A kora újkori történelem egyik nagy fordulópontja 1517. október 31-e, amikor a hagyomány szerint Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét, a katolikus egyház megreformálását, a búcsúcédulák árusításának beszüntetését sürgetve. Az esemény a reformáció megindulásának szimbolikus kezdőpontja, ami hamarosan elvezetett a protestáns egyházak megszületéséhez: Európa belépett a felekezetképződés korába. Október 31-e fontos szerepet játszott a magyarországi protestáns közösségek kollektív emlékezetében is, amelyek számos erőfeszítést tettek a történelmi esemény méltó megünneplésére. Jelen írás az évfordulóhoz kapcsolódó 20. századi ünnepségsorozatot, az 1939–1950 között megtartott Országos Protestáns Napokat mutatja be.
Luther Márton az 1521-es wormsi birodalmi gyűlés előtt. Werner Antal [Anton von Werner] festménye. In: Vasárnapi Ujság, 30. évf. 45. sz. 1883. november 11., 725. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum
1939 nyarán a közös protestáns értékek ápolására vállalkozó Országos Bethlen Szövetség vetette fel a nyilvánosság előtt a reformáció napjához kapcsolódó rendezvénysorozat ötletét. A szervezet ekkor már rendszeresen tartott emléküléseket a pesti Vigadóban október 31-én. Ezeket grandiózus, többnapos eseménykavalkáddá kívántak bővíteni, amelyre minél több vidéki protestáns polgárt is a fővárosba szerettek volna csábítani. A Pesti Hírlap augusztusban arról írt, hogy a tervek szerint az Országos Protestáns Napok (OPN) programja:
„az istentiszteletek, gyűlések és ünnepségek hosszú sorozata, a budapesti Hősök Emlékének, továbbá a protestáns nagyságok emlékművének és sírjának megkoszorúzása, fáklyásmenet a kormányzóhoz, tisztelgés a miniszterelnöknél, a polgármesternél és a protestáns egyházak legfőbb vezetőségénél”.
Országos Protestáns Napok. In: Pesti Hírlap, 1939. augusztus 3., 15. – Törzsgyűjtemény
Szeptember elsején azonban a náci Németország hadserege megtámadta Lengyelországot. A második világháború kirobbanása általános közéleti elbizonytalanodással járt, ami a szervezőkre is hatott, ám végül úgy döntöttek, hogy az OPN-at szerényebb keretek között ugyan, de megtartják. Október 28-án a Deák téri templomban az evangélikus ifjúság gyűlésével kezdődtek az egyesületi gyűlések, amelyet számos szakmai program követett, mint például a cserkészőrsvezetők országos konferenciája, vagy a református háziipari értekezlet. A hivatalos megnyitót a pesti Vigadóban tartották, amelyet kötetlen ismerkedési vacsora követett. Másnap délelőtt az Iparcsarnokban rendeztek közös istentiszteletet református, evangélikus és unitárius közreműködéssel. A program csúcspontját október 31-én a Vigadóban tartott „reformációi főünnep” jelentette.
Mindemellett kiállításokat is szerveztek, amelyek néhány napos időkülönbséggel nyíltak meg, és az egymást követő ünnepélyes megnyitók segítettek felkelteni a közvélemény figyelmét. A sor október 21-én Horthy Miklós kormányzó részvételével a modern képzőművészeti kiállítással indult az Iparművészeti Társulat helyiségeiben, október 24-én tárta ki kapuit a Nemzeti Múzeumban a történeti tárlat, majd október 26-án az Iparművészeti Múzeumban a néprajzi, népművészeti bemutató.
Az Országos Protestáns Napok alkalmából kiadott bélyegek. In. Budapesti Közlöny, 73. évf., 207. sz., 1939. szeptember 13., 2. – Törzsgyűjtemény
A szervezők előzetesen úgy számoltak, hogy vidékről mintegy tizenöt–húszezer vendég várható, Budapestről és környékéről pedig további harmincezer látogatót reméltek. A megnyitóra a MÁV tizenöt különvonatot indított az egész országból, a résztvevőket cserkészek kalauzolták, a vidékieket tizenkilenc fővárosi iskolában szállásolták el. A jelentős érdeklődés mellett zajló eseményt a közvélemény egyöntetűen nagy sikerként értékelte. A kiállítások iránti érdeklődés például olyan jelentősnek bizonyult, hogy meg kellett hosszabbítani a nyitvatartást, így összesen mintegy húszezer látogatójuk volt. A Protestáns Szemle hasábjain Makkai László örömmel állapította meg, hogy az OPN bebizonyította: a magyar protestantizmus „minden ellenkező jósolgatások és melegen tartott káröröm ellenére” képes tömegeket megmozgatni, erőt és egységet mutatni. Makkai szerint a világpolitika szomorú eseményeinek fényében egyes politikai értékek, mint a szabadság, függetlenség, szabadelvűség, válságba kerültek, ezért most „sokan tekintenek a protestantizmus felé, mint e politikai elvek igazi, elévülhetetlen lényegének letéteményese felé”. Az összképet igen pozitívnak találta:
„Hálásak lehetünk a Protestáns Napok rendezőinek azért az alkalomért, amelyik összehozta a várost és a falut, a világit és a lelkészt, a politikust, a humanistát és a hitvallót és meg vagyunk győződve, hogy minél gyakoribbá válnak ezek az áldott alkalmak, az Evangélium annál gyorsabban meg fogja találni az utat, hogy egész magyar protestáns társadalmunkat az egy lélek erejével töltse meg.”
Makkai László: Protestáns napok Budapesten. In: Protestáns Szemle, 1939/12. 554–557. – Törzsgyűjtemény
A szervezők a sikeren felbuzdulva elhatározták: előzetes elképzeléseikkel ellentétben nem ötévente, hanem évente fogják megtartani a rendezvényt. A következő esztendőkben a programot folyamatosan igyekeztek apróbb módosításokkal még érdekesebbé tenni. 1940-ben például újdonságot jelentett a rádióközvetítések beépítése az eseménysorozatba: a II. OPN Raffay Sándor evangélikus püspök rádiós igehirdetésével kezdődött, és a rádió számos további – elsősorban kulturális – programról adott élő közvetítést. A média tudatos használatára utal egy másik hagyomány meghonosítása is: az OPN főünnepségei után a templomok kapujától cserkészek futárláncai vitték el a megemlékezés koszorúit a protestáns kiválóságok budapesti szobraihoz. Ez az esemény rendszeresen felbukkant a sajtótudósításokban, sőt 1941-ben a filmhíradó is felvételeket készített a cserkészek akciójáról, számos jól fényképezhető emlékművet, például Kossuth, Tisza, Görgey, Arany szobrát felvillantva.
A kulturális események súlyát szintén folyamatosan növelték. 1940-től a Városi Színházban (a mai Erkel Színházban) évenként megszervezték az irodalmi és művészestet, amelynek fő vonzerejét népszerű előadóművészek, mint például Basildies Mária, Palló Imre, Szeleczky Zita, Uray Tivadar fellépése jelentette. Mindemellett a társadalmi egyesületek rendezvényei, gyűlései, konferenciái is egyre változatosabbakká váltak. 1941-ben a Bethlen Gábor Szövetség azt hangoztatta, hogy az OPN programján:
„csaknem valamennyi protestáns társadalmi egyesület részt vesz valamilyen formában”.
Az Országos Bethlen Gábor Szövetség. In: Dunántúli Protestáns Lap, 1941. október 5., 207. – Törzsgyűjtemény
Ebben az esztendőben megrendezték a különböző értelmiségi szakmákhoz tartozók konferenciáit a protestáns lelkészek, közgazdászok, jogászok, orvosok, mérnökök, tanárok és újságírók számára. 1942-től kezdve a befolyásos Országos Református Lelkészegyesület és a Presbiteri Szövetség is a Protestáns Napok keretében tartotta évi gyűlését.
A szervezők arra is kísérletet tettek, hogy egyes, fontosnak ítélt ügyek középpontba állításával mozgósítsák a teljes protestáns közösséget. 1941-ben a magyar Szentírás kiadása került reflektorfénybe: a Biblia-ünnep elnevezésű eseményen Raffay Sándor hívta fel a figyelmet arra, hogy a Brit és Külföldi Bibliatársulat a háború miatt képtelen lesz a magyar piacot ellátni, ezért önálló magyar Bibliatársulat létrehozását sürgette. A javaslat nyomán a protestáns – elsősorban az evangélikus – egyházi sajtó élénk propagandába fogott, ami hozzájárult ahhoz, hogy a következő OPN keretében hivatalosan létrejöhetett a Magyar Bibliatársulat.
A reformáció emlékünnepe a pesti Vigadóban. In: Pesti Hírlap, 1939. november 3. 5. – Törzsgyűjtemény
1944 októberében, a nyilas hatalomátvétel után természetesen nem lehetett szó az OPN megrendezéséről. 1945 azonban meghozta az újrakezdést: a Bethlen Gábor Szövetség augusztus 16-án „a korszellemnek megfelelően” átalakult, új vezetőséget és elnököt választott, és döntött a Protestáns Napok megrendezéséről is. Elvárásaikat így jellemezték:
„Ha nem is látjuk majd vidéki atyánkfiai százezreit a fővárosban, mégis boldog örömmel tölthet el bennünket az a reménység, hogy a mélyponton túl, egyházi életünk útja is felfelé vezet”
Makay Miklós: Az Országos Bethlen Gábor Szövetség folytatja munkáját. In: Élet és Jövő, 1945. szeptember 29. 4. – Törzsgyűjtemény
Így 1945. október 27. és november 1. között, szerény külsőségek mellett, de sok rendezvénnyel – például a protestáns jogászok, pedagógusok, orvosok, írók és művészek, lelkészek és presbiterek, nők, egyesületek és intézmények számára tartott konferenciával – került sor az OPN-ra.
Az eseménysorozat azonban a következő években nem tudta függetleníteni magát a politikai változásoktól, a kommunista térfoglalás következményei a protestáns egyházakban is éreztették hatásukat. Ennek ellenére a rendezvényt egészen 1950-ig évente megtartották. A program hagyományos elemei végig megmaradtak: 1950-ben egyebek mellett nagyszabású Bach-hangversenyt, protestáns lelkészi értekezletet, protestáns sajtóankétot tartottak, és az eseményre vidékről a fővárosba utazóknak járt a korábbiakban megszokott vasúti kedvezmény is. Az OPN azonban csak egyetlen mozzanata miatt váltott ki némi érdeklődést az ekkor már totális kommunista pártirányítás alatt álló sajtóból: a záróünnepélyen egyházi vezetők „békefelhívást” intéztek a világ keresztyénségéhez. Ennek szövege szerint:
„az új háború veszélye nem a szocializmus felől leselkedik az emberiségre, hanem éppen ellenkezőleg, a gyarmati népek elnyomói felől”.
A magyar protestáns egyházak békefelhívása a világkeresztyénséghez. In: Szabad Nép, 1950. november 3., 2. – Törzsgyűjtemény
Az Országos Protestáns Napok rendezvénysorozata tehát 1945 után megtartotta ugyan egyes hagyományait, de tartalmilag teljesen kiüresedett. A protestantizmus emléknapjának nyilvános, közéleti rendezvényekkel való megünneplése csak az 1989-es rendszerváltás után vált újra lehetővé.
Klestenitz Tibor (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)
Források
- A magyar protestáns egyházak békefelhívása a világkeresztyénséghez. In: Szabad Nép, november 3., 2.
- Az Országos Bethlen Gábor Szövetség. In: Dunántúli Protestáns Lap, október 5., 207.
- Klestenitz Tibor: Az Országos Protestáns Napok, 1939–1950. In: Egyháztörténeti Szemle, 2020/4., 32–51.
- Makay Miklós: Az Országos Bethlen Gábor Szövetség folytatja munkáját. In: Élet és Jövő, szeptember 29., 4.
- Makkai László: Protestáns napok Budapesten. In: Protestáns Szemle, 1939/12., 554–557.
- Országos Protestáns Napok. In: Pesti Hírlap, augusztus 3., 15.
- Szász Lajos: Országos Református Nagygyűlések a Horthy-korszakban. In: Hagyomány, Identitás, Történelem 2018. Szerk. Kiss Réka – Lányi Gábor, Budapest, L'Harmattan, KRE, 2019, 375–390.
