Gotthárd Dénes műasztalos és Drahos István grafikusművész. Két életpálya találkozása levelek és ex librisek tükrében. 2. rész

2025. szeptember 10. 06:00 - nemzetikonyvtar

A fametsző művész egy csiszolt fadúcra rajzol (illetve viszi át a rajzát), ezt követően a rajzolt vonalakat meghagyva késsel vagy vésővel kivájja a többi felületet. A kompozíció vonalai kiemelkednek, ezeket befestékezi, majd egy benedvesített papírlapot rápréselve, a festéket rányomja a papírra. A nyomat a dúc rajzolatának tükörképe lesz. Drahos István körte- és puszpángfa dúcokat metszett ki, Gotthárd Dénes pedig műasztalosként jól értett a faanyagok előkészítéséhez, ezért volt ideális választás Drahos részéről, hogy tőle rendelt minőségi fadúcokat. E vonatkozásban – ahogy már utaltam rá – Drahos több Gotthárdhoz írt levelét ismerjük, és bár a műasztalos válaszlevelei nem kerültek elő, a grafikus hozzá írt levelei önmagukban is fontos forrást jelentenek, melyek alapján betekintést nyerhetünk a megrendelések folyamatába, és Drahos aktuálisan készülő munkáiból is ízelítőt kaphatunk.
Drahos Gotthárdhoz írt leveleiből a legkorábbi 1948-ból maradt fenn. Ebben Drahos levelezőlap készítéséhez kért dúcokat, mint írja, a nagyobb dúcokat fel szokta aprózni a kisebb ex librisek számára, de levelezőlapokhoz megfelelő a nagyobb méret:

„Kedves Gotthárd Úr.

Azért kértem kb. 155x220 mm-es nagyságú dúcokat, mert akkorából 2 db levelezőlapméret kijön. Annyit tessék küldeni, amennyinek az árát és a felmerülő postaköltséget a küldött összeg fedezi. Rendszerint fel szoktam aprózni a nagyobb dúcokat kisebb-nagyobb ex librisek céljaira, de most levelezőlapokat szeretnék készíteni (77x110), szentesi részleteket metszeni. […]

A dúcokat várva szivélyesen üdvözlöm, igaz tisztelője: Drahos István.”

Drahos István levele Gotthárd Déneshez, Szentes, 1948. október 14.

A rendelések gyakoriságát, kettejük kapcsolatának folytonosságát mutatja, hogy több későbbi levelében már részletes paraméterek megadása nélkül, konkrét pénzösszegért rendelt dúcokat. Ennek egy példája az 1955. január 12-én kelt levél, melyben Gotthárdot arra kérte, február közepéig 400 Ft értékben tartalékoljon a részére dúcot, melyet ő majd felaprít a szükséges méretű darabokra.
Drahos, hogy munkáját folyamatosan végezhesse, időnként maga is ajánlott faanyagot, részt vett a megfelelő alapanyag felkutatásában, beszerzésében, Gotthárdhoz irányítva a feldolgozandó fát. Erről tanúskodik egy 1956-ban írott levele:

„Kedves Gotthárd Úr!

Egy vidéken dolgozó barátom értesített, hogy munkahelyükön útbanálló fákat vágnak ki, többekközött (sic!) vadkörtefát is és ha használni tudnám, akkor ilyent küldene. Én megadtam Gotthárd úr címét, hogy oda küldje. Már most nem tudom, hogy lesz-e egyáltalában fa, ha lesz, milyen és tetszik-e tudni felhasználni, alkalmas lesz-e dúcok készítésére? Ha valóban érkezne az Ön címére fa, tessék majd egy lapon nékem megirni és azt is, hogy a szállítással merült-e fel valami költsége. [...] Minden jót kívánva szívélyesen üdvözlöm. Tisztelő híve: Drahos István.”

Drahos István levele Gotthárd Déneshez, Szentes, 1956. május 3.

Drahos 1957 novemberében 500 Ft értékben tartott igényt körtefa dúcokra. Felhívta Gotthárd figyelmét arra, hogy a küldeményt körültekintően csomagolja. Tudvalevő, ha a dúc csak kicsit is megsérül, az a metszés és a nyomtatás minősége rovására mehet:

Drahos István levele Gotthárd Déneshez, Szentes, 1957. november 20.

Drahos fametszeteinek egy része illusztrációnak készült, 1958-ban Thomas Mann A törvény és Kemény Zsigmond Zord idő című regényét illusztrálta, melyek a Magyar Helikon kiadásában jelentek meg. A következő levél ezekre a munkáira, emellett a Gotthárd részére metszett két ex librisére és egy levélcímkére is utal – utóbbiakból a grafikusnak már nem volt példánya, emiatt kért belőlük nyomatot, vagy magukat a dúcokat:

„Kedves Gotthárd Úr!

Ismét jelentkezem soraimmal […] Ez évben a Magyar Helikon kiadásában két könyv jelenik meg az én fametszeteimmel: Thomas Mann: 20, b. Kemény Zsigmond: Zord idő 43 illusztrációval. (Thomas Mann: A törvény). – Még 1948-ban metszettem Gotthárd Úrnak két exlibrist és egy levélcimkét, ha van ezekről nyomata, tessék néhányat küldeni, vagy a ducokat kölcsönözni, hogy nyomhassak róluk. Minden jót kíván igaz tisztelője: Drahos István.”

Drahos István levele Gotthárd Déneshez, Szentes, 1958. március 7.

Drahos újabb, 1958. március 31-i leveléből kiderül, hogy a kérésre Gotthárd elküldte két, a grafikus által neki metszett kisgrafikája dúcát (pontosan nem nevezi meg, melyik kettőt), ezekről Drahos így készíthetett néhány kézinyomatot. Az ex librisekre mind tartalmuknál, mind méretüknél fogva a sűrítés, lényegre törés jellemző, mely alkotásmód magas fokú technikai felkészültséget igényel. Ez egy fontos ismérve Drahos kisgrafikai munkásságának is; ezen túlmenően ex libriseinek titkát így fogalmazta meg Galambos Ferenc bibliográfus, ex libris gyűjtő, aki rá emlékezve 1968-ban katalógust állított össze a művész kisgrafikai munkásságáról:

„A jó ex libris nem csak jó grafika, hanem a lap tulajdonosának egyéniségéről, foglalkozásáról, kedvteléseiről is vall, az egyéniséget közvetlen, vagy közvetett eszközökkel, realitásokkal vagy szimbólumokkal, egyszerűen vagy áttételesen úgy ragadja meg, hogy a perszonifikáció egyedi és utánozhatatlan legyen. A jó ex libris Janus-arcú műalkotás: a tulajdonos és a művész legbelsőbb énjét egyaránt a világ elé tárja, az előbbit kihangsúlyozottan, az utóbbit egy kicsit a háttérben, csak a lényeges jegyekre szorítkozva. Drahos István rendelkezett ezekkel a tulajdonságokkal és sikerének titka elsősorban ebben keresendő.”

Galambos Ferenc: Drahos István exlibrisművész (1895–1968), Szentes, 1968, 5.

A Gotthárd nevére szóló – Drahos által 1948-ben alkotott – ex librisekre és a levélcímkére (op. 3., 6., 7.) is jellemző a perszonifikáció, hiszen központi részüket képezik a tulajdonos foglalkozására, tevékenységére utaló szimbolikus elemek, ugyanakkor a művek a grafikusról is vallanak. Drahos többi kisgrafikájához hasonlóan a betű, a felirat ezeken is szervesen beépül a biztos vonalvezetésű kompozícióba. Az egyik ex librisen a hangsúlyos képi elemként szereplő GD monogram foglalkozási attribútumként gyaluval, az asztalosok egyik legfontosabb kéziszerszámával és – az ex librisek könyvvel összefüggő eredetére utalóan – könyvábrázolással egészül ki.

Drahos István ex librise Gotthárd Dénes részére (1948, op. 3). Jelzet: Exl.G/507 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Egy másik, szintén „Gotthárd Dénes könyve” feliratú kisgrafika címert idéző ábrázolásán díszes, barokkos keretben láthatók a megrendelőre utaló G és D kezdőbetűk, ezekből két, egymást keresztező kar nyúlik ki, melyek közül – a munkásság, illetve az értelmiség jelképeként – az egyik kalapácsot, a másik könyvet tart. A metszői stílusra a precizitás és az aprólékos kidolgozottság jellemző.

Drahos István ex librise Gotthárd Dénes részére (1948, op. 6). Jelzet: Exl.G/508 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Gotthárd részére levélcímkeként Drahos különleges, GD monogramos betűgrafikát készített. Ezen a vonalak kifejezőerejére építve a betűket – szimbolikus elemként – gyaluval, és a gyalulás során keletkező, feltekeredő forgácsokkal ábrázolja.

Drahos István levélcímkéje Gotthárd Dénes részére (1948, op. 7). Jelzet: Exl.G/509 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Drahos szinte állandóan metszett, 1960 márciusára már több mint 500 fametszetet készített. A dúcai kevés híján elfogytak, ezért kétségbeesetten fordult újra Gotthárdhoz, nehogy idő előtt kelljen abbahagynia a metszést, mielőtt a véső kihullik a kezéből. Arra az esetre, ha Gotthárdnak nem lenne fája, felajánlott neki egy 66 kilós és több kisebb vadkörtefarönköt, mely az otthonában volt, de sem ő, sem a szentesi asztalosüzem munkatársai nem értettek a feldolgozásához:

„Kedves Gotthárd Úr!

[…] Nagyon szeretném tudni, hogy foglalkozik-e még, vagy ujra, faducok készitésével? Nagyon nagy szükségem lenne egy ujabb szállitmányra, mert a régieknek már igen a végén tartok és szörnyü katasztrófa lenne rám nézve, ha fahiány miatt előbb kellene letennem a vésőt, mielőtt kihullana a kezemből. Van-e Gotthárd Úrnak fája? Vagy ha nincs, tudna-e tanácsot adni, hol és kitől szerezhetnék be? – Van nékem itt egy 66 kilós vadkörtefarönköm meg kisebbek is, de nemcsak hogy én nem tudom feldolgozni, de még a helybeli asztalos üzemben sem értenek hozzá – így hát annyi, mint ha nem is lenne. Készletem meg már alig van, mert sokat fogyasztok, szinte állandóan metszek (ötszáznál több fametszetet csináltam eddig). Szóval: erősen bajban vagyok! Minden reményem Gotthárd Úrban van, hátha az elég rég írt levele óta ismét olyan helyzetben van, hogy tud fát küldeni – vagy legalább tanácsot.

Szives értesitését várva minden jót kivánok és szívélyesen üdvözlöm: Drahos István Szentes, Sima Ferenc utca 37.”

Drahos István levele Gotthárd Déneshez, Szentes, 1960. március 11.

Drahos amiatt is panaszkodott, hogy a művészek támogatására és a képzőművészeti élet szervezésére 1952-ben megalakult Képzőművészeti Alaptól nem lehetett beszerezni fadúcot, mert alig mutatkozott kereslet iránta, és nem volt, aki vállalja az elkészítését. A Képzőművészeti Főiskolán Varga Nándor Lajos és Koffán Károly grafikusok távozása után szintén háttérbe szorult a fametszés, kevesen foglalkoztak csak vele. Drahos 1960. március 31-én kelt újabb levelében megemlít néhány grafikust (Fery Antal, Bordás Ferenc), akik akkoriban hazánkban rajta kívül még főként fametszőként tevékenykedtek. Ő maga leginkább külföldi megrendelésekre dolgozott:

Drahos István levele Gotthárd Déneshez, Szentes, 1960. március 31.

Nemzetközi kapcsolatai révén Drahos határainkon túlról is kapott dúcokat, melyek elsősorban puszpángfából és időnként körtefából készültek. Egy 1962. január elején írt levele tanúsága szerint a nemrég beszerzett körtefa dúcoknál szüksége volt Gotthárd segítségére, mivel a nem megfelelő csiszolás miatt nem tudta használni őket. E levélben ismét utalt az 1960 márciusában már említett hatalmas körtefarönkre, mely azóta is feldolgozásra várt:

„Kedves Gotthárd Ur!

Külföldről kaptam négy db körtefaducot, darabonként 14x20 centimétereseket. Ezek azonban nincsenek kellőképen csiszolva, ezért megkérdezem Gotthárd urat, hogy van-e rá lehetősége, hogy a ducokat simára csiszolja, vagy, akadályoztatása esetén, ismer-e valakit, aki ezt a munkát elvállalja? Ha igen, akkor csomagként felküldöm és postai utánvéttel kérem visszaküldeni. – A régi fámból már alig van, szerencsémre külföldi exlibris-cseretársaim most bőven elláttak puszpángfával, igaz, hogy alaposan meg kell értük dolgoznom. A szóbanforgó négy körtefát igy, ahogyan most van, nem tudom használni. – Nagy bánatom, hogy még mindig egészben van a vadkörte rönköm (65 kg), és itt nincs senki, aki azt feldolgozná. – Kérem, kedves Gotthárd ur, legyen szives a mellékelt lapon válaszolni. Minden jót kivánva és szives válaszát várva üdvözlöm: Drahos István”

Drahos István levele Gotthárd Déneshez, Szentes, 1962. január 12.

Ezzel az írással zárul Drahos István Gotthárd Déneshez intézett, kezembe került leveleinek a sora. Néhány évre rá, 1968-ban Drahos István elhunyt, kihullott a véső a kezéből. Gotthárd Dénes számára más művészek is készítettek fametszetű kisgrafikát (szignetet és ex librist), köztük Fery Antal, Varga Nándor Lajos és Patay Mihály. Utóbbi grafikus Gotthárd nevére szóló – alább látható – szimbolikus ex librisén a műasztalos áll a foglalkozását jelképező, felnagyított gyalun, a kezeit az ég felé tárja, felette fénysugarak közt megjelenő nyitott könyv, mely előtt a felirat: „Per laborem vir, homo per intellectum” [A munka által férfi, ember az értelem által]. Ez a jelmondat a bemutatott két életpálya summázataként, Gotthárd Dénes és Drahos István ars poeticájaként is felfogható.

Patay Mihály ex librise Gotthárd Dénes részére. Jelzet: Exl.G/510 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Drahos István grafikusművész tiszteletére 2013. július 31-én nyílt emlékszoba a szentesi Koszta József Múzeumban a Csallány Gábor Kiállítóhelyen. Gotthárd Dénes botanikusi életművét a Mátra Múzeum herbáriuma őrzi, jelen cikkel a fadúckészítő és ex libriseket rendelő műasztalosnak is emléket állítottam.

Irodalom: