„Egy makacs ember”. Második rész

2022. augusztus 16. 06:00 - nemzetikonyvtar

India függetlenségének 75. évfordulójára

Márai Sándor egyik írása címében „makacs embernek” nevezte Móhandász Karamcsand Gándhit, de emlegették prófétaként, szent emberként, vezérként, vagy Rabindranath Tagore (ejtsd Rabindranáth Thákur) megtisztelő elnevezésével, Mahátmaként (Nagy Lélek). India függetlenségének kivívásában Gándhi elévülhetetlen érdemeket szerzett. Alakját a korabeli újságok híradásai és Gándhi magyar látogatóinak visszaemlékezései alapján idézzük meg.

Gándhi munkatársai Budapesten

Gándhi nem járt Magyarországon, de munkatársai közül többen eljutottak Budapestre, s így az olvasóközönség első kézből kaphatott tájékoztatást az indiai eseményekről, Gándhi mozgalmáról. A költő Szaródzsini Nájdu asszonytól (Sarojini Naidu), Szubhás Csandra Bósztól (Subhas Chandra Bose) vagy Dzsaváharlál Néhrutól (Jawaharlal Nehru).
India függetlenségéért folytatott harcában a teozófus, Annie Besant is támogatta Gándhit. 1928-ban a Nemzeti Kongresszus Kolkatában tartott többnapi tanácskozásán:

„Annie Besant, a theosophusok 81 éves vezére, szónoki képességének minden erejével síkra szállt a Gandhi-féle domínium-státusz mellett.”

Germanus Gyula: India világossága – Mahatma Gandhi. Harmadik közlemény. In: Budapesti Szemle, 1934, 336. – Törzsgyűjtemény

1930-ban az első kerekasztal-konferencia idejére Londonba utazott, hogy India domíniumi alkotmánya mellett fejtsen ki propagandát. (Megkezdődtek az első béketárgyalások Gandhi hívei és az angolok között. Anny[!] Besant Londonban – Az alkirály új, szigorú rendeletei. In: Prágai Magyar Hírlap, 1930. június 4., 1.) Korábban a Pesti Naplóban megjelent cikkében többek között azt írta, hogy:

„az indiai kérdés ma életkérdés Anglia jövője szempontjából és hallatlan fontosságú Anglia világhatalmára nézve. Nagyon keveset tudnak Indiáról és az angol nép nem akarja megérteni, hogy ma már nem a húsz, nem a tíz és nem is az öt év előtti Indiával kell számolni. A világháború Indiára nagy hatást tett, amely nem annyira zajosan nyilvánult, mint inkább azokban az átalakulásokban, amelyek a nép lelkében mentek végbe.”

Ázsia feltámadt! A Pesti Napló számára írta Annie Besant. In: Pesti Napló, 1928. augusztus 2., 42. – Törzsgyűjtemény

