Végigharcolta a török kiűzésének évtizedeit; gyalogostisztből az ostromműveletek főfelügyelőjévé emelkedett; katonaként, hadmérnökként és térképészként szolgálta Magyarország felszabadulását az oszmán uralom alól. Eközben csillagászati, régészeti és néprajzi kutatásokat folytatott, felfedezte a székely rovásírás máig legfontosabb nyelvemlékét, és egy hatkötetes műben dolgozta fel a Duna-medence földrajzát, flóráját-faunáját és római hagyatékát.
Luigi Ferdinando Marsigli – Régi Ritka tartalomszolgáltatás. Metszetgyűjtemény
Gróf Luigi Ferdinando Marsigli gazdag nemesi család ötödik gyermekeként született 1658-ban, Bolognában. Ifjúkori tanulmányútjai után csatlakozik Velence isztambuli követségéhez. Ekkor írja első, később nyomtatásban megjelenő művét a Boszporuszról, Osservazioni, intorno a Bosforo Tracio címmel. Törökországból hazatérve Bécsbe utazik, ahol pártfogója, Buonvisi kardinális bemutatja Habsburg I. Lipót császárnak.
„Abban az időben készülődött az összes keresztény hatalmat lenéző nagyvezír, Kara Musztafa a nagy magyarországi háborúra – melyet a lázadó Thököly is támogatott – azzal az elbizakodott gondolattal, hogy a török szultánt a [Német-] Római Birodalom trónjára ülteti. Természettől való kíváncsiságom kielégítése végett úgy határoztam, hogy a gyakorlatban is kipróbálom, igaz-e, amit az oszmán csapatokról gondoltam, s ezért 1682-ben Lipót császár szolgálatába léptem.”
Luigi Ferdinando Marsigli: Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és hanyatlásáról, Budapest, Históriaantik Könyvesház, 2007, 3.
A császári seregbe közkatonaként áll be, majd Győrbe küldik Enea Silvio Caprara tábornok seregéhez. Itt muskétássá képzik, majd rövid idő alatt őrmesteri rangig emelkedik. Rajzokat és erődítési terveket készít a győri várról. Hadmérnöki szolgálataiért kapitánnyá léptetik elő. Részt vesz a Rába-vidék erődítési munkáiban és feltérképezésében. A török–tatár sereg közeledtének hírére 1683 áprilisában kiküldik a Szigetköz felderítésére, ahol a tatárok bekerítik csapatát. Kísérőit szétszórják, vagy megölik, Marsigli két nyíltól megsebesülve fogságba esik.
Tatár lovasok átkelése a Rábán Marsigli Stato militare… című művének 1732-es olasz–francia kiadásában – Törzsgyűjtemény
A táborban végül Ahmed temesvári pasa veszi meg. A lábadozó Marsigli a hadjárat során a tiszti sátrakat takarítja és a kávézósátorban teljesít szolgálatot. Ezen tapasztalatait szabadulása után a Bevanda Asiatica című könyvében foglalja össze. A kávézóban megismerkedik két bosnyák kereskedővel, akik megveszik a pasától. Bécs sikertelen ostroma és a kahlenbergi vereség után a visszavonuló törökök a ló után kötve hurcolják magukkal a rabszolga Marsiglit, aki Budán és Eszéken keresztül Szarajevóba kerül, ahol végül az isztambuli útja során megismert Pietro Civrani velencei követ váltja ki. Felépülése után, 1684-ben ismét szolgálatra jelentkezik: hadmérnökként részt vesz Buda sikertelen ostromában. Következő évben Érsekújvár alatt harcol. Elvezetteti a várárok vizét és felépíttet egy magaslatot, ahonnan a támadók sikerrel lövik az erődöt. Az augusztus 19-ei rohamnál az első sorokban küzd, amikor egy kő csapódik az arcába és sebesülten a várárokba zuhan. A szövetségesek még aznap beveszik Érsekújvárt.
A következő évben a bécsi hadvezetés elérkezettnek látja az időt Buda visszafoglalására. Marsigli az ostrommunkák főfelügyelője lesz Lotharingiai Károly seregében. Három évvel korábban rabszolgaként vizet hordott a palotába, így ismeri a hely vízellátási nehézségeit, ezért az ostrom során javasolja, hogy vágják el Budát a víznyerőhelyeitől. Július 24-én, a Víziváros elleni fő roham során, amikor a gróf az ostromárkokat járja, ismét súlyosan megsérül: egy török kartácslövés összezúzza a jobb karját. A sebesült Marsiglinek halálhírét keltik a táborban, a pletykák még Bécsbe is eljutnak. Ennek ellenére két hét múlva ismét munkába áll Lotharingiai Károly vezérkarában.
„Ahogy folyt tovább a magyarországi háború, megkaptam az engedélyt, hogy a még lángokban álló Budára menjek, de nem azért, hogy aranyat és ezüstöt zsákmányoljak, hanem hogy könyveket gyűjtsek össze, melyek megcáfolhatják azt a keresztények közt elterjedt nézetet, miszerint a törököknek nincs irodalmuk.”
Marsiglit idézi: F. Molnár Mónika: Olasz hadi írók és generálisok Bécs és Isztambul között. L. F. Marsigli és kortársai, Budapest, Reciti, 2016, 85. – Törzsgyűjtemény
A város elfoglalása után Marsigli katonáival átkutatja a várost, a nagymecsetet (a mai Mátyás-templomot) és a királyi palotát. Több száz kötetet gyűjt össze Mátyás egykori könyvtárából, emellett muszlim és zsidó iratokra is szert tesz. Marsigli megfigyeléseiből és térképeiből sokat megtudhatunk a korabeli Budáról: lerajzolja a várat, leírja a vilajetközpont épületeit és az ott élő embereket. Tőle tudjuk, hogy a török korban a városnak 23 mecsetje és 9 hévizes fürdője volt.
Buda eleste demoralizálta a törököket. Lotharingiai Károly a Dunántúl nagy részét elfoglalta. 1687-ben a nagyvezír rendezte sorait és ellentámadást indított, amit a szövetségesek Nagyharsány mellett, a „második mohácsi csatában” megállítottak. A győzelem hírét Marsigli vitte a pozsonyi országgyűlésre, ahol a rendek „hálából” lemondtak a szabad királyválasztás jogáról és törvénybe iktatták a Habsburg-ház örökletes uralmát. A következő évben Lipót XI. Ince pápához küldi követségbe, akitől pénzügyi támogatást szerez a Nándorfehérvár visszafoglalására indítandó hadjárathoz. Az egykori végvár megszerzése után Marsigli hátramarad kidolgozni az erősség védelmi terveit egy esetleges török ellentámadás elhárítására, eközben megrajzolja a Szerémség, a Morava és a Drina vidéke és az Észak-Balkán térképét. Vidin 1689-es elfoglalása után Károly herceg a Szerémségbe küldi felderíteni a grófot. Marsigli itt az ókori Sirmium (Szávaszentdemeter; Sremska Mitrovica) római maradványait vizsgálja. Fetislan (Kladovo) mellett megtalálja Traianus császár hídjának romjait. Az al-dunai Kazán-szorosban felfedezi a régóta elfeledett római utat és 6 római-kori erődöt. Az itt végzett kutatásai eredményét később Széchenyi István is felhasználja az Al-Duna hajózhatóvá tételéről szóló terveinél.
Károly herceg Thököly elleni hadjárata idején, 1690-ben, Gyergyószárhegy mellett Marsigli szert tesz egy rovásbotra. Lemásolja a szövegét és lejegyzi a rovásjelek hangértékét. A botot végül hazaküldi Bolognába. A szentek ünnepnapjait tartalmazó ún. bolognai rovásemlék, vagy rovásnaptár a ma ismert leghosszabb székely rovásírással készült nyelvemlék.
„Az erdélyiek vallásuk és nyelvük sokszínűsége miatt egy babiloni [bábeli] nép, de […] leginkább a német és a magyar nyelvet használják. Erdélyben ’král’-nak, vagy királynak nevezett fejedelem uralkodik. Mindazonáltal a törökök egyetlen intésére jókora pénzösszegeket kénytelenek fizetni, valamint magyarokból és székelyekből álló népes lovasságot kötelesek kiállítani.”
Luigi Ferdinando Marsigli: Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és hanyatlásáról, Budapest, Históriaantik Könyvesház, 2007, 88.
Lipót császár, tartva XIV. Lajos támadásától, angol közvetítéssel béketárgyalásokba kezd a kimerült törökökkel. Marsigli 1691-ben az angol küldöttség titkára lesz. Ebben az évben, a Duna-medencében végzett biológiai kutatásaiért és térképészeti tevékenységéért a londoni Royal Society tagjává választják. Konstantinápolyi missziója idején fejezi be Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról… című művét, melyet a császár (a háborús helyzetre való tekintettel) nem enged kiadni. A könyv végül 1732-ben, a szerző halála után jelenik meg.
1693-ban egy gyalogezred parancsnoka lesz. Az elismert hadmérnököt gyakran elhívják egységétől erődök, utak és hidak építését felügyelni. Ilyenkor a csapatok vezényletét beosztottja, Melchior Salzer von Rosenstein alezredes veszi át. Felső-Magyarországon állomásozva feltérképezi az északi bányavidéket. Később Bács megyében megállít egy török betörést. Itt (elsőként) tanulmányozza a Bácskát átszelő nagy sáncrendszert, amit Római Sáncnak nevez.
1695-ben levelezésbe kezd Giovanni Domenico Cassinivel, a bolognai egyetem tanárával és a nürnbergi Georg Christopher Einmarttal. A két csillagásztól szakmai tanácsot, műszereket és könyveket kér. Einmart a felszereléssel együtt elküldi hozzá tanítványát, Johann Christoph Müllert, aki az elkövetkezendő években Marsigli jobbkeze és legfontosabb munkatársa lesz. 1696-os csillagászati méréseik alapján újrarajzolják az eddig északkeleti irányban ábrázolt Dunát.
Marsigli és Müller Duna-térképe a Danubius Pannonico-Mysius I. kötetéből – Hungaricana közgyűjteményi portál
Ebben az évben konfliktusba keveredik Salzer alezredessel, akit letartóztat, majd elenged. Később Marsigli visszatartja a katonák zsoldját, mire Salzer sikkasztással vádolja a császárnál. A vád igaz, a gróf tényleg elvett az ezred pénzéből, hogy kutatásait finanszírozza. A hadvezetés ezért felfüggeszti, így 1697-ben egysége nélküle vesz részt a győztes zentai csatában. Az ezt követő béketárgyalások előtt a császár visszahelyezi tisztségébe a térképészeti ismeretei révén megkerülhetetlenné vált tisztet. Felfüggesztése alatt Müllerrel tovább folytatja a Duna-medence tanulmányozását. A térképek mellett megfigyeléseket készít a folyó élővilágáról, katalógust állít össze az itteni halakról és vadvirágokról. Tanulmányozza a dunai kérészt, a „dunavirágzást”. Hidrológiai, biológiai és kartográfiai feljegyzéseiből később egy, a Duna-medencét bemutató, nagyszabású mű készül, melynek megírását már 1690 körül elhatározta. 1703-ra elkészül a Duna magyarországi és szerbiai szakaszának atlasza is, amely később szintén a könyv része lesz.
A Duna forrásvidékének ábrája a Danubius Pannonico-Mysius VI. kötetéből – Törzsgyűjtemény
„Miután az akkori római király, József császár 1702-ben Landaut ostrommal bevette, sikerült seregemmel néhány hétig a svábföldi Fekete-erdőben (Schwarz Wald) táboroznom, ahonnan, úgy véltem, a Duna forrásai nincsenek messze…” (ford.: a szerző)
Luigi Ferdinando Marsigli: Danubius Pannonico-Mysicus… Tomus VI., Hága–Amszterdam, Gosse-Alberts-de Hondt; Uytwerf-Changuion, 1726, 3. – Régi Nyomtatványok Tára
A felszabadító háborút az 1699-es karlócai béke zárta le, melyben – a Temesköz kivételével – a szultánnak fel kellett adnia magyarországi területeit. A pontos határok meghúzására a két szerződő fél határkijelölő bizottságot állított fel, melyet császári részről Marsigli vezetett.
Határváltozások a karlócai békében. A kép forrása: Wikipedia
„… Részt vettem a karlócai békekonferencián és a békében kimondottak végrehajtásában, mivel Lipót császár engem tett meg a birodalma és az Oszmán Birodalom közti határ rendezésének biztosává. A két birodalom közti határt sohasem határozták meg pontosan, így az itt élő császári alattvalókat, azzal az ürüggyel, hogy ezek a területek nem a császárhoz, hanem a szultánhoz tartoznak, folyton zaklatták a törökök.”
Luigi Ferdinando Marsigli: Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és hanyatlásáról, Budapest, Históriaantik Könyvesház, 2007, 4.
A határvidék feltérképezése, a határkövek lerakása és a határmenti várak lerombolása egészen 1701-ig tartott. A tábornokká előléptetett Marsigli és titkára, Müller részletes térképeket készített a térségről. Ebben az időben jelenik meg a Dunáról szóló könyvének kivonata, a Danubialis operis prodromus és ekkor fejezi be Dissertatio de genere fungorum című tanulmányát a térség gombafajairól.
„Katonai feladataim, melyeket hosszú ideje végeztem a táborokban, a mezőkön és az erdei vadászatok, lehetőséget nyújtottak gombák annyi különböző faját látni, mit sem Itália más részein, még kevésbé hazámban nem láthattam egykor. Ott különféle kísérletek során gyakorta megfigyeltem: ahol a lovasság tavasszal és ősszel tábort vert, a lovasok hátrahagyott mocskán gombák sokasága nőtt.” (ford.: a szerző)
Luigi Ferdinando Marsigli: Ludovici Ferdinandi Marsilii dissertatio de generatione fungorum, Róma, Franciscus Gonzaga, 1714. 6. – Régi Nyomtatványok Tára
1701-ben II. (Habsburg) Károly halálával megüresedett a spanyol trón, melyet mind XIV. Lajos francia király, mind I. Lipót császár magának követelt. A spanyol örökösödési háború során Marsigli tábornok a Rajna menti Breisach várának helyettes parancsnoka lesz, amit az 1703-as francia ostrom során felettese, Giovanni d’Arco tábornok felad a franciáknak. Őt a hadvezetés halálra ítéli, Marsiglit pedig nyilvánosan lefokozzák és elbocsájtják a császári seregből.
Ezután élete hátralevő részét a tudománynak szenteli. Nyugati utazásai során további természettudományos kutatásokat végez, a Magyarországon készült jegyzeteiből pedig összeállítja fő művét, az Einmart rézmetszeteivel gazdagon illusztrált, hatkötetes Danubius Pannonico-Mysicust, ami végül 1726-ban jelenik meg nyomtatásban. Ebben széleskörű áttekintést ad a Duna-medence föld- és vízrajzáról, római-kori emlékeiről, ásványkincseiről, hal- és madárfajairól. Könyve a régió első és egyik legsokrétűbb leírása.
„Ezt a távoli, rejtett világot ugyanis, hogy úgy mondjam, barbár ismeretlenségéből elsőként én emeltem ki; ezért úgy érzem, megbocsátható, ha nem mindent tártam fel, és amit igen, azt sem mindig maradéktalanul.”
Luigi Ferdinando Marsigli: Danubius Pannonico-Mysicus: tomus 1. A Duna magyarországi és szerbiai szakasza, Budapest, Vízügyi Múzeum Levéltár és Könyvgyűjtemény, 2015, 347. – Törzsgyűjtemény
Magyarországi munkássága több tudományágra is kiterjedt: először vizsgált mikroszkóp alatt iszapot, feltérképezte a Duna forrásait, az Alföld humuszos és szikes részeit; római utakat és erődöket tárt fel, felfedezte Traianus császár Duna-hídját; leírta a török kori Buda fürdőit és dzsámijait, könyvek százait mentette ki a budai várból. Ahová ment, összegyűjtött, lerajzolt, feljegyzett mindent. Halála előtt néhány évvel gyűjteményét Bologna városának adta, amivel megvetette a Bolognai Tudományos Akadémia alapjait. Korának kiemelkedő polihisztora volt, aki utolsó gesztusával is hitet tett mottója mellett: „Nihil mihi! Magamnak semmit!”
Gyaraki Benjámin (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)
Felhasznált irodalom:
- Bevilaqua-Borsody Béla: Luigi Ferdinando Marsigli di Bologna gróf tábornok XVII. századvégi magyarországi csillagászati megfigyelése. In: Stella, 1929/2. sz., 56–76.
- Molnár Mónika: Olasz hadi írók és generálisok Bécs és Isztambul között. L. F. Marsigli és kortársai, Budapest, Reciti, 2016.
- Kisari Balla György: Marsigli tábornok térképei, Budapest, A szerző kiadása, 2005.
- Sándor Klára: A Marsigli-féle székely rovásnaptár és más 15. századi kalendáriumok. In: Békési Imre et al. [szerk.]: Régi és új peregrináció – Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon I., Budapest – Szeged, Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság – Scriptum, 1993, 322–329.
- Veress Endre: A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai, Budapest, Athenaeum, 1906.
- Vékony László: Egy olasz polihisztor a Kárpát-medencében – Marsigli élete, munkássága és iratai. In: Hungarológiai Közlemények, 1982/4. sz., 485–535.
- Zolnay László: Emlékezés Marsigli tábornokra (1658–1730). In: Budapest, 1977/9. sz., 38–41.
- Luigi Ferdinando Marsigli: Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és hanyatlásáról, Budapest, Históriaantik, 2007.
- Luigi Ferdinando Marsigli: Danubius Pannonico-Mysicus, Tomi I–VI. , Hága–Amszterdam, Gosse-Alberts-de Hondt; Uytwerf-Changuion, 1726.
- Luigi Ferdinando Marsigli: Danubius Pannonico-Mysicus, Tomus 1. A Duna magyarországi és szerbiai szakasza, Budapest, Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, 2004.
- Luigi Ferdinando Marsigli: Ludovici Ferdinandi Marsilii dissertatio de generatione fungorum, Róma, Franciscus Gonzaga, 1714.
Gyaraki Benjámin (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)
