„A tökéletes póztalanság, végtelen egyszerűség, nyíltság és melegszívű emberség megközelítő benyomását eddig csak egy nagy emberrel szemben éreztem: Hollósy Simon volt ez, a lánglelkű művész-apostol és igaz Ember.”

Baktay Ervin: Látogatás Mahátma Gándhinál. In: Pesti Hírlap, 1928. július, 28., 48. – Törzsgyűjtemény

„Egy erdélyi magyar szépség, mint Ghandi leglelkesebb híve. Ghandi, az indiai szabadharc vezérének tenger fanatikus híve között is az egyik leglelkesebb  egy volt erdélyi magyar földbirtokosnő. Vértessy Aladárné még néhány év előtt Erdély ünnepelt szépsége volt. Szovátán, a Mária oláh királyné jelenlétében rendezett táncversenyen első díjat nyert szépségével. Három év előtt Indiában utazgatott, s akkor megismerkedve Ghandival, az indiai vezérnek egyik leglelkesebb híve lett. Mint Temesvárról írják, hazajőve, eladta erdélyi kastélyát, földbirtokát, nagy erdejét, minden ékszerét, műkincsét, a bankokban lévő pénzét is magához vette, azután újból kiment Indiába s ott belépett egy őserdő mélyén fekvő, Ghandi által alapított női kolostorba. Minden pénzét a kolostornak ajándékozta. Fejét kopaszra beretváltatta, szőrcsuhában, mezítláb jár, kemény munkát végez, sőt koldul a környék nyomorúságos lakóitól. A régi életéből csupán anyja arcképét őrizte meg. Egyedüli boldogsága, hogy Ghandival évente kétszer-háromszor levelet válthat.”

Egy erdélyi magyar szépség, mint Ghandi leglelkesebb híve. In: Magyarság, 1930. március 18., 11. – Törzsgyűjtemény

„Gandhi önkormányzatot akar, az angol domíniumokkal egyenrangú elbánást. A terhek csökkentését. Ezt erőszak nélkül szeretné elérni… India felszabadulását sürgeti azonban a nacionalista párt is, amelynek tagjai elszakadtak Gandhitól és akik az erőszak hívei. Ezek vér árán is készek felszabadítani az országot. Mindkettőnek ellenségei a muzulmánok, akik állandóan azt hangoztatják, hogy ők így is megelégedettek. […] Az a benyomásom, hogy Gandhi mögött még mindig nincs egységes szervezettség. Ha a vezetők egységesek is, maga a tömeg nem. Jártam a nép között, tapasztalataim szerint még csak nem is érdeklődnek a politika iránt. Egyes csoportok tüntetnek, de ezeket az angol, indus–angol rendőrség lefegyverezi. Nem is fegyverekkel, hanem botokkal.”

Kristóf Károly: Gandhinál, az indiai forradalom fő fészkében. In: Magyarország, 1930. március 21., 5. – Törzsgyűjtemény

„Az utóbbi években a politikai mozgalmak és tüntető felvonulások is egyre gyakoribbak lettek Kalkuttában. Egyízben, amidőn autón igyekeztem a bennszülött városrész legforgalmasabb útvonalán keresztül, egy ilyen tüntető felvonulással találkoztam. A tüntetők Gandhi-sapkát viseltek és zárt sorokban vonultak föl, harsány „Gándhidzsi ki dzsaj!” (Éljen Gandhi!), „Szvarádzs, ki dzsaj!” (Éljen az önkormányzat!) kiáltásokkal, vagy a nemzeti himnuszt, a Bandá Mátaram-ot énekelve. Az egész forgalom megállt és autómnak a villamosok és egyéb járművek sorával együtt vesztegelnie kellett. Szikh sofőröm nem nagyon látszott rokonszenvezni a mozgalommal, mert zamatos pandzsábi káromkodásokat dörmögött a szakállába – de meglehet, hogy ezzel nekem, az angolnak tartott „szaháb”-nak akart hízelegni. A tüntetők mindegyike kis papírzászlót vitt a kezében s engem, amint az autóban ültem, nyilván ők is angolnak néztek. Igen sikerült és bátor hazafias cselekedetnek tartották, amikor az egyik tüntető bedobta kocsimba kis papírzászlaját. Gúnyosan nevettek reám, a magányos „ellensége”-re, de egyszerre lelkes mosollyal, integetéssel és „Szaháb, ki dzsaj!” kiáltással honoráltak, amint jókedvűen meglengettem a zászlót. A tömeg mindenütt nagy gyermekekből áll – bár a gyerekes had olykor vásott és veszedelmes is tud lenni…”

Baktay Ervin: India: India multja és jelene, vallásai, népélete, városai, tájai és műalkotásai, Budapest, Singer és Wolfner, [1931]. II. köt. 95. – Törzsgyűjtemény

„Egyesíti magában a vallási, a társadalmi és politikai újítót és harcost, de munkássága és törekvése elsősorban, kifejezetten vallásos jellegű. Indiában, ahol a vallás minden másnál mélyebb gyökereket vert az embermilliók szívében, nem is lehet eredményes, általános hatású mozgalmat elképzelni, ha nem a vallásos szemléletből indul ki. Gándhi a hinduizmusnak minden salaktól megtisztított, ősi igazságait hirdeti, de ugyanakkor az Evangéliumra is hivatkozik, hangsúlyozva, hogy a két tan közt nincs lényegbevágó ellentét, hiszen csak egy Igazság van a világon. India népét magasabb színvonalra emelni, emberi méltóságát és lelkiismereti függetlenségét felszabadítani az idegen járom alól, s a hindu vallást megtisztítani minden helytelen, tisztátalan elemtől: ez Gándhi nagy célja. Élete ezt az eszmét szolgálja, a Mahátma valóban vezeklő, szent életű remete, aki minden önös előnyről, minden testi örömről lemondott, hogy szellemének egész erejét a nagy feladatnak szentelje.”

Baktay Ervin: India: India multja és jelene, vallásai, népélete, városai, tájai és műalkotásai, Budapest, Singer és Wolfner, [1931] I. köt., 114. – Törzsgyűjtemény

„Böjtjében is legtöbben érthetetlen, túlzó fanatizmus jelét látják; sokan pedig egyenesen komikusnak találják a hinduk vézna kis vezérének ezt a »rögeszméjét«, mint ahogy annakidején, a legutóbbi nagy mozgalom megindításakor is csak Gandhi mezítelenségét vették tudomásul, vicceket faragva az »úszónadrágos« Mahátmáról.”

Baktay Ervin: Gandhi böjtjei. In: Pesti Hírlap, 1933. aug. 6., 8. – Törzsgyűjtemény

„Gandhi mindenesetre példát ad arra, hogy aki másokat vezetni akar, annak előbb meg kell tanulnia, hogy önmagán a legmesszebbmenő értelemben uralkodni tudjon. És ha mást nem is, ennyit bizony sok nyugati vezérférfiúnak érdemes lenne megtanulnia a Mahátmától”

Baktay Ervin: Gandhi böjtjei. In: Pesti Hírlap, 1933. aug. 6., 8. – Törzsgyűjtemény

„Gandhi egyáltalán nem naiv és nem fantaszta, mint ahogy az »úszónadrágos« felfogás hívei vélik.”

Baktay Ervin: Gandhi és a börtön. In: Pesti Hírlap, 1932. január 24., 8. – Törzsgyűjtemény

„Gándhi egy évtizeden át hirdette, hogy nem áll szándékában Indiát teljesen függetleníteni a brit birodalomtól. Nem követelt többet, mint amennyit minden önérzetes népnek jogában áll követelnie: azt kívánta, hogy India népeinek beleszólásuk legyen sorsuk intézésébe, s a birodalom keretén belül oly fokú önkormányzatot nyerjen, amely lehetővé teszi egészséges tovább fejlődését. Ezt Anglia meg is ígérte. De Anglia igen jól tudja, hogy ha az alkotmányos önkormányzat létrejön, akkor India nem maradhat többé gúzsbakötött gazdasági kizsákmányoltja az idegen érdeknek.”

Baktay Ervin: Gándhi és az indiai brit uralom. In: Századunk, 1932. 31. – Törzsgyűjtemény

„…Hadd írjak először néhány szót Gandhiról. Aprócska ember, pár foggal, beesett ajkakkal, csúnya orral – ezt te is tudod – az ellentét kedvéért, többnyire úgy jellemzik, hogy »a legcsúnyább kis teremtmény, aki valaha világra jött«. Aztán a szemek – távolba révedő tekintet, nem figyel semmire – felesleges is volna, hiszen a szem nem lát –, hanem mély, meditatív, absztrakt gondolkodást takar. Az ilyen tekintet sugarában az ember szükségét érzi az önelemzésnek, az élet komolyan vételének, semmi sem indít arra, hogy odaszaladj hozzá és megöleld. Nyugodtan beszél, nem retorikus. Nagysága? Az a távolba révedő tekintet. Nem érdekli, ami itt és most történik. Soha nem vidám, ezzel átadná magát egy nevetésre késztető, apró pillanatnak, jelentéktelen cseppnek a világ folyásában. De azt is mondhatná valaki, őt nem ragadja magával a civilizáció kisszerűsége – egyszerű és igénytelen ember. Mára hosszú beszélgetést ígért nekem. Most valóra vált, itt ülök mellette a nagy ebédlőben (magam is ágyékkötőben), de úgy látszik, nem szeret evés közben beszélni (ÉN SEM!). Így aztán hallgatunk.
Követői (azok, akikkel beszéltem), korlátoltak, mint minden ember. Az a fonókerék! Érdeklődtem, mi a véleményük a szövetkezeteken megvalósuló gazdasági fellendülésről. Azt a kormánynak kell elvégezni. Hihetelenül ostoba dolog így félredobni az önbizalmat. Egy fiatalember úgy csevegett az Igazságról és Boldogságról, mintha konyítana is hozzá valamit.”

„Csillaghoz kötöttük szekerünk”. Balázs Ferenc levelei Christine Frederiksenhez, gond. és az előszót írta Vallasek Júlia; [ford. Vallasek Júlia és Vallasek Márta], Kolozsvár, Kriterion, 2002., 121–122. – Törzsgyűjtemény

„Egyre inkább meggyőződöm afelől, hogy KEVESET tanulhatunk a keleti világtól. Szellemiségük gyökértelen. Megpróbálják rövidíteni az Istenhez vezető utat.”

„Csillaghoz kötöttük szekerünk”. Balázs Ferenc levelei Christine Frederiksenhez, gond. és az előszót írta Vallasek Júlia; [ford. Vallasek Júlia és Vallasek Márta], Kolozsvár, Kriterion, 2002., 122. – Törzsgyűjtemény

„Kétszer is elbeszélgethettem vele a lakásán. Ő kis íróasztala előtt ült s a charkát, a fonókereket pergette. Szép, finom fonál került ki a keze alól. Abból szőtte ő az új, független Indiát. Szőtte, s szövi, mint a legszebb álmot. A csúnya kis emberkének volt bátorsága azt ígérni, hogy egy év leforgása alatt szabaddá teszi Indiát. S a charkát most is pörgeti, az álmot most is szövi. Pedig az első nagy kísérletnek elmúlt tizenegy esztendeje!”

Balázs Ferenc: Gandhi. In: Erdélyi Helikon, 1932., 236–237. – Törzsgyűjtemény

„Az pedig nagy veszedelemmel jár, ha valaki az igazsággal kísérletezik. Nem az igazságnak történhetik baja, hanem a kísérletezőnek. Mert ha igazságokat – hisszük, – hogy föl is fedeztünk, de a teljes igazságot egészen valószínű, hogy még meg nem találtuk. S ha most valaki az életét, s még jobban nekibátorodva, egy egész nemzet életét azon igazság paragrafusai szerint rendezi el, amit elfogadott, még pedig úgy, hogy jogosultságát semminek el nem ismeri, ami abba bele nem illeszthető, megtörténhetik, hogy életéből eltávolít, kioperál olyan vonásokat, amelyek őt ugyan bántják, mert megtalált igazságával ellenkeznek, amelyeknek azonban fontos szerepük lehet, s amelyek nélkül teljes lelki összhangot elérni sohasem tudhat.”

Balázs Ferenc: Gandhi. In: Erdélyi Helikon, 1932., 238. – Törzsgyűjtemény

„… az igazi próféta nem ő, hanem a sokkal kevésbé méltányolt bengali: Rabindranath Tagore, aki életét nem vesztegette puszta politikai bonyodalmak kiegyenlítésére, hanem az isteni élet napfényével növelte India s a világ egészségét.”

