Dr. Todoreszku Gyuláné szül. Horváth Aranka (1885−1938)

2016. szeptember 18. 08:01 - nemzetikonyvtar

150 éve született Todoreszku Gyula (1866−1919), a nemzeti könyvtár harmadik legnagyobb adományozója, akinek munkásságát nyolcrészes sorozatban mutatjuk be. 3. rész

A szerény körülmények közt élő tisztviselő családból származó Horváth Aranka mint színiakadémiai növendék, egész fiatalon, felolvasónőként került Todoreszku anyja mellé. Valószínűleg az anya halála után házasodhattak össze, mert Gyula 1915 nyarán még anyjának küldött levelet Balatonfüredre, hogy nem találja a harisnyáit, „vajon hová tehette a Margit?”.

horvath_aranka_nemzetikonyvtar.jpgDr. Todoreszku Gyuláné Horváth Aranka

„Nincs e gyűjteménynek egyetlenegy könyve, kötése, könyvtári berendezése, amelynek a gyűjteménybe való kerülésében neki férjével együtt úgyszólván egyenlő része ne volna.” – írja Todoreszku özvegyéről Melich János, a könyvtár akkori főigazgatója. Horváth Aranka valóban nem törődött azzal, hogy hatalmas vagyont ad ki ezzel a kezéből, minden habozás nélkül fölajánlotta a nemzetnek a páratlan gazdagságú könyvtárat, csupán azt kötve ki, hogy tovább is gyarapíthassa a maga költségére. Ezért viseli a nagylelkű adomány mindkettejük nevét: Todoreszku−Horváth Könyvtár.

Amikor Aranka fiatalon, alig harmincéves korában özvegyen és egy hatalmas vagyonnal teljesen egyedül maradt, a könyvtár lett életének tartalma. Ennek gyarapításában már házasságuk alatt is megértően támogatta, tevékenyen segítette Todoreszkut. A ragyogó szépségű és páratlan kedvességű fiatal nő vidám és tevékeny természetű volt, férje halála után a Széchényi Könyvtár szinte második otthonává vált. Rendszeresen bejárt, ellenőrizte a könyvek felállítását, gondoskodott karbantartásukról, köttetésükről, személyesen tárgyalt a könyvkereskedőkkel és könyvművészekkel, de mindenekelőtt kifogyhatatlan kedvességgel kalauzolta mind a tudós kutatókat, mind az egyszerű kíváncsiakat, akik fölkeresték a Todoreszku−Horváth-gyűjteményt. Természetesen megjelent azon a megemlékezésen is, amelyet Todoreszku halálának 10. évfordulóján tartottak a könyvtár tisztviselői, ahol a főigazgató, Hóman Bálint helyezte el a Magyar Nemzeti Múzeum koszorúját a sírnál.

todoreszku-horvat_nemzetikonyvtar.jpgTodoreszku Gyula és Horváth Aranka 1916-ban

1924-ben, mielőtt másodszor is férjhez ment Schöffer Aladár bankigazgatóhoz, végrendeletet készített, melyben a Todoreszku-vagyonból származó két bérházát a könyvtárra hagyta, ahogy az ollósági birtok felét is, de ez csak elmélet maradt, mert a birtok Krassó-Szörény megyében, már román területen feküdt. A könyvtárra hagyta azonban ékszereit is, melyek értékét 1939-ben több mint 50.000 pengőre becsültek. Második házassága szintén gyermektelen maradt, férjét hivatása erősen lekötötte, s így idejének nagy részét továbbra is a könyvtárnak szentelte. Buzgalma 1938-ban bekövetkezett korai haláláig sem lankadt.

Csak halála után derült ki, hogy a könyvtárt milyen vagyonhoz juttatta. A hagyaték kezelésére bizottság alakult. Ebből a vagyonból vásárolták meg 1939-ben háromezer angol fontért a könyvtár egyik legnagyobb kincsét, a Kálmáncsehi breviáriumot, Mátyás király budai könyvfestő műhelyének legpompásabb darabját.

Varga Bernadett

Kamaratárlatunk Dr. Todoreszku Gyuláról 2016. december 16-ig látható a Kézirattár folyosóján. 

#oszk_most #Todoreszku Varga Bernadett ...

komment

Todoreszku Gyula tudományos munkássága

2016. szeptember 17. 07:40 - nemzetikonyvtar

150 éve született Todoreszku Gyula (1866−1919), a nemzeti könyvtár harmadik legnagyobb adományozója, akinek munkásságát nyolcrészes sorozatban mutatjuk be. 2. rész

Bár Todoreszkut általában a nyilvánosságtól való visszahúzódás jellemezte, mégsem mondható, hogy tudományos munkássága teljes elszigeteltségben zajlott volna. Amikor 1911-ben egy budapesti antikváriustól megvásárolta a következő művet: Diodori Siculi scriptoris graeci libri duo … (Viennae Pannoniae, 1516.), s ennek marhabőrből készült kötéstáblájából nyolc 16. századi nyomtatvány töredékeit áztatta ki. Ezek közül egy addig példányból ismeretlen régi magyar mű pontos könyvészeti leírásával ő maga állt a nyilvánosság elé a Magyar Könyvszemlében.

todoreszku_magyar_konyvszemle.jpgTodoreszku közleménye. In. Magyar Könyvszemle 1911. 4. sz. (Magyar Könyvesház rovat), 353. o. − Elektronikus Periodika Archívum

Szintén ennek a „leletnek” része az ún. Todoreszku-töredék, vagyis egy román nyelvű énekeskönyv négy lapból álló B íve, amely magyar református és unitárius egyházi énekek román nyelvű, de latin betűs fordítását tartalmazza. 1911 márciusában és áprilisában ezt tárgyalták nagy érdeklődéssel a magyar és román hírlapok. Todoreszkunál a filológusi pontosság bibliográfusi tájékozottsággal párosult. Segédkönyvtárában ott volt kora friss szakirodalma: Sztripszky Adalékokja, Dézsi Lajos publikációi, az Akadémiai Értesítő, az Erdélyi Múzeum, az Irodalomtörténeti Közlemények, a Magyar Könyvszemle, a Tudományos Gyűjtemények és egyéb szakfolyóiratok. Kapcsolatban állt Sztripszky Hiadorral, Szabó Károly művének folytatójával, aki már 1912-ben leírja, hogy Todoreszku gyűjteményének darabjai „a közel jövőben szintén közkinccsé fognak válni.”.

Todoreszku 1913-ban (ugyancsak a Magyar Könyvszemlében) közölte Johann Heinrich Alsted Rudimenta Lingvae Latinae című műve addig ismeretlen 1647-es kiadásának leírását is a birtokában lévő töredék alapján.

A gyűjtő zárkózottsága ellenére végigkalauzolta könyvtárán a Könyvtári Szemle munkatársát, aki 1914-ben két „könyvtári séta” keretében mutatta be a gyűjteményt az olvasóknak. Todoreszku itt nyilatkozott a gyűjtő hivatásáról, hogy példájával buzdítsa a többi bibliofilt szerzeményeik igényes köntösbe öltöztetésére.

Könyvgyűjtő tevékenységét Todoreszku az első világháború alatt egyre nehezebben tudta folytatni, ezért hozzálátott a régi magyarországi nyomtatványok papírvízjegyeinek nyilvántartásba vételéhez, s ezekből mintegy ezer darabot le is másoltatott.

vizjelek_lefele_nemzetikonyvtar.jpgVízjelek

Tervbe vette a 16. századi magyar nyomdászat történetének megírását is, de ebben megakadályozta korai halála. E művéhez élete utolsó percéig legkedvesebb munkatársával, nejével gyűjtötte az anyagot.

A könyvdíszítés kutatása közben Todoreszku arra a meggyőződésre jutott, hogy Hess András budai nyomdájában készült Galeotto De Homine című műve is. „Valahányszor a megboldogult e tudományos eredményeit […] előadta meleg hangján, szelíd tekintetén mindig megéreztem a büszkeséget, mely az előadást áthatotta.” − emlékszik Melich János.

Varga Bernadett

Kamaratárlatunk Dr. Todoreszku Gyuláról 2016. december 16-ig látható a Kézirattár folyosóján. 

Országos Széchényi Könyvtár - Gyorsképek a Todoreszku-kiállítás megnyitójáról. A...

komment

Kincses könyvtár

2016. szeptember 16. 12:13 - nemzetikonyvtar

150 éve született Todoreszku Gyula (1866−1919), a nemzeti könyvtár harmadik legnagyobb adományozója. 1. rész

Todoreszku Gyula a könyvgyűjtéshez szükséges anyagi forrásokat édesapjának, a román származású Todorescu Pálnak köszönheti, aki 13 éves korában került Magyarországra. A nagy vagyont szerzett kereskedőnek és magyar feleségének három gyermeke közül csak az 1866. augusztus 16-án született Gyula érte meg a felnőttkort, akit féltve őriztek.

todoreszku_portre_nemzetikonyvtar.jpgDr. Todoreszku Gyula

Már nagynénjének írt korai leveleiből is szelíd, visszahúzódó fiú képe bontakozik ki. Jellemző, hogy amikor a négy elemi elvégzése után Schnepfenthalba került „német szóra”, folyamatosan hazavágyott. „Minden egyes cédulácskát elteszek, ami otthonról jön” – írta. Az édesapa nem véletlenül választotta épp azt az intézményt a türingiai kisvárosban, amelynek célja a gyakorlati életre való nevelés volt. Fia azonban − aki minden gyakorlatiasságtól távol állt − nemcsak nem érezte ott jól magát, de szerinte „Schwindel” volt az egész, „hidd el, nem tanulnak itt a fiúk semmit!”

Valami fontosat azért mégis tanult: ekkor történt első találkozása a gyűjtés szenvedélyével. Összebarátkozott ugyanis egy Amerikából jött magyar fiúval, aki bélyegeket gyűjtött. 1879. november 30-án kelt levelében felsorolta nagynénjének, hogy mit szeretne Szent Miklóstól kapni. Ezek közül „csak a bélyegeket ki ne hadd, mert azokat nagyon szeretném kapni”. December végén köszönetként írta: „a bélyegeknek pedig úgy örültem, hogy majd kiugrottam a bőrömbül”. Egy hónap múlva újra ritka magyar bélyegeket és postai levelezőlapokat kért, azzal, hogy „máig több mint 300 bélyegem van, egynéhány levelező lappal”. A régi könyvekkel is ekkor jegyezte el magát: Schnepfenthalba menet egy antikváriumban olyan elragadtatással szemlélt egy bőrkötéses, német nyelvű bibliát, hogy édesapja megvette neki. Kár, hogy nincsenek pontosabb adataink erről az első régi könyvéről.

Az érettségi vizsgát Budapesten tette le, majd beiratkozott a jogi egyetemre, ahol 1892-ben avatták doktorrá. Ekkoriban már szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket, zsebpénze jórészt erre ment el. Joghallgató korában huzamosabb időt töltött Párizsban, s azután is csaknem minden évben hosszabb utazást tett: járt Londonban, Lisszabonban, Bordeaux-ban, San Marinóban, Velencében, Genovában, de eljutott Afrikába is. A német mellé elsajátította a francia és az angol nyelvet − e három nyelv ismerete nélkül nehezen tudott volna tájékozódni a bibliofília szakirodalmában. Amikor viszont már szakmai körökben is egyre jobban felfigyeltek sikeres gyűjtőmunkájára, s igyekeztek bevonni a közéletbe, ő minden ilyen próbálkozásnak ellenállt.

1910-ben elvesztette atyját, majd 1915-ben édesanyját is − ekörül vette nőül a színinövendék Horváth Arankát, édesanyja felolvasónőjét. Harmonikusan éltek, felesége támogatta és segítette gyűjteménye gyarapításában és gondozásában. A háborút, majd az azt követő összeomlást azonban nehezen tudta elviselni. Depressziója kiteljesedett, amikor úgy érezte, mindennek vége − birtokai Erdélyben voltak −, vége a gyűjteményének is, hiszen a kommunista uralom meg fogja fosztani kincseitől. Apatikussá vált, amit elméje elborulása követett. Így élt még három hónapig, majd 1919. november 27-én elhunyt. Mintegy három évtizedes gyűjtőmunkája befejezetlen maradt, és végrendeletet sem hagyott.

a_todoreszku_konyvtar_pecsetje_nemzetikonyvtar.jpgA könyvtár pecsétje

Felesége még férje életében közölte a Széchényi Könyvtár igazgatóságával, hogy Todoreszku gyűjteményét a nemzetnek szánta, így biztosítva a páratlan értékű könyvtár megőrzésének és további fejlesztésének lehetőségét. Ezzel Széchényi Ferenc és Apponyi Sándor után Todoreszku Gyula az Országos Széchényi Könyvtár harmadik legnagyobb adományozója lett, amiért a Nemzeti Múzeum főigazgatóságának felterjesztésére a minisztertanács a könyvtár tiszteletbeli igazgatójává nevezte ki s a miniszteri tanácsosi címet adományozta neki. A kinevezés azonban már csak Todoreszku halála után jelent meg hivatalosan a Budapesti Közlönyben. A Kerepesi temetőben, szülei és két, kisgyermek korában elhunyt testvére mellé temették. Sírkövén ma is olvasható: „Tetteiben neve él s messzi korokra ragyog”.

Varga Bernadett

2016. szeptember 16-án 11 órakor nyílt kamaratárlatunk Dr. Todoreszku Gyuláról 

Országos Széchényi Könyvtár - Gyorsképek a Todoreszku-kiállítás megnyitójáról. A...

komment

Apponyi Sándor világhírű hungarikagyűjteménye

2016. szeptember 15. 08:31 - nemzetikonyvtar

Minden reggel a korai órákban egy adott napra szóló OSZK-s emléket olvashatnak Facebook-oldalunk követői. A #napom hashtag-gel jelzett rovatunkban a mai napon egy 92 évvel ezelőtti eseményre emlékeztünk.

#napom 1924. szeptember 15. Gróf Apponyi Sándor e napon kelt, halálesetre szóló ajándékozási szerződéssel az Országos Széchényi Könyvtárnak adományozta XV–XVIII. századi magyar szerzők által írt, illetve magyar vonatkozásokat tartalmazó nyomtatványokat, térképeket és metszeteket magában foglaló, felbecsülhetetlen értékű, világhírű hungaricagyűjteményét a hozzá tartozó bibliográfiai segédkönyvtárral és könyvészeti ritkaságokból álló kisebb külön gyűjteményével együtt, hogy az az OSZK-ban örök időkre „Bibliotheca Hungarica Apponyiana – Gróf Apponyi Sándor Magyar Könyvtára” címen, minden más gyűjteménytől elkülönítve álljon a tudományos kutatás rendelkezésére.

Apponyi Sándor kora ifjúságától lelkesen gyűjtötte a magyar vonatkozású, idegen nyelvű könyveket a könyvnyomtatás kezdetétől egészen a 18. század végéig. Mivel magas állású diplomata családból származott, évtizedeket töltött Európa legjelentősebb városaiban, főképp Londonban és Párizsban. Hosszú élete során tudós szorgalommal gyűjtött, több mint 3000 kötetes hungaricakönyvtára külföldi szerzőktől származó, 1800 előtt megjelent, magyar vonatkozású műveket tartalmaz, köztük számos ritkaságot, a könyveken kívül röplapjellegű kiadványokat is. 

apponyisandor_nemzetikonyvtar.jpggróf Esterházy Alexandra (1856–1930): gróf Apponyi Sándor arcképe, festmény, fotó: Karasz Lajos. Régi Nyomtatványok Tára, Apponyi-terem.

Nagy Györgyi, a Régi Nyomtatványok Tára munkatársa három dokumentumot választott ki a híres Apponyi-gyűjteményből.

  • József főherceg számára készült mértankönyvet
  • A kávécserje termesztésétől a „fekete ital” főzéséről készült 17. századi naplót
  • Buda 1686-os visszafoglalásának ostromairól szóló nyomtatványt

A József főherceg számára készült mértankönyv geometriai ábrái alatt egy-egy XVII. századi magyar vár vagy város látképét örökítette meg a készítő. Az így összegyűlt ábrázolássorozatnak köszönhetően a könyv egyedülálló a kor magyar vonatkozású metszetekkel díszített kiadványai között. Az egyes illusztrációk előterében megfigyelhető jelenetek pedig a korszak jellemző történéseit, a korabeli viseletet, fegyverzetet ábrázolják. Például Kapronca (ma Koprivnica, Horvátország) ábrázolásán az előtérben a kuruc fegyvertánc megjelenítése látható.

apph_1217_p132u_nemzetikonyvtar.jpgAnton Ernst Burckhard von Birckenstein: Ertz-herzogliche Handgriffe dess Zirckels und Linials Bécs, 1686. – Régi Nyomtatványok Tára. Jelzet: App. H. 1217.

Luigi Fernando Marsiglii olasz tudós, katona, hadmérnök, diplomata, térképész Buda visszafoglalása után az elsők közt szerette volna Mátyás király híres Corvináit megtalálni. Ám sajnos csalódnia kellett. Az „Ázsiai italról” szóló gyakorlati ismereteit hazánkban, török fogságban szerezte, mikor a kávétörők között kellett szolgálatot végeznie. Munkájában részletes leírást ad a kávé állomásairól. A kávécserje termesztésétől a kávészemek pörkölésén át egészen a „fekete ital” főzéséig, melyek mind komoly felkészültséget és figyelmet igénylő tevékenységek. Az olvasó lelkére köti, hogy a kávé forrása után legalább négy miatyánknyi időt várjon. Csak azután kortyoljon belőle és élvezze annak frissítő, szívverést gyorsító, de ugyanakkor minden haragot csillapító hatását.

app_h_2224_nemzetikonyvtar.jpgLuigi Fernando Marsigli: Bevanda asiatica… Bécs, 1685. – Régi Nyomtatványok Tára Jelzet: App. H. 2224

Apponyi Sándor gróf igyekezett a lehető legtöbb, legteljesebb külföldön megjelent magyar vonatkozású művet megvásárolni. Ránk maradt gyűjteményében számos mű foglalkozik Buda 1686-os visszafoglalásával. Az Amszterdamban megjelent nyomtatvány, a több hónapos ostromot napokra lebontva mutatja be. A belőle származó, itt bemutatott metszet pedig ehhez szolgál illusztrációként.

app_h_1248_0004_nemzetikonyvtar.jpgDagverhaal van de vermaarde belegering der sterke stad Buda, Amsterdam, 1686. – Régi Nyomtatványok Tára. Jelzet: App. H. 1248  

A gyűjtemény a lengyeli Apponyi kastélyból a húszas évek közepén került az akkoriban még a Nemzeti Múzeum épületében működő könyvtárba, majd 1985-ben a Budai Vár F épületébe költözött a nevezetes Bibliotheca Apponyiana. Az Apponyi-terem berendezését már jóval előbb le kellett volna bontani, hogy a bútorzat felújítása után újra beépíthető legyen a várban. Ennek ellenére az áttelepítés kitűnően sikerült: az ősnyomtatványok és az Apponyi-könyvtár hungarikái méltó környezetben nyertek elhelyezést.

apponyiterem_akkoresmost.jpgA lengyeli Apponyi-kastély könyvtárszobája a 19. század második felében és a könyvtár Apponyi-terme 2011-ben.

A Hungarica-gyűjteményről Apponyi már jóval korábban elhatározta, hogy azt az ország számára fogja felajánlani. Mint neves elődei – Eszterházy Károly, Batthyány Ignác, majd a két Széchényi és a két Teleki gróf – ő is tudatában volt annak, hogy a nagy vagyon és a származás nemessége nemcsak előjogokat jelent, hanem morális példaadásra, a közösség kulturális felemelkedését elősegítő, áldozatos mecénási tevékenységre is kötelez.

Soltész Zoltánné: Apponyi Sándor Hungarica-gyűjteménye és katalógusa. In.  Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1994. március – Elektronikus Periodika Archívum 

Nagy Györgyi

komment

Nagyon hiányzanak azok a szavak, hogy köszönöm, bocsánat, kérem…

2016. szeptember 10. 08:37 - nemzetikonyvtar

Irodalmi és kultúrtörténeti programsorozatunk a 2016/2017-es évadban a TESTről szól a művészetek és a tudományok, vagy egyszerűen csak a lélek szemszögéből: SZÁJ, TEKINTET, LÁB, MÁJ, SZÍV, HAJ, AGY és LÉLEK – ezek a havonta jelentkező estek címszavai. A témákról előadnak többek között: Vekerdy Tamás, Váncsa István, Pál Feri atya.

Szeptember 15-én Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár előadásával kezdődik az évad. E-mailen kérdeztük Balázs Gézát, vagyis inkább e-beszélgettünk az internetes kommunikációról.

A netes eszközök elterjedése (chat, blog, Facebook) teljesen visszaszoríthatja a testtel történő kommunikációt?
Balázs Géza: Nem szorítja ki, hiszen a netes kommunikáció képes, hangos is lehet, vagyis láthatjuk a másik szemét, fejmozgását, hallhatjuk a hangját. Próbálkoznak a szagos, sőt az érintéses kommunikáció gépi továbbításával is. De attól még az egész ál, kvázi… A bérletemre az van írva, „nem természetes személy”, nos ezt átvihetjük erre a kommunikációra is: nem természetes, de attól még valódi.

balaszgeza_nemzetikonyvtar01.jpg

Lehet beszélgetésnek nevezni azt a levelezést, ahol nem látjuk a másik fél szemét, izzadtságát, fülvakarását?
Balázs Géza: Lehet beszélgetésnek nevezni, de jobb, ha e-beszélgetésnek nevezzük, amellyel utalunk az egész gépies voltára.

A nyelv folyamatos fejlődésének inkább használ vagy árt a pötyögéses netes kommunikáció?
Balázs Géza: Nem árt, nem használ, hanem más. Jelenleg van többféle kézírás, a gépírásra emlékeztető billentyűzet, pötyögtetés, és úgy látom, hogy gumiheggyel történő ütögetéses betűírás is. Ez az írás evolúciója. Nem tudom bizonyítani, de sejtem, hogy mindegyiknek van a gondolkodásunkra is hatása.

Melyik a legújabb magyar szó, amit az interneten talált?
Balázs Géza: Benya. Benzin.

Melyik az a szó, ami nagyon hiányzik a régmúltból?
Balázs Géza: A szeretet, a tisztesség, az odaadás, a becsület…, de ez persze csak tréfa. Nagyon hiányzanak azok a szavak, hogy köszönöm, bocsánat, kérem… A régi és új szavakat egyébként rendszeresen „posztolom” a honlapomon

A KönyvTÁRlat további tervezett programja:

  • 2016. október 13. TEKINTET | A festők és a fotográfus – Czimbal Gyula
  • 2016. november 10. LÁB | Ökológiai lábnyomozás – Vásárhelyi Tamás
  • 2016. december 8. MÁJ | Pacal és paleo – Váncsa István
  • 2017. január 19. SZÍV | A szeretni tudás művészete – Vekerdy Tamás
  • 2017. február 16. HAJ | Hajunk, nyakunk és tekervényei – Tátrai Zsuzsanna
  • 2017. március 23. AGY | Rejtett barázdák – Csókay András
  • 2017. április 20. LÉLEK | Testestül-lelkestül – Pál Feri atya

Szeretettel várunk az NKA támogatásának köszönhetően ingyenes programsorozatunkon!

Várunk a Könyvtárlat barátai Facebook-csoportunkba is, ahol várjuk további kérdéseid, véleményed.

Tóth Péter

komment

„Az isten is segít, ki bír velünk? /Szabad népek valánk, s azok legyünk.”

2016. szeptember 09. 08:59 - nemzetikonyvtar

150 éve hunyt el Czuczor Gergely bencés szerzetes, nyelvész, költő (1800–1866)

A jómódú jobbágycsaládból származó Czuczor Gergely tizenhét évesen lépett a bencés rendbe Pannonhalmán. A bölcsészetet Győrött végezte, a teológiát pedig a pesti szemináriumban. 1824-től Győrött, 1829-től Komáromban tanított.

Az Augsburgi ütközet (Aurora, 1824), az Aradi gyűlés (1828) című, a kor szellemének megfelelően – Kazinczy Ossziánjának, Pázmándi Horvát Endre Zirc emlékezete című epikus költeményének, de főleg Aranyas-Rákosi Székely Sándor A székelyek Erdélyben című eposzának a hatására – megírt hőskölteményeiben a magyar irodalomban elsőként alkalmazta a romantikus epika jellegzetességeit: a hazafias szónoklatokat, az ossziáni színezetű előhangot, a fokozott drámaiságot és a cselekmény lélektani motivációját.

Czuczor Gergely arcképe és névaláírása – Digitális Képarchívum 

A népies-nemzeti irány előkészítőjeként korának legtöbb népies versét is ő írta. 1827-ben kezdte el gyűjteni a népköltészeti alkotásokat Toldy Ferenc buzdítására. Főleg népies helyzetdalokat írt (Nincs mentség, Szép leány). Jól eltalált hangvételével tűnik ki közülük a Szántólegény dala és a Fonóházi dal. Népies dalaiban újszerű volt a tárgyválasztás, a keret, és a daloló típusok változatos bősége. Czuczor Gergely nyomán terjedt el a népdal formakészlete: a természeti kezdőkép, párhuzam, ismétlés, alliteráció.

A Petőfi-versekben is gyakori juhászlegény, bojtár, betyár, csaplárosné stb. alakját Czuczor Gergely honosította meg a műköltészetben. Az ő érdeme a nemzeti versidom népszerűsítése is. Népies elbeszélő költeményeket is írt (A falusi kislány Pesten, 1837; Tómalom, 1846).

Erdélyi János népköltésgyűjteményében több folklorizálódott Czuczor-népdal is szerepel, azaz ezek már a 19. század negyvenes éveiben egész Magyarország területén elterjedtek. 

Fúj, süvölt a Mátra szele,
Üngöm, gatyám repül vele,
Kalapom el is kapta már,
Tiszába vitte a tatár.

Istenadta falu nyája,
Ez is csak utamat állja,
Talán itt jár hét vármegye
Juha, borja és tehene.

Habos sárga csikóm nyaka,
Ujjnyi vastag a por rajta,
Meg ne utálj, kedves rózsám,
Hogy oly sötét poros orcám.

Subám zálog a bírónál,
Kalapom a Tiszán uszkál,
De a szívem itten dobog,
Forró lángja feléd lobog.

Alföldi legény. In. Czuczor Gergely válogatott művei, vál.: Hegedüs Géza, Budapest, Szépirodalmi, 1956. – Magyar Elektronikus Könyvtár

1831-ben a Magyar Tudós Társaság levelező, majd 1836-ban rendes tagja lett. 1835-ben a Magyar Tudós Társaság segédjegyzőjeként Pestre költözött. Világias életmódját érő vádak miatt azonban visszarendelték Pannonhalmára, Poétai munkáit (Buda, 1836) pedig elkobozták. 1838-tól a rendi növendékek tanára volt Győrött.

Eposzai közül a Botond (1833) közelíti meg leginkább a reformkori hősi epikának Vörösmartytól megvalósított változatát. A nándorfehérvári győzelmet megéneklő eposza töredékben maradt.

A 30-as években a ballada felé fordult. A Szondiban elsőként talált rá a várvédő hős történetének Arany Jánostól tovább szőtt motívumaira, Hunyadija pedig a törökverőt maradandóan formálta meg a magyar köztudatban.

Közéleti lírájában az epigramma kapott hangsúlyt. Vörösmartyhoz hasonlóan kezében ez a forma az epikus hősök miniatűr arcképévé vált (Hunyadi János, Hunyadi László, Zrínyi a költő), és a közelmúlt nagyjait idézve az áldozatos hazafiságot hirdette (Révai, Gróf Széchényi Ferencre , Kölcsey Ferenc sírjánál).

Népiessége demokratikus szemlélettel elegyedett. A forradalom idejét betegséggel küszködve érte meg. Új világi szózata (1848) az egyenlőség, szabadság és testvériség jelszavainak verses magyarázata. 1848. december 21-én írt Riadója, Petőfi harci dalai mellett a legélesebb hangú zsarnokellenes csatadal. 1849. január 18-án e verse miatt letartóztatták.

Sikolt a harci síp: riadj magyar, riadj!
Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj.
Villáma fesse a szabadság hajnalát,
S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Riadó. In. Czuczor Gergely válogatott művei, vál.: Hegedüs Géza, Budapest, Szépirodalmi, 1956. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A fogságában írott A rab c. költeménye lírájának legszebb darabja. Buda visszavételekor ugyan kiszabadult, de Világos után újra bebörtönözték, Kufsteinban raboskodott 1851-es szabadulásáig.

Az éj leszálla, s nyugalomra int,
De a rabnak hoz óriásnyi kint,
Láz dúlja véremet, nem alhatom,
Tenger gyanánt zajong indúlatom.

A rab. In. Czuczor Gergely válogatott művei, vál.: Hegedüs Géza, Budapest, Szépirodalmi, 1956. – Magyar Elektronikus Könyvtár 


Czuczor Gergely és Fogarasi János: A magyar nyelv szótára 1–6, Pest, Emich, 1862–1874. – Törzsgyűjtemény.  A kép forrása: Moly.hu

1845-től másodmagával szerkesztette az Akadémia nagyszótárát (A magyar nyelv szótára 1–6, Pest, Emich, 1862–1874.), amelyet szerkesztőtársa, Fogarasi János fejezett be.

Kivonat Az 1847-diki Értesítőből. Kisgyülés febr. 8. (A nyelvtudományi osztály részére), 24. lapon: „Czuczor G.és Fogarasi J., amaz mint a nagy szótár szerkesztője, ez mint annak ellenőrző vizsgálója bejelentették, hogy ők túl menvén az utasításon, mely szók kimerítő értelmezését, úgy a nyelvtani és szókötési viszonyok eléadását kívánja csak, az etimológiát is fel kezdek venni a munkába, s ennek felderítésére, hol szükségesnek látszik a szók más nyelvekkeli egybehasonlításába is bocsátkoztak; mely kibővítése a tervnek, miután több rendbeli, ekkép dolgozott szócikk felolvastatott, közhelyeslést nyervén, kinyilatkoztató a két megbízott tag, hogy e szerént közös munkával az eddig már elvégzett betűket kipótolandják, s az egészet így folytatandják, miáltal a nagy szótár nemcsak értelmező, hanem szónyomozó és öszvehasonlító is leszen. Az ülés kedvesen vevén a szerkesztők e dicséretes buzgóságát, melynél fogva feladásuknál teljesb és tökéletesb munkát adni vállalkoznak, azt, méltánylata mellett, a nagy gyűlésnek is bejelentetni rendelte.”

Czuczor Gergely és Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, Pest, Emich, 1862–1874. 12. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Czuczor Gergely művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Szerk.: Mann Jolán

Forrás: Fenyő István szócikke. In. Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk.: Péter László, , Budapest, Akadémiai, 2. jav. bőv. kiad.: 2000. 

komment

„…közös kincsünket rendbe szedni s figyelmedet reá fordítani törekedtem.”

2016. szeptember 01. 22:12 - nemzetikonyvtar

125 éve hunyt el a reformkor, a szabadságharc és a dualizmus korának köz- és kulturális életében egyaránt tevékenyen részt vállaló és Magyarország szellemi életében meghatározó tudós, Ballagi (szül.: Bloch) Mór (1815–1891) nyelvész és teológus.

Ballagi Mór arcképe. In. Vasárnapi Újság 1890. 37. évf. 37. sz. szeptember 14. – Digitális Képarchívum 

Szegény sorú zsidó családból származott. Talmudtanítónak készült, tanulmányait Nagyváradon és Pápán folytatta. 1836-ban a pápai református kollégium növendéke volt. 1837-től Pesten az egyetem mérnöki tanfolyamán tanult, de oklevelet nem szerezhetett zsidó származása miatt. 1839-től Párizsban folytatta mérnöki, 1842-től Tübingenben pedig teológiai tanulmányait. A zsidók egyenjogúsítását tárgyaló 1840-es magyar országgyűlés hírére Párizsban írta meg röpiratát a zsidók emancipációja érdekében (A zsidókról, Pest, 1840.), melyhez Vajda Péter, későbbi szarvasi tanártársa írt bevezetőt.

Felvirradt hajnalod, áldott magyar honom! Az emberiség, pillanatait keletre függesztve, tőled várja a polgárosodás újjá születését. – Már két százada lefolyt, hogy leléptél a világtörténetek magas polcáról, hová honszereteted s élénk lelkesedésed helyhezett vala. Most itt az idő, hogy neved újra a hír fényes egébe írjad. […] Egy nagy ügy, az emberiség ügye igényli e pillanatban a figyelmedet, magyar! Egy századok óta elnyomott nép esedezik elégtételért és a derék magyar igazságot embertől soha meg nem tagadott. […] Azt kérdezitek, üdvös leend-e az emberi nemzetségnek a zsidók szabad polgárosítása (emancipatio)? De hát a zsidó nem tagja-e az emberi nemzetségnek, melynek javát néki boldogságának feláldozásával meg kell vásárolni? Egy nemzet feláldozhatja-e mint az egyén szent érdekeit egy más nemzet kényelméért? – Vagy hagyjuk helybe a kérdést, nem kell-e akkor is azt felelnünk igen is, minden esetre üdvös lesz a keresztény világra nézve, ha a zsidó a lealacsonyítás békói alól felszabadulva erkölcsi cselekvő életre ébresztetik.

Bloch Móritz: A’ zsidókról, [bev. Vajda Péter], Pest, Trattner–Károlyi Nyomda, 1840. – Törzsgyűjtemény 

bloch_cimlap_nemzetikonyvtar.jpgBloch Móritz: A’ zsidókról, [bev. Vajda Péter], Pest, Trattner–Károlyi Nyomda, 1840. Címlap – Törzsgyűjtemény 

Eötvös József felkérésére hazatért és tevékeny részt vállalt a hazai zsidóság emancipálódását előmozdító programban, nyelvészként elsősorban a magyar nyelvet a zsidóság körében terjesztő fordítások, nyelvkönyvek, szótárak összeállításával. 1840–1841-ben kétnyelvű, magyar és héber kiadásban jelent meg fordításában Mózes öt könyve, melyet a Talmudból vett magyarázatokkal látott el.  Az MTA elődje, a Magyar Tudós Társaság az akkor még Bloch Móricot levelező tagjává választotta, ezzel ő lett az első izraelita felekezetű magyar akadémikus. 25 évesen tartotta meg nyelvészeti székfoglaló előadását. 

bloch_peldabeszedek_nemzetikonyvtar.jpgMagyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye, összeszedte, értelmezte Ballagi Mór, Szarvas, 1850. – Törzsgyűjtemény 

A Kossuth Pesti Hírlapjában is meghirdetett magyar rabbiszeminárium elindításának terve, melyhez Széchenyi anyagi segítségét is megnyerte, mindazonáltal csak mérsékelt támogatásra talált a pesti zsidó hitközségnél. Ballagi 1843-ban protestáns hitre tért és nevét Blochról Ballagira magyarosította. 1844-től a szarvasi evangélikus gimnázium tanára, Vajda Péter kollégája lett. Az 1844-ben még csak négy tanárt foglalkoztató gimnáziumot kettejük munkája emelte országos hírűvé. Céljuk a szarvasi szlovákság megnyerése volt a magyar közművelés ügyének.

Találkozhatni azonban e mezőn némi kinövésekkel is, s ezek azon ellenszenves kifejezések, melyekkel a nemzetet háborgató idegeneket illetni szokta. Ilyenek: „tót nem ember”; vagy „tótnak borsó, németnek koporsó”; három görög, három török, három zsidó, kilenc pogány” stb. Sőt sok eset van, hol önvéreit sem kíméli s valamint a görögöknél az Abderitákra, a németeknél a Krähwinklerekre, úgy nálunk a rátótiakra és rédeiekre a bohóság bélyege süttetvén, minden dőreség azoknak rovására íratik.

Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye 1–2, összeszedte, értelmezte Ballagi Mór, Szarvas, 1850. – Törzsgyűjtemény 

1848–49-ben honvédtiszt, Görgey titkára volt, akinek a hadsereghez és a nemzethez szóló kiáltványait fogalmazta. A szabadságharc leverése után Szarvasra internálták. 1851-től a kecskeméti református, 1855–1877 között a pesti protestáns teológia tanára volt. 1858-ban az MTA rendes tagja, 1861-ben országgyűlési képviselő lett. A szabadelvű teológiai irányzat vezetőjeként és a protestáns egyházak egyesülésének híveként szerkesztette a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot (1858–88) és a Protestáns Tudományos Szemlét (1869–72).  

Számos kiadást megélt Német–magyar, magyar–német szótáráról, Ballagi legismertebb művéről írta Jókai:

E könyv az, mely utat nyit a magyar és német nemzetnek egymást kölcsönösen és alaposan megérteni, s a nemzetiségi differenciákat kölcsönös megelégedésre kiegyenlíteni. Biztos kútfő után mondhatjuk, hogy még maga az államminiszter úr is gyakran folyamodik e könyvhöz, felvilágosítást szerez belőle magának. És méltán tartatik az ily magas becsben. […] E mű nagy befolyással volt a német emberek megmagyarosítására.

Jókai Mór: Ballagi Mór. Kakas Márton arcképcsarnoka (1865). In. Uő.: Életemből. (Igaz történetek. Örök emlékek. Humor. Útleírás) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Fiai – Ballagi Géza (1851–1907) történész, jogtudós és Ballagi Aladár (1853–1928) történész, nyelvész – szintén tudós akadémikusok voltak.

Ballagi Mór egyéb fontosabb művei törzsgyűjteményünkben és a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Szerk.: Mann Jolán.

Cím: B.M: Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye, Pest, 1855, XXVIII.o.

komment

Az OSZK mint „brand” – igényesség, rang

2016. augusztus 24. 08:14 - nemzetikonyvtar

Könyvtárunk alapfeladatai közé tartozik a könyvkiadói tevékenység is, melynek vezetője Boka László irodalomtörténész. Az intézményi könyvkiadás a Tudományos Igazgatóság szervezeti keretei között zajlik, Boka László 2008 óta irányítja az igazgatóságot.

Internetes publikációk és könyvkiadás? Megélhet-e egy tudományos kiadó Magyarországon? Az interjúból az is kiderül, hogy mekkora a tudományos kiadványok piaca, és arról is kérdeztük a kiadó vezetőjét, hogy érdemes-e strandra kivinni valamelyik OSZK-s kötetet.
Interjú.

  • 5 MTA doktor és 34 PhD doktor dolgozik a Széchényi Könyvtárban
  • Évi több mint húsz-huszonöt kiadvány jelenik meg
  • Bevételnövelő tevékenység is lehetne
  • Jelen vagyunk a rangos könyves fesztiválokon
  • Kiadványaink döntő többsége neves társkiadókkal jelenik meg
  • Öröm látni, ha egy-egy könyv minden példánya elfogy
  • 10-12 kézirat vagy könyvterv „áll” rendelkezésre jelenleg
  • Igényes ismeretterjesztő szintű kötetekre éppúgy szükség van, mint a szakmai közönségnek ajánlható kötetekre

Milyen tudományos kutatások, s milyen műhelyek a legjelentősebbek a Könyvtárban?

Boka László:  Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos kutatóhelyként, kutatói feladatait tekintve is igen összetett feladatokat lát el. Egyrészt országos feladatokat, melyeket a fenntartó határoz meg, s melyeket senki más rajtunk kívül nem végez el. Ilyen például a retrospektív nemzeti bibliográfia, különböző korszakokra lebontva, mely mindmáig hézagos, s mely tudományos alapkutatásként komoly művelődéstörténeti, kodikológiai, könyv- és sajtótörténeti, valamint nyomdászattörténeti kutatásokat, és persze ennek megfelelően felkészült szakembergárdát igényel. Ezek a munkatársak főként a Tudományos igazgatóság berkeiben dolgoznak, de az intézményi szervezett kutatás alapvetően mátrix alapú, tehát nem egységekhez, nem osztályokhoz kötődik elsődlegesen. Jelenleg 1 akadémikus, 5 MTA doktor és 34 PhD doktor dolgozik a házban, mellettük több fiatal kolléga a fokozatszerzés előtt áll, s ez kivételes a hazai közgyűjtemények sorában, amire büszkék lehetünk!

Boka LászlóBoka László az első világháborús kiállításunk finisszázsán, melyen bemutattuk a kiállításról szóló reprezentatív kötetet – 2016

Aztán ott vannak a szakkönyvtári feladataink, hiszen a nemzeti könyvtár irodalom- és történettudományi szakkönyvtárként működik az 1950-es évek óta. Minősített kutatóink talán legjelesebb része különböző korszakok irodalomtörténetével és történettudománnyal foglalkozik, a jelenkorig menően. Ezekhez társul a páratlan különgyűjteményeinkben őrzött kincseknek, unikális daraboknak és hagyatékoknak a feltárása, mely értelemszerűen színház- és zenetörténészt éppúgy kíván, mint térképtörténettel vagy fotótörténettel foglalkozókat, illetve olyan művészettörténész kollégákat is, akik plakátok és kisnyomtatványok tudományos igényű feltárását is szakszerűen el tudják látni. Nem egyszerű feltáró munkáról, hanem évekig tartó tudományos projektekről van ez esetben szó. Ezeknek az eredménye jól láthatók az előző évek, évtized eredményei között, hiszen számos tudományos felfedezéssel, akár szenzációval is szolgáltunk, olyan anyagok révén, melyek itt, az intézményben „lappangnak” – ha tetszik –, de megfelelő szaktudás és ismeret nélkül feltáratlanok maradtak. Mozart autográftól kezdve ezer éves antik illusztrált kódextöredékig, a nemrég felfedezett Vaszary kárpitterven át miniatűr héber írásképig, igazi filológiai csemegének, irodalomtörténeti szenzációnak számító, mert nem létezőnek vélt kéziratos regényrészletek felfedezéséig hosszú a sor – szerencsére. Mindezen eredményekről nem csupán konferenciákon, de nagyobb évfordulós kiállításokon és különböző ismeretterjesztő, kultúrtörténeti programokon is beszámolunk.

Boka László (Nagyvárad, 1974), PhD, irodalomtörténész, kritikus, egyetemi oktató, tudományos igazgató az Országos Széchényi Könyvtárban és egyetemi docens a Partiumi Keresztény Egyetemen. A Szépírók Társasága, a József Attila Kör és az Erdélyi Magyar Írók Ligája tagja.

Azt szoktam mondani, hogy az OSZK két erőssége az állománya, illetve a munkatársak szürkeállománya. Mindez kiadványokra vetítve pedig hézagpótló nemzeti bibliográfiákat (pl. korszak- vagy egyéb szakbibliográfiákat) éppúgy jelent, mint értékes forrásközléseket, tanulmánykötetek sorozatait, konferenciák és tematikus ún. nagykiállítások köteteit, katalógusait, megfelelő kísérőtanulmánnyal ellátott hasonmás kiadásokat és értékes díszalbumokat egyaránt.

A tudományos igazgatóságnak mekkora része a könyvkiadás? A munkáid sorában menyire kiemelt ez a feladat?

Boka László: Abszolút kiemelt, hiszen a könyvkiadást hangsúlyosan is – akárcsak a tudományos konferenciákat és intézményközi együttműködéseket, projekteket, illetve részben a tematikus nagykiállításokat is – a tudományos eredmények közlésének tekintjük elsődlegesen. Vannak olyan alkalmak is persze, mint egy-egy évforduló (az idén például a Szent Márton Emlékév és az 1956-os évforduló, jövőre a Reformáció 500 és az Arany János bicentenárium, stb.), ami jó alkalmat szolgáltat egy-egy hasonmás megjelentetésére, de persze nagyobb tematikus tárlatok és konferenciák szervezésére, tanulmánykötetekben való szereplésre is. Ezeket összefüggően kezeljük, akárcsak a tudományos és egyéb nemzetközi együttműködéseket, melyek közös munkaprojekteket jelentenek. Az általam vezetett igazgatóság a könyvkiadási politikáját is alapvetően úgy építi fel, ahogyan a házban futó, jóváhagyott kutatási projekteknek az összehangolása ezt igényli, illetve már körvonalazza: az elsődleges feladat ezen intézményi munkák tudományos hozadékának közreadása, megjelentetése, s ha lehet mindezt rangos hazai kiadókkal, egyéb társintézményekkel (pl. kutatóhelyekkel és egyetemekkel, múzeumokkal vagy könyvtárakkal) együttműködve, s amennyire lehet a piaci igényeknek megfelelően is.

muzmajalis2014.jpgA Tudományos Igazgatóság munkatársaival, Zsupán Edinával és Budai-Király Tímeával a Múzeumok Majálisán – 2014

Óriási szám az évi több mint húsz-huszonöt megjelent kiadvány. Mekkora csapat dolgozik a háttérben?

Boka László: Valóban az. Azt szoktam mondani, hogy egy középméretű hazai könyvkiadónak felelünk meg, hiszen ha belegondolunk, az OSZK nyári zárva-tartásával és a téli ünnepekkel együtt a munkatársak 11 hónapot dolgoznak, s ezalatt havonta 2-2,5 kötet jelenik meg. Ez óriási szám! Minderre az Igazgatóság egyik osztályán, a Tudományos titkárságon belül létezik egy igen kis létszámú szerkesztőségi csapat, ami az előkészítési, kiadói szerkesztői, korrektori és részben a kivitelezési munkákon dolgozik irányításommal. Ide tartozik persze a Kiadványtári munka is, tehát a már kész kéziratok kapcsán a pályáztatás nem csekély munkája, a forrásszerzés, illetve a kapcsolattartás más kiadókkal, nyomdákkal, terjesztőkkel, ami óriási feladat. De ugyanilyen a fordítás kérdése is, jelenleg angol fordítónk nincs, s ez komoly gondot okoz. Egyszóval minderre az összetett tevékenységre, ráadásul munkaidőnk egy meghatározott részében csupán, vagyunk négyen-öten… Az egyes kiadványok szakmai, tartalmi szerkesztése pedig mindig az intézményi felkért kollégának, a témához és korszakhoz legjobban értő munkatársnak a feladata, mondanom sem kell, mindenféle díjazás nélkül.

Legújabb kiadványaink kaphatók az OSZK könyvesboltjában vagy megrendelhetők az OSZK Kiadványtárától az alábbi elérhetőségeken: Budai-Király Tímea, Tudományos Igazgatóság Kiadványtár, Országos Széchényi Könyvtár; 1827 Budapest, Budavári Palota F épület; Tel.: 22-43-878, Fax: 20-20-804, email

 

Mennyire forrásfüggő a kiadványok megjelentetése? Van olyan kötet, amit önállóan is kiad a könyvtár, vagy inkább a pályázatok a meghatározók?

Boka László: Az utóbbi években szomorúan szinte kizárólag pályázati forrásokra, külső támogatásokra és kiadói együttműködésekre építhettünk. Ami kissé abszurd, hiszen e kiadói tevékenység is az alapfeladatok közé tartozik... Eközben kiadványaink döntő többsége neves társkiadókkal jelenik meg – hazai és nemzetközi szinten egyaránt –, s örvend egyöntetű sikereknek. Több kötetünk lett az utóbbi másfél évtizedben ilyen vagy olyan szakmai díj nyertese, elismerések sora igazolja a kiadványpolitikánkon túl a minőségi megjelenést, kivitelezést is tehát. Több esetben alkalmi forrásokból gazdálkodunk, ha valamilyen emlékévet meghirdet például a kulturális tárca – mint legutóbb az I. világháborús centenáriumot –, akkor „csomagban” gondolkodunk, aminek egy része lehet értelemszerűen egy hagyományos kiadvány is. Persze az OSZK-nak léteznek saját, önálló kiadványai is, amiket nem társkiadókkal adunk ki és terjesztünk, egyfelől a már említett bibliográfiai tevékenységek révén, másrészt a kiállítások katalógusai például, illetve vannak saját és együttműködésben megjelentetett szaklapjaink, (mind könyvtörténeti, mind a Könyvtári Intézet havi periodicitású kiadványai) s persze saját bilingvis évkönyve is van az OSZK-nak, a Mercurius, amely nevéből adódóan afféle hírmondó, az elmúlt év legfőbb eredményeivel. Elkelne ezen felül is bőséggel egy ismeretterjesztő füzet, több nyelven, amit a látogatóink igényelnek is. Bízom benne, hogy ezeket is sikerül megvalósítanunk, hiszen az utolsó ilyen kiadvány több mint 12 éves, meglehetősen elavult.

A hasonmás kiadásokat jobban keresik az olvasók, gondolná a laikus. Ezekből a bevételekből lehet egyéb értékes kötetre fordítani forrást?

Boka László:  Így van. Nagyobb a kereslet ezek iránt olykor, de szűkebb körben, ellenben a megjelentetési költsége is jóval nagyobb egy-egy ilyen kötetnek. Sokáig ún. klubterjesztésben jelentettünk meg egész hasonmássorozatot, pl. a Kossuth vagy a Balassi Kiadóval, erre nincs meg ugyanis mindig a megfelelő vásárlóerő, de nagyobb gond a megfelelő források előteremtése. A bevétel visszaforgatása már intézményen belüli ügy, ami sajnos akadozott az utóbbi években, holott ez valóban bevételnövelő tevékenység is lehetne, megfelelő központi források szakszerű alkalmazásával. Az idén azért kissé optimistább vagyok, több hasonmásunk is megjelenik együttműködések révén, az Ernst-kódextől a Budapesti Újságírók 1909-es Almanachjáig, vagy egy 12. századi kódexben megőrzött szép Bestiáriumtól a 2016 karácsonyára megjelenő La Fontaine meséknek a fakszimile kötetéig.

A hazai és a külföldi kiadókkal milyen a kapcsolat? Lehet konkurenciáról beszélni?

Boka László: A kapcsolat remek, a konkurencia nem jellemző. Én személy szerint mindig az együttműködésnek voltam a híve. Ha két kiadó, vagy két kulturális-tudományos intézmény összefog, pontosan felmérik, hogy a közös cél érdekében ki és mit tud hozzátenni a projekthez. Nekünk ott az állományunk és a szakértőink, legtöbbször a kéziratot, tehát a kész művet magát is mi adjuk, s képanyagot is persze, de a nyomdaköltségen osztozunk, vagy azt teljességében egy társkiadóra hárítjuk, ez eseti megállapodásokat jelent mindig. De mellette számtalan kérdés felmerül, a tördelői-grafikusi munkától a fordítók honoráriumáig, illetve a szerzői jogi és felhasználási jogi kérdésekig. Mindig igyekszünk a jó cél érdekében összedolgozni, s ez már a későbbi terjesztést is meghatározza. Az OSZK már azzal is nyer, ha saját, nemzetközi csereszolgálata révén e köteteket eljuttatja más, kárpát-medencei és külhoni közgyűjteményekbe, s cserébe onnét értékes hungarikaanyagot kap, hiszen az alapfeladatunk, hogy minden magyar vonatkozású művet gyűjtsünk, ugyanakkor a jelenlegi kötelespéldány-törvény, mely mindezt biztosítaná, csak a jelenlegi Magyarország területére érvényes. A gyarapítási munka így ér össze a könyvkiadással. Ma Magyarországon különben egy szakkönyvet eladni nyereségesen szinte lehetetlen, az OSZK kiadói palettája éppen arra jó, hogy az egyik oldalon jelentkező hiányt a másikon pótolja, s például egy díszalbum esetleges nyereségét egy nyilván nem nyereséges szakbibliográfia kiadási költségeire is fordítsa, aminek megjelentetését számunkra ráadásul törvény írja elő.

Ilan Mor, Boka László és Tamási BalázsIlan Mor, Boka László és Tamási Balázs a Zsidó emlékekről szóló kiállítás megnyitóján – 2016

Igyekszünk persze a hazai piacon is jelen lenni minden kiadványunkkal, de ezek olykor csekély, pár százas megjelenésű példányszáma ritkán engedi meg, hogy a nagy terjesztői hálózatokban is (aminek meglehetősen nagy terjesztői jutalék az ára) jelen legyünk. Hagyományosan jelen vagyunk ugyanakkor az utóbbi években a rangos könyves fesztiválokon, Ünnepi Könyvhéten, stb., kiadóként is. Különben a hazai együttműködői partnereink (amilyen a Gondolat, a Balassi, a Kossuth és az Argumentum, az Osiris, a Kortárs, a Magyar Napló vagy éppen a Móra és még sorolhatnám) mellett számos külföldi kiadóval is sikeresen együttműködünk, igaz, ott inkább eseti munkákról, projektekről beszélhetünk, de például a kolozsvári Kriterionnal közös könyvsorozatunk is létezik.

Hány könyv van előkészületben és milyen témában?

Boka László: Rendszerint 5-6 könyvön dolgozunk párhuzamosan. Ennek a terhét én érzem igazán, mert különböző fázisban vannak a munkák, van ahol már a nyomdába adtuk az anyagot, s van, ahol még támogatókat keresünk, vagy az együttműködési megállapodásoknak a feltételeit tisztázzuk tárgyalások sorozatain, másutt épp a tördelt változatot ellenőrizzük, s nem könnyű mindig naprakésznek lenni, miközben egyszerre kell szerkesztői, korrektori, lektori s adminisztratív feladatokat is ellátni. Mindez fix anyagi, kiadói tőkekeret nélkül igencsak nehéz, egyik napról a másikra nem lehet felelősen tervezni, s pláne nem hosszabb távon tartani a lelkesedést a munkatársakban és persze a szerzőkben. Rendszerint 10-12 kézirat, vagy könyvterv „áll” rendelkezésre, melyek évről évre bekerülnek az intézményi Kiadványtervbe, s szerencse kérdése is olykor, hogy melyikre tudunk pályázati forrást vagy elegendő támogatást szerezni egy-egy évben.

2015mtak.jpg

Mikor elégedett egy könyvkiadó? Ha több kötet jelenik meg, vagy egy könyvet rengeteg példányban megvásárolnak?

Boka László: Mindkét esetben. Én a 25-30 közötti éves kiadványszámot több mint sikeresnek tartom a jelenlegi feltételek mellett, erőnkön felül dolgozunk! Ugyanakkor az is igaz, hogy öröm látni, ha egy-egy kiadvány teljességgel elfogy, s már az újranyomáson gondolkodunk. Ilyenkor legfeljebb bosszús az ember, hogy nem sikerült a támogatót, a pályázat kiíróit, vagy magát az intézményvezetőt meggyőznie, hogy nagyobb példányszámhoz szükséges forrást biztosítsanak, mert minden újranyomás természetesen rengeteg pluszköltséggel jár. Szeretném ezt a számot megtartani, de lényegesen növelni az egyes kötetek példányszámát, s ez egyszerre jelenti a megfelelő, piaci érdekeltségű mű kiválasztását és a nagyobb forrásigényt. Előbbi a kisebb feladat, mondanom sem kell…

A Kriterion Könyvkiadó estjeA Kriterion Könyvkiadó estje a Széchényi Könyvtárban – 2015

 

A tudományos publikációk milyen viszonyban vannak az internettel? Eljöhet az az idő, hogy otthonról teszi ki a művét a kutató és nem jelenteti meg könyvalakban?

Boka László: Tegyünk mindenek előtt különbséget az intézményi kiadványok és az egyéni kutatói publikációk közt. Mindkettő megjelentetése intézményi tudományos feladat, de utóbbiak kisebb volumenű publikációk, (tanulmányok vagy kritikák, lexikon szócikkek, stb.) tulajdonképpen egyéni részeredmények. Mikor ezek egy egész kötetté összeállnak, akkor szorgalmazza a Tudományos Bizottság, hogy OSZK égisze alatt - ahol a munkatársak a meghatározott kutatóidejüket is töltik -, önállóan vagy akár társkiadó bevonásával adjuk ezeket az eredményeket közre. A tematikus paletta olyan színes, ahány kutatási irány létezik, de ezek kivétel nélkül illeszkednek az OSZK közép vagy hosszú távú tudományos stratégiájába. Minden kutatási projektünk intézményi hozadékkal bír tehát, de nem mind jelenik meg kiadványformában, van úgy, hogy a kutatási eredmény előbb egy kiállításon mutatkozik meg. És itt érkezünk el a világháló adta lehetőségekhez is, hiszen van, amikor a kész művet sem éri meg hagyományos úton megjelentetni, hanem inkább adatbázisba kell szervezni. A nyomdászattörténeti munkáink vagy a kodikológiai munkák is ilyenek, de itt említhetném a térképtári remek munkákat is, aminek hagyományos kiadói költsége óriási összegeket emésztene fel. Ezekből a digitális tudástárakból és elektronikus adatbázisokból olykor persze egy-egy csokorral válogatunk, ha igény és forrás is mutatkozik a nyomtatott kiadásra. Az egyéni, kisebb publikációk internetes megjelentetése azonban máris valóság.

18-20 kutató szövegét nehezebb szerkeszteni, mint egy önálló kutatási eredményről szóló kötetet?

Boka László: Az éves tudományos konferencia, tehát az OSZK Tudományos Ülésszak 2000 óta zajlik rendszeresen és igen sikeresen, több szekcióban, s van amikor több napon át. Mikor átvettem ennek szervezését, a kötelező körök helyett – tehát az egyéni kutatói beszámolási kötelezettség helyett – azt javasoltam a Tudományos Bizottságnak, hogy tegyük ezt vonzóvá, s rangos külső plenáris előadók felkérésével az akadémiai vagy az egyetemi szférából ösztönözzük a belső kutatókat a részvételre, hogy megfelelő versenyszellem alakuljon ki, s rangja legyen az ebben a válogatott, szerkesztett kötetben való megjelenésnek. 20-24 tanulmányt válogatunk ki évente. Akkor vontam be a Gondolat Kiadót is, épp azért, hogy a korábbi OSZK évkönyvek viszonylag szerény közönsége helyett a terjesztést is megoldjuk. A Gondolattal közösen ápolt sorozat, a Bibliotheca Scientiae et Artis azóta a 8. köteténél jár, s készülünk természetesen az idén ősszel is a konferenciánkra, s az abból készülő kötetre. Ezek egy-egy központi tematika köré szerveződnek, épp azért, hogy a valós gazdagság ne széttartó heterogenitásként jelentkezzen. Az egyes kötetek szerkesztőit szintén évente kéri fel a Tudományos Bizottság.

Boka LászlóAz Apor-kódex új kiadásának könyvbemutatója 2015

Melyik a kedvenc kötet?

Boka László: Nincs ilyen… Illetve sok van, leginkább mindig az éppen aktuális.

Melyik kiadványt ajánlanád azoknak, akik megijednek a tudomány szótól? Egyáltalán érdemes kivinni valamelyik kötetet a strandra?

Boka László: Mindegyiket, véleményem szerint. A kezdetektől azt az elvet vallom, hogy a páratlan állományi kincsekre építve igényes ismeretterjesztő szintű kötetekre éppúgy szükség van, mint az egészen szűk, szakmai közönségnek ajánlható, s ezért kisebb példányszámban megjelentetett kötetekre. A kettő nem zárja ki, mintsem inkább erősíti egymást. Nagyon ügyelünk különben arra, hogy ne egy elzárt, elefántcsonttorony-szerű szakkiadó legyünk csak. Az OSZK mint „brand” persze szakmai igényességgel párosuló rangot jelent, s ehhez fel kell nőni egy-egy kéziratnak és szerzőnek egyaránt, de a könyveink, folyóirataink jelentős többsége élvezetesen megírt, olvasmányos munka, vagy igényes díszalbum, érdekfeszítő tanulmánykötet: mint amilyen az ideiek közül a Propaganda az I. világháborúban című, érdekes tanulmányokkal kiegészített kiállítási katalógusunk, a Mohács-kötetünk vagy éppen a hazai Ex libriseket összefoglalóan bemutató díszalbumunk.

Tóth Péter

komment

„Száz forint Clara Schumanntól most – többet nyom a latban, mint kétezer Liszttől”

2016. augusztus 12. 08:22 - nemzetikonyvtar

Egy adománylevél története

Clara Schumann 1856-os első magyarországi látogatásának egy érdekes epizódját elevenítjük fel.

Clara Schumannt (1819–1896) többnyire magánéletével kapcsolatban – mint Robert Schumann feleségét és az örök agglegény Johannes Brahms titkos szerelmét – emlegeti az ismeretterjesztő irodalom. Ez azonban kissé méltatlan, hiszen Clara (leánykori nevén) Wieck mint kora egyik kiemelkedő, komponistaként sem jelentéktelen zongoraművésze is érdemes a figyelmünkre.

clara_schumann_nemzetikonyvtar.jpgHármas portré Clara Schumannról, édesapjáról és nővéréről Anna von Meichsner Friedrich Wieck und seine Töchter… című kötetéből (1875) – Törzsgyűjtemény 

Sokat turnézó zongoristaként Clara Schumann több ízben eljutott Magyarországra is, s első látogatásának egyik izgalmas epizódjára csupán néhány esztendővel ezelőtt hívta fel a figyelmet egy általa aláírt adománylevél felbukkanása, majd az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárába kerülése. Minthogy az 1856. február 26-i dátumot viselő levél eredeti német szövege csupán a korabeli kézírás olvasásában járatos kevesek számára hozzáférhető, érdemes annak teljes magyar fordítását is felidéznünk:

Alapítólevél

Hogy nyilvános tanúbizonyságát adjam a mély tiszteletnek, amelyet a magyar nemzet iránt táplálok, és hogy erőmhöz mérten hozzájáruljak a Pest szabad királyi városban létesítendő magyar Nemzeti Zenede alapításához, alulírott a mai napon az említett Zenede alapítványa javára száz konvenciós forint összeget adományoztam azzal a feltétellel, hogy ez a tőke pupilláris biztosíték mellett kamatoztassék, és az abból évente származó kamatokat a Pest-Budai Hangászegyesület–Zenede hasznára fordítsák. Végezetül hozzájárulásomat adom, hogy az említett Hangászegyesület–Zenede igazgatósága ezen adományom következtében a nevemben egy szegény gyermeket ingyenes oktatással támogathasson a most fennálló intézményben. Kiállítva Pesten, 1856. február 26-án.

Clara Schumann szül. Wieck

ms_mus_th_234_nemzetikonyvtar.jpgA Clara Schumann saját kezű aláírásával ellátott adománylevél a pesti Nemzeti Zenede javára – Zeneműtár. Jelzet: Ms. mus. th. 234

Minthogy a művésznő pesti hangversenyei óriási feltűnést keltettek, a hazai sajtó érthető lelkesedéssel számolt be arról is, hogy Clara Schumann adománnyal támogatta a Nemzeti Zenede oly régóta áhított felállítását. Annál is inkább, mivel ez a gesztus tökéletesen illeszkedni látszott ahhoz a hangversenyeken kialakult képhez, mely szerint Clara Schumann nem a fővárosban időről-időre felbukkanó „tucatvirtuózok” egyike, hanem egy morális szempontból magasabb rendű művészelithez tartozik: kétségtelenül kiváló technikájával nem elsősorban a közönség lenyűgözésére törekszik, hanem sokkal inkább a különös gonddal kiválogatott, a klasszikus repertoár legjavához tartozó kompozíciók méltó előadásban való megismertetésére. Aminthogy a sajtóbeszámolók arról sem mulasztottak el említést tenni, hogy a prominens vendég Európa-szerte tett utazásainak fő mozgatórugója sem a hírnév hajhászása, hanem a sokgyermekes édesanya kötelességtudata volt (hiszen a korábbi családfenntartó Robert Schumann ekkor már két esztendeje az endenichi elmegyógyintézetben élt).

A pesti muzsikuskörök lelkesedésére azonban hamarosan árnyékot vetett a Pester Lloyd március 2-i beszámolója, amely szerint Schumann asszony nem szabad akaratából tett adományt a Nemzeti Zenede javára, hanem az intézmény felállításáért lobbizó körök „kényszerítették” erre a gesztusra. A Pest-Budai Hangászegyesület már március 4-én elhatárolódott e hírtől a Pesti Napló lapjain, újabb öt nap elteltével pedig az alig néhány hete az intézményhez szerződött énektanár, Gotthard Wöhler olvasói levelét közölte a botrányt kirobbantó Pester Lloyd. A Schumann-házaspárral régóta baráti viszonyban álló Wöhler eszerint éppen azért biztatta volna a nem éppen tehetős vendégművészt száz forint felajánlására, nehogy az…

 „… egy idegen oldalról érkező esetleges célzásnak engedve egy nagyobb alapítványra engedje rábírni magát, amennyiben a csekély összeg miatti fenntartásait e szavakkal hárítottam el: „Száz forint Clara Schumanntól most – többet nyom a latban, mint kétezer Liszttől.”

Gotthard Wöhler olvasói levele. In. Pester Lloyd, 1856. március 9. – Törzsgyűjtemény 

A március 5-i dátummal ellátott levelet azonban a lap csak némi késedelemmel és mindjárt egy újabb kommentár kíséretében közölte, nyilvánvalóvá téve, hogy Wöhler magyarázkodását a legkevésbé sem érzi meggyőzőnek.

scarlatti_nemzetikonyvtar.jpg

Domenico Scarlatti: Non presto mà a tempo di ballo tempójelzésű szonátája (K. 430, L. 463), amelyet Clara Schumann egy későbbi pesti látogatásához kapcsolódva (hangversenyeinek egyik népszerű darabjaként) adott ki a Rózsavölgyi kiadó 1859-ben. – Zeneműtár. Jelzet: Z 51.763

A teljes igazságot másfél élvszázad elmúltával már aligha rekonstruálhatjuk, két fontos tényt azonban érdemes felemlítenünk. Egyfelől: a pesti közönség előtt még kevéssé ismert Wöhler professzor Clara Schumann második (február 23-án rendezett) pesti hangversenyén maga is fellépett Frau Mette című balladájának előadásával. A sajtóvisszhang azonban lesújtó volt – a Pest-Ofner Zeitung szerint „Wöhler tanár úr a legnagyobb mértékben unalmas és ízléstelen volt”, a Pesti Napló pedig egyenesen így fogalmazott:

 „Wöhler úr önszerzett balladát énekelt circiter akként, mint midőn munka közben valaki dúdolgat magának. Éneke egy részben derültséget, egy részben bosszankodást keltett fel. Wöhler úr jeles énekmester, de nem énekes.”

Pesti Napló 1856. február 25. – Törzsgyűjtemény 

Az előadóként megbukott tanárt alighanem az efféle maliciózus megjegyzések sarkallhatták arra, hogy Clara Schumann-nal való baráti kapcsolatát valamilyen közelismerést kiváltó módon kamatoztassa – s bizonyára ebbeli nagy igyekezete ragadta az adomány túlságosan céltudatos „kicsikarására”.

Másfelől azt sem volna illendő elhallgatnunk, hogy a Pester Lloydban az adománylevéllel kapcsolatban megfogalmazott kritika éppen azért érinthette olyan kellemetlenül a Pest-Budai Hangászegyesület vezetőségét, mivel az 1850 februárjában megválasztott báró Prónay Gábor elnöklete alatt az intézmény rendkívül intenzív – és ezáltal elkerülhetetlenül ellenérzéseket is keltő – kampányt folytatott a Nemzeti Zenede alapításához szükséges anyagi háttér megteremtéséért. 1855 februárjában a látványosan megnövekedett bevételek már az adóhatóság figyelmét is felkeltették, s az egyesületet pótlólagos illetményfizetésre kötelezték, a Hölgyfutár pedig éppen 1856. február 12-én értékelte a Hangászegyesület anyagi gyarapodását a következő maliciózus szójátékkal:

 „Nemzeti zeneconservatoriumunk ugyancsak jól conserválja magát...”

Hölgyfutár, 1856. február 12. – Törzsgyűjtemény 

Ráadásul Prónay különösen nagy súlyt fektetett a Pestre érkező notabilitások és vendégművészek méltó üdvözlésére és ezáltal kisebb-nagyobb adományok „kiprovokálására” – lassacskán jól működő rendszerré fejlesztve a Liszt Ferenc 1840-es pesti látogatása idején még rendkívüli gesztusnak számító adakozást a majdani Nemzeti Zenede javára.

Mikusi Balázs

A témáról bővebben lásd a szerző „»Vajjon egy henye milliomosnak hány ezere ér föl e száz forinttal?« Clara Schumann adománya a Nemzeti Zenede javára”. In: Esemény és narratíva: Történetiség – elbeszélés(ek) – interpretáció. Szerk. Kötél Emőke és Rainer M. János. Budapest: Országos Széchényi Könyvtár – Gondolat Kiadó, 2013, pp. 183–205. 

komment

Tumpeck György, a delfinkirály

2016. augusztus 10. 13:55 - nemzetikonyvtar

Így emlegette a korabeli sajtó és az úszók is a többszörös magyar bajnok és világbajnok úszónkat, akit eredetileg Tumpeck néven anyakönyveztek. A kiváló úszó nevének c betűjét – elmondása szerint – csak nyugdíjba vonulása után kapta vissza.

Az 1952-es olimpiáról lemaradt, amit egy interjúban szókimondásával indokolt.

„Mindig én voltam a nagy igazmondó, és ez nem mindenkinek tetszett. Olyannyira,  hogy az utolsó percben itthon felejtettek. Akkor rájöttem, hogy legalább néha hallgatni is kell tudni!”

Forrás: Jochapress.hu

1956-ban Melbourne-ben az olimpiai csapat tagjaként bronzérmet szerzett 200 méter pillangón Tumpek György.  Erről is beszélt tíz évvel ezelőtt a Történeti Interjúk Tára kamerája előtt, abban az interjúban, melyet most mutatunk be először. 

Az összeállításban részleteket láthatnak Hanák Gábor és Bokor Péter Századunk című ismeretterjesztő sorozatának 2006 nyarán készült epizódjából is.

A teljes interjú a Történeti Interjúk Tárában kutatható.

Az Elektronikus Periodika Archívumban megtalálható Heti Híradó szűkszavúan számolt be 1958-ban Tumpek György visszavonulásáról.

tumpek_gyo_rgy_1958.pngHeti Híradó  2. évf. 42. sz. (1958. október 17.) – Elektronikus Periodika Archívum

Versenyzői pályafutását követően edzőként nevelt számtalan magyar bajnokot, sőt Cseh László edzője, Turi György is Tumpek Györgynél kezdett úszni. 

 

komment
süti beállítások módosítása
Mobil