Egy évvel az első kerekasztal-konferencia előtt látogatott Budapestre Szaródzsini Nájdu, költő. Nájdu asszony Hajderábádban született, apja bengáli bráhmin volt, a hajderábádi Nizam College igazgatója, anyja pedig bengáli nyelven írt verseket. 1895–1898 között Londonban majd Cambridge-ben tanult az egyetemen filozófiát és történelmet. 1929-ben a Magyarországi Feminista Egyesület meghívására érkezett Magyarországra, hogy előadást tartson a nők helyzetéről Indiában. Nemcsak az indiai nőmozgalmak vezetője volt, hanem nagyszerű szónok, költő és Gándhi közvetlen politikai munkatársa is, de ez nem jelentette azt, hogy mindenben támogatta elképzeléseit, pl. nem értett egyet az angol szállítmányok, szövetek elégetésével. Az újságíró azon kérdésére, hogy az angol munkáspárt választási győzelme miként befolyásolta mozgalmukat, azt válaszolta, hogy szerinte semmilyen hatással nem volt rá, mert, ahogy fogalmazott, „a Labour-pártiak éppen olyan sovén, hű nacionalisták, mint a konzervatívok.” A Magyar Hírlap azt is megírta, hogy előzőleg Amerikában járt propaganda körúton és most az európai fővárosokat járja végig, hogy előadásokat tartson és eloszlassa a téves nézeteket az indiai nők helyzetéről. Saját életét hozta fel példaként arra, hogy a nők Indiában ma már egyetemre járhatnak, igaz, hogy ő is angol egyetemen tanult, Cambridge-ben végzett. (Az indiai özvegyégetésről és Ghandiról nyilatkozik Sarojini Naidu, az indiai nőmozgalom vezére, aki hétfőn Budapestre érkezett. In: Magyar Hírlap, 1929. július 2., 3.) „Gandhi India prófétája, szent ember.” – nyilatkozta a Mahátmáról, Nem prédikál, a legmagasabb dolgokról is egyszerűen tud beszélni és nagyon kedves, szeretetreméltó ember. Majd az angol hatalommal és intézményekkel szembeni harcuk eszközéről, az együtt-nem-működésről (non-cooperation), a passzív rezisztenciáról fejtette ki nézeteit határozott, rövid mondatokban, amelyek az újságíró szerint úgy hangzottak, mint a „kalapácsütések”. Nájdu nézete szerint a nőket Indiában egyáltalán nem nyomják el, sőt több joguk van, mint Európában, hiszen politikailag is egyenrangúak a férfiakkal. Az özvegyégetésről szólva pedig elmondta, hogy a dédanyja is elégettette magát a férjével, de nem kényszerből, hanem hitvesi szeretetből. Az újságírónak úgy tűnt, hogy Nájdu egyetértett ezzel az ősi hagyománnyal. Az indiai függetlenség megoldásában az angoloktól nem várt semmit, „MacDonald nekem jó barátom ugyan, de azért tudom róla, hogy Indiával szemben ő mindig 100 százalékos angol marad, aki meg akarja őrizni Indiát a brit birodalom számára.” Ahogyan Oroszországtól sem várt semmit, jóllehet a hírekben gyakran bolsevista felfogással illették az indiai függetlenségért küzdőket. Kiállt amellett, hogy idegen segítség nélkül, egyedül akarják kivívni szabadságukat. (B. Gy.: Gandhi munkatársa Budapestre jött és beszél India néma szabadságharcáról, az indiai nők életéről és az „özvegyégetésről” Sarojini Naidu asszony Budapesten. In: Pesti Napló, 1929. július 2., 4.) A Feministák Egyesületének felkérésére tartott előadásában, a Kereskedelmi Csarnok Szabadság téri dísztermében, úgy fogalmazott, hogy „a magyar nép lelki rokona az én népemnek”. Itt is megemlítette, hogy Indiában teljes demokrácia van, és a nők előtt nyitva áll minden életpálya, nagy filozófusok, fizikusok és matematikusok vannak az indiai nők között, leánya is egyetemi tanár. Szerinte éppen ezért Indiában nincs szükség a feminizmusra. Gándhiról szólva azt jegyezte fel az újságíró, hogy mozgalmában a nők és férfiak együtt küzdenek, és Nájdu szerint a nőknek is részt kell venniük a kormányzásban. (A magyar nép lelki rokona az én népemnek – mondta előadásában Naidu asszony, az indiai nők vezére. In: Magyar Hírlap, 1929. július 3., 3.) A Magyar Hírlap újságírója (B. Gy.) cikke címében találó szavakkal jellemezte Nájdu asszonyt, amikor a hindu Jeanne d’Arc-nak nevezte (B. Gy.: A hindu Jeanne d’Arc. Budapesti beszélgetés a hindu szabadságmozgalom asszonyvezérével. In: Az Est, 1930. május 14., 11.). A beszélgetést még az előző évben készítette, Szaródzsini Nájdu budapesti látogatásakor. A cikk annak apropóján született, hogy 1930-ban a sómenetben részt vevő vezetők letartóztatását követően Nájdu is vezetőszerephez jutott. Korábbi beszélgetésükben már célzott az újságírónak egy újabb nagy akcióra, amikor azt mondta, hogy „egy éven belül megint sokat fognak beszélni Indiáról.” Valószínűleg a sómenet tervét készítették elő. „Egyébként költőnő és akik ismerik a hindu irodalmat, nevét Rabindranath Tagore mellett emlegetik. De irodalomról nem beszélt, amikor itt volt” – jegyezte meg a cikkíró. A Prágai Magyar Hírlap 1930. május 16-án megjelent cikkében az előző napi eseményekről írt, amikor Nájdu asszony 230 önkéntessel együtt rohamra indult a dharaszana-i sóművek ellen. Elutazása előtt a United Press munkatársának a következőket nyilatkozta: „Tudom – mondotta –, hogy utam végénél a halál vagy a győzelem vár reám. Barátaim megpróbáltak visszatartani. Azt mondták, beteg és öregasszony vagyok, de én úgy érzem magam, mintha az orléansi szűz lennék, akinek agyát és lelkét az Isten megvilágította.” A cikkben megemlítették a szolápuri tüntetők ellen bevetett katonaságot is, akiknek az volt a dolguk, hogy a nacionalisták fejéről botjuk kampójával levegyék a Gándhi-sapkát, amit a hatóságok provokációnak tekintettek. (Az indiai nacionalista mozgalmat vezérlő Naidu asszony csütörtökön este 230 önkéntese élén rohamra indult a dharasanai sóművek ellen. In: Prágai Magyar Hírlap, 1930. május 16., 1.) Az Új Keletben újból előkerült az a téma, hogy mit várhat India Ramsay MacDonald munkáspárti kormányától. (Az indiai kérdésen fordul meg Macdonald sorsa. Mit várhat India Macdonaldtól? Az igazi helyzet Indiában. In: Új Kelet, 1930. július 12., 2.). Semmit – válaszolta röviden Nájdu erre a kérdésre. A cikk névtelen szerzője kétségeit fejezte ki India függetlenségért folyó harcával kapcsolatban, amikor megjegyezte, hogy:

„Indiáról és Gandhi szimpatikus szabadságmozgalmáról beszélni egyike a legnépszerűbb társalgási témáknak, amely azonkívül, hogy szószólóját, aki esetleg saját hazája viszonyait illetően a legridegebb reakció rendszerét vallja magáénak, liberális és szabadságszerető européernek tünteti fel, – még tág teret is nyújt a szabadságeszmék megvitatásának, mert a legtöbb ember Indiával kapcsolatban csak Gandhi szövőszékeire és Anglia gépfegyvereire gondol, de arról, hogy Gandhi mozgalma nem meríti ki India szabadságharcának problémáját, alig esik valahol is szó. Nem szabad elfelejteni, hogy Indiát súlyos belső antagonizmusok is izgatják, amelyek között éppen az angol hatalom képviseli a nivelláló erőt. Bizony találó az az angol mondás, amely az indiai helyzetet »It is a hopeless mess«-nek, vagyis reménytelen zűrzavarnak nevezi.”

Az indiai kérdésen fordul meg Macdonald sorsa. Mit várhat India Macdonaldtól? Az igazi helyzet Indiában. In: Új Kelet, 1930. július 12., 2. – Törzsgyűjtemény

brunner_erzsebet_szarodzsini_najdu_opti.jpgBrunner Erzsébet festménye Szaródzsini Nájduról. In: Mystic India through art ..., reprod. of paintings by Mrs. Elizabeth Sass Brunner Farkas, Elizabeth Brunner; Foreword by Kanaiyalal H. Vakil; introductions by Rabindranath Tagore [et al.], [Tokyo], [s.n.], [1937]. Törzsgyűjtemény

1934-ben látogatott Budapestre Szubhás Csandra Bósz, aki szintén Angliában végezte az egyetemet. 1921-ben visszatérve Indiába csatlakozott az Indiai Nemzeti Kongresszushoz, de kezdettől fogva szélsőséges álláspontot képviselt, India teljes önkormányzata mellett tette le voksát. Európai tanulmányútja során érkezett Budapestre, ahol Új India címmel tartott előadást. Kalkutta volt polgármestere a polgármesteri széket cserélte fel a pánindiai kongresszus elnöki székével. A kongresszus munkájáról elmondta, hogy:

„részint az indiai államok belpolitikai problémáit akarja megoldani és új alkotmányt dolgoz ki India számára, részint pedig az angol imperializmus ellen India függetlensége érdekében vív harcot.”

Sir Subhas Chandra Bose, Gandhi barátja és a pánindiai kongresszus elnöke Budapestre érkezik. In: Pesti Napló, 1934. május 4., 4. – Törzsgyűjtemény

A Magyar Hírlap arról tudósított, hogy Zajti Ferenc (a cikkben tévesen Zajty Géza néven szerepel) India-kutató fogadta érkezésekor a vendéget, aki a hindu nacionalista mozgalomról tartandó előadásán kívül Budapest városgazdasági berendezkedésével is szeretne megismerkedni.

„Mr. Bose, aki Gandhi barátja, igen érdekes egyénisége a modern India történetének. Mindössze 37 éves és ebből hat évet börtönökben töltött, mert a polgári elégedetlenség szítása címén pörbe fogták az angolok.” 

Kalkutta főpolgármestere Budapestre érkezett. In: Magyar Hírlap, 1934. május 9., 4. – Törzsgyűjtemény

Az Esti Kurír cikkéből az is kiderült, hogy Angliában nemcsak filozófiát tanult, de foglalkozott az európai államok történetével és jól ismeri „a magyar történelem nagy fejezeteit”.

„Jól tudom, hogy Magyarország jelenkori történelme elválaszthatatlanul összefügg a békeszerződések problémájával. India rokonszenvvel kíséri a békerevíziós mozgalmakat.” – nyilatkozta.

Kalkutta főpolgármestere ma Budapestre érkezett. In: Esti Kurir, 1934. május 9., 5. – Törzsgyűjtemény

A Friss Újság tudósítójának:

„Kijelentette, hogy az indiai nemzeti mozgalom, minden ellenkező híresztelés ellenére, teljes erővel folyik. Egyszerűen annyi történt, hogy Gandhi egyelőre leszerelte a polgári engedetlenség mozgalmát és más úton próbálja elérni a célját. Nincs béke az angolok és a hinduk között.

Gandhi barátja Budapesten. In: Friss Újság, 1934. május 9., 3. – Törzsgyűjtemény

Bósz Bécsből érkezett Budapestre, az ott élő Fülöp Miller René író és felesége Bendiner Heddy operaénekes társaságában. A cikkhez mellékelt képen valószínűleg ők láthatók, valamint Zajti Ferenc. Déri Imrével, a Magyarország tudósítójával folytatott beszélgetésben Bósz megjegyezte, hogy Európában az újságolvasókat valószínűleg nem a valós indiai helyzetről tájékoztatják, mert „a távirati ügynökségek angol kézen vannak, és az indiai eseményeket angol szűrőn keresztül kapja az európai olvasóközönség.” Cáfolta, hogy Gándhi megállapodott volna az angolokkal, csak taktikai okokból szüntette be a polgári engedetlenségi mozgalmat, mert ezt az Indiában állomásozó angol hadsereg könnyen le tudta törni. Bósz elmondása szerint Gándhi most minden erejével az ország általános jólétének emelésére, a társadalmi visszásságok enyhítésére és a higiénikus berendezések fejlesztésére törekszik. Az interjú során Déri Imre India társadalmi helyzetéről kérdezte Bószt, az érinthetetlenekkel kapcsolatban pedig szóba került Katherine Mayo könyve is, amit Bósz rosszindulatú ferdítések tömkelegének tartott. Szerinte bizonyosan hazugság, hogy az érinthetetleneket a walesi herceg közelébe engedték volna, ahogyan azt Mayo állította. Hasonlóképpen a gyermekházasságokkal kapcsolatban is túlzott, mert Bósz szerint gyermekkorban csak eljegyzésről volt szó, nem házasságról. Ahogy korábban az Esti Kurír újságírójának nyilatkozta, jól ismeri az európai államok történetét, foglalkozott a magyar történelemmel is.

„A mi harcunk nagyon hasonló ahhoz a küzdelemhez, amit Magyarország évszázadokon keresztül folytatott függetlenségéért, szabadságáért, nemzeti önállóságáért a Habsburg elnyomatás ellen. Magyarországi tartózkodásom alatt szeretném bővebben tanulmányozni a Kossuth-féle taktikát is és szeretnék részletesebben megismerkedni a magyar függetlenségi harc történetével. […]a békekötések kérdését [Bósz] annál alaposabban tanulmányozta, mert hiszen Indiával szemben a békekonferenciának és a Népszövetségnek éppúgy vannak beváltatlan váltói, mint Magyarországgal szemben.”

Déri Imre: Gandhi barátja Budapesten. In: Magyarország, 1934. május 9., 5. – Törzsgyűjtemény

szubas_csandra_bosz_opti.jpgSzubhás Csandra Bósz fotója. In: Baktay Ervin: India szabadságot akar, Budapest, Írás (Világpolitikai könyvek), [1942], a 160. oldal melletti kép. – Törzsgyűjtemény

1941-ben eltűnése kapcsán közölt Bószról cikket a Pesti Hírlap, melyben röviden írtak Gándhival való ellentétéről is. Bósz New Delhiben a börtönből szökött meg, és Olaszországból üzent híveinek, hogy ott kívánja folytatni a harcát. A cikkben közölt életrajzban azt írták róla, hogy 1917-ben, amikor Cambridge-ben végzett, az Indian Civil Service szolgálatába lépett. Az alkirály előkelő állással kínálta meg, de ő nem fogadta el, amit a hindu újságok kitörő örömmel üdvözöltek.

„Bose mindent tud, mindent lát és hall, ami Indiában történik és amit Angliában a hinduk ellen határoznak. »Bose a világ füle és szeme« – jegyezte meg Gandhi, aki nem szívesen látta a fiatalember erélyes fellépését. Ez pedig fáradhatatlanul dolgozott célján: kivívni India függetlenségét. […] Az ellentét Gandhi és Bose között mind nagyobb lett. Gandhi a „passzív resistenciá”-t, a türelmes kivárást hirdette, Bose a cselekvés emberének mutatkozott. Ligát alakított, amelynek feladata és célja volt, ahol csak lehet, ártani az angoloknak, bojkottálni üzemeiket, gyártmányaikat visszautasítani. Hirdette, hogy amit ő akar, az a szocializmusnak és a fasizmus tanainak összetétele… Gandhi a börtönben éhségsztrájkkal küzdött az angolok ellen, Bose ellenkezőleg: nagyszerűen élt, evett-ivott, sokat tornázott és – hűséges hívei, messze ágazó összeköttetései révén – fogságából is tudott állandóan intézkedni, rendelkezni, bátorítani.”

A százarcú hindu apostol. In: Pesti Hírlap, 1941. december 30., 4. – Törzsgyűjtemény

Két évvel később, magyarul Égő India címmel megjelent könyvében (eredeti címe: The Indian Struggle), részletesen taglalta a hindu–angol ellentéteket és Gándhi politikai lépéseit is kritizálta. A londoni kerekasztal-konferenciával kapcsolatban írta a következőket:

„Gandhi Angliában rengeteget dolgozott és sok emberrel találkozott. De előzetes terv nélkül működött és éppen a legfontosabb embereket kerülte el: sajnos csak későn ismerte ki londoni ellenfeleit. Ha néhány évvel előbb fogadja el a kormány meghívását, sokkal többet érhetett volna el, mint ezen a konferencián, mely India szempontjából a lehető legrosszabb időben ült össze. Egymagában harcolt a kormánypárt reakciós tagjai és saját hazája küldöttei ellen.”

Subhas Chandra Bose: Égő India, ford.: Balogh Barna, Budapest, Stádium, [1943], 211. – Törzsgyűjtemény

Dzsaváharlál Néhru 1938-ban látogatott Budapestre. Apja, Mótilál Néhru a Nemzeti Kongresszus vezetője volt. Természetesen Dzsaváharlál is Angliában járt egyetemre, a cambridge-i Trinity College-ban végzett, természettudományt és jogot is tanult. 1929-ben, apja visszavonulását követően lett a Nemzeti Kongresszus vezetője, 1947. augusztus 15-én pedig a független India első miniszterelnöke. Önéletrajza szerint 1916 karácsonyán találkozott először Gándhival, a laknaui ülésen.

„Jóllehet mindnyájan csodáltuk Dél-Afrikában vívott hősies küzdelméért, a fiatalok közül sokan nagyon távolinak, idegennek és apolitikusnak láttuk. Akkoriban nem akart részt venni a Kongresszus tevékenységében, sem a nemzeti politikában, és kizárólag a dél-afrikai indiaiak problémájával foglalkozott. Nem sokkal ezután, amikor Csamparanban a bérlők harcát vezette az ültetvényesek ellen, lelkesedéssel töltöttek el minket véghezvitt tettei és elért győzelme. Láttuk, hogy Indiában is hajlandó alkalmazni módszereit, s ezek a módszerek sikert ígértek. […] Az amritszári ülés volt az első, melynek munkájában Gandhi részt vett. Lokamanyja Tilak is kimagasló szerepet töltött be a vitában, de nem volt kétséges, hogy a küldöttek többsége, sőt mi több, az emberek nagy tömege Gandhitól várja a vezetést. Ez a jelszó »Mahatma Gandhi ki dzsaj!« kezdett tért hódítani India politikai életében.”

