„Petőfi 200” – A költő alakja és művei ex libriseken. Második rész

2023. március 16. 06:00 - nemzetikonyvtar

Különösen sokrétű az illusztratív ábrázolások interpretációja. A kisgrafikák ábrázolásmódjára a tömörség, a kompozíciós fegyelem jellemző. A vers átíródik a grafika nyelvére, az alkotó–mű–befogadó viszonylatában összetett értelmezési rendszer teremtődik az ex libris sajátos műfaji jellemzőin, vizuális lehetőségein keresztül. A következőkben felvonultatott illusztratív ex librisek Petőfi Sándor költészetének irányait követve a népies ihletettségű, másrészt a lánglelkű, a hazája szabadságáért küzdő váteszköltőt és a szerelméért epekedő férfit egyaránt bemutatják.
A Befordúltam a konyhára (1843) kezdetű helyzetdalt idéző Petőfi in memoriam lap – Lustig István nevére – 1940-ben, a II. világháború idején készült. A fametszeten a vers sorait idézően népies életkép látható pipázó férfival és rőzsével begyújtani készülő nőalakkal.

10_kep-hu_b1_exl_l_0355_j3_opti.jpgDr. Lustig István könyve. In memoriam Petőfi, grafikus: Drahos István (1940). Jelzet: Exl.L/355 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

„Befordúltam a konyhára,
Rágyujtottam a pipára...
Azaz rágyujtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.

A pipám javában égett,
Nem is mentem én a végett!
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn szép leány van.

Tüzet rakott eszemadta,
Lobogott is, amint rakta;
Jaj de hát még szeme párja,
Annak volt ám nagy a lángja!

Én beléptem, ő rámnézett,
Aligha meg nem igézett!
Égő pipám kialudott,
Alvó szívem meggyúladott.”

Petőfi Sándor: Befordúltam a konyhára… In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A János vitéz (1844) című elbeszélő költemény címszereplőjét klasszicizáló stílusban megjelenítő ex libris – rózsát tartó huszár alakjával – Petőfi születésének 150. évfordulójára (1823–1973) készült Szigeti István nevére. Fery Antal alkotása egyben újévi lapként is szolgált az 1973-as évre. A harmóniát sugárzó kompozícióban az ábra és a feliratok szerves egységet alkotnak.

11_kep-fery_antal_1743_43747_j3_opti.jpgFery Antal fametszete (1972). Jelzet: Exl.Sz/569 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Tóthpál István grafikagyűjtőként az erdélyi vonatkozások és a fegyverábrázolások mellett elsősorban Petőfi Sándor műveit választotta a nevére szóló ex librisek témájául. Rendelésére Vén Zoltán az Egy gondolat bánt engemet…, Várkonyi Károly a Bordal, Bálint Ferenc a Nemzeti dal című Petőfi-verseket örökítette meg a grafika nyelvén. Az Egy gondolat bánt engemet… (1846) című rapszódiában a költő a megsejtett világforradalom vízióját jeleníti meg, melyet hitelesen közvetít Vén Zoltán rézmetszete a forradalmi látomás, a világszabadság és a hősi halál jegyében.

12_kep-ven_zoltan_144_16496_j_opti.jpgVén Zoltán rézmetszete (1985). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A költeményre a nagyfokú érzelmi és gondolati telítettség jellemző, melyet az expresszív erejű grafika a csatatér részletének, a verset író Petőfi alakjának és a versből vett soroknak a szerepeltetésével közvetít.

„Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
[…]

Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivívott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!”

Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet… (részlet). In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Petőfi a hazájáért kardot ragadó, poharát koccintásra emelő költőként jelenik meg a két évvel később, 1848 márciusában, a forradalom hevében íródott Bordalban, és a verset a 20. században megörökítő ex librisen, a debreceni Várkonyi Károly alkotásán. Az ábrázoláson babérkoszorú övezi a népe szabadságáért küzdő poéta alakját.

13_kep_-tothpal_istvan_bodral-gr_varkonyi_k_-j.jpgVárkonyi Károly fametszete (1985). Jelzet: Exl.T/309 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Ugyancsak a forradalmi hevületet fejezi ki expresszionista stílusban Bálint Ferenc grafikája Petőfi legismertebb költeménye, a magyarság számára emblematikussá vált Nemzeti dal (1848. március 13.) nyomán.

14_abra-tothpal_istvan_nemzeti_dal-gr_balint_f_opti.jpgBálint Ferenc grafikája. A kép forrása: Magángyűjtemény

A kétfelé ágazó kar, a széttárt ujjak és az ökölbe szorított kéz a szabadságért küzdeni kész, lázadó magatartásra utalnak. A grafikán szerepeltetett színek – a piros, a fehér és a zöld – a magyar trikolór színeiként jelképes értelmet hordoznak.

„Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!*
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”

(*A „hordunk” igealak más szövegváltozatokban múlt időben is előfordul.)

Petőfi Sándor: Nemzeti dal (részlet). In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Nemzeti dal záró versszakából idéz – a forradalom és szabadságharc áldozataira emlékezve – Vecserka Zsolt következő ex librise a naggyá növesztett Petőfi-portré mellett turulos emlékművel.

15_-vecserka_zsolt_144_n_opti.jpgVecserka Zsolt grafikája. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A szabadság mellett a másik legfontosabb érték Petőfi számára a szerelem. A Szendrey Júlia előtt féltérdre ereszkedő Petőfi Sándor alakja jelenik meg a Tóthpál Istvánné Homorodalmási Szentpály Ida nevére szóló ex librisen, a szalagfeliraton a Szabadság, szerelem! című, 1847. január 1-én született epigramma utolsó soraival, melyek a költő értékrendjét fejezik ki: az életnél becsesebb a szerelem, de a szerelemnél is értékesebb a szabadság.

„Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.”

Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem! (részlet). In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. Magyar Elektronikus Könyvtár

16_kep_-tothpal_istvanne-gr_varkonyi_k_j_opti.jpgVárkonyi Károly fametszete (1985). Jelzet: Exl.T/217 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az 1847 őszén íródott Szeptember végén című verset idézi számos, Kundermann Jenő nevére szóló ex libris. Az ajkai gyűjtő több grafikust felkért kedvenc költeménye illusztratív megjelenítésére. A változatos megformálású művek alkotói közt szerepel Bagarus Zoltán, Fery Antal, ifj. Feszt László, Józsa János, Kazinczy Gábor, László Anna, Petry Béla és Vén Zoltán. A mézeshetek idején íródott vers nem a felhőtlen boldogságot fogalmazza meg, a szerelem, az élet mulandóságára figyelmeztet. Ifjabb Feszt László alábbi – a vers születésének 140. évfordulója alkalmából készült – ex librise az elmúlás közelségét evokálja az őszre utaló motívumkinccsel és kopjafával.

17_kep-petofi_s_kundermann_j_-gr_ifjfesztl_k_1022_opti.jpgIfj. Feszt László rézkarca (1987). Jelzet: Exl.K/1022 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A természeti képeket az emberi sorssal párhuzamba állító költemény szállóigévé vált sora („Elhull a virág, eliramlik az élet…”) szerepel Fery Antal következő kisgrafikáján, a költő portréjával.

18_kep-fery_antal_0191_20523_j_opti.jpgFery Antal fametszete (1987). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Az elégikus hangvételű vers záró szakaszában a kételyekkel teli Petőfi a fájdalom hangján szól, komoran mutatja be a jövőt:

„Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt”.

Petőfi Sándor: Szeptember végén (részlet). In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Vén Zoltán illusztratív grafikája e jelenetet mutatja be a temetőkertben sírjából előtűnő Petőfi Sándor alakjával.

19_kep-kundermann_jeno_petofi_graf_ven_z_120x95_opti.jpgVén Zoltán rézmetszete. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

1850 nyarán Szendrey Júlia valóban eldobta az özvegyi fátylat; férjét halottnak tudva, egy kisgyerekkel az oldalán, a reménytelen, pénztelen, kiszolgáltatott helyzetben hozzáment Horvát Árpád történészhez.
Jelen bemutatás, a Petőfi-bicentenáriumhoz kapcsolódó emlékállítás során az ex librisek váltak a kollektív emlékezet eszközeivé és helyeivé. Láthattuk, a kisgrafikai ábrázolások milyen fontos szerepet töltenek be a költő szellemi arcképének megrajzolásában, a kultusz, az emlékezet formálásában. E grafikák közül többet bemutattak kiállításokon Budapesten és vidéken, sőt, pályázatok, gyűjtők közti cserék révén egy részük külföldre is eljutott – így hirdetve neves költőnk emlékét.

„Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak.
Anyám, soká, örökkön él.”

Petőfi Sándor: Jövendölés (részlet). In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár

20_kep-szentessy_laszlo_vasne_dr_t_k_petofi_p1_2022_op_230_130_86_j_opti.jpgSzentessy László alkotása (2022) a bicentenárium alkalmából. A kép forrása: A cikk szerzőjének magángyűjteménye

Irodalom:

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az összeállítás első része itt olvasható.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr7218061682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása