Szeptemberben a világ sakkért rajongó fele Budapestre figyel, ugyanis szeptember 10. és 23. között hazánkban rendezik a 45. nyílt és a 30. női sakkolimpiát. A magyar főváros 1926-ban már vendégül látta a világ legjobb sakkozóit a második, még nem hivatalos sakkolimpián (melyet meg is nyert a magyar csapat), most pedig majd’ száz év elteltével a FIDE (Nemzetközi Sakkszövetség) Budapestnek adta a rendezés jogát. A BOK csarnokban sorra kerülő vetélkedésen ott lesznek a világ legjobbjai, összesen 382 csapat mintegy 1600 versenyzője ül asztalhoz.
Sulica Szilárd katonaportré. Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár
A sakkélet azonban nemcsak ma, de száz évvel ezelőtt is virágzott, tudósok és politikusok is gyakran sakkoztak. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi a múzeumi levéltár, a szegedi egyetemi könyvtár egykori vezetője, a kiváló magyar–román művelődéstörténész, Sulica Szilárd (1884–1948) hagyatékát, aki amellett, hogy a román–magyar kulturális kapcsolatokat vizsgálta, szenvedélyes sakkozó volt, és jó kapcsolatot ápolt korának több jeles sakkozójával.
A brassói születésű Sulica Szilárd az Eötvös Kollégiumban végzett 1906-ban, majd az Országos Széchényi Könyvtár gyakornok beosztású munkatársa lett és hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1935-ig a Nemzeti Múzeum dolgozója maradt, ráadásul kétízben vezette a múzeumi levéltárat is (1919–1927, valamint 1931-1935 között). Ezt követően rövid ideig óraadó volt a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen, majd 1936-1940 között az egyetem könyvtárát vezette, mellette pedig 1938-tól a román nyelv és irodalom tanszéknek is ő lett a vezetője. 1940-ben az egyetemmel Kolozsvárra költözött, ahol továbbra is román nyelv és irodalom tárgykörben adott elő. A háború után visszatért Budapestre, de betegsége miatt tanítani már nem tudott. Végül 1948-ban hunyt el.
Tudományos munkássága mellett figyelmet fordított elméje pallérozására és a kikapcsolódásra is: a sakkozás mindkettőre szolgált, ahogy a Kézirattárban található naplóiban olvashatjuk. Öt évig vezetett naplót 1931 és 1936 között, melyekben a mindennapos problémák, tudományos konfliktusok mellett a sakkozásról is szót ejt olykor. Sokszor azért tér be a kávéházba, hogy fáradt idegeit megnyugtassa. 1935 áprilisában írja:
„Este én megint sakkversenyre mentem, mert nagyon ideges voltam.”
Sulica Szilárd naplója. In: Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár
Ugyanez év májusban hasonlóan fogalmazott:
„Én meg ideges voltam, semmi kedvem a munkához nem volt. És ilyenkor nekem a legjobb levezető, ha elmegyek sakkozni.”
Sulica Szilárd naplója. In: Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár
De nemcsak nézni szerette a játékot, hanem ő maga is művelte, és ahogy a naplói tanúsítják, gyakran győztesen állt fel az asztaltól:
„Délután Beával mentünk sétálni a Vérmezőre és onnan én a kávéházba mentem sakkozni. Mind a 3 partit megnyertem.”
Sulica Szilárd naplója. In: Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár
Sulica Szilárd naplói. Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár
Sulica Szilárd az 1910-ben alapított Budai Sakkozó Társaság (BST) igazolt játékosa volt. A társaság székhelye a már megszűnt Philadelphia Kávéház volt, vagy ahogy a naplóban is olvashatjuk, a Fila. Számos válogatott játékos erősítette a BST-t, többek között az olimpiai bajnok Kóródy-Keresztély Imre, Székely Jenő vagy éppen a fővárosi csapatbajnokság megszervezője, Szávay Zoltán, de itt játszott az Országos Széchényi Könyvtár egykori igazgatója, Fitz József is.
„Vasárnap … délután elmentem a sakkcsapatbajnokságra a magántisztviselők ellen. Játszanom is kellett. Sötét voltam, mégis már a 9-ik lépésnél fölényesen nyert állást hoztam ki, de egy rossz, elhibázott tervvel elrontottam és a végén, habár akkor is jobban állottam, feladtam remisre, mert az intéző így kívánta, miután 12 ½ -el 3 ½ ellen úgyis megnyertük a meccset. Ezért szégyellem magam: az egésznek az ideges állapotom az oka és a tréninghiány.”
Sulica Szilárd naplója. In: Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár
Indult a BST-szervezte versenyeken is: az 1930. januári másodosztályú versenyen bejutott a döntőbe. Volt olyan is, hogy magasabban rangsorolt klubtársa ellen győzni tudott:
„Este elmentem a Filába sakkversenyt nézni. Májerszkyval játszottam én is 3 partit: kettőt nyertem, egyet vesztettem, pedig Májerszky ezen a versenyen is második vagy harmadik lesz.”
Sulica Szilárd naplója. In: Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár
Sulica Szilárd jó viszonyt ápolt a müncheni, nem hivatalos sakkolimpián bajnok Kóródy-Keresztély Imrével, amiről a hagyatékban fennmaradt levélváltás is tanúskodik. Figyelemmel követte a versenyeit is, erről naplójában is beszámolt:
„… elmentem utána a sakkversenyre. Itt nagy csalódás ért: Kóródy világos bábukkal vesztett Vajda ellen, ki sokkal gyengébb játékos, mint Kóródy. … Nagy meleg is van, így Kóródy nem hozza ki a reális formáját, amit végtelenül sajnálok.”
Sulica Szilárd naplója. In: Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár
Szegedre költözésével kiszakadt a fővárosi sakkéletből, viszont Szegeden hamar új egyesületet talált magának: a Szegedi Sakk Kör (SzSK) igazolt játékosa lett, majd az 1940-es tisztújító közgyűlés társelnökké választotta, míg a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albertet a klub tiszteletbeli elnökévé nevezték ki. Sulica Szilárdot pedig az a megtiszteltetés érte, hogy 1942-ben örökös tiszteletbeli taggá választotta a Szegedi Sakk Kör.
Sulica Szilárd folyamatosan művelte magát, sakk-könyveket szerzett be, sakkfolyóiratokat járatott (Strategia. Revista de sah; Revista Romana de sah) és nemzetközi versenyeken figyelte a legjobbakat, ahogy a mai sakkszeretők is megtehetik a sakkolimpián.
Janzsó Miklós (Kézirattár)