Balázs Ferenc: Gandhi. In: Erdélyi Helikon, 1932., 242. – Törzsgyűjtemény

„Jellemző arra, hogy miként értelmezik az indiai nacionalizmust az északnyugati határvidéken, egyik arab mohamedán tanítványom válasza, akitől megkérdeztem, hogy miért hord Gandhi-sapkét, és mi köze neki az indiai nemzeti mozgalmakhoz. »Én arab vagyok, Közép-Arábia fennsíkja a hazám, ha az angolok kivonulnak Indiából, az afgán mohamedánok elfoglalják az országot, mi arabok ismét átjövünk és lemészároljuk a hindu bálványimádókat. Ezért vagyok az indiai szvarádzs híve.«”

Germanus Gyula: India világossága – Mahatma Gandhi. In: Budapesti Szemle, 1934. 680. sz., 51. –  Törzsgyűjtemény

„India jövője egyelőre beláthatatlan, s csak annyi bizonyos, hogy a teljes és tökéletes elszakadás az egész világra nézve oly súlyos gazdasági megrázkódtatással járna, ami a mainál is sokkalta jobban összekuszálná a művelt világ kaotikus állapotait.”

Germanus Gyula a mai Indiáról. In: Budapesti Hírlap, 1932. június 3., 7. – Törzsgyűjtemény

„Az angol áruk elleni bojkott elősegítette a háziszőttes kifejlődését és úgyszólván hónapok alatt ezer és ezer asszonykéz forgatta a rokkát. Ez a primitív szerszám vált az indiai szabadságmozgalmak szimbólumává. Még az indiai zászlóra is rákerült a képe. A gyapotkelme termelés ismét politikai jelszó lett, mint annak idején Angliában, a 19. század közepén.”

Germanus Gyula: Az indiai szövőipar. Gandhi szabadságharcának gyújtópontjában a textilkérdés izzik… In: Textil Ipar, 1934., 5. – Törzsgyűjtemény

„Amit Anglia elmulasztott megtenni Vámbéry intelmére – a középázsiai khánságok pacifikálását és az oszmán török néppel való földrajzi és politikai összekapcsolását Anglia égisze alatt –, az ma súlyosan megbosszulja magát az orosz bolsevizmus indiai propagandájában és Gandhi felforgató, bomlasztó tendenciájú mozgalmában.”

Germanus Gyula: Vámbéry Ármin (1832–1932). In: Nyugat, 1932/24. sz., 608. – Törzsgyűjtemény

„A találkozás rendkívül szívélyes volt – mondja Brunner Erzsébet –, arról azonban hallani sem akart Gandhi, hogy lefessem. Azt mondta, hogy ő még sosem ült modellt, különben is, mért akarok lefesteni olyan csúnya embert, mint ő. Kapacitáltam, de ellenállt. »Nincs időm ilyesmire.« Én azt mondtam, csak félórára lenne szükségem. Ő nem hitte el, hogy félóra alatt meg lehet csinálni egy portrét. Aztán azt magyaráztam, hogy nem kell neki mereven ülni, csináljon, amit akar, én csupán a közelében szeretnék lenni, hogy figyelhessem. Nagy nehezen beleegyezett abba, hogy félórán át a közelében lehessek. »Elmúlt a félóra.« Gandhinak minden hétfőn »csendes«, napja van, hétfőnként nem fogad senkit, egyetlen szót sem szól, olyankor ír vagy olvas. Brunner Erzsébetet egy hétfői csendes napon egy órára kérte magához. Amikor a fiatal művésznő megérkezett Gandhi házába, látta, hogy a Mahatma előtt az íróasztalon az órája fekszik. Gyorsan lerakta állványát, sebesen dolgozni kezdett. Gandhi az íróasztalnál ült. Egyszerre az órára tekintett, majd egy papírszeletre ráírta: »elmúlt a félóra«. Brunner Erzsébet visszaírt: »kérek még tíz percet, mert az első tíz perc alatt nem tudtam festeni, az állvánnyal, palettával voltam elfoglalva.«
Gandhi bólintott, rendben van, még tíz percig festhet. Tíz perc múlva el is készült a portré, amelyet Brunner Erzsébet némán átnyújtott Gandhinak. Gandhi tűnődve nézte a képet, aztán teljes megelégedése jeléül aláírásával látta el.”

Két magyar festőművésznő csodálatos története. Lukács István riportja. In: Ujság, 1938. október 2., 14. – Törzsgyűjtemény

„E találkozás révén módomban állt utóbb Gandhi lakásán egy óra hosszat elbeszélgetni India nemzeti vezérével. Szokásos lenge öltözékében fogadott és a földön ülve diskuráltunk. Nagy hévvel és meggyőződéssel magyarázta tanait, különösen azt, hogy mily módon reméli elérni India függetlenségét és biztosítani jövendő fejlődését. Reám nagy idealista és utópista, de feltétlenül őszinte benyomását tette, aki mélyen meg van győződve ügye igazságáról. Bármennyire érdekeltek is fejtegetései, szerény magamat nem tudott teljesen meggyőzni. Gandhi, amikor hallotta, hogy ismét Indiába készülök, igen szívélyesen meghívott, hogy jöjjek el indiai telepére, Sabarmatiba, ahol meg szeretné mutatni az ott létesített népnevelő intézményeit. Az angol nemzeti kormány bámulatos győzelmét természetesen nem nézte jó szemmel, mert hiszen most már nem támaszkodhatik a Labour Party-ra, illetve ennek bal szárnyára, hanem az egész angol nemzet közvéleményével kell számolnia.”

Apponyi Henrik: Úti- és vadásznaplóm Indiából és a Himalayából. Budapest, Vajna Gy., 1931., 389–390. – Törzsgyűjtemény

„Gandhi mosolyogva jegyezte meg, hogy milyen jól sikerült az ő képmása is a térképen, amikor Lord Irwinnel kezet fog a delhii alkirályi lak előtt híres 1930. márc. 3.-i megegyezésük alkalmából.”

Apponyi Henrik: Úti- és vadásznaplóm Indiából és a Himalayából. Budapest, Vajna Gy., 1931., 14. – Törzsgyűjtemény

„Udvariasan, előzékenyen bántak velem az angolok, igazán nem panaszkodom, s ha komoly eredményt nem értünk el, nem kell kétségbeesnünk, kitűzött célját India el fogja érni, erőink egyike a türelem, újra és újra kezdjük munkánk. Indiának csak teljes szabadságot szabad elfogadnia.” 

Hungaricus Viator: Szemtől szembe a 240 milliós hindu mezítlábas urával, Mahatma Gandhival. In: Prágai Magyar Hírlap, 1931. december 25., 23. – Törzsgyűjtemény

„Gandhi külsőleg is és belsőleg is csak kevéssé hasonlít azokra az illusztrációkra és karikatúrákra, amelyekbe minduntalan beleütközünk, ha akár a magazinokat, akár a napilapok mellékleteit lapozzuk. Még nehezebb hű képet alkotni magunknak azokból a felületes riportokból, amelyek a Mahatma lábszárait, a kecskéjét vagy azt a szokását írják le hátborzongató részletességgel, hogy a hindu nép megváltója sóval issza a teáját és nem cukorral…
Ezekből a hülye riportokból igazán egy gasztrocentrikus, egzotikus hindut láthatunk, aki kiteszi maga elé az óráját és kedélyesen teázva szaporodásra inti honfitársnőit. Borzasztó felszínesen kell nézni Gandhit, hogy azt higgyük, hogy az igénytelen, magaszőtte lepleiben járókelő és minden ember iránt tiszteletet adózó Gandhi életmódja teátrális hatáskeresésre, vagy felelőtlen időtöltésre volna beállítva.”

Seidner Imre: Színek Gandhi európai tartózkodásának utolsó napjairól. In: Keleti Újság, 1931. december 25., 29. – Törzsgyűjtemény

„Régi barátja vagyok Gandhinak. Harmincöt éve… Bár nem értek mindenben egyet a hindu páriák kedvencével. Nem foghatom fel, miért kínozza úgy magát az életmódjával? Hova jutna a társadalmunk, ha mindnyájan olyan kevés ruhadarabban járkálnánk és kecsketejen élnénk? A boldogságot nem a túlzott lemondásból merítjük, hanem kimondom: a »tudás fájáról« szakítjuk le. Vállaljuk csak az életet és ne nézzük le a civilizáció kínálta kényelmet sem, mert a civilizáció is csak a tudományok kibontakozásának terméke. Majd elindult ebédelni a szálloda külön szalonja felé, amelynek ajtaja mögött turbános szolgák aranytálakban hordják fel a muzulmán népek »szabadsághősének« mindennapi kenyerét.”

Seidner Imre: Aga Khán, a hindu nábob, a leszerelési értekezlet haláltusájáról. In: Brassói Lapok, 1932. május 15., 3–4. – Törzsgyűjtemény

„Amit Gandhiról tudok, azt csak nyomtatott betűkből tudom. És mégis némely szava úgy hat rám, hogy megdöbbenek tőle, mintha valami rejtett mélységet kavarna fel bennem. Érzem ennek az embernek a roppant szuggeszcióját.
Lehetetlen nem látni, hogy ez a csúnya kis ember hiszi, amit mond és tesz, abszolút hittel hiszi. De még ennél is több: levonja hitének minden konzekvenciáját. Élete minden jelensége azonos marad a hitével. Ez, kérem, óriási dolog ebben a mi európai kultúránkban, amelynek az a legnagyobb hibája, hogy az ember nem vonja le benne annak konzekvenciáit, amit hitének vall. […] Irtózatos hatalmat jelent ez a hit egy olyan világban, amelynek nincs hite. Ez a hit olyan erős, hogy át tudott áradni egy többszázmilliós nép fiaiba. és egy nemzetet mozgató erővé tudott válni. Ez a hit olyan erős, hogy vele az egy szál úszónadrág győzni tudott a diplomaták aranyos frakkja, a katonák egyenruhája, a hadihajók vaspáncélja felett.”

Schöpflin Aladár: Csoda történt. In: Prágai Magyar Hírlap, 1931. szeptember 20., 4. – Törzsgyűjtemény

„Hosszas beszélgetéseket folytattam vele, amelyeknek azonban végső értelme rám nézve mégsem a politikum volt, hanem inkább annak a sokezeréves misztikumnak kézzelfogható és legmaibb jelentkezése, amely Indiából árasztotta el emberemlékezet óta a világot és a legkülönbözőbb formákban settenkedett be mindenkor az európai ember lelkiségébe is. – A kiütköző politikai realitásnak egy aktív személyben kijegecesedett tudata, elkeveredve a tömeglélek mélyén háborgó szüntelen csodavárással – az emberi ideológiák kialakulásának ez a mindenkor újra meg újra visszatérő furcsa kommuniója – vezetett aztán Oroszországba: Lenin megismerésére. A sors furcsa játéka, hogy úgy Lenin, mint Gandhi egyazon évben születtek, mind a kettő a »thaumaturgos« kikristályosodott típusa, mind a kettő a tömegek extatikus hitével operál. Így valósággal önmagától kínálkozott, hogy Lenin és Gandhi könyvemben felvázoljam ezt a világhistóriai párhuzamot, amely az emberek százmillióinak végzetére volt döntő hatással.”

Írók arcképcsarnoka. Hajsza egy életen át, a csoda nyomában. Kávéházi beszélgetés Fülöp-Miller Renével. In: Literatura, 1934. december 10., 355. – Törzsgyűjtemény

„Ők gyűjtötték össze az adatokat Gandhi életrajzához, amit az uram írt. Bécsi házam valóságos otthona lett a fiatal hindu kolóniának. Ők aztán meghívtak Indiába és ott megismertem Gandhit. Leírhatatlan hatást gyakorol mindenkire, aki a közelébe kerül. Titkára és talán jövendőbeli utódja Nehru is csodálatos ember, de már inkább ember. Megismertem asszonyokat, akik angol egyetemen tanultak.”

Bendiner Hédy útja az operaszínpadtól a hindu vallásfilozófiáig. In: Brassói Lapok, 1939. július 10., 5. – Törzsgyűjtemény

„Röviddel azután meghívást kaptam Gandhihoz is. A mahatma titkára a whardai állomáson várt rám és indiai nemzeti zászlóval díszített autón vitt Sagaon faluba, ahol az indus apostol lakik. Bekerített telken néhány vályogkunyhó Gandhi főhadiszállása. Az egyik kunyhóban ő maga lakik. A földre kuporodva diktál egy leánynak, aki szintén a földön ül és jegyez. Élénken érdeklődött indiai utam részletei felől. Jelenleg az indiai parasztság helyzetének megjavítására készít elő nagyszabású akciót. Rekonstruálni akarja az egykori híres indus háziipart és arra tanítja a népet, hogyan lehet házilag papírt készíteni, lisztet őrölni, cukrot főzni, szövetet előállítani.”

Magyar operaénekesnő látogatása Rabindranath Tagorenál. In: Színházi Élet, 1937/47., 19. – Törzsgyűjtemény

„Minden nemzeti gondolkodású hindu maga szőtte ruhát viseljen” – adta ki a jelszót a Mahátma. De elmondta véleményét a házasságról, a vallási toleranciáról. Gándhitól távozva találkozott a telepen élő angol Miss Slade-el, egy magasrangú angol tengerésztiszt leányával, aki elmesélte neki, hogyan került Gándhi közelébe.

Bendiner Heddy: Látogatás Mahatma Gandhinál. In: Ujság, 1938. január 1., 15. – Törzsgyűjtemény