A kommunizmus áldozatainak emléknapja

2023. február 25. 06:00 - nemzetikonyvtar

1947. február 25-én a szovjet hatóságok letartóztatták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, majd a Szovjetunióba hurcolták, ahol a Gulágon tartották fogva. Hat év múlva térhetett vissza Magyarországra. 2000-ben a magyar országgyűlés ezt a napot a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította.
A második világháborút követően a kommunista párt (MKP) óriási erőkkel dolgozott a hatalom teljes megragadásán, ellenfelei, „ellenségei” eltávolításán, amelyben a megszálló szovjet apparátus komoly segítségére volt. A kommunista párt mindeközben hivatalos kommunikációjában az ország újjáépítésének élharcosaként, a hagyományos értékek őrzőjeként tüntette fel magát.

A kommunizmus áldozatai azok a megszálló szovjet hadsereg által kényszermunkára hurcolt civilek („málenkij robot”), akiknek egy részét a Szovjetunió állambiztonsági bizottságának határozata alapján hurcolták el, amelynek értelmében a Románia, Magyarország, Jugoszlávia és Csehszlovákia német nemzetiségi lakosait gyűjtötték össze. Csak Budapest és környékéről körülbelül 100000 civilt hurcoltak el a hadifogságba esett katonák mellett, hadifogolyként, mivel Malinovszkij marsall Budapest ostromának elhúzódását a magyar és német csapatok nagy számával indokolta, a valóságban azonban körülbelül csak 35-40 ezer magyar és német katona esett hadifogságba és a hiányzó foglyokat így kívánta pótolni. (2012-ben november 25-ét a magyar országgyűlés a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította.)
A kommunizmus áldozatai a koncepciós perekben elítéltek is. Ezen pereknek a hátteréül szolgált az 1946. évi VII. törvénycikk a demokratikus államrend és a köztársaság védelméről, az ún. „hóhértörvény”. A törvény szolgált alapjául például a Magyar Közösség elleni, hét perből álló persorozatnak is, mely egy „köztársaságellenes összeesküvést” „leplezett le” és amelynek kapcsán sor került Kovács Béla elhurcolására is. Koncepciós eljárásokat alkalmaztak számos külföldi tulajdonú Magyarországon működő vállalat államosításához is, pl. Maort-per, Standard-per.

img084_opti.jpgÚjra lesújtottunk az imperialisták ügynökeire. Éves Aprónyomtatványok 701. doboz, 1951. Agitáció – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A koncepciós perek között hatalmas számban találhatunk egyházi személyekkel kapcsolatos vagy hitüket megvalló emberekkel szembeni pereket. A „klerikális reakció” elleni harc a kommunista diktatúra egyik fő szólama volt, de az egyházi személyeket már 1945 után folyamatosan érték atrocitások, támadások, az egyház üldözése már ebben az időszakban elkezdődött. 1948 decemberében letartóztatták Mindszenty József esztergomi érseket a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés vádjával, majd 1951-ben Grősz József kalocsai érseket is. A cél az 1956-os forradalomig az egyházak teljes kikapcsolása volt, mivel túl nagy társadalmi bázissal rendelkeztek, amelyet a kommunista rendszer veszélyesnek érzett magával szemben.

img586_2_opti.jpgAz Úr szolgái – a nép ellenségei (színes karikatúragyűjtemény). Éves Aprónyomtatványok 731. doboz, 1952 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A kommunista párt vélt vagy valós ellenfeleivel szemben alkalmazták 1945 után az internálás, vagyis a „rendőrhatósági felügyelet alá helyezés” intézményét, amelynek során minden előzetes vizsgálat nélkül az erre kijelölt karhatalmi szerv fogva tartotta azokat, akiket az érvényben lévő törvények alapján nem tudtak bíróság előtt elítélni. 1945 és 1949 között több mint 60000 személyt internáltak.
A társadalom megfélemlítésének egyik eszköze volt a kitelepítés. A kommunista rendszer által nemkívánatosnak nyilvánított személyeket lakóhelyük elhagyására kényszerítették. Teljes családokat költöztettek például hortobágyi zárt táborokba, vagy jelöltek ki számukra új, kényszerlakhelyeket a lakásínségre hivatkozva.

img623_2_opti.jpgHarc népünk ellenségei, az imperialista ügynökségek, a Titó-banda, a Vatikán és a jobboldali szociáldemokraták ellen (előadásvázlat). Éves Aprónyomtatványok 731. doboz, 1952 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A kommunista rendszer ellenségképe folyamatosan változott 1945 és 1989 között kül- és belpolitikai tényezők hatására, például a kényszerkollektivizálás idején a „kulákság” ellen folytattak intenzív kampányt. A hagyományos paraszti értékek és a falusi kapcsolatok széttörése fontos eleme volt a téeszekbe kényszerítés, a paraszti társadalom felszámolása több hullámban megvalósuló folyamatának. A kuláknak minősített lakosságot szabotőrként állították be, akik nem teljesítik a beszolgáltatási kötelezettségüket, gátolják embertársaik boldogulását, az „ellenség” kezére játszanak (pl.: sokszor ábrázolták őket jugoszláv kémként).

A kommunizmus áldozatai mindazok, akiket a kommunista rendszer működésének vagy kiépülésének időszakban testileg vagy lelkileg megnyomorított, a kivégzettek, a bebörtönzöttek, akiket tetteikért vagy politikai nézeteiért, vallási meggyőződése miatt meghurcoltak, vagy akiket egyszerűen csak elhallgattattak.

Sulics Fruzsina (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr5918055828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása