A Svábhegytől az Eötvös-csúcsig Eötvös Loránd nyomában. Első rész

2023. július 27. 06:00 - nemzetikonyvtar

175 éve, 1848. július 27-én született báró Eötvös Loránd

Báró Eötvös Loránd mellszobra. Strobl Alajos alkotása. Fotó: Kis Domokos Dániel

Az Eötvös Loránd által alapított, apjának emléket állító Eötvös József Collegiumban van az eredeti Strobl Alajos által faragott carrarai márvány mellszobor 1891-ből, mely ma a Ménesi út 11–13-ban, az Alpár Ignác tervei szerint 1911-ben elkészült épület lépcsőfordulójában áll.
A sírnál lévő szobor csaknem ugyanaz, mint az Eötvös Collegiumban álló, vagy mint az eredeti, 1890-ben készült gipszszobor, bár feltételezhető, hogy az eredetiről a másolatot már Kallós Ede készítette, hiszen ezt a szobrot csak Strobl halála (1926) után, 1932-ban helyezték el.
1890. július 6-án épp az édesapa, a korábbi vallás- és közoktatásügyi miniszter, a költő, regényíró és állambölcseleti munkák szerzője, báró Eötvös József mellszobrát avatják. A szobor az ekkorra már szép számú svábhegyi nyaralóközönség kezdeményezésére és adományaiból készült el, egy szép parkban:
„Emelte az istenhegyi nyaraló közönség” – „1890. július hó 6-ikán.” A bronz mellszobor Strobl Alajos munkája. Az avatóünnepségen több régi pályatárs megállapította, teljesen hasonlít „Eötvös Pepire”, ahogy régen, még hajdan Széchenyi István is hívta, nem úgy, mint az Eötvös téri szép szobor, Huszár Adolf alkotása, melynek avatása még 1879-ben volt…

Báró Eötvös József szobra a Svábhegyen. Eötvös József park. A bronz mellszobor Strobl Alajos műve. 1890. Fotó: Kis Domokos Dániel, 2023.

Természetesen Eötvös Loránd is részt vett az avatóünnepségen. A régi, akkor még álló Eötvös-villában, mely 1874 óta immár vendéglőként működött, elsőként, mint Eötvös József régi barátja, a Svábhegy híres nyaralója, Jókai emelkedett szólásra. Őt követte Eötvös Loránd, ki a tőle megszokott kedves modorában emlékezett vissza a felejthetetlen itt töltött ifjú éveiről, a híres édesapa szerető családi köréről:

„Megvallom, – […] – húsz éve körülbelül, hogy nem voltam itt; nem mertem idejönni, mert féltem a sokaság zajától és féltem a csendtől, melyet még a zajban is észreveszek, mert nem hallom annak a szavát, ki nekem ezt a hajlékot a legkedvesebbé tette.
Mikor átléptem ezt a küszöböt, örömmel láttam, hogy nem idegenek, hanem barátok közé jöttem, akik atyám tiszteletében velem együttéreznek. Sok emlékem fűződik bércekhez, völgyekhez, fákhoz s az emberekhez is, hol ezelőtt 42 évvel megláttam a napot. Itt látom örömmel Jókait, aki aligha tudja, milyen hű követője voltam én neki – nem lélekben, mert ott nem bírtam volna utolérni, hanem testben. A dolog így volt. Volt nekem egy szamaram, Hanzi volt a neve. Az a híre volt akkoriban, hogy a Svábhegyen a legjobb szamár. Jókainak pedig volt két lova. Azt mondták, a Svábhegyen a legjobb pár ló. S mivel az én szamaram, minden jósága dacára mégis csak szamár volt, mely futni csak hazafelé és mások után szeretett; sokszor lementem az akkor döcögős kocsiúton Jókai kocsija elé s azután utána vágtattam fel a hegyre. Azóta Jókai gőzkocsival jár vagy legalább gőzkocsin halad a Parnasszus felé, s az én szamaram nem bírja a lépéseit követni.
Még inkább, mint az emberekre, emlékezem a kies tájék egyes részleteire. Mindenekelőtt az a völgy, melyet a kegyelet karthausi völgynek nevezett el és amelyhez egész legendát fűzött. Minden legendában van valami igaz, ha nem is egyezik meg a történeti hűséggel. Elmondom hát ennek a völgynek a történetét. Ez a ház, amelyben ma lakomázunk, 1848-tól 50-ig épült s az első évben két családnak, atyám és Trefort családjának, szolgált lakhelyül. Hat kis gyerek lármázott akkor e helyen, s atyám nyugalmas dolgozó helyet akart magának teremteni, akkor és e célból épült az a kis »svájczi ház«. Abban a »Karthausit« atyám nem írta, mert az már akkor régen meg volt írva, de igenis dolgozott, több művén. Ez sem tarthatott soká, mert mi gyermekek megnőttünk, s abban a völgyben ütöttük fel mulatótanyánkat. Akkor tehát atyám nekünk hagyta azt, s visszatért dolgozni e háznak – mely most vendéglő – nyugati sarokszobájába. De nem akarok tovább emlékeimről fecsegni; nem vagyok még elég öreg arra, hogy azt nekem megengedhessék. Csak köszönetet akartam mondani és poharamat emelni a Svábhegy mai lakosainak egészségére, közöttük különösen Mérő Jánosra, aki nekem először hozta meg azt az örvendetes hírt, hogy e bércen atyámnak emléket emelnek, aki e szobor létesítésénél az oroszlánrészt vette magára, s aki e szobor leleplezésénél is oly ékes szavakban adott kifejezést a svábhegyiek lelkes kegyeletének.”

Báró Eötvös József szobra a Svábhegyen. In: Vasárnapi Ujság, 37. évf. 28. sz. (1890. július 13.), 453–454. – Elektronikus Periodika Archívum

Az ifjú Eötvös apjához, családjához fűződő szoros kapcsolatáról meghatóan szép levelezésük is tanúskodik, mely leveleknek egy jelentős része az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található, ahogy arról már Eötvös Loránd halálának századik évfordulóján, 2019-ben egy blogbejegyzésünkben is megemlékeztünk: Eötvös Loránd az OSZK-ban.

Báró Eötvös József mellszobra az Eötvös József parkban. Fotó: Kis Domokos Dániel

S bár ma is sokan tudják, hogy neves fizikus és egyetemi tanár volt a budapesti egyetemen, hallottak a róla elnevezett egyik műszeréről, a híres Eötvös-ingáról is, de kevésbé ismeretes, hogy kiváló lovas, kerékpáros, hegymászó és fotográfus is volt, sőt piarista diákként a környéket bolyongva kutyájával, lepkehálóval, verseket is írogatott, melyek közül egyik-másik – néhány fordítása mellett – talán még egész jónak is mondható. – A régi svábhegyi gyermekkorhoz kívánkozik az alábbi, a nagyközönség előtt sokiáig ismeretlen verse, a lassan tizenötödik évét betöltő Loránd szinte „ars poeticája” 1863-ból:

06_strobl_alajos_eotvos_lorand_bronz_svabhegy_kozeli_2_opti.jpg Báró Eötvös József mellszobra az Eötvös parkban. Fotó: Kis Domokos Dániel

„Rám hajlék a lombos tölgyfának ága
S alatta zengém ifjú énekem,
Maghallgatott madár s tavasz virága,
S ez oly kedvet, erőt adott nekem.

De majd kifáradván elszenderültem,
S láttam közel s távol világokat,
Mindenki oly hideg volt énkörültem,
És nem hallék, csak büszke hangokat.

Ám végre egyszer lantom megragadtam,
De megvetettek a rossz emberek;
Ahol daloltam, gőggel elhagyattam,
„Hallgass – mondák – daloddal már, gyerek!”

Fölébredék, de fájva cseng fülemben
A szó, „daloddal hallgass már gyerek!”...
...Jobb nékem itt, ez elhagyott berekben,
Ahol virág, madár megértenek!”

Eötvös Loránd: Rám hajlék... (Széchenyi-hegy, június 4.). In: Ahol virág, madár megértenek. Báró Eötvös Loránd versei és fordításai. Összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a mutatókat összeállította Kis Domokos Dániel. Szörényi László ajánlásával, Budapest, Unicus Műhely, 2020, 120. – REAL – az MTA Könyvtárának Repozitóriuma

S épp a szoboravató ünnepség évében, azaz 1890-ben hirdeti meg Eötvös Loránd nagy kutatási programját: vizsgálja, ahogy maga nevezi, a „csavarodási mérleg”-gel, vagyis a később továbbfejlesztett Eötvös-inga néven elhíresült eszközével a Föld vonzását különböző anyagokra:

„Bátran állíthatok annyit, hogy ha egyáltalában van különbség a különböző anyagú, de egyenlő tömegű testek nehézségei között, úgy ez a különbség sárgaréz, üveg, antimonit és parafára vonatkozólag egy húszmilliomodnál, sárgaréz és levegőre vonatkozólag pedig egy százezrednél bizonyára kisebb.”

Eötvös Loránd: A Föld vonzása különböző anyagokra. (A január 20-iki ülésen előadta br. Eötvös Loránd r. t.). In: Akadémiai Értesítő, 1. köt. 2. füzet, (1890. február 15.), 108–110. – REAL – az MTA Könyvtárának Repozitóriuma

A svábhegyi Eötvös-villát Eötvös József halála után a fogaskerekűt építő társaságnak eladták.

Eötvös József nyaralója. Metszet Zombory G. rajza után. In: Vasárnapi Ujság, 11. évf. 25. sz. (1864. június 19.), 241. – Elektronikus Periodika Archívum

De a fő hangsúly nem is a villán, hanem a nyaraló és a Karthausi-lak között húzódó hatalmas telken volt, melyet végül a fogaskerekű nyomvonala a Széchenyi-hegyig 1890. május 17-én átadott meghosszabbításával végleg kettészelt. Maga a Karthausi-lak ekkoriban kávézó lett, majd Schunda Vencel József hangszergyáros vette meg. A gőzvontatású fogaskerekű vasút, az akkori svábhegyi végállomásáig 1874. június 24-ére készülte el, mindössze egy év alatt, Cathry Szaléz Ferenc svájci származású mérnök közreműködésével.

A régi indóház az eredeti, 1874-es svábhegyi végállomáson. Fotó: Kis Domokos Dániel

A június 25-i bankettet is már az Eötvös-villában tartották, hisz a svábhegyi nyaraló sokáig vendéglő volt, ekkortájt, az 1880-as években biztosan már Balanek Antal vendéglős üzemeltette „Eötvös villa vendéglő” néven. Majd a ház a Vaskovits-féle vízgyógyintézethez tartozott, 1909-től pedig a Svábhegyi Szanatórium része volt, mígnem végül a II. világháború végén – állítólag – annyira megsérült, hogy lebontották, vagy széthordták, épp 1948-ban.

Az Eötvös-villa és környéke a Svábhegyen. Budapest főváros budai része egész területének térképe. Birtoktérkép, (1876). Színes kőnyomat. Részlet. Jelzet: TA 8.209 – Térkép- Plakát- és Kisnyomtatványtár

A környék hirtelen átalakulásáról vall, és a fogaskerekű vasút létesítésével szorosan összefügg a villa vendéglővé válása.

„A pálya, miután nemcsak a fölépítmény volt drága, hanem a legjobb helyt fekvő szőlők kisajátítása is sokba került, igen nagy tőkét igényelt…
[…]
A társulat a Sváb-hegy legszebb részén több mint 200,000 négyszögöl területet vásárolt meg, melyen nyári lakok, vendéglők, tánctermek építése, parkok rendezése által a legszebb nyári mulatóhelyet szándékszik teremteni. Egyelőre a gyönyörű helyen fekvő Eötvös-villa újjáalakítását vették foganatba, hol a közönség részére pompás vendéglőt fognak berendezni.”

Szmik Miklós: A svábhegyi vaspálya. In: Vasárnapi Ujság, 21. évf. 25. sz. (1874. június 21.), 390. – Elektronikus Periodika Archívum

Eötvös-villa vendéglő. Svábhegy. Korabeli képeslap. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum – Magyar Nemzeti Digitális Archívum

Ma már az Eötvös József parkon, és az ott lévő mellszobrán kívül csak a Karthausi-lak őrzi Eötvös József emlékét. (Karthauzi utca 14.).

A fiatalon elhunyt barátra, az Eötvös által vezetett „önmívelődési kör” titkárára, piarista gimnáziumi diáktársára, Nádaskay Gyulára emlékezve írta Eötvös Loránd a következő sorokat 1863 novemberében, mely vonatkoztatható, a két Eötvösre, apára és fiára is:

„S mi szép, ha küzdve száz vész száz viharral,
A messze célhoz végre eljutunk,
És a szerzett, megérdemlett babérral
Egész nemzet díszíti homlokunk.”

Eötvös Loránd: Gyászszózat. In: Ahol virág, madár megértenek. Báró Eötvös Loránd versei és fordításai. Összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a mutatókat összeállította Kis Domokos Dániel. Szörényi László ajánlásával, Budapest, Unicus Műhely, 2020, 161. – REAL – az MTA Könyvtárának Repozitóriuma

A megemlékezések sorában – napra pontosan – egész napos budapesti emléksétával is ünnepeljük báró Eötvös Loránd 175. születésnapját: Eötvös 175 budapesti emlékhely-túra. 2023. július 27. 8:00–19:00

Felhasznált irodalom:

Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Az összeállítás második része itt olvasható.