A vers nekem egy mentsvár, egy lehetőség, hogy egy szöveg mögé bújva megjeleníthetem a saját világomat. Ezáltal arra a kis időre a költemény is egy kicsit az enyémmé válik. A szüleim gyermekkoromtól kezdve rengeteg verset olvastak nekem, amelyek a mai napig élénken élnek az emlékezetemben. Továbbá remek irodalomtanáraim voltak mind az általános iskola, mind a gimnázium alatt, mindig az ő óráikat szerettem a legjobban, vártam, hogy beszélgessünk a szövegekről, a költőkről. Akkor körvonalazódott számomra, hogy szeretnék komolyan foglalkozni versekkel, amikor egy nappal egy verseny előtt kértek meg, hogy ugorjak be az egyik osztálytársam helyett. Ekkor éreztem először azt, hogy nemcsak olvasóként, de előadóként is szeretnék foglalkozni a versekkel.

Nagy meglepetéssel, izgatottan fogadtam, hogy egy új, számomra eddig nem ismert verselőadási módszerrel ismerkedhetek. Minden ehhez hasonló feladatra fejlődési lehetőségként tekintek.

Beszédtechnikailag nem, hiszen a szép, formált, plasztikus beszéd bármely szöveg elmondásában kell, hogy érvényesüljön, legyen szó bármilyen előadási technikáról. A verseket én korábbi tapasztalataimból adódóan inkább előadóibb, „prózaibb” oldalról közelítem meg, de ismerem a strófaszerkezeteket, sorfajtákat és ennek köszönhetően gyorsan megbarátkoztam ezzel a módszerrel.

Szerintem bizonyos szövegek a maguk egyszerűségében kell, hogy elhangozzanak, akár anélkül, hogy figyelnénk a dallamhangsúlyra. Ennek ellenére természetesen vannak olyan költemények, ahol annyira tudatos és szándékolt a verselés, hogy hiba lenne teljesen negligálni azt, sőt, egyes verseknél szinte lehetetlen, hiszen az igazán zseniális költők szövegeiben a mondathangsúly és a dallamhangsúly sokszor egy és ugyanaz. Azt gondolom, nem gátolja az előadót a dallamhangsúly, de versmondóként elsősorban a jelentést, az érzelmi, értelmi többletet tartom fontosnak, és ezeknek rendelném alá a verselést.

Azt gondolom, az antik strófaszerkezetek, az időmértékes- és ütemhangsúlyos verselés sorfajtáinak tanulásakor nagyon hasznosak, hiszen így könnyebben érthetővé válik a költők szándéka is. Gimnazistáknak ajánlom elsősorban, illetve azoknak, akik szeretnének elmélyülni egy-egy szöveg verstani jellemzőiben is.

Az osztályunkkal több verses műsor előadására is kaptunk már lehetőséget a tanulmányainak során, Szilágyi Enikő színművész, a művészi beszéd tanárnőnk rendezésében. Kifejezett vágyam, hogy a későbbiekben is tudjak foglalkozni a költészettel, akár saját est formájában, akár versmegzenésítések előadásával, de mindenképpen szeretném, hogy az életem része legyen a vers mind magánemberként, mind leendő színművészként.