1985. február 21-én alakult meg az Idegenvezetők Világszövetsége, ehhez köthető a jelen ünnep is, melynek célja a figyelemfelkeltés. Az ünnep alkalmából szervezett városvezetések és programok hozzájárulnak ahhoz, hogy a társadalom szélesebb rétege megismerje régiója, városa kulturális örökségét, valamint betekintést nyerjen az idegenvezetői szakma rejtelmeibe.

Idegenvezető munkában. A kép forrása: Wikimedia 

Történelmi háttér

A szakma elnevezése a francia eredetű guide szóból ered, amely magyarul ’kalauzt’ jelent.
Nem is gondolnánk, hogy az idegenvezetés évezredek óta létezik, egyidős a turizmussal. Az első ismert turisták feltételezhetően a föníciaiak lehetnek, akik a Földközi-tengeren hajózva sokfelé eljutnak.
Az utazás az ókori Római Birodalomban igen fejlett; a forgalom fellendülése mellett szükségessé válik az elszállásolás, ellátás intézménye. Az alapvető szükségletek kielégítése mellett figyelmet fordítanak arra is, hogy a városokat meglátogató idegenek szakszerű vezetésben részesüljenek. A látnivalók, nevezetességek bemutatására exegétákat (magyarázókat), periegétákat (előadókat) alkalmaztak, akik hivatásszerűen foglalkoznak a látogatókkal, írásbeli és szóbeli tájékoztatást nyújtva. (Kubesch 2010: 11–12). A középkorban elsősorban céhlegények és diákok utaztak. A gazdasági változások szélesebb körben megnyitották az utazás lehetőségét. Angliában I. Erzsébet királynő ötlete nyomán a társadalom tehetősebb rétege Grand Tours-ra, a kontinens felfedezésére indult. Egy-egy út évekig is eltartathatott. A szervezett turizmus a 19. század közepére tehető. Az angliai Thomas Cook 1841-ben utazást szervezett Leicester és Loughborough között. Az utazás sikerén felbuzdulva 1845-ben saját utazási irodát alapított. Sikerének titka a pontos szervezésben és az idegenvezetőkben rejlett. Az utazási irodák és társaságok felismerték az idegenvezetők jelentőségét. Jelen korszakunkban, a XXI. században a turizmus a világgazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata. Az idegenvezető – az adott ország kulturális misszionáriusa – a kulcsa a minőségi országimázsnak.

Idegenvezető-képzés

Ahhoz, hogy valaki hivatásos idegenvezetővé váljon, legalább egy nyelvet magas szinten kell beszélnie. A szakmai képzések többnyire tanfolyam vagy szakirányú továbbképzés formájában történnek. Számtalan továbbképző intézet nyújt a tanulni vágyóknak lehetőséget. Az idők folyamán a jogi háttér és az idegenvezetőkkel szemben állított követelmények is megváltoztak. Munkájukban alapelvárás az utazások élményszerű lebonyolítása.
Számtalan könyv és szakirodalom áll rendelkezésre az idegenvezetés technikai alapjainak elsajátításához.

A Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai és tudományos folyóirata a Turizmus Bulletin, ez a szakma központi hírforrása; ebben olvashatók a legfrissebb szakmai kutatások, trendek.

Turizmus Bulletin. A Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai és tudományos folyóirata. XXII. évfolyam 1. szám (2022) – Törzsgyűjtemény

A jelen ünnep kiváló lehetőséget teremt Magyarország kulturális örökségének megismerésére. 2023. február 21-én a szakma képviselői számos városnéző programmal várják az érdeklődőket országszerte.

Felhasznált irodalom:

• Kubesch Mária: Az idegenvezetés gyakorlata, Budapest, Heller Farkas Gazdasági Főiskola, KIT, 2010.
• [Vargáné] Gál Gyöngyi: Az idegenvezetés elmélete és gyakorlata, Budapest, KIT, 1993 [!1995].
• Medriczky Andor (szerk.): Magyarországi idegenvezető, Budapest, Hornyánszky Ny., 1934.
• Turizmus Bulletin. A Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai és tudományos folyóirata. Negyedévenként 1997. február– Online elérés: Corvinus Journals
• Turisztikai Értesítő. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal hivatalos értesítője. Havonként 1995–2008.

Szánthó-Rojas Mónika Daniella (Retrospektív Könyvfeldolgozó Osztály)