Sárközi Márta születésnapjára emlékezünk (Budapest, 1907. március 21. – Budapest, 1966. augusztus 8.)

Portrék. In.: Menedékház. Sárközi Márta emlékkönyv. Szerk.: Széchenyi Ágnes, Budapest, Magvető, 2007. – Törzsgyűjtemény 

Molnár Ferenc lányaként, a Budapesti Napló alapító szerkesztőjének – Vészi Józsefnek – unokájaként, a tragikus sorsú Sárközi György feleségeként lett a magyar irodalom egyik legjobb, legelismertebb szervezője, a Válasz c. folyóirat szerkesztője, író, fordító.

Briliáns kritikai elmének, több nyelven beszélő, művelt, kiváló fordítónak tartották kortársai.

Visszaemlékezésekből számtalan anekdota maradt fenn róla: Domokos Mátyás mesélte egy beszélgetés során, miként vásárolta meg és adta vissza a teljes vagyonelkobzásra ítélt Bibónak a bútorait; hogyan vitt híres irodalmi életet a szepezdi nyaralóban és a zugligeti kis házban. Ezeknek részletei, kortársaihoz fűződő kapcsolatai, az irodalmi életben betöltött tevékenysége jól nyomon követhető kéziratos hagyatékából is (OSZK Kézirattára, Sárközi Márta hagyatéka, Fond 17.) Nem véletlen, hogy az emléke előtt tisztelgő válogatáskötet a Menedékház címet viseli.

Sárközi Márta hagyatéka, Kézirattár Fond 17.

Édesanyja, Vészi Margit, Ady bizalmasa volt, ő maga pedig Babits jó barátja. A költő Beszélgetőfüzeteit föllapozva képet kapunk ennek a barátságnak a bensőségességéről. A közös műveltség, érdeklődés, a hasonló háttér megalapozta barátságukat: „A képzőművészetbe már a bölcsőben beavattak. Amikor apukám először vált el az anyámtól, én féléves voltam. Párizsba költöztünk, ahol anyám festőakadémiára járt, engem pedig a magyar Teréz dada a Louvre képcsarnokába vitt naponta sétálni. Később Olaszországban úgy vittek három-négy éves koromban az Uffici és a Bargello Múzeumba sétálni, mint a budai gyerekeket a Városmajorba, vagy a pestieket az Orczy térre.”

Időskori portré. In.: Menedékház. Sárközi Márta emlékkönyv. Szerk.: Széchenyi Ágnes, Budapest, Magvető, 2007. – Törzsgyűjtemény 

Egyfajta közvetítő szerepet vállalt magára az irodalomban: az ő asztalánál az éppen aktuális vitapartnerek sem estek egymásnak, távollétében is ott hagyta a lakáskulcsot a biztonságra vágyóknak, neki adták oda meg nem jelentethető műveiket a szerzők – ahogy Szabó Lőrinc is tette a Huszonhatodik év című gyűjteményével, amikor az még csak kéziratban terjedhetett. Saját regénye, a Zsófi könyve, inkább útmutató ifjú, 12 éves „hölgyek” számára, a szobarendezéstől kezdve a betegápoláson át az öltözködésig – amolyan lányok-könyve.

Zsófi könyve. Budapest, Móra Kiadó, 1958. – Törzsgyűjtemény

Fiatalon, alig 59 évesen halt meg. Barátai szerint még élhetett volna, de ő szerette szétosztani magát másoknak. Hallgatóságra való tekintet nélkül mindig kiállt elvei mellett:

„Eszméimet nem cserélem el. Sárköziné.”

Asszonysorsok a 20. században. Szerk. Balogh Margit és S. Nagy Katalin, BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék, Szociális- és Családvédelmi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága. 171. o.– Törzsgyűjtemény 

szerk: KE

A cím forrása: Levél Illyés Gyulához, 1960. május 28.

 Az 1848. március 18-án megjelent Budapesti Híradó címlapját mutatjuk be. Vida Károly, a pár napja kinevezett főszerkesztő az újság forradalomhoz való viszonyát mutatja be Pozsonyban írt hosszú vezércikkében.

„Béke a nemzetiségek és osztályok között! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend és törvényesség!”

A Budapesti Hírado: 

[...]„a konzervativ párt legerősebb vezérlapja volt és Dessewffy Emil gróf indította meg 1844 jul. 2. és Szenvey József szerkesztette 1848 márc. 15-ig, mikor Vida Károly vette át a szerkesztést; azon év jul. 15-ig, midőn a lap megszünt, összesen 888 száma jelent meg, a márciusi napokig hetenkint négyszer kis ivrét alakban háromszor hasábozva, azután hetenkint hatszor. Ebben a hirlapban jelent meg az első tárca 1845 jan. 5-től Jósika Miklós «Akarat és hajlam» c. regényével; az 1846. évvel pedig már «Irodalom és tudomány» címmel állandó tárcarovata volt a lapnak.”

A Pallas nagy lexikona – Magyar Elektronikus Könyvtár

A képre kattintva galéria nyitható meg.

Jókai Mór az Életképek című hetilapban több fontos írást is közölt március 18-án.

• Életképek, 1848. március 19.
• FORRADALOM VÉR NÉLKÜL
• NYÍLT SZAVAK HONUNK FIATALSÁGÁHOZ
• MI HÍR BUDÁN?
• NŐSZABADSÁG!

„A magyar nemzet ismét dicső és szabad!
Magyar hang, magyar nemzeti szín, magyar érzelem minden ajkon, minden lobogón, minden kebelben.
Választottaink a belrend, dandáraink a külnyugalom fölött őrködnek, mi pedig lépjünk föl a szabad sajtó terére s vegyük őrködésünk alá a szellemet.
A szerkesztőség ezennel tért nyit minden, a szabadság, emberiség és haza ügyeit érdeklő nyilatkozatoknak, melyek a fiatalság kimondott elveivel megegyeznek, bárkitől jöjjenek is azok.
Legelsőbben felszólítunk minden hazafit, hogy a nemzetőrség zászlói alá gyülekezni siessen. Mert minden eddigi győzelmeink biztosítéka egyedül csak a fegyveres önerő, s nem tudjuk, hogy mely percben leend rá szükség?
A nép legyen bizalommal választottai iránt, ezek pedig tartsák e bizalmat minden egyéb megtiszteltetésnél becsesebbnek, s a nép érdekeit sehol és soha el ne felejtsék.
Igyekezzünk honunk idegenajkú fiatalságát magunkhoz testvéri kapcsokkal csatolni, rontsuk le a századok óta keblünkben megkövesült választófalat, mely bennünket rokonainktól eddig elkülönzött, s fogjunk kezet mindenkivel, kinek jelszava a szabadság.”

Jókai Mór: Cikkek a forradalom évéből. Részlet. Életképek 1848. március 18. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Pesti Hírlap is lehozta két nap múltán a Nemzeti dalt és a 12 pontot. A megszokott előfizetői felhívás helyett

„A sajtó szabad!”

felkiáltással kezdték az újságot. 

A Nemzeti Ujság igen részletesen leírta a március 15-én történteket, kiegészítve a március 16-i eseményekkel. Sőt: külön, keretes hírben közölték azt is, hogy kiket kíván a nemzet felelős minisztereknek. 

Az 1848. március 15. harmadnapján megjelent  lapok írásaiból válogattunk. A képekre kattintva galéria nyitható meg, s a hirdetési rovatban is sok érdekességgel találkozhatunk.

A Nemzeti Ujság: 

[...]„politikai hirlap volt, a Hazai s Külföldi tudósításokból alakult át 1840 jan. 1., midőn a fő cimét vette fel, ekkor Nagy Pál szerkesztette a lapot, melynek 4-rét alakját is ívrétre változtatta át; a konzervativ párt közlönye volt; 1842 jun. 8-tól Kovacsóczy Mihály szerkesztette; 1844 II. félévben Majláth János gróffal együtt és 1845-től Lipthay Sándor vezetése mellett szerkesztette Illucz Oláh János; 1848 máj. 2. címét Nemzeti Politikai Hirlapra változtatta s dec. 31. megszünt. Kiadta Kulcsár István özvegye. Megjelent előbb kétszer, 1842-től négyszer hetenkint, Hasznos Mulatságok címü melléklappal, kis 4-rét félíven, hetenkint kétszer; ez azonban időközben (1842 dec. 31.) megszűnt”

A Pallas nagy lexikona – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Pesti Hírlap:

[...]„politikai lap, szerkesztője Kossuth Lajos, kiadótulajdonos Landerer Lajos volt, megindult 1841 jan. 2. és 1844 jun. végéig volt Kossuth szerkesztése alatt, s azt még ellenségei sem tagadhatták, hogy a hirlapirodalmat tulajdonképen ő teremtette, ő tette azzá, minek lennie kell. 1844 közepén Szalay László vette át a szerkesztést. Szalay egy év mulva Csengery Antalnak adta át a szerkesztői tollat, de utóbb is több évig munkatársa maradt a lapnak. 1849 jan. 4-én Jókai Mór mint fő- és Szilágyi Sándor mint segédszerkesztő van megnevezve a lapon; jan. 23. betiltatott, ápr. 24. esti 6 órakor ismét megjelent; az első lap volt, mely ekkor fehér alapon zöld és veres nyomással Pest népéhez szabad hangon szólt; ápr. 25. Obernyik vette át Szilágyi Sándortól a lapot, mig a tulajdonképeni szerkesztő, Jókai megérkezett, ki máj. 1-től jul. 8-ig szerkesztette. Ekkor megszünt. 1848 dec. végén 2554 példányt küldetett szét belőle a pesti postán vidékre. Megjelent ki ívrét-alakban hetenként kétszer, szerdán és szombaton, két-két íven, 1845 ápr. 1-től négyszer, egy íven, velinpapiroson. 1848 márc. 17-től hetenkint hatszor jelent meg.”

A Pallas nagy lexikona – Magyar Elektronikus Könyvtár

 A Nemzeti Ujság a Nemzeti dalt és 12 pontot is a címlapon hozta. A Pesti Hírlap a „Fővárosi újdonságok” rovatban számolt be a március 15-i eseményekről. 

Az 1848. március 15-e másnapján megjelent  lapok írásaiból válogattunk. A képekre kattintva galéria nyitható meg.

A Nemzeti Ujság: 

[...]„politikai hirlap volt, a Hazai s Külföldi tudósításokból alakult át 1840 jan. 1., midőn a fő cimét vette fel, ekkor Nagy Pál szerkesztette a lapot, melynek 4-rét alakját is ívrétre változtatta át; a konzervativ párt közlönye volt; 1842 jun. 8-tól Kovacsóczy Mihály szerkesztette; 1844 II. félévben Majláth János gróffal együtt és 1845-től Lipthay Sándor vezetése mellett szerkesztette Illucz Oláh János; 1848 máj. 2. címét Nemzeti Politikai Hirlapra változtatta s dec. 31. megszünt. Kiadta Kulcsár István özvegye. Megjelent előbb kétszer, 1842-től négyszer hetenkint, Hasznos Mulatságok címü melléklappal, kis 4-rét félíven, hetenkint kétszer; ez azonban időközben (1842 dec. 31.) megszűnt”

A Pallas nagy lexikona – Magyar Elektronikus Könyvtár

Nemzeti Újság,1848. március 16. 660. sz. – Törzsgyűjtemény 

A Pesti Hírlap:

[...]„politikai lap, szerkesztője Kossuth Lajos, kiadótulajdonos Landerer Lajos volt, megindult 1841 jan. 2. és 1844 jun. végéig volt Kossuth szerkesztése alatt, s azt még ellenségei sem tagadhatták, hogy a hirlapirodalmat tulajdonképen ő teremtette, ő tette azzá, minek lennie kell. 1844 közepén Szalay László vette át a szerkesztést. Szalay egy év mulva Csengery Antalnak adta át a szerkesztői tollat, de utóbb is több évig munkatársa maradt a lapnak. 1849 jan. 4-én Jókai Mór mint fő- és Szilágyi Sándor mint segédszerkesztő van megnevezve a lapon; jan. 23. betiltatott, ápr. 24. esti 6 órakor ismét megjelent; az első lap volt, mely ekkor fehér alapon zöld és veres nyomással Pest népéhez szabad hangon szólt; ápr. 25. Obernyik vette át Szilágyi Sándortól a lapot, mig a tulajdonképeni szerkesztő, Jókai megérkezett, ki máj. 1-től jul. 8-ig szerkesztette. Ekkor megszünt. 1848 dec. végén 2554 példányt küldetett szét belőle a pesti postán vidékre. Megjelent ki ívrét-alakban hetenként kétszer, szerdán és szombaton, két-két íven, 1845 ápr. 1-től négyszer, egy íven, velinpapiroson. 1848 márc. 17-től hetenkint hatszor jelent meg.”

A Pallas nagy lexikona – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nemzeti ünnepén, a magyar sajtó napján is a 15 évvel ezelőtt éppen ezen a napon elhunyt Obersovszky Gyula költő, író, újságíróról, 1956 hőséről emlékezünk meg.

Obersovszky Gyula 1927-ben született, igen nehéz körülmények között nevelkedett. Már 15 éves korában munkába állt, jegyzőgyakornokként. 1945-től a Színművészeti Főiskola hallgatója volt, majd a Népi Kollégiumok Országos Szövetségében tevékenykedett és a Szabó Dezső Népi Kollégium valamint a Horváth Árpád Színészkollégium alapítója lett. 1947-ben belépett az MKP-ba, majd az MDP tagja lett.

A főiskolát 1949-ben befejezte, de oklevelet nem kapott, mert a kollégiumi munka miatt nem tette le a vizsgáit. Ezt követően újságírással és színjátszókörök szervezésével foglalkozott. 1950–55 között a Hajdú-Bihar megyei Néplap kulturális rovatvezetője lett. 1955-ben az Újságíró Szövetség épületében tartott előadása (Kulturális életünk problémái és hibái) miatt kizárták a pártból és az Újságíró Szövetségből. Ekkor – már három gyermekkel – súlyos egzisztenciális helyzetbe került, alkalmi munkákat vállalt. 1956 tavaszán a Hétfői Hírlap rovatvezető helyettese lett.

Igazság: a forradalmi magyar ifjúság lapja. A címlap részlete. Felelős szerkesztő: Obersovszky Gyula. 1. évf. 1. sz. – Törzsgyűjtemény

1956. október 25-étől szervezte, szerkesztette, kiadta az Igazság lapot, ez volt az első szabad, független orgánum, a forradalom idején mindvégig megjelent. Kádárék hatalomátvétele után az illegális Élünk lapot indította el.

Élünk: a magyar forradalom lapja. Címlap. 1. évf. 7. sz. – Törzsgyűjtemény

Az 1956. december 4-i nőtüntetés az ő ötlete volt, és annak megszervezésében is fontos szerepet játszott. Mindezekért két nap múlva letartóztatták és „folytatólagosan elkövetett izgatásért” 1957 áprilisában három évre ítélték.

Obersovszky Gyula és Gáli József 1957-ben a vádlottak padján.

Három hónap múlva azonban a Radó-tanács – miután az izgatást a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével elkövetett bűntettnek minősítette – jogerősen halálbüntetésre súlyosbította a verdiktet. A széleskörű nemzetközi tiltakozás hatására életfogytiglani börtönbüntetést szabtak ki rá.

I. r. vádlott Tóth Ilona, V. r. vádlott OGy. A kép jobb oldalán lehajtott fejjel a III. rendű vádlott Gönczi Ferenc, mellette a IV. rendű vádlott Molnár József. 1957.

– Obersovszky Gyula és Gáli József írók eredetileg izgatásnak indult ügyének nem volt kapcsolata Tóth Ilona és társai bűnperével, amellyel egyesítették. Obersovszkyék 1956. decemberi letartóztatásukig Élünk címmel illegális röplapot szerkesztettek, amelynek hét száma készült el. Ezekben tüntetésekre, sztrájkokra hívtak fel. Én Obersovszky ügyében mindvégig felmentést kértem. Először 1957 áprilisában elsőfokon Obersovszkyt „csak” három, Gálit egy évre ítélték. Fellebbezések folytán a másodfokú tárgyalást villámgyorsan kitűzték 1957 júniusára. A Fő utcában a vádlottakat egymáshoz láncolva középkori körülmények között vezették elő. Akkor már láttam, hogy nagyon nagy baj van. Egészen abszurd tárgyalás után mind Obersovszkyt, mind Gálit a Legfelsőbb Bíróság halálra ítélte. Tulajdonképpen akkor nagy kedvem lett volna széttépni a jogi diplomámat, mint egyik ősöm tette egy törvénysértő ítélet után.

A magyar jogászi tradíciók megtestesítője: Schirilla György. Mozgó Világ 28. évf. 3. sz. – Elektronikus Periodika Archívum

1963-ban a „nagy amnesztiával” szabadult. A Kádár-rendszer idején a Sportfogadás lapot szerkesztette. A rendszerváltáskor a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapító tagja volt, és újraindította az Igazságot, majd az Élünket. Végül a Vagyok folyóiratot adta ki, amelyben egyedül írt, ebben jelentette meg irodalmi műveit. 2001. március 15-én hunyt el.

Én meghalok, de mégis élünk
fáklyaként az éjszakában égünk

Hitemet a föld sava se marja
hitemet a sarjadó fű vallja

Virágot is növel majd a kedvem
szellő szórja szirmait felettem

És mert dalom bennszorult szívemben
daloljatok emberek helyettem

Obersovszky Gyula: [Én meghalok, de mégis élünk]. In. Psalmus Hungaricus. Százharminchárom magyar vers, szerk.: Pomogáts Béla, Kaposvár, Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, 2000, 185. o. – Törzsgyűjtemény 

Eörsi László
1956-os Intézet

Sorozatot indítottunk a kisnyomtatványok különböző típusainak bemutatására – a teljesség igénye nélkül. Alapszabályt, árjegyzéket, igazolványt, beszédet, naptárt, oklevelet, előfizetési felhívást, címert, értékpapírt, kártyát, alkalmi költeményt és még sokféle – ahogy egymás közt mondjuk – „kisnyomit” mutatunk be.

A beszéd élőszóban kifejezett szöveges információ. Ennek kicsit ellentmond, ha később nyomtatásban is megjelenik egy-egy beszéd. Tudjuk, az élőszó és az írott szó nagyon különbözik egymástól, hiszen a leírt szöveget nem kísérik metakommunikációs jelek. Mégis, a 19. sz. végén és a 20. sz. legelején nagyon sok beszéd jelent meg nyomtatásban. Nyilván ennek több oka volt, de talán elsősorban az, hogy megörökíteni az elmondott szót abban az időben vagy kézírással, vagy nyomtatásban lehetett. Később, a különböző sokszorosítási módok elterjedésével a beszédek nyomtatása már inkább csak gyűjteményes művekben történet meg, ma pedig az internet, és a különböző hang- és képrögzítéses eljárások okafogyottá teszik megjelentetésüket. A beszédeknek sokféle típusa van: előadóbeszéd, emlékbeszéd, gyászbeszéd, nekrológ, országgyűlési beszéd, politikai beszéd, prédikáció, programbeszéd, üdvözlő beszéd, ünnepi beszéd, egyházi beszéd stb.

Az egyházi beszédeknek több fajtája van: megemlékezés egyes ünnepekről, szentekről, nagy emberekről, családi vagy nemzeti eseményekről stb. Gyűjteményünkben megtalálható az az emlékbeszéd, melyet Berzsenyi Dániel sírjánál tartott Niklán egy Pestről érkezett evangélikus lelkész 1860-ban.

Ennek az esketési beszédnek az érdekessége az, hogy az eskető pap bátyja a vőlegénynek. Így, bár nagyon magasztos, dagályos stílusban, mégis személyes emlékeket megfogalmazva köszönti beszédében az ifjú párt.

Ugyanabban az évben, amikor Lenner Kálmán egybekelt Keczer Adéllal (előző bekezdés) egy másik család a 17 évesen elhunyt fiatal lányt, Boros Marit gyászolta. Temetési beszéde füzet formában is megjelent.

A mai Eötvös József Gimnázium elődjének tekinthető a budapesti IV. kerületi Főreáltanoda. 1860-ban a város vezetése határozatot hozott egy önálló, hatosztályú magyar főreáliskola felállítására, vezetésével Ney Ferencet, a magyar nyelv tanárát bízták meg. Ney Ferenc (1814-1889) 1875 júliusában elmondott ünnepi beszéde aggodalmait és reménységeit fogalmazza meg az iskola jövőjével kapcsolatban. Egy vallás és közoktatásügyi miniszteri rendelet ugyanis az 1875/76-os tanévtől kezdve fokozatosan nyolcosztályúvá alakította át a hatosztályú reáliskolát, melynek tanterve közelítette a gimnáziumok tantervét; bevezette az érettségi vizsgát; az iskolaévet pedig 10 hónapról 9-re csökkentette. Aggodalmai ellenér Ney Ferenc bizonyára elfogadta ezt az új rendszert, sőt előnyeit is láthatta, mert a rendeletet követően még 18 éven át irányította az iskolát.

Egy beszéd, illetve egy beszédvázlat 1948-ból. Az 1945-1956-ig működő Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére létrejött szervezet volt, annak női szervezeteként működött. Az MNDSZ tulajdonképpen egy központilag megírt beszéd elmondását javasolja, amelyet az iskolák első szülői munkaközösségi összejövetelén kell elmondani a szervezet képviseletében. A mindössze négy a5-ös oldalon megjelent javaslat és beszédvázlat jellemző kordokumentum.

A Plakát- és Kisnyomtatványtár 1935 óta működik a könyvtár önálló gyűjteményeként.

A tár összesen megközelítőleg 4 millió önálló dokumentumot őriz, melyek nélkülözhetetlen forrást jelentenek a társadalomtudományi és művelődéstörténeti kutatások számára. A kutatók és olvasók gyűjteményünk által Magyarország történelemének, irodalomtörténetének, művészettörténetének, gazdaságtörténetének, néprajzának, településtörténetének, családtörténetének, egyháztörténetének, reklám- és technikatörténetének legkülönbözőbb aspektusait tárhatják fel alaposabban és ismerhetik meg mélységeiben.

Nyitva tartás:

Kedd–péntek: 9–17 óra
Szombat: 9–14 óra

Raktári dokumentumokat leghamarabb a következő munkanapra készítünk elő. 

Sorozatot indítottunk a kisnyomtatványok különböző típusainak bemutatására – a teljesség igénye nélkül. Alapszabályt, árjegyzéket, igazolványt, beszédet, naptárt, oklevelet, előfizetési felhívást, címert, értékpapírt, kártyát, alkalmi költeményt és még sokféle – ahogy egymás közt mondjuk – „kisnyomit” mutatunk be.

Az árjegyzék árucikkek vagy szolgáltatások árát feltüntető jegyzék. Nagyon ritka azonban a csupán árakat tartalmazó kiadvány. Többnyire áruismertető, reklám és árjegyzék is található benne. Ezúttal a legismertebb típusok, a különböző nagyáruházak és élelmiszeráruházak árjegyzékének bemutatásától eltekintettünk, hiszen ezeket mindenki ismeri, és nem különösebben változtak tartalmukat illetően az évek során. Inkább néhány különlegességet, érdekességet veszünk sorba.

Első pillantásra itt csak hosszasan sorolják az alkatrészeket, mellette a gyártás ideje és az ár. De az unalmasnak tűnő felsorolást megszakítják figyelemfelhívó reklámszövegekkel, ami mind azt bizonyítja, hogy:

„Ha kevés pénzért jókarban akarja tartani autóját, eredeti alkatrészeket használjon, és javíttassa Hahn Athur és Társai cégnél!”

Vagy:

„Hahn Arthur és Társai speciális Ford-gépekkel felszerelt műhelye nemcsak jobban, hanem olcsóbban is javít, mint bárki más.”

A Plakát- és Kisnyomtatványtár nemrég vásárolta meg ezt az 1900 körül keletkezett kiadványt, mely Klein József látszerészeti intézetének raktárában fellelhető legkülönbözőbb mérőeszközök képes árjegyzéke. Gondolta-e, hogy mérőpálcából a hagyományos kinyitható („magyarul” zollstock) mellett van önzáró rugóval működő, csiszolt, több színű, acélból, rézből, fából és elefánt csontból készített? Vagy azt, hogy vízszintezőből is több mint húszfélét lehetett kapni? És azt, hogy ebben az időben már lépésmérőt is lehetett kapni, amely 100 ezer lépésig volt használható?

A kiadványnak már a borítója is figyelemfelkeltő: a mozgalmas kép egy kikötőt ábrázol, melyen minden kis mozzanat reklám. Pl. egymáson hevernek a felcímkézett zsákok, melyekről az egyszerű halandók megtudhatják, hogy Majláth gróf, a Hazám kávéház, a Randler Intézet és az Irgalmas nővérek is tőlük rendelik a kávét, teát. A kis füzet tartalmazza a kávé történetét, bemutatja a különböző kávékat és elárulja a jó kávéfőzés titkait is! 

Ez az árjegyzék olyan, hogy az ember legszívesebben rögtön futna, hogy vegyen egy madarat magának. Hiszen ki tudna ellenállni egy valódi nemes kanárimadárnak? Főként akkor ha:

„Hosszú futamokban, gördülő csengő és fuvola hangon, kitartóan szorgalmasan énekelnek nappal és lámpavilágnál is.”

A fajgalambok árát szépségük szerint szabja meg a tulajdonos. És végül, de nem utolsó sorban azt is megtudhatjuk, hogy melyik tyúk a jövő tyúkja!

Sorozatunk következő részében nyomtatásban is megjelent beszédeket mutatunk.  

Sorozatot indítottunk a kisnyomtatványok különböző típusainak bemutatására – a teljesség igénye nélkül. Alapszabályt, árjegyzéket, igazolványt, beszédet, naptárt, oklevelet, előfizetési felhívást, címert, értékpapírt, kártyát, alkalmi költeményt és még sokféle – ahogy egymás közt mondjuk – „kisnyomit” mutatunk be.

Az alapszabály hatóságilag jóváhagyott működési rend, amely leírja egy egyesület, szervezet, párt célját, vezetőségét, tevékenységi területét, illetve meghatározza a tagok jogait és kötelességeit, valamint a közösségen belüli döntéshozatal módját. Jellegétől függően az alapszabályban szerepelhet, hogy mikor kell közgyűlést tartani, vagy – egyesületek esetében – a tagdíj összege.

A Plakát- és Kisnyomtatványtár legrégebbi alapszabályai a kaszinók alapszabályai. Magyarországon Széchenyi István javaslatára, angol mintára jöttek létre a kaszinók. Az első a Nemzeti Kaszinó volt, melyet Pesten 1826. január 10-én alapítottak 46-an, többek között: Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Fáy András, Clark Ádám és Marczibányi Lajos.

Ezt számos kaszinó követte az ország minden városában, melyek mind szabályozták működésüket.

Amikor Széchenyi István első ízben járt a szigetországban, vendéglátói természetesen az utóbbiakba, a zártkörű klubok világába vezették be. Itteni élményei ösztönözték arra, hogy itthon is valami hasonlóval kísérletezzék. Már az 1825-ös pozsonyi országgyűlés idején egyfajta „magánkaszinót” rendezett be gróf Károlyi Györggyel közösen fenntartott szálláshelyén, ahol élénk társadalmi élet zajlott. Ennek a gyűlhelynek állandóvá tételén kezdett el fáradozni 1826 végén.

Fővárosi kaszinók a 19. században. Budapesti negyed 46. 2004/4 – Elektronikus Periodika Archívum  

Gyűjteményünkben megtalálható a kassai, a kolozsvári, a szegedi és más kaszinók alapszabályai. A kaszinókat másképpen hívták társalkodási egyesületnek, társalkodónak, társaságos egyesületnek is, az alapszabályt pedig nevezték rendszabásnak, alapszabásnak vagy egyszerűen szabályoknak. Történelmi és művelődéstörténeti értékükön felül a magyar nyelv szépségei miatt is érdemes a régi alapszabályokat lapozgatni!

A Kassai Társaságos Egyesület kétnyelvű „alapszabásai”-ban találhatunk néhány érdekességet! Rögtön az I. pontban kiderül, hogy az Egyesület csak „mívelt férfiat” fogad bé tagjának! A XIV. pontból pedig kiderül, hogy a dohányosoknak és a nem dohányosoknak már akkor is biztosították, hogy ne akadályozzák egymás szórakozását.

A’ Kolozsvári Társalkodó Részvényesseinek nevei betű rendel, ’s annak szabályai 1840-ben martius 8-án tartott közgyűlés határozata szerént. Részlet.

A kolozsvári egyesület szokatlanul hosszú szabályaiban külön részt szentel az egyes tevékenységek szabályainak. Így tudhatjuk meg, hogy a kaszinóban társalkodni, olvasni, biliárdozni és kártyázni egyaránt lehetett.

A sütőiparosok körének alapszabályai a Plakát- és Kisnyomtatványtár egyik legújabb beszerzése. Érdekessége az alapszabály végén a kézzel beírt, de pecséttel, aláírással hitelesített apró módosítása a szövegnek.

S végül egy 1948-as kiadvány. Praktikusan az alapszabállyal egy füzetben jelent meg a tagsági könyv, és a befizetéseket igazoló táblázat.

Az Országos Széchényi Könyvtár Különgyűjteményi Igazgatóságának egyik osztálya, vagy ahogyan mi emlegetjük, egyik tára, a Plakát- és Kisnyomtatványtár. A nevéből nem biztos, hogy tudja a kedves felhasználó, mi is az, amit itt megnézhet, olvashat, kutathat.

A plakát az még csak rendben volna – bár annak is két nagy csoportja van: a grafikai plakát és a szöveges plakát –, de mi az a kisnyomtatvány?

Sorozatot indítunk a kisnyomtatványok különböző típusainak bemutatására – a teljesség igénye nélkül. Alapszabályt, árjegyzéket, igazolványt, beszédet, naptárat, oklevelet, előfizetési felhívást, címert, értékpapírt, kártyát, alkalmi költeményt és még sokféle „kisnyomit” mutatunk be.

A Corvin Áruházat reklámozó grafikai plakát 1926-ból, Póly Tibor alkotása – Plakát- és Kisnyomtatványtár PKG 1926/286

A kisnyomtatvány nevéből adódóan olyan nyomtatvány, ami kisméretű (bár ez sem mindig igaz!). Ez nagyjából így van, de nézzük a hivatalos megfogalmazást: a kisnyomtatvány olyan nyomdaipari technológiával vagy más sokszorosítási eljárással készült kiadvány, amelynek terjedelme nem éri el a könyvterjedelmet (16 lap), valamint tartalmilag és alakilag különbözik a könyvektől (pl. füzet vagy lap alakúak). A kisnyomtatványok egy része aprónyomtatvány, ez az egylapos nyomtatványok összefoglaló neve.

Aprónyomtatvány a labdarúgás szabályaival 1899-ből – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Egyszerűbb megközelítéssel: többnyire olyan nyomtatványok, amelyek nem kerülnek kereskedelmi forgalomba; a mindennapi élet dokumentumai, nem tartós használatra készültek; megjelenésük általában tömeges, mégis kis számban maradnak fenn; terjedelmük, sérülékenységük miatt sajátos raktározási és kezelési igényekkel rendelkeznek.

Szöveges plakát 1906-ból – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Lássunk néhány példát! Kisnyomtatvány a grafikai plakát (az óriásplakát is!), a képeslap, a szentkép, az ex libris, a kártya, a címke stb. A képi dokumentumok mellett természetesen, sőt talán elsősorban, kisnyomtatványok a szöveges dokumentumok. Például: szöveges plakát, prospektus, röplap, műsor, katalógus, táncrend, naptár, meghívó, értékpapír, előfizetési felhívás, oklevél, jegy, gyászjelentés stb. A „klasszikus” füzetes kisnyomtatványokat általában a tartalmuk szerint is megkülönböztetjük, így beszélhetünk alapszabályról, különböző beszédekről, igazolványról, étlapról, műszaki leírásokról és még rengeteg másról.

Klasszikus, füzetformátumú kisnyomtatvány – Plakát- és Kisnyomtatványtár Kny.C 3.616

Természetesen semmilyen gyűjtemény nem vállalkozhat arra, hogy a teljesség igényével gyűjtse ezeket a dokumentumokat. Például a kenyéren megjelenő címke is aprónyomtatvány, de ugye könnyen belátható, hogy ezt nem gyűjti egy könyvtár sem! A könyvtár mellett más közgyűjtemények (múzeum, levéltár) is gyűjtenek kisnyomtatványokat, valamiféle „munkamegosztás” létezik is az intézmények között. Például a bizonyítványok, igazolványok elsősorban levéltári anyagok.

Ezek is aprónyomtatványok! – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Plakát- és Kisnyomtatványtár önálló gyűjteményként, különböző elnevezések alatt 1935 óta működik, ez alatt az idő alatt közel 4 millió dokumentum halmozódott fel itt. Nekünk, könyvtárosoknak sem egyszerű az eligazodás a különböző dokumentumok között. Ezért is indítunk sorozatot a kisnyomtatványok különböző típusainak bemutatására – a teljesség igénye nélkül.

A sorozat következő részében alapszabályokat mutatunk be. Mi is az az alapszabály? Persze, hogy kisnyomtatvány.

120 évvel ezelőtt, 1896. február 28-án Zágrábban hunyt el Ante Starčević (Sztarcsevics Antal) politikus és publicista, akiben a horvátok a „haza atyját“ tisztelik. Jelmondata a „se Bécsért, se Pestért, csak a szabad, független Horvátországért” volt, azaz a horvát államjogiság, a horvát területek egysége és a horvát nép önrendelkezési joga mellett tette le a voksát.

Ante Starčević. In. Josip Horvat: Ante Starčević. Kulturnopovjesna slika, Zagreb, Velzek, 1940. – Törzsgyűjtemény

Petőfi Sándorral és Kölcsey Himnuszának megszületésével egy évben, 1823-ban jött a világra egy kis horvát hegyi faluban Lika vármegyében. Szegény származású lévén a papi pálya tűnt egyedül járhatónak a számára. Kezdetben teológiát tanult Pesten, a papi pályára azonban nem érzett elhivatást, így korábbi tanulmányaival felhagyva történelmet és filozófiát hallgatott, és végül bölcsészetből doktorált 1848-ban. Pesten társa volt a horvát politikai életben később szintén jelentős szerepet betöltő Eugen Kvaternik (1825–1871), akivel 1861-ben közösen alapították meg a horvát Jogpártot.

„1861-ben jöttek létre Horvátországban azok a pártok, amelyek a következő évtizedekben meghatározták a horvát politika alakulását. A legerősebb, a saborban nagy többséggel rendelkező párt a Strossmayer püspök vezetése alatt álló Nemzeti Liberális Párt volt, az egykori illír párt utóda, amelyben a horvát polgárság, az egyházi és világi értelmiség zöme tömörült. A párt célkitűzése az volt, hogy a föderatív alapon átszervezendő Habsburg Birodalom keretei között valósítsa meg a délszlávok nemzeti egységét és önálló államát, a Monarchia többi országával való teljes egyenjogúság alapján. A jugoszlávizmus programját képviselő liberálisokkal szemben ekkor jelent meg a politikai porondon a horvát nemzeti-államjogi ellenzékiség későbbi klasszikus pártja, az Ante Starčević és Eugen Kvaternik által alapított Jogpárt, amely a középkori horvát királyság történeti joga alapján szerette volna a nagyhorvát államot megvalósítani. E két irányzattal szemben kisebbségben volt a hagyományos államjogi kapcsolat felújítására törekvő unionista vagy »magyarón« párt.”

Katus László: Etnikumok, nemzetiségek. In Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2000 (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

[Antun Starčević]: Govor što ga je u sednici sabora hervatskoga na 26. lipnja 1861 o odnošenju Hervatske naprama Ungarii izustio dr. Antun Starčević, Zagreb, Tisk. Gaj, 1861. [Starčević 1861. június 26-án tartott beszéde] – Törzsgyűjtemény

Starčević Zágrábban egy ügyvédi iroda alkalmazottjaként dolgozott egészen 1861-ig, amikor Fiume vármegye főjegyzője, majd a grobniki kerület országos képviselője lett. Politikai röpirataiban és későbbi előterjesztéseiben is Ausztria, a szerbség és pánszlávizmus ellen lépett fel. Ellenezte a délszláv politikai kulturális egység gondolatát, irodalmi munkásságában is ez utóbbi meggyőződés jutott érvényre. Ellene volt az 1850-ben megszületett ún. bécsi irodalmi egyezménynek is, amely a szlovének, szerbek és horvátok közös irodalmi nyelvének megalkotását tűzte ki célul a délszláv nemzeti egység jegyében.

Starčević 1861. június 26-án tartott nagyszabású beszédében megfogalmazta a Jogpárt programját, mely szerint Horvátországot Magyarországgal csak a perszonálunió köti, másban mindenben szabad, Ausztriával azonban még perszonálunió sem kapcsolja össze.

„Láttam Sztarcsevicset is a nagy, véres ködben,
hajlékában ült az Öreg s virginiát szítt eközben.
A diakovói ködben,
a felsővárosi ködben,
füstgomolyagot eregetve közben.
[…]
És ebben a zsarnokságban,
önkényben, szoldateszkában,
toldozásban-foldozásban,
Sztárcsevics volt az egyetlen,
ki talpán állt rendüleletlen,
s szembeköpte, amint illik, ezt a bandát,
a magyar grandoknak úri nagy hatalmát,
melyben mandátummal csak úgy kufárkodtak,
csak az Öreg állott ellen ez dugárusoknak…”

Miroslav Krleža: Planetáriom. In. Uő.: Éjtszakának virrasztója. Petrica Kerempuh balladái, ford.: Csuka Zoltán, Bp., Magyar Helikon, 1959, 114, 116. o. – Törzsgyűjtemény 

Izgatás vádjával Starčevićet 1863-ban főjegyzői hivatala elvesztésére és háromhavi fogházra ítélték, melyet le is töltött, de már 1865-ben a zágrábi III. kerületet képviselte az országgyűlésen. A Horvátország függetlenségéért küzdő, ám három nap alatt vérbe fojtott 1871-es rakovicei felkelés után, amelyben Eugen Kvaternik is az életét vesztette, a Horvát Jogpártot betiltották, Starčevićet pedig bebörtönzték. Szabadulása után egy időre visszavonult a politikától és csak 1878-ban tért vissza ismét képviselőként a horvát országgyűlésbe, a száborba.

Gyulai Pál 1889-ben írt Napirend című verse kevés megértést árul el a horvát politikai követelések iránt. A vers az országgyűlési vitákban a régi rend felborulását, a rendzavarást nehezményezi, Széchenyi és Deák neve után lekicsinylően említi Starčevićét:

„Mennyi szitok, milyen lárma,
Országház-e, avagy csárda
Ez a tisztes nagy terem?
Hát a ház-szabály s az elnök?
Nem hallgatnak rá ő kelmök.
Dulakodnak szüntelen.

Ki a legény a csárdában?
Jelszó az ország házában,
Utca-csíny a honfi-tett;
Durva élc a legszebb eszme,
A szabad szó zajba veszve,
Reng belé az épület.

Semmi joga a többségnek,
Hódolat a kisebbségnek:
Új tudomány, megsegits!
Szakítunk a mult világgal,
Széchenyivel és Deákkal
S eszményképünk Starcsevics!”

Gyulai Pál: Napirend. In. Gyulai Pál összes költeménye – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A Starčević-ház (Starčevićev dom) Zágrábban. Képeslap, 1913 – Wikipédia 

Mivel a csak „az Öreg”-ként és már életében a „haza atyja”-ként emlegetett Starčevićről köztudomású volt, hogy egész életében szerény körülmények között élt, 1892-től 1895-ig közadakozásból fölépült Zágráb központjában, a mai Ante Starčević téren a Starčević-ház, amelyben a horvát politikus élete utolsó fél évét töltötte és végül ott is hunyt el. Az épület ad otthont ma Zágráb Város Központi Könyvtárának.

Ante Starčević portréja az 1993 óta forgalomban levő 1000 kunás horvát bankjegyen 

„Nem borjúszemeknek festett csalfa képet,
s nem is kancsal olvasónak írt hitvány rossz fércet,
nyálkás, vaksi éjben volt egyetlen lámpás,
bárgyú tökfejeknek mennydörgő kiáltás…
[…]
Cáger volt az Öreg ez rossz ciferblattban,
egyetlen húzás a hazai sakk-mattban,
egyetlen grádics a ködben, sár-ragacsban,
ki Dantét idézte s harsonaként zengte:
»per me si va tra la perduta gente.«”

Miroslav Krleža: Planetáriom. In. Uő.: Éjtszakának virrasztója. Petrica Kerempuh balladái, ford.: Csuka Zoltán, Bp., Magyar Helikon, 1959, 116. o. – Törzsgyűjtemény

Szerk.: Mann Jolán