A magyar–szlovén diplomáciai kapcsolatok felvételének 30. évfordulójára emlékezve Vivat Szlovénia! / Vivat Slovenija! címmel rendezett időszaki kiállítást könyvtárunk. A tárlat – amelyet 2023. április 19-től május 31-ig tekinthették meg az érdeklődők – a jubileum után egy évvel, a Szlovén Köztársaság Nagykövetségével és az ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszékével szoros szakmai partnerségben valósult meg.
A tárlat kurátora: Mladen Pavičič; főszerkesztő: Mann Jolán; tervezés: Gazdag Mária / Lulla Interiors; grafika: Takács Tamás / Artom Grafika, kivitelezés: Kiáll Kft.
A kiállítás megnyitójának díszvendége volt dr. Nataša Pirc Musar, a Szlovén Köztársaság köztársasági elnöke és Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke, továbbá dr. Marjan Cencen, Szlovénia magyarországi nagykövete és Viljem Leban, a Ljubljanai Nemzeti és Egyetemi Könyvtár főigazgatója. A kiállítás megnyitóját megelőzően a két ország nemzeti könyvtárának vezetője 2023. április 19-én a Szlovénia és Magyarország közötti kiváló kulturális és diplomáciai kapcsolat megerősítéseként az elnökasszonyok jelenlétében együttműködési megállapodást írt alá a Sándor-palotában.
A kiállítás gerincét a szlovén irodalom magyarországi befogadása alkotta, különös tekintettel az elmúlt harminc év közel 80 kötetet számláló műfordításaira. Az önálló Szlovénia létrejötte óta a szlovén irodalom világirodalmi rangú költője, a szlovén költészet első szintetizáló lírikusa, France Prešeren művei éppúgy figyelmet kaptak a magyar irodalmi körökben, mint a közelmúlt és a kortárs szlovén irodalom alkotói – Kajetan Kovič, Tomaž Šalamun, Drago Jančar vagy Aleš Debeljak – irodalmi munkássága. A nagy politikai változások időszaka, amely mindkét országnak demokráciát, Szlovéniának pedig saját államot hozott, hatással volt a szlovén irodalom magyarra fordítására. Magyarországon a 20. század hetvenes-nyolcvanas éveinek élénk fordítási tevékenysége a kilencvenes évek elején véget ért. Ezután a fordítások száma drasztikusan visszaesett, és csak az évtized vége felé kezdett növekedni, majd 2000 után kapott nagyobb lendületet.
Klasszikusok újra: France Prešeren (1800–1849) és Edvard Kocbek (1904–1981). A Vivat Szlovénia! / Vivat Slovenija! című időszaki kiállítás részlete. Fotó: Tóth Péter
Klasszikusok újra
France Prešeren (1800–1849) a szlovén irodalom világirodalmi rangú költője, a szlovén költészet első szintetizáló lírikusa, aki eredeti módon egyesítette a klasszicista és az európai, főleg német romantikus irodalmi hagyományt. Szerelmi lírájának csúcspontját a Julijához írott Gázelek (Gazele, 1833) és a Szonettkoszorú (Sonetni venec, 1834) jelentik. Legnagyobb hatású klasszikus műve, az 1836-ban megjelent Keresztelő a Savicánál (Krst pri Savici) című romantikus poéma. A költői elbeszélésben felelevenedik a szlovénség történelmének legfontosabb kora, a kereszténység felvétele. A harmincas évek végétől figyelme egyre inkább a népköltészet felé fordult.
A negyvenes évek közepének legnagyobb hatású költeménye a Pohárköszöntő (Zdravljica) című bordalba bújtatott politikai verse. Ennek hetedik versszaka Szlovénia függetlenné válásakor az új ország nemzeti himnusza lett:
„Éljenek mind a népek,
kik várják már a nagy napot,
mely a földkerekségnek
hoz békésebb virradatot;
mennyi rab
lesz szabad
és jó szomszéd a nap alatt!”
France Prešeren: Pohárköszöntő. Részlet. Tandori Dezső fordítása. In: France Preseren versei, [vál., bev. Josip Vidmar]; [ford. Csuka Zoltán, Lator László, Tandori Dezső]; [jegyz. és a bevezetőt ford. Gállos Orsolya], Budapest, Európa, 1975, 102. – Törzsgyűjtemény
- Pesmi – Versei, szerk.: Josip Vidmar, ford.: Lator László, Tandori Dezső Gállos Orsolya nyersfordításai alapján, Murska Sobota, Pomurska založba, 2000.
- France Prešeren: Szonettkoszorú – Sonetni venec, ford.: Csuka Zoltán, Kaposvár, Editio Plurilingua, 2000.
- France Prešeren: Zdravljica, Ljubljana, Narodna in univerzitetna knjižnica, 2021. [A szlovén himnusz fakszimile kiadása és huszonnégy – köztük magyar – nyelvű fordítása.]
Edvard Kocbek (1904–1981) a 20. század egyik legjelentősebb szlovén költője, írója, politikusa és gondolkodója. A két világháború között a katolikus értelmiség balszárnyának központi alakja, a második világháborúban a Felszabadítási Front vezetőségi tagja. 1951-től szabadúszó íróként élt. Költészete a katolikus expresszionizmusból és szimbolizmusból indult, ám Föld (Zemlja, 1934) című verseskötetének a paraszti életről írt és a prózanyelvhez közelítő szabadversei az új tárgyiasságba való átmenetet példázzák. A háború utáni modernizmus előfutáraként a következő generációk legkiemelkedőbb képviselőire hatott. Intellektuálisan reflexív, meditatív lírájának központi kérdése a modern korban élő ember sorsa lett. Az egzisztencializmus jegyében írt Félelem és bátorság (Strah in pogum, 1951) című kötetének négy háborús novellája a szocialista realizmus uralmának végét jelölő egyik legfontosabb szlovén irodalmi mű. Esszé-, napló- és prózaíróként is kiválót alkotott.
„Mások szent tehenet és sárkányt imádtak,
ezereves teknőst és szárnyas oroszlánt,
egyszarvút, kétfejű sast, főnixmadarat,
de mi választottuk a legszebb állatot,
mely csatatéren és cirkuszban egyaránt kiváló,
s hol királylányt, hol arany szentségtartót hord a hátán,
nem csoda hát, hogy a bécsi császár
az ügyes diplomatákat franciául,
a csinos színésznőket olaszul,
a végtelen Istent spanyolul,
a tanulatlan szolgát németül,
a lovait meg szlovénül szólítja meg.”
Edvard Kocbek: Lipicaiak. Részlet. Csordás Gábor fordítása. In: Bajzek Mária, Lukács István, Pavičić, Mladen (szerk.): Szlovén irodalmi antológia II., Budapest, ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszék, 2007–2010, 217. – Törzsgyűjtemény
- Éjszakai ünnepély. Versek, ford.: Csordás Gábor, Pécs, Jelenkor, 2006.
- Kisfiú a fán. Versek, ford.: Lukács Zsolt, Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2006.
- Az értelmiség válaszút előtt – Razumnik pred odločitvijo. Esszé, ford.: Gállos Orsolya, Pécs, Apokalipsa – Jelenkor, 2010.
Könyvkiadók és folyóiratok; Antológiák és műfordítók. A Vivat Szlovénia! / Vivat Slovenija! című időszaki kiállítás részlete. Fotó: Tóth Péter
Könyvkiadók és folyóiratok
A 20. század hetvenes-nyolcvanas éveinek élénk fordítási tevékenysége, amelyben központi szerepet játszott az akkori legnagyobb magyar kiadó, az Európa Kiadó és az újvidéki Fórum Könyvkiadó is, a kilencvenes évek elején véget ért. Ezután a fordítások száma drasztikusan visszaesett, és csak az évtized vége felé kezdett növekedni, majd 2000 után kapott nagyobb lendületet. Így az elmúlt 30 évben megjelent 80 könyvből 2000 előtt mindössze 10 jelent meg, és ezek felét a pécsi Jelenkor Kiadó adta ki. Ez a kiadó a következő évtizedben is fontos maradt, de több más könyvkiadó is csatlakozott hozzá, a legaktívabbak közülük a L’Harmattan, a Napkút, a Metropolis és még mindig az Európa. A szlovén szépirodalom fordításainak megjelentetésében fontos szerepet játszottak a magyarországi folyóiratok, pl. az Európai Utas, a Holmi, a Jelenkor, a Korunk, a Nagyvilág, a Magyar Napló, a Tiszatáj stb., melyek tematikus összeállításokat is megjelentettek a kortárs szlovén irodalomról.
Antológiák és műfordítók
Az elmúlt harminc évben több egy- és kétnyelvű szlovén irodalmi antológia is megjelent, köztük műfajok szerinti – vers-, elbeszélés- és esszégyűjtemények –, valamint az új és legújabb irodalom gyűjteményes kötetei. A szlovén irodalom magyar fordítói közül a legtermékenyebb Gállos Orsolya, aki a legismertebb szlovén írókra koncentrált, és akinek fordításait a legjelentősebb magyar kiadók és irodalmi folyóiratok jelentetik meg. Lukács Zsolt is egy ideig rendkívül termékeny műfordító volt, többek között Tomaž Šalamun négy verseskötetét fordította magyarra. A lendvai Zágorec-Csuka Judit fordítóként a muravidéki írókra összpontosítja figyelmét. Az utóbbi évtizedekben Budapest és Pécs mellett Lendván jelent meg a legtöbb szlovén irodalmi mű magyar fordítása. A szlovén irodalom műfordítói közül kiemelendők még Csordás Gábor, Körtvélyessy Klára, Orcsik Roland, Reiman Judit és mások. A magyar költészet jeles képviselői – Weöres Sándortól Lator Lászlón át Tandori Dezsőig – készítettek a szlovén lírából nyersfordítások alapján kiváló műfordításokat. Munkájukat a muravidéki születésű Jože Hradil (1935–2015) műfordító és szerkesztő, a klasszikus és kortárs magyar irodalom szlovén fordítója is segítette.
- Az eltört korsó. Válogatás a legújabb szlovén esszéirodalomból. Ford.: Gállos Orsolya, Reiman Judit, Pécs, Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1992.
- Čander, Mitja (szerk.): Az első nap. Kortárs szlovén elbeszélők, ford.: Gállos Orsolya, Körtvélyessy Klára, Reiman Judit, Pécs, Jelenkor, 2001.
- Angyalok a felszín alatt, Ljubljana, Beletrina, 2006.
- Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája, ford.: Zágorec-Csuka Judit, Budapest – Szentgotthárd, Magyar–Szlovén Baráti Társaság, 2006.
- Küszöbön aludni. A fiatal szlovén költészet antológiája, ford.: Lukács Zsolt Budapest, Átjáró, 2007.
- Szilágyi Károly (szerk.): Mesélek egy tavaszról. Szlovén, szerb és macedón elbeszélők, ford.: Szilágyi Károly, Budapest, Mackensen, 2008.
- Az éjszaka virágai. Szlovén költők antológiája – Rože noči. Antologija slovenskih pésnikov. A magyar fordításokat előadja: Dóczy Péter, ford.: Lukács Zsolt CD, Budapest, R&D-Art, 2009.
- Bajzek Mária, Lukács István, Pavičić, Mladen (szerk.): Szlovén irodalmi antológia I–IV., Budapest, ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszék, 2007–2010.
- Reiman Judit, Zupan Sosič, Alojzija Korun, Barbara Korun: Mennyek a szederbokorban. A kortárs szlovén irodalom antológiája, Szeged, Tiszatáj Könyvek 2018.
Íróportrék: Kajetan Kovič Kovič (1931–2014) és Drago Jančar (1948). A Vivat Szlovénia! / Vivat Slovenija! című időszaki kiállítás részlete. Fotó: Tóth Péter
Íróportrék
Kajetan Kovič (1931–2014) A társadalmi realizmusból indult, fiatalkori költészetét az intimizmus és rezignáció jellemzi, ám művészetében megfigyelhetők az újromantika, szimbolizmus, expresszionizmus és szürrealizmus jegyei is. Érett korszakában írott versei a legalapvetőbb emberi, személyes értékekről, életről és halálról, szerelemről, költészetről szólnak. Gyakran és mesterien használja a klasszikus versformákat és strófaszerkezeteket. Prózaíróként és fordítóként is jelentős, számos magyar vers szlovén fordítójaként is ismert. Weöres Sándor emlékezetére írta Látogatás című versét:
„Öreg költőt
ne látogassatok meg!
Hosszú magányuk
lassúdva folyik,
nem mint a ti gyors időtök.
Összes verseik
ötödik kiadása
nem fénylik a homlokukról.
Kialudt szemmel
néznek merően
megsárgult füzetükbe,
melybe hajdan
izzó ceruzával írtak.”
Kajetan Kovič: Látogatás. Részlet. Lator László fordítása. In: Bajzek Mária, Lukács István, Pavičić, Mladen (szerk.): Szlovén irodalmi antológia III., Budapest, ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszék, 2007–2010, 215. – Törzsgyűjtemény
- Utazás Trentóba. [Pot v Trentor]. Regény, ford.: Körtvélyessy Klára, Budapest, Európa, 1998.
- Bodzaórák. [Bezgove ure]. Versek, ford.: Baka István, Csordás Gábor, Lator László, Pécs, Jelenkor, 2002.
- Képzelet tanár úr. Ljubljanai történet. [Profesor domišljije]. Regény, ford.: Gállos Orsolya, Pécs, Alexandra, 2006.
Drago Jančar (1948) elbeszélő prózáját és drámáit, melyek a jelenről szólnak, szívesen helyezi a történelmi múltba, amelyek így időfeletti értelmet nyernek. Kifejezésmódja kezdetben modernista volt, később mindinkább posztmodern és klasszicizáló lett. Fontosak esszéi is. Debeljak és Šalamun mellett a legtöbbet fordított szlovén kortárs író, számos hazai és nemzetközi díj tulajdonosa.
„A nevetés jó angyala, mint minden jó angyal láthatatlanul kettőbe oldódik, kettes számba. Talán egyben is képes felolvadni, csak ez az egy Louisa legyen, más nem lehet. De egy harmadik semmiképp nem jön számításba. A világ kettőnek van teremtve, és az e kettővel lévő jó angyalnak, a harmadik csak bajt okoz. A jó angyal soha nincs többes számban, a többes mindig a harmadik, és az csak rosszat jelent. A többes szám nem jó, a kettes szám jó. A többesnél is rosszabb a tömeg: a tömeg, az maga a sátán. A szlovén a világ legszebb nyelve, mivel ismeri a kettes számot. A kettes szám szép, a kettes szám meleg, a kettes szám a Snug Harbour. Míg az angolban és az összes többi nyelvben a kettes számot külön kell jelölni, addig a szlovén nyelv öntörvényűen egy szóban fejezi ki, hogy mi ketten együtt aludtunk, hogy megreggelizünk. A kettes szám kizárja a harmadikat, a kettes számban sehol sincs Louisa fiúja, az a disznó, sem a landlord, aki szintén disznó. Megfájdult a hátam, mikor kettesben aludtunk a fűben, írja Anna.”
Drago Jančar: Kaján vágyak. [Posmehljivo poželenje]. Regény. Részlet. Gállos Orsolya fordítása, Budapest, Osiris 1997. – Törzsgyűjtemény
- Az angyal pillantása. [Pogled angela]. Elbeszélések, ford.: Gállos Orsolya, Pécs, Jelenkor 1997.
- Kaján vágyak. [Posmehljivo poželenje]. Regény, ford.: Gállos Orsolya, Budapest, Osiris 1997, 2000.
- Zajgás a fejben. [Zvenenje v glavi]. Regény, ford.: Gállos Orsolya, Pécs, Jelenkor 2001.
- Katarina, a páva és a jezsuita. [Katarina, pav in jezuit]. Regény, ford.: Gállos Orsolya, Pécs, Jelenkor 2006.
- A névtelen fa. [Drevo brez imena]. Regény, ford.: Gállos Orsolya, Budapest, L’Harmattan 2011.
- Ma éjjel láttam őt. [To noč sem jo videl]. Regény, ford.: Gállos Orsolya, Budapest, L’Harmattan, 2016.
Képek:
- France Prešeren. Thomas Hrnčiř tollrajza Franz von Kurz zum Thurn und Goldenstein 1850-es olajfestménye nyomán. In: Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben. Karinthia és Krajna, Budapest, Magyar Király Államnyomda, 1891.
- Edvard Kocbek (1904–1981). 1950–1960. – Ljubljanai Nemzeti és Egyetemi Könyvtár. Fotótár (Narodna in univerzitetna knjižnica, Ljubljana. Slikovna zbirka)
- Marjan Kukec: Kajetan Kovič. 1981–1989 – Ljubljanai Nemzeti és Egyetemi Könyvtár. Fotótár (Narodna in univerzitetna knjižnica, Ljubljana. Slikovna zbirka)
- Tihomir Pinter: Drago Jančar. 2002 – Ljubljanai Nemzeti és Egyetemi Könyvtár. Fotótár (Narodna in univerzitetna knjižnica, Ljubljana. Slikovna zbirka)
Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)
A kiállításismertető második része itt olvasható.
