Egy metszetes könyv II. Lipót pozsonyi koronázásáról

2023. november 15. 06:00 - nemzetikonyvtar

1790. november 15-én, Szent Lipót napján koronázták magyar királlyá Pozsonyban II. Lipót császárt. A jeles esemény alkalmából több kiadvány is megjelent, melyek közül az egyik legfigyelemreméltóbb a Schauff János Nepomuk által jegyzett kötet.
Az Országos Széchényi Könyvtár törzsgyűjteményében a Pozsonyban kiadott műnek három példánya is megtalálható. Bár ugyanazon mű ugyanazon kiadásának példányai, eltérő formai és tartalmi jegyekkel rendelkeznek. Nem csupán a méretük és kötésük, hanem a szöveget illusztráló metszetek színezése között is különbségek fedezhetők fel, ráadásul a metszetek száma is kötetenként változó.
A három példány közül az egyik valószínűsíthetően gróf Széchényi Ferenc tulajdonában volt.
Az eltérő jellemzők egyedi jelleget kölcsönöznek a példányoknak, mely eszmei és vagyoni értékükben egyaránt tükröződik.

II. Lipót trónra lépését felfokozott és reményteli várakozás előzte meg, nem csupán azért, mert a korábbi koronázás óta – mely 1741-ben volt, amikor Lipót édesanyja, Mária Terézia került a magyar trónra – közel fél évszázad telt el, hanem azért is, mert II. József uralmát követően felsejlett annak reménye, hogy utóda orvosolni fogja az intézkedései által okozott sérelmeket.
Az új uralkodónak ugyancsak nehéz helyzettel kellett szembenéznie, mivel az időközben felgyülemlett feszültségek a birodalom szétesésével fenyegettek. Ennek tudatában Lipót enyhíteni próbált a helyzeten azon döntésével, hogy országgyűlést hívott össze Budára. A koronázásra azonban, óhaja szerint Pozsonyban került sor, védőszentje, a királyi kegyesség és jámborság megtestesítőjének tekintett Szent Lipót napján.
A jeles esemény alkalmából több mű is megjelent Pozsonyban és Bécsben, ezek közül az egyik legfigyelemreméltóbb a Schauff János Nepomuk (1757–1827) által jegyzett könyv, mely a szerző tulajdonában levő Schauff-féle műkereskedés (Schauffische Kunsthandlung) kiadásában látott napvilágot német nyelven, „Őfelsége II. Lipót koronázásának pozsonyi ünnepségei 1790 november 15-én” címmel.
Az Országos Széchényi Könyvtár törzsgyűjteményében a mű három példánya is megtalálható. A példányok eltérő formai és tartalmi jellemzőkkel rendelkeznek: nem csupán méretük és kötésük más, hanem képi és szöveges tartalmukban is adódnak apróbb eltérések és természetesen egykori tulajdonosaik sora is más.

Bal oldali kép: II. Lipót derékképe. Kreutzinger Joseph festménye alapján metszette Durmer Franz Valentin, Bécs, Artaria & Co., 1790 körül. Jelzet: App. M. 682 – Régi Nyomtatványok Tára
Jobb oldali kép: II. Lipót derékképe. Schauff [János Nepomuk] jelzéssel. Pozsony, Schauffische Kunsthandlung, 1790 után. Képszerkesztés: Bencze Attila – Törzsgyűjtemény

A koronázást középpontba állító kötet előzékén II. Lipót derékképe látható ovális medalionban, a képfelirat alatt jobbra „Schauff” jelzés olvasható. A metszet azonban valójában az Artaria & Co. bécsi műlapkiadó gondozásában megjelent és Kreutzinger Joseph (1751–1829) festménye alapján Durmer Franz Valentin (1766–1835) metszette császári képmás magyar viseletű változata. Míg Lipót az Artaria által forgalmazott derékképen a kor divatjának megfelelően, gallér nélküli felsőkabátot visel, a Pozsonyban kiadott könyv előzékén mentében és dolmányban jelenik meg. A metszetek forgalmazására és kiadására szakosodott, bécsi székhellyel is rendelkező műlapkiadóval Schauff üzleti kapcsolatokat ápolt és vélhetően ez is közrejátszott abban, hogy a neve alatt megjelent könyvben az Artaria által forgalmazott császári portré változata szerepel.
A Csehországban született Schauff János Nepomuk (Johann Nepomuk Schauff) igen sokoldalú tehetség volt, aki a bécsi rézmetsző akadémián folytatott tanulmányait követően a pozsonyi gyakorló mintaiskola (Hauptnationalschule) rajztanáraként működött és széles körű tevékenységet fejtett ki a város szellemi életének felvirágoztatása érdekében. 1785-ben műkereskedést nyitott, a következő évtől kezdődően pedig kiadóként is működött.
Művészeti íróként is számon tartott és többek között a nemzeti építészet megteremtésének kérdéskörével is foglalkozott. A nemzeti oszloprendszer eszményét hirdető művét a koronázás évében adta ki a királynak és a nemzetnek szóló ajánlással. Előzékén a magyar felségjelvényeket középpontba állító allegorikus ábrázolást adott közre, melyet a saját tervei alapján Sambach Christian (1761–1797) rajzolt és Kohl Clemens (1754-1807) sokszorosított.
A koronázás eseménysorát középpontba állító könyvét az eseményt követően adta ki, hiszen csak utólagosan tudósíthatott hitelesen a történtekről. A kötet bevezetőjében kifejti, hogy a mű megírásával fő célkitűzése az volt, hogy a jövő nemzedékek számára a koronázást emlékezetessé tegye továbbá, hogy átfogó ismereteket nyújtson az országról. A bevezető után a magyar uralkodók sora következik, melyet II. Lipót zár, majd a jelentősebb állami hivatalokat és a rendi országgyűlést mutatja be. Ezt követően az állami felségjelvényeket tárgyalja, részletesen ismertetve a Szentkoronát.

A Szent Korona elő- és hátulnézete. Schauff Nepomuk János rajza nyomán, Pozsony, Schauffische Kunsthandlung, 1790. Jelzet: 221.076. Képszerkesztés: Bencze Attila – Törzsgyűjtemény

A korona leírását kísérő metszeteken a kereszt nem ferdén, hanem egyenesen állóként ábrázolt. Ez némiképp alátámasztja Kazinczy Ferenc észrevételeit arra vonatkozóan, hogy a Schauff művében megjelent metszetek pontatlanul ábrázolják a felségjelvényt.
Az írónak I. Ferenc koronázását követően, 1792 júniusában, Budán nyílt alkalma a korona közvetlen szemrevételezésére, amint erről a Pályám emlékezete című művében is beszámolt.

„Most az ebéd következék. Két asszonyság karomon vezetteté fel magát, és korán, hogy a hely, áltellenben az asztallal, nekik jusson. A kardinális elmondá az asztaláldást, kancellárius Pálffy pedig levevé a király fejéről a koronát, s egy ezüst medencére tette le, mely a korona őrje, gróf Nádasdy Mihály megett egy kisded asztalon a trónus mellett állott. Annak szomszédjából minden oda törekedék, hogy a királyt, királynét, nádort és két érseket szemben láthassa, én pedig a korona mellé vágytam, s így azok nekem, én nekik kölcsönösen könnyíténk meg az áltmenetelt.
A korona mellett maradtam egész ebéd alatt, s aszerint forgatám a medencét, ahogyan azt előlről, hátúlról, s egyik s másik oldaláról látni akarám. Lippert, Schmiedhammer és a II. Leopold koronázásakor Schauff rajzolták azt, s ezen utolsó nálam vala itt. Kijegyzém botlásait, de minekutána azt pécsi kanonok Koller úr most nagy gonddal rajzoltatá, s munkáját a koronáról kiadta, arról szólanom nem szükség. Egyedül azt jegyeztem meg, hogy a kereszt a korona közepén azért áll görbén, mert lyuka, melybe be van srófolva, kibővült, s a sróf nem jól szoríthatja; és hogy az említett keresztről a diademába lemenő négy abroncs közt, a fejet béfedő sipka arany szálakból szőtt takácsmunka s nem öntött arany.”

Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. In: Uő: Kazinczy Ferenc művei, szerk. Szauder Mária Magyar remekírók, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Schauff a koronát bemutató részben beismeri, hogy a gyöngyöket nem állt módjában megszámolni. A zománcdíszek rajzolata is elnagyoltan jelenik meg a metszeteken, ráadásul a feliratok átírásába is pontatlanságok csúsztak. Ez utóbbiak nem kerülték el a Bécsben megjelenő Magyar Hírmondó szerkesztőinek figyelmét, akik véleményüket a lap 1792. október 26-án kelt számában tették közzé.

„Die Feyerlichkeiten bey der Krönung seiner Kaiserl. königl. Apostolischen Majestät Leopold der Zweyten […] 4-ed rétben, képekkel. Egy ki-festett képű nyomtatványnak 6 for. 40 kr. egy ki nem festettnek pedig 4 for. 30 kr. az arra. (sic!) Kár hogy ezen nagy fárodsággal, és költséggel készúltt (sic!) munkában a’ Magyar koronáról le másolt Görög szavak, mellyekre mindenek felett szüksége vólna a’ Criticusnak, sok tetemes hibával vannak kinyomtatva.”

Magyar Hírmondó, 4. évf., 2. szakasz (1792. október 26.) – Törzsgyűjtemény

A lapban olvasható rövid ismertető szerint a könyv megjelenésekor színezett példányok is forgalomba kerültek. Ezekről vélhetően maga a kiadó gondoskodott, amit alátámaszt az a tény is, hogy több példány esetében a metszetek színvilága, apróbb, árnyalatnyi különbségektől eltekintve, egységesnek tekinthető (ezek közé sorolható az Osztrák Nemzeti Könyvtár állományában levő példány is). A metszetek finom ecsetkezelésű színezése képzett és gyakorlott kezet sejtet, erre vall az arcok és az egyenruhák árnyalása is.
A következő részben Schauff részletesen ismerteti a koronázási menet összetételét és az események sorát: a koronázást a Szent Márton-dómban, a vitézavatást a Ferences-rendiek templomában, az eskütételt az irgalmasrendi templom előtt és a négy égtáj irányába történő kardvágást a koronázási dombon.
A három példány egyikébe (jelzete: M 221.076:2) az eseménysor négy legjelentősebb pillanatát ábrázoló metszeteket kötöttek. Ezek az Artaria által forgalmazott rézkarcok változatai, melyeken nem latin, hanem német nyelvű feliratok szerepelnek. Az Artaria által közreadott metszeteket Schütz Károly (1745–1800) rajzai alapján Mansfeld János Ernő (1739–1796), illetve Mansfeld Sebestyén (1752–1816) karcolta rézbe; a szélesebb körű terjesztés érdekében a képsorozatot latin nyelvű feliratokkal bocsátották közre.

A koronázáson részt vett a császár húga, Mária Karolina, aki férjével, IV. Ferdinánd nápolyi királlyal együtt magyar ruhában jelent meg a pozsonyi dómban. A főrendek ezt igen megtisztelőnek tekintették és egy emlékéremmel kívántak ennek emléket állítani. Széchényi Ferenc vállalta, hogy az adományok révén összegyűlt összegből érmét veret és Nápolyba utazik ennek ünnepélyes átadására. Ennek kivitelezésére a koronázási emlékérmek alkotóját, Wirth János Nepomuk (1750–1810) udvari és kamarai érmészt kérte fel. Az emlékérem 1791 végére készült el. A könyv 101. oldalán a szerző kitér arra a mozzanatra is, hogy az emlékérme első veretét Széchényi gróf 1791. december 4-én adta át őfenségének. Ezen időpont alapján arra következtethetünk, hogy a kötet legkorábban 1792 elején jelenhetett meg, jóval I. Ferenc júniusi koronázása előtt, mivel Kazinczy Ferenc ekkor már a könyv birtokában volt.

II. Lipót koronázási emlékérme, pozsonyi koronázási zsetonja és a nápolyi királyi pár részvételének emlékére kiadott érem elő- és hátoldalának rajzolata, Pozsony, Schauffische Kunsthandlung, 1790 után. Jelzet: 221.076. Képszerkesztés: Bencze Attila – Törzsgyűjtemény

A koronázási ünnepségek több napon át folytatódtak. A szerző ezekről is részletes leírást közöl, majd egy rövid országismertető keretében a Magyar Királyság területi és természeti adottságait részletezi, a vármegyék településeire vonatkozó számadatok kíséretében.
Az országismertető részt a koronázóváros leírása követi. Ezt egy látkép teszi még szemléletesebbé, amely a Duna bal partjáról ábrázolja a várost, amely szintén az Artaria által forgalmazott rézkarc másolata. Ez utóbbi 1787-ben került forgalomba és Schaffer Joseph (1757–1825), valamint Schaffer Peter (1761–1804?) nevével jelzett.

Pozsony látképe, Pozsony, Schauffische Kunsthandlung, 1790 után. Jelzet: M 221.076:2. Képszerkesztés: Bencze Attila – Törzsgyűjtemény

A könyv következő részében Schauff a városi elöljárók névsorát adja közre, ezt követően pedig a polgárőrség és a lövészegyletét, a díszegyenruhájukat ábrázoló metszetek kíséretében.
A szabad királyi városok polgársága a várkatonaság mellett rész vállalt a város védelmi feladatainak ellátásában. Békeidőben a jelentősebb városi rendezvények fényét emelve, díszegyenruhában vonultak fel. Pozsony polgárőrsége magyar és német alakulatokra tagolódott és ez az egyenruhájuk közötti különbségekben is megnyilvánult. Bár a fejfedő egységesen tollbokrétás, kétcsúcsú kalap volt, a magyarok jellegzetes öltözéke, – melyet dolmány, mente, zsinóröv és zsinórdíszes nadrág, valamint ívelt torkú csizma alkotott – jól megkülönböztethető a németekétől, akárcsak a magyar polgárőrök szablyája, a németek által viselt kardtól.

A könyv utószavát Schauff azzal a gondolattal zárja, hogy azok a metszetek, melyeket nem képzett művészek készítettek, nem a valóságot tükrözik.
Hasonlóképpen vélekedtek korábban a Hadi és Más Nevezetes Történetek szerkesztői, akik a folyóirat 1790. december 14-i számában amiatt mentegetőzve, hogy a koronázást ábrázoló metszetek egy hónappal az esemény után még mindig nem kerültek közlésre, felhívták az olvasók figyelmét arra, hogy a koronázásról tudósító képek egy része még az esemény előtt készült, ezért nem tekinthetők hitelesnek.

„Ígéretet tettünk vólt felőle, hogy a’ Koronázás pompája tzeremóniáját rajzolatokban is fogjuk érdemes Olvasóinkkal szemléltetni. Ezt tellyesíteni el sem múlatjuk: de hogy mi, készek nem lehettünk akkorra munkánkal, mint Bétsben Löschenkohl és Artária Urak, ennek oka az: hogy mi, nem a’ rajzolattól akartuk a’ tzeremoniát, hanem a’ rajzolatot a tzeremóniától fel függeszteni. – A’ meg nevezett két Urak, még a’ Koronázás előtt készen lettek az azt ábrázolandó képekkel: nem tsuda tehát, hogy a’ Löschenkohl Úr’ rajzolatjainak, most is az, az íz-rontó hányd el vesd el munkán kívül eggyik hibája, a’ mi majd rend szerént való szokott lenni; hogy tudniilik azok, nem a valóságoknak elő-mutatóik, hanem az ő igen hijjános képzelődéseinek tolmáttsai.”

Hadi és Más Nevezetes Történetek (Bécs, 1790. december 14.) – Törzsgyűjtemény. Online: Debreceni Bölcsészettudományi Adatbázis / Régi magyar folyóiratok és hírlapok

A három példány közül a legigényesebb kötésű címlapjának hátoldalán „Ex Bibl. Com. F. Széchényi” bélyegző lenyomata látható (a példány jelzete: 221.076). A barna félbőr kötést fésűsmárvány mintázatú papírborítás egészíti ki, az aranyozott gerincen részben lekopott „[Cor]onatio (Le)opoldi II.”, felirat olvasható, alatta pedig „3.”.
Széchényi Ferenc maga is részt vett a pozsonyi koronázáson, így nem meglepő, hogy birtokában volt a műnek, mely a tulajdonában levő könyvek jegyzékében is szerepel.
Bár a címlap hátoldalán a gróf tulajdonbélyegzőjének lenyomata látható, ez nem tekinthető arra vonatkozó bizonyítéknak, hogy e példány valóban Széchényi Ferenc birtokában volt, mivel az említett bélyegzőlenyomat felbukkan a halála után megjelent kiadványokban is.
A kötet állapota arra vall, hogy egykori tulajdonosa, később pedig az általa alapított közgyűjtemény gondosan kezelték, ez ellenben nem állítható a mű másik példányáról, melynek egykor sötétkék, kagylósmárványozású papírborítása kifakult és hiányos. Az előzékét szemlélve azonban fogalmat alkothatunk a márványozott papír egykori szépségéről.

Bal oldali kép: Az M 221.076:2 jelzetű példány előzékének részlete – Törzsgyűjtemény
Jobb oldali kép: Az M 221.076:2 jelzetű példány könyvtáblájának részlete. Képszerkesztés: Bencze Attila – Törzsgyűjtemény

Az előbbiekben ismertetett példánytól eltérően gerincén nem latin, hanem német címfelirat szerepel („Krönung in Ungarn”) és tartalmi szempontból is eltérő, mivel a szövegben utólagos javítások is szerepelnek: a 94. oldalon a szöveg, a 121. oldalon pedig a cím helyesbített oly módon, hogy a javítást tartalmazó papírdarabot ráragasztották a tévedést tartalmazó szövegrészre. A koronázás eseménysorát ábrázoló, korábban már említett metszetek révén képi tartalma is gazdagabb, mint a korábban említett példányé.
Metszetes kiadványok esetében a képmellékletek értékbefolyásoló tényezők, a második példány (az M 221.076:2 jelzete alapján: forgalmazható többes) ezt az esetet példázza: a könyv kötésébe illesztett négy metszet forgalmi értéke magasabb, mint a befoglaló kiadványé.
A harmadik példány (jelzete: M 221.076) egykor a szegedi Hittudományi Főiskola Könyvtárának állományában volt, majd a második világháborút követően az Országos Könyvtári Központ szegedi raktárába került, végül az Országos Széchényi Könyvtárba, amelynek növedéknaplójába 1958-ban jegyezték be. Vélhetően ekkor kötötték újra, eredeti kötése ismeretlen.

Bár ugyanazon mű ugyanazon kiadásának példányai, számos formai és tartalmi eltérés van közöttük, melyet eszmei és vagyoni értékük is tükröz. Nemcsak a kötésük és méretük különböző, hanem a beillesztett metszetek révén képi tartalmuk is, az utólagos javítások nyomán pedig tartalmi eltérések is előfordulnak. Egykori tulajdonosaik sora is más, eltérő továbbá a kötetek állapota, mindezekből adódóan pedig forgalmi értékük is.
Amint a fentebb részletezett mű példányainak esete is szemlélteti, a hálózati katalógust használó olvasónak nem könnyű eligazodnia a teljes könyvészeti leírás adatsorában, mivel az a műre vonatkozik, nem pedig a példányok egyikére. Még abban az esetben sem könnyű nyomon követni, hogy melyik adatelem melyik példány jellemzője az adathalmazban, ha ezek a felsorolt raktári jelzetek sorrendjében követik egymást. A példányszintű leírás adatsora ellenben könnyen áttekinthető és jóval könnyebben használható. A hálózati katalógus fejlesztésére a jövőben remélhetőleg a fentiek figyelembevételével kerül sor.

Nyárádi Anna (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)