobb szellemi, erkölcsi, esztétikai kincsei közé.

Sütő András művei a Digitális Irodalmi Akadémiában.

Csobán Endre Attila (Régi Nyomtatványok Tára)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr2517863305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása