Nagynéném pedagógus, alig néhány esztendős voltam, amikor Weöres Sándor gyermekverseiből készült az egyik főiskolai vizsgájára. Tulajdonképpen Bóbitával és Haragosival kezdődött minden. Emlékszem, ahogyan Nenának és Anyukámnak tollba mondtam aprócska rigmusaimat, később az iskolai szünetekben a lépcsőn ülve „gyarapítottam” verses füzetem titkait. Habzsoltam édes, ékes anyanyelvünk rímes csemegéit, s ez felnőttkoromra sem változott. Talán annyiban mégis, hogy csendes vagy inkább bölcsebb „gyűjtögetéssé” szelídült. Minden vers egy mikrokozmosz, amely felfedezésre, megfejtésre vár, magunkba zárható vagy világgá kürtölhető. Kosztolányi azt írja: „A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából. […] Ez a kor néma. Hangtalanul olvas, hangtalanul ír. […] Az ősi közlőforma azonban a szó volt. Ezt ösztönösen érezzük, valahányszor verset szavalnak. Ünnepi borzongás fut át rajtunk, hogy a szóval, mely a könyvben térbeli életet élt, az időben is találkozunk. Ezáltal válik a költészet igazán időbeli művészetté. Halljuk, amint a hangok elmúlnak egymás után, mint az élet. Másrészt tudjuk, hogy a vers nem múlik el. E kudarc és diadal együtt jelképezi a költőnek a végtelennel való küzdelmét, ki emberi nyelven nyújtja az istenit: a mulandóság formájában az örökkévalót.”

Először örömmel és izgalommal fogadtam a megtisztelő felkérést, ám ahogyan nekiveselkedtem a felkészülésnek, az érzéseim közé hamarosan kétség, aggodalom és bizonytalanság is vegyült: képes leszek-e felülírni eddigi, jól beváltnak hitt versmondói gyakorlatomat? Elég színes-e (vagy inkább szélsőséges-e?) az eszköztáram egy ilyen típusú feladathoz? Tudok-e úgy recitálni, hogy közben a vers üzenete, gondolatfolyama is átütő maradjon? Meg tudok-e felelni Deák-Sárosi László elképzeléseinek, a magam elvárásainak, méltóképpen tisztelegve az általam megszólaltatandó magyar klasszikusok halhatatlansága előtt?

Az a tapasztalatom, napjaink versmondói „attitűdje” a tartalmat, a vers gondolatiságát a versforma kritériumai elé helyezi. Régi nagy színészek felvételeit hallgatva döbbentem rá, mennyivel merészebben, milyen szuggesztíven és játszi könnyedséggel alkalmazták a dallamiság és a metrum kínálta lehetőségeket, s mindez nemhogy csorbította, inkább erősítette a szöveg mondanivalóját. A mai kor emberének talán mindez kissé idegenül hathat, mégis azt gondolom, kellő érzékkel, nyitottsággal, a „módszer” behatóbb tanulmányozásával és ismeretével egy vers megszólaltatási alternatíváinak széles tárháza nyílhat meg.

Azt hiszem, meg kell találni a kényes és törékeny egyensúlyt a vers mondanivalójának közvetítése és a versformába kódolt dallamiság megszólaltatása között. A rám testált versek „háromszólamúságában” barangolva ráeszméltem, mennyivel esszenciálisabb előadói lélekjelenlétet és gazdagabb eszköztárat kíván ez a metódus, és inkább színesíti, árnyalja, mintsem akadályozza a művészi megformálást.

Úgy vélem, ez a módszer lehetőséget ad arra, hogy visszatérjünk versmondói/előadói hagyományaink gyökereihez, ahhoz a régmúlthoz, amikor vers és zene elválaszthatatlanul forrtak egybe – a szöveg születésétől a közönség előtti művészi kitárulkozásig. Ajánlom mindazoknak, akik szívesen olvasnak, tanulnak, szólaltatnak meg verseket. Kalandvágyó amatőr versmondóknak, határaikat feszegető hivatásosoknak. Mindazoknak, akik hajlandóak újraértelmezni a versekről alkotott korábbi nézeteiket. Akik hisznek a versek időtlenségében, értékállóságában, a forma és a tartalom, a gondolat, a dallam és a metrum pikáns egyenrangúságában.

Az utolsó hangfelvételekkel egy időben zajlottak a Szólongatás névre keresztelt monodrámám előkészületei. Izgatottan várom, az általam írt és színpadra álmodott, versrészletekkel és –megzenésítésekkel „fűszerezett” textus miként találkozik és lép kölcsönhatásba a közönséggel. Az M5 Vers Mindenkinek Petőfi 200 különkiadásában 4 kivételes, kevésbé közismert költeményt szólaltathatok meg. Mindezek mellett a Weöres Sándor Psyché-jéből készült monodrámám, a Psyché és Nárcisz is fel-felbukkan az ország különböző pontjain, ahogyan a férjemmel, Széplaky Gézával közös verses-zenés estünk, az IstenSzeretők is.