Gombóc tündér és Bródy Vera. Keleti Éva felvétele. Jelzet: SZT Album 369/123 – Színháztörténeti és Zeneműtár
„A világon mindenütt, minden korban, minden kultúrában éltek bábfaragók, akik a legkülönfélébb formában készítettek bábokat. De bármennyire is különböztek ezek nagyságban, technikában, anyagban, egyben azonosak voltak: abban, hogy az ember kezén keresztül az ember lelke teszi őket élővé.”
Bródy Vera: A bábtervező mesél, Budapest, Móra – OSZK, 2016, 10. – Törzsgyűjtemény
Bródy Vera 1924. október 14-én Budapesten született. Fiatal korától művészi pályára készült: hegedűművésznek tanult, rajziskolába járt és növendéke volt Makay Margit színitanodájának is. Egy évet töltött el Várkonyi Zoltán Művész Színházában mint segédszínész, míg magával nem ragadta a bábművészet világa. 1951-ben – Szergej Obrazcov előadásának hatására – jelentkezett az akkor újonnan alakult Állami Bábszínházba. Eleinte bábokat készített, majd báb- és díszlettervező lett. A bábszínház társulata 1958-tól, Szilágyi Dezső igazgatása idején, igazi aranykort élt meg, hazai és világsikerű előadások születtek, amelyek már nemcsak a gyermekközönséghez, hanem a felnőttekhez is szóltak.
Bródy Vera 1968-ban férjével, Armand Beyerrel Párizsba költözött, de a budapesti bábszínháznak továbbra is tervezője maradt: a társulatnál több mint 160 bemutató fűződik a nevéhez.
Párizsban bábműhelyeket vezetett, könyveket készített, ifjúsági folyóiratok kézműves rovatát szerkesztette. A Magyar Televízió felkérésére számtalan bábfilm készítésében vett részt, többek között ő alkotta meg Mazsola figuráját is. Az ötlet születését az író, Bálint Ágnes így meséli el:
„1959-ben egyik bábműsorunkhoz szükség volt egy disznóra, amelyik azt röfögi: Miért adtak nekem hétköznapi moslékot, holott ma vasárnap van? Ez a mondat Bródy Verát, a bábtervezőt arra ingerelte, hogy a kérdéses disznónak duzzogó malacképet rajzoljon. A bábterv kitűnően sikerült. Nagy élvezettel bekereteztem és szobám falára akasztottam. Négy évig nézett rám ez a zöld disznó az üveg alól… A múlt év őszén aztán új bábfigurára volt szükségünk. Valami olyan kellene – gondoltam – „akiben” a gyerekek önmagukat ismerhetik fel. Az egyik délután gondokba merülve ültem az íróasztalomnál. Pillantásom véletlenül a falon függő disznóra esett. Azonnal megértettem, mit mond a szeme.”
Pápai Lajos: Mazsola… In: Rádió- és Televízióújság, 9. évf. 3. sz. 1964. január 20–26., 6. – Nemzeti Archívum
Bródy Vera könyvillusztrációja Bálint Ágnes Mazsola és Tádé című kötetéhez. Jelzet: SZT Fond 48/5. 20. – Színháztörténeti és Zeneműtár
Bródy Vera csaknem teljes tervezői életművét könyvtárunknak adományozta. A közel 4000 lapot számláló báb- és díszletterv-együttes a Színháztörténeti és Zeneműtár grafikai gyűjteményét gazdagítja.
2021. január 5-én, 96 éves korában, Párizsban hunyt el.
2016-ban az Országos Széchényi Könyvtár a Móra Ferenc Kiadóval közösen jelentette meg a Bródy Vera életművét bemutató kötetet – A bábtervező mesél címmel –, Somorjai Olga szerkesztésében.
„A közönség csodára vár! Különösen a bábszínházban. Hiszek a csodában, de hogyan is lehetne másként. Úgy mondják: a bábszínház a lehetetlenségek, azaz a csodák színháza. Az én feladatom pedig az, hogy a mindennap megismétlődő csoda életre kelhessen a színpadon és a nézők beléphessenek ebbe a világba.”
Bródy Vera: A bábtervező mesél, Budapest, Móra – OSZK, 2016, 10. – Törzsgyűjtemény
Kovács-Burda Zita (Színháztörténeti és Zeneműtár)