Dzsavaharlal Nehru: Önéletrajz, [ford. Gábor Jozefa, Auer Kálmán], Budapest, Budapest, Szikra, 1956, 47., 57. Törzsgyűjtemény

nehru_opti.jpgNéhru fényképe Önéletrajzának fedőlapján. In: Dzsavaharlal Nehru: Önéletrajz [ford. Gábor Jozefa, Auer Kálmán], Budapest, Szikra, 1956. Törzsgyűjtemény

1938-as budapesti látogatásakor a Népszava tudósítója arról kérdezte Néhrut, hogy Anglia háborúba keveredése esetén kit támogatnának az indiaiak. Ő esélylatolgatások helyett egyenesen kijelentette, hogy:

„rosszul számolnak azok, akik föltételezik, hogy egy fasiszta államot támogatunk azért, mert Anglia ellen harcol. A demokratikus és antifasiszta India sohasem segítene előbbre egy demokráciaellenes ügyet. de a magunk sorsát magunk akarjuk eldönteni!”

Mi történik Indiában, ha Anglia háborúba keveredik? – erre válaszol dr. Pandit Jawaharlal Nehru, Gandhi utódja. In: Népszava, 1938. augusztus 28., 4. – Törzsgyűjtemény

Pár nappal később India függetlenségéről és a hindu–muszlim ellentétről kérdezte őt a Népszava, amelyre azt válaszolta, hogy azt valójában az angolok és a mahárádzsák használták ki. Szerinte a társadalmi tisztánlátás növekedésével csökkenni fognak a vallási ellentétek is. Az angolokat egyébként kedveli, de csak mint egyenrangú felet. (Biztos vagyok benne, India gyarmati sora néhány év alatt megszűnik. Pandit Néhru elvtárs nyilatkozata a hindukról és az ázsiai szocializmus jövőjéről. In: Népszava, 1938. augusztus 31., 12.) Néhru budapesti tartózkodásának valójában magánjellegű oka volt, amit az Esti Kurír említett. Leánya betegsége miatt kellett két hétig Budapesten maradniuk Az újságíró Gándhi állapotáról is faggatta, mert a sajtóban elterjedt, hogy Gándhi súlyos beteg, bár az előre megjövendölt haláláról szóló hírek alaptalanoknak bizonyultak. Tisztséget már régóta nem viselt a nemzeti mozgalomban, de India népének változatlanul ő volt a vezére. Jelentőségét így összegezte Néhru:

„Mozgalmával megváltoztatta India egész lakosságának jellemét. Százmilliós tömegek alakultak át az ő tanítása nyomán; gyenge, erkölcsi összefogó erő híján élő millió és millió hindut, erős, alaposan megszervezett egységes táborrá kovácsolt össze, amelyet képessé tett arra, hogy nagy áldozatokat hozzon a nemzeti ügyért. Valójában megváltoztatta egész India arcát és új szellemet adott az óriási birodalomnak. India soha nem felejtheti el Gandhinak ezt a történelmi érdemét.” Ami pedig Gandhi viseletét, a dhótit – amit az újságokban sokszor csúfondárosan úszónadrágként említenek – illeti, az teljesen összhangban van Gandhi politikai felfogásával. Úgy él és úgy öltözködik, mint a legszegényebb hindu paraszt. „Mint húsz éve bizalmas munkatársa, tudom, hogy nem népszerűségét akarja növelni ezzel a puritán életmóddal, hanem állandóan emlékeztetni akarja saját magát arra, hogy India páriáiért, a nyomorgók millióiért kell harcolnia.”

Gergely István: A haldokló Gandhiról beszél Budapesten vezértársa, Jawaharlal Nehru. In: Esti Kurir, 1938. szeptember 2., 9. – Törzsgyűjtemény

800px-gandhi_and_nehru_in_1946_opti.jpgGándhi Néhruval 1942. augusztus 8-án. A kép forrása: Mohandas K. Gandhi. In: Wikipédia (angol nyelvű kiadás)

Az Új Keletben megjelent cikkben Gándhi világpolitikai jelentőségét békés módszereivel magyarázta Néhru.

„A világ számára azért fontos Gandhi történelmi missziója, mert a függetlenségi harc békés módszereit alkalmazta. Az ő békés küzdelmének óriási erkölcsi ereje van és vértelen küzdelme olyan erősnek bizonyult, hogy erős nyomást gyakorolt az ellenfélre. Gandhi békés mozgalma sikerre vezetett Indiában.”

A haldokló Gandhiról beszél vezértársa, Jawaharlal Nehru. In: Új Kelet, 1938. szeptember 17., 7. – Törzsgyűjtemény

Arra kérdésre, hogy ha Gandhi meghalna, ő lesz-e a nemzeti mozgalom hivatalos vezére, ezt válaszolta:

„Én nem lehetek vezér. És senki más nem lehet vezér Gandhi után. Gandhi helyét senki sem veheti át Indiában. Gandhi pótolhatatlan lesz, de szelleme vezérelni fogja Indiát – mindörökké.”

A haldokló Gandhiról beszél vezértársa, Jawaharlal Nehru. In: Új Kelet, 1938. szeptember 17., 7. – Törzsgyűjtemény

Felhasznált irodalom:

  • Ázsia feltámadt! A Pesti Napló számára írta Annie Besant. In: Pesti Napló, 1928. augusztus 2., 42.
  • B. Gy.: Gandhi munkatársa Budapestre jött és beszél India néma szabadságharcáról, az indiai nők életéről és az „özvegyégetésről” Sarojini Naidu asszony Budapesten. In: Pesti Napló, 1929. július 2., 4.
  • B. Gy.: A hindu Jeanne d’Arc. Budapesti beszélgetés a hindu szabadságmozgalom asszonyvezérével. In: Az Est, 1930. május 14., 11.
  • Subhas Chandra Bose: Égő India, ford.: Balogh Barna, Budapest, Stádium, [1943].
  • Déri Imre: Gandhi barátja Budapesten. In: Magyarország, 1934. május 9., 5.
  • Gandhi barátja Budapesten. In: Friss Újság, 1934. május 9., 3.
  • Gergely István: A haldokló Gandhiról beszél Budapesten vezértársa, Jawaharlal Nehru. In: Esti Kurir, 1938. szeptember 2., 9.
  • Germanus Gyula: India világossága – Mahatma Gandhi. In: Budapesti Szemle, 1934. 677. sz., 79–94.; 678. sz. 183–216.; 679. sz. 308–339.; 680. sz. 38–61.
  • A haldokló Gandhiról beszél vezértársa, Jawaharlal Nehru. In: Új Kelet, 1938. szeptember 17., 7.
  • Az indiai kérdésen fordul meg Macdonald sorsa. Mit várhat India Macdonaldtól? Az igazi helyzet Indiában. In: Új Kelet, 1930. július 12., 2.
  • Az indiai nacionalista mozgalmat vezérlő Naidu asszony csütörtökön este 230 önkéntese élén rohamra indult a dharasanai sóművek ellen. In: Prágai Magyar Hírlap, 1930. május 16.,1.
  • Az indiai özvegyégetésről és Ghandiról nyilatkozik Sarojini Naidu, az indiai nőmozgalom vezére, aki hétfőn Budapestre érkezett. In: Magyar Hírlap, 1929. július 2., 3.
  • Kalkutta főpolgármestere ma Budapestre érkezett. In: Esti Kurir, 1934. május 9., 5.
  • Kalkutta főpolgármestere Budapestre érkezett. In: Magyar Hírlap, 1934. május 9., 4.
  • Megkezdődtek az első béketárgyalások Gandhi hívei és az angolok között. Anny[!] Besant Londonban – Az alkirály új, szigorú rendeletei. In: Prágai Magyar Hírlap, 1930. június 4., 1.
  • Mi történik Indiában, ha Anglia háborúba keveredik? – erre válaszol dr. Pandit Jawaharlal Nehru, Gandhi utódja. In: Népszava, 1938. augusztus 28., 3–4.
  • Sir Subhas Chandra Bose, Gandhi barátja és a pánindiai kongresszus elnöke Budapestre érkezik. In: Pesti Napló, 1934. május 4., 4.
  • A százarcú hindu apostol. In: Pesti Hírlap, 1941. december 30., 4.

Pap Ágnes (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)

A sorozat további részei: Első rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr6417906741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása