az Országos Széchényi Könyvtár munkatársai és az első világháború

Az első világháború könyvtárunk személyi állományát sem kerülte el. Munkatársaink egyötöde vonult be és teljesített hosszabb-rövidebb ideig szolgálatot a hadseregben, akik közül Dr. Hupka Ödön gyakornok az orosz fronton hősi halált halt.

Az OSZK irattári anyaga és a könyvtár közlönyében, a Magyar Könyvszemlében megjelent éves jelentések alapján sikerült rekonstruálni az érintett dolgozók listáját.

A kutatás eredményét könyvtárunk munkatársa, Szőts Zoltán Oszkár mutatta be az ELTE BTK-n 2012. február 16-18. között megrendezett Politika, társadalom, intézményrendszer című nemzetközi PHD-hallgatói konferencián. A hivatkozásokkal és irodalomjegyzékkel ellátott tanulmány várhatóan megjelenik könyvtárunk egyik kiadványában az év folyamán.
Az előadás hivatkozások nélküli, rövidített változata a Nagy Háború blogon olvasható.
 

Magy. Kir. 10. honvéd gyalogezred hadikiállítása - OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár Grafikai Plakátgyűjtemény - Magyar Digitális Képkönyvtár

Nemzeti Könyvtárunk igen érdekes kéziratai közé tartozik Petőfi Sándornak Zoltán fiáról készült feljegyzése: „Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig”. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságából egy Zoltán nevű fiúgyermek született 1848. december 15-én, azaz a szabadságharc ideje alatt. Petőfi Sándornak, aki épp katonai szolgálatot teljesített, külön is gondoskodnia kellett családjáról, hogy őket biztonságba helyezze. A három oldalas írásban szó van Petőfi Sándor szüleiről, továbbá a költő és családja kapcsolatairól, melyek érdekes fényt vetnek a „szabadságharc költője” hétköznapjaira, emberi kapcsolataira is.
Három részletben közöljük az írást. Következik a harmadik, utolsó rész:

Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig 

Apám a tél folytán egyszer Pestről Debreczenbe szökött, s ott látta Zoltánt, s határtalan gyö­nyöre telt benne. Onnan visszament ismét Pestre s nem sokára bekövetkezett haláláig beszé­dének kedvenc és fő tárgya volt unokája, s halálos ágyán, mikor már beszélni nem tudott, karjait ugy mozgatta, mintha kis gyermeket ringatna, ezzel akarván tudtára adni anyámnak, hogy a kis unokáról gondolkodik. Oh fiam, ha felnősz, légy tisztelettel és szeretettel e két szent öreg emléke iránt, kik engemet olly végtelenül szerettek, s kik tégedet is, ha meg nem halnak vala, olly végtelenűl szerettek volna, mint csak szerethet anyád és apád! ­

Eleinte nagyon jó gyermek volt fiam. Két összetett karos szalmaszék volt az ágya, s ott, ha elálmosodott, minden ringatás nélkül szépen elaludt; de később Vörösmartiné és Vahot Sándorné mindig ölbe vette és hurcolta, s ezáltal ugy meg szokta a ringatást, hogy azóta néha példanélküli vesződségekkel lehet csak elaltatni. Más bajunk is volt vele mingyárt születése után, az, hogy semmi szín alatt sem akart szopni néhány hétig. Mindig elfáradt az egész háznép, míg valahogy nagy nehezen a szájába tukmálhattuk az emlőt.

Egy hónapig anyja szoptatta, de miután én januáriusban Erdélybe mentem a hadsereghez, szegénynek a búsulás miatt megromlott és elfogyott a teje, s ekkor dajkakézre került fiam. Első dajkája egypár nap múlva elment a katonák után, második dajkája valami egy hónapig szoptatta, aztán megbetegedvén elment, a harmadik máig szoptatja.

Első bravúrja az volt fiamnak, hogy kéthetes korában fölült az ágyán. E testgyakorlat annyira megtetszett neki, hogy aztán folyvást practizálta. Persze csak néha sikerűlt neki, s akkor is olly fáradsággal, hogy elvörösült és elkékült bele.

Az utazást már kéthónapos korában megkezdte. Februáriusban Szalontára ment anyjával Arany Jánosékhoz, s ott maradtak májusig, mikor én megjöttem a hadseregtől. Onnan Pestre ment velem, s Pestről, az orosz beütéskor, júliusban ide jött Mező­Berénybe, hol most vagyunk.

Petőfi Fond-VII-60 Országos Széchényi Könyvtár

Petőfi Sándor 1849. július 31-én esett el a Segesvár melletti csatában. Valószínű tehát, hogy a hét hónapos Zoltán fiáról készült életrajz, egyben a költő egyik utolsó írása is. Petőfi Zoltán is színészettel és irodalommal foglalkozott, mint édesapja. Több verse és fordítása is fennmaradt. Nagyon fiatalon, 21 éves korában halt meg tüdőbajban 1870-ben.
A Kézirattárban több száz Petőfi Sándorral kapcsolatos levél és tőle származó vers kézirata található. Nemcsak feleségére Szendrey Júliára, testvérére Petrovics Istvánra és fiára, Zoltánra vonatkozó iratok érdemelnek említést, hanem különösen érdekesek az Arany Jánossal, Bem tábornokkal és más kortárs személlyel váltott levezése is.

Az összeállítás további részei itt olvashatók: 1. rész, 2. rész

Lipthay Endre (Kézirattár)

Nemzeti Könyvtárunk igen érdekes kéziratai közé tartozik Petőfi Sándornak Zoltán fiáról készült feljegyzése: „Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig”. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságából egy Zoltán nevű fiúgyermek született 1848. december 15-én, azaz a szabadságharc ideje alatt. Petőfi Sándornak, aki épp katonai szolgálatot teljesített, külön is gondoskodnia kellett családjáról, hogy őket biztonságba helyezze. A háromoldalas írásban szó van Petőfi Sándor szüleiről, továbbá a költő és családja kapcsolatairól, melyek érdekes fényt vetnek a „szabadságharc költője” hétköznapjaira, emberi kapcsolataira is.
Az összeállítást három részletben közöljük. Következik a második rész:

Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig 

Én is, Juliska is végtelenűl örültünk fiam születésén, de bizonyára legnagyobb öröme volt ezen az én boldogúlt jó szüleimnek. Apám ezt írta Pestről deczember 20kán: „Szeretett gyermekeim, először is csak állandó egészséget kivánok az istentül szeretett Zoltánomnak és Juliskámnak és neked, Sándorom. Megkaptam leveledet, lelki örömet érzettem, ugy szinte édes anyád is, hogy az isten békeségesen megszabadította kedves Juliskánkat a szülés mellett. Ezután is kivánunk fris egészséget az ártatlan Zoltánomnak, hogy nagyra nőjön. Ugyan 20 kán örömemben hozattam egy itce bort, és poharat emeltem, hogy még nekem is lehet unokámról beszélni. Örömemben Gyurinak is vettem egy meszely bort, mint régi szolgádnak, fiam. Csókolunk, szeretett gyermekeim. Zoltánnak kardot kell szerezni, mert különös esztendőben született, hogy minden kis gyermek oldalán kardot kell látnunk. Eddig különös vágyásom volt a harcra, de most már tiz annyi van, hogy kedves unokám ne jusson a pogányok kezébe. Csak az isten egészséget adjon, nem maradok itthonn.” Anyám ezt írta e sorok után: „Kedves szeretetteim, bocsássatok meg, hogy az öreg annyi bohóságot írt. Nagy öröm lepte meg őtet, hogy megmaradt életök mind
Juliskának mind Zoltánkának. Kivánnék addig élni, mig az ajkaimhoz szorítanám és egy meleg csókkal illetném kedves unokámat.”

Szegény anyámnak nem teljesedett e kivánsága; meghalt, mielőtt láthatta volna. Csaknem utósó szava is az volt: „Hát én már nem láthatom az én kedves kis unokámat!”

1. rész itt

Petőfi Fond-VII-60 Országos Széchényi Könyvtár 

Petőfi Sándor 1849. július 31-én esett el a Segesvár melletti csatában. Valószínű tehát, hogy a hét hónapos Zoltán fiáról készült életrajz, egyben a költő egyik utolsó írása is. Petőfi Zoltán is színészettel és irodalommal foglalkozott, mint édesapja. Több verse és fordítása is fennmaradt. Nagyon fiatalon, 21 éves korában halt meg tüdőbajban 1870-ben.

A Kézirattárban több száz Petőfi Sándorral kapcsolatos levél és tőle származó vers kézirata található. Nemcsak a feleségére, Szendrey Júliára, testvérére, Petrovics Istvánra és fiára, Zoltánra vonatkozó iratok érdemelnek említést, hanem különösen érdekes az Arany Jánossal, Bem tábornokkal és más kortárs személlyel folytatott levezése is.

Az összeállítás további részei itt olvashatók: 1. rész, 3. rész.

Lipthay Endre (Kézirattár)

Nemzeti Könyvtárunk igen érdekes kéziratai közé tartozik Petőfi Sándornak Zoltán fiáról készült feljegyzése: „Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig”. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságából egy Zoltán nevű fiúgyermek született 1848. december 15-én, azaz a szabadságharc ideje alatt. Petőfi Sándornak, aki épp katonai szolgálatot teljesített, külön is gondoskodnia kellett családjáról, hogy őket biztonságba helyezze. A háromoldalas írásban szó van Petőfi Sándor szüleiről, továbbá a költő és családja kapcsolatairól, melyek érdekes fényt vetnek a „szabadságharc költője” hétköznapjaira, emberi kapcsolataira is.
Három részletben közöljük az írást. Következik az első rész:

Petőfi Fond-VII-60 Országos Széchényi Könyvtár

Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig 

Született Zoltán fiam december 15. 1848. déli tizenkét órakor Debreczenben a harminczad utzcában, Ormós szabó házában, az utczára nyiló kapumelletti szobában.

Szeptemberben beállván katonának, feleségemet szüleihez vittem Erdődre, de az ottani lakás később az oláh lázadás miatt nem levén eléggé biztos, Debrecenbe szállitám őt, hol zászló­aljam­mal feküdtem. Igy érte szegény fiamat az a szerencsétlenség, hogy Debreczenben született.

Debreczenben és ami több: pénteki napon.

Azaz jobban mondva: „pénteki napon és ami több Debreczenben!” mert Debreczen még a pénteknél is veszedelmesebb, elannyira, hogy ha a magyar függetlenség balul üt ki, azt nem másnak köszönhetjük, hanem annak, hogy Debreczenben kiáltatott ki. Micsoda gondolat is volt az, egy nemzet függetlenségét ollyan városban proclamálni, hol a házak kapujára es van írva: „A ki bejön az udvarra, tegye be az ajtót, mert kimegy a disznó.” Legalább annak a háznak a kapuján, ahol fiam született, ez állott.

Deczember 14kén este Tacitusról beszélgettem feleségemmel, midőn hirtelen roszul lett. Egész másnap délig a legirtózatosabb kínokat szenvedte, miknek visszagondolása most is megráz­kódtatja lelkemet; már eszem ágában sem volt, hogy a szülést túl fogja élni szegényke, mert különben is olly kicsiny, vékony és gyönge, vagy legalább ennek látszik, hogy a szellő is könnyen elbánhatnék vele. Fiam is oly gyönge, olly hideg, olly kicsiny, mondhatnám, olly alaktalan volt, hogy az első pillanatban halvaszületettnek véltem. Harmadnapos korában megbetegedett s a betegség még inkább elcsigázta; de nemsokára fölgyógyult, s azután folyvást szemlátomást gyarapodott.

Reám és feleségemre nézve maradt volna, mint született, becsületes pogány embernek; de ipam és napam kedveért, kik igen buzgó keresztények, meg kellett kereszteltetnem. Gondol­tam hát, hogy legalább a neve legyen pogány, s lett belőle Zoltán. Keresztapja Arany János, a világ egyik legnagyobb költője s legbecsűletesebb embere; keresztanyja Arany Jánosné, a milly egyszerű asszony, olly jó feleség és anya.

Petőfi Fond-VII-60 Országos Széchényi Könyvtár

Petőfi Sándor 1849. július 31-én esett el a Segesvár melletti csatában. Valószínű tehát, hogy a hét hónapos Zoltán fiáról készült életrajz, egyben a költő egyik utolsó írása is. Petőfi Zoltán is színészettel és irodalommal foglalkozott, mint édesapja. Több verse és fordítása is fennmaradt. Nagyon fiatalon, 21 éves korában halt meg tüdőbajban 1870-ben.

A Kézirattárban több száz Petőfi Sándorral kapcsolatos levél és tőle származó vers kézirata található. Nemcsak feleségére, Szendrey Júliára, testvérére, Petrovics Istvánra és fiára, Zoltánra vonatkozó iratok érdemelnek említést, hanem különösen érdekes az Arany Jánossal, Bem tábornokkal és más kortárs személlyel folytatott levezése is.

Az összeállítás további részei itt olvashatók: 2. rész, 3. rész

Lipthay Endre (Kézirattár)

A Mátyás-templom négy új és két felújított harangja tavaly április 23-án Nagyszombaton szólalt meg először a 2009-ben elkezdett harang-rekonstrukciós folyamat befejezéseként. A feltámadási szertartás keretében este immár tökéletes összhangban a hat harang egyszerre jelezte: “a harangok visszatérnek Rómából”.

A Budavári Önkormányzat segítségével a Magyar Mozgóképkincs Alapítvány és az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára két éven keresztül kamerával dokumentálta a Mátyás-templom harangjainak újjászületését: a passaui Perner műhelyben az öntési munkálatokat, a két történelmi harang elszállítását tisztításra és áthangolásra, az új és megújult harangok ünnepi érkezését, megszentelését, majd beemelését és beépítését az új tölgyfa harangszékbe.

2011. január 21-én a Budavári Városházán este 17 órától várják az érdeklődőket a Mátyás-templom harangjainak rekonstrukcióját bemutató dokumentum összeállítás vetítésére.

Frisítés 01.31. A teljes összeállítás bármikor megtekinthető az Országos Széchényi Könyvtár VII. emeleti Médiaolvasójában.

Hamarosan 31.000 kép közül lehet válogatni a Digitális Képarchívumban!

A képalbum alkalmazásnál http://keptar.oszk.hu/html/kepalbum.php használjátok bátran az időzített képeslapküldő szolgáltatást.

Új részgyűjtemények:

• Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben (408 kép)
• Panoramio (137 kép)
   

A Digitális Képarchívum anyaga többféle forrásból származik. Egyrészt feldolgozzuk benne a MEK és az EPA egyes kiadványaiban található képeknek egy válogatott halmazát, így ezek az illusztrációk - általában jobb minőségben - önállóan is kereshetőkké és hivatkozhatókká válnak. Másrészt pedig gyűjtjük, katalogizáljuk, és hosszú távon megőrizzük az interneten (pl. képmegosztó oldalakon), továbbá a CD illetve DVD kiadványokon megjelenő digitális képeket, amennyiben azok megfelelnek gyűjtőkörünknek és a tulajdonosuk hozzájárul a DKA-ban való szolgáltatáshoz. Az ilyen irányú felajánlásokat a DKA Kapcsolat oldalán levő címeken várjuk. A célunk egy változatos tartalmú, nagyfelbontású dokumentumokból álló és jól kereshető képgyűjtemény kialakítása.

2010 áprilisában kezdődött meg a törzsgyűjteménybe 1926 előtt bekerült, elektronikusan feltáratlan dokumentumok autopszián alapuló számítógépes feldolgozásának megszervezése. A feltárás során kiemelt feladatunknak tekintjük többek között a könyvtár törzsgyűjteményébe bekerült fontosabb magángyűjtemények, így mindenekelőtt a Széchényi-féle alapgyűjtemény rekonstruálását.

A munkálatok megkezdéséről Dancs Szabolcs projektvezető röviden beszámolt korábban blogunkon. A Könyvtári Figyelőben most a rekatalogizálás megszervezésének teljes menetéről írt fontos tanulmányt. A szám további két cikket tartalmaz az úgynevezett "müncheni gyűjteménnyel" kapcsolatos munkálatokról. Szőts Zoltán Oszkár a könyvtáralapító gyűjteményének azonosításával kapcsolatban felmerülő problémákat vette sorra, Fucsik Rita pedig Kölcsey Ferenc magángyűjteményének rekonstruálásáról közölt tanulmányt.

Dancs Szabolcs: Az Országos Széchényi Könyvtár müncheni anyagainak rekatalogizálása. Könyvtári Figyelő. 2011. 4. szám. 721-732. oldal

Szőts Zoltán Oszkár: A Széchényi-gyűjteményhez tartozó dokumentumok azonosítása. Könyvtári Figyelő. 2011. 4. szám. 733-740. oldal

Fucsik Rita: Kölcsey Ferenc könyvei a nemzeti könyvtárban. A költő gyűjteményének rekonstruálási kísérlete a müncheni állomány rekatalogizálása során. Könyvtári Figyelő. 2011. 4. szám. 741-746. oldal

A  Könyvtári Figyelő WordPress alapú honlapján az 53. évfolyamtól (2007) érhetőek el a folyóirat cikkei. A korábbi archív számok ezen az oldalon olvashatók.A cikkek teljes szöveggel visszakereshetők, regisztráció után bárki kommentálhatja azokat. A Könyvtári Figyelő elektronikus felületén továbbra is 2 szám késéssel érhetők el nyilvánosan a nyomtatott lapszámok cikkei.

A Könyvtári Figyelő 2011 4. számának tartalomjegyzéke

Szeretnéd támogatni a műemlékkönyvtárat? Megteheted, ha bérletet vásárolsz hozzánk 2012-re, amely biztosítja, hogy két fő az év folyamán ingyenesen, a nyitvatartási időben bármikor felkeresheti az intézményt. megnézheti az aktuális kiállítást, részt vehet programjainkon.

Németh Gábor könyvtárvezető: Jövőre két időszaki kiállítással és több rendezvénnyel állunk a látogatók szolgálatára. Tavasszal a legszebb magyar plakátokból láthatnak összeállítást, míg ősszel az apátsági épület megújulása alkalmából a témába illő művészkönyvkiállítást terveztünk.

A könyvtár a Ciszterci rend gyűjteménye. III. Béla király 1182-ben adott letelepedési engedélyt és birtokot a Clairvaux-ból érkezett szerzeteseknek. A Bakony hegység központi medencéjében a középkorban épült monostoruknak feltételezések szerint gazdag könyvtára volt, amely a török terjeszkedés és a végvári harcok során azonban a monostorral együtt elpusztult. www.oszk.hu

 

Azon támogatók között, akik 2011. december 30-ig bérletet vásárolnak kisorsolunk egy már bemutatott naptárat (ide kattintva megtekinthető), amely tartalmazza a műemlékkönyvtár képét is. Sorsolás: 2011. december 30-án 16 órakor.

A bérlet megvásárolható: 

Országos Széchényi Könyvtár Reguly Antal Műemlékkönyvtár
8420 Zirc, Rákóczi tér 1.
Kedd-vasárnap 10-16 óráig

Információ:
Telefon: 88/593-800
E-mail: info.reguly@oszk.hu

zirc.blog.hu

Több évszázados szakmai közhely, hogy Johann Kepler (1571–1630) német matematikus, csillagász foglalkozott először tudományos szempontból a betlehemi csillag rejtélyével. A prágai asztronómus egy új csillagot figyelt meg a Kígyótartó csillagképben 1604-ben, melyről könyvet is írt De Stella nova in pede serpentarii címmel. Keplert két dolog izgatta, egyrészt magyarázatot adni az égi jelenségre, ti. mi is volt valójában a betlehemi csillag: üstökös, új csillag, bolygók együttállása vagy más természeti jelenség, másrészt pontos választ adni Jézus születésére, amelyhez a matematikát és a bolygómozgásokat hívta segítségül.

Farkas Gábor Farkas előadása – a betlehemi csillaggal és az 1572-es szupernóvával kapcsolatos kutatásairól – 2011. december 14-én lesz hallható. Kérjük, részvételi szándékod december 12-ig jelezd a közönségkapcsolat e-mail címén.

Ugyanakkor három évtizeddel korábban, mikor Kepler még egy éves sem volt, 1572 novemberében szintén egy új csillag tűnt fel (valójában egy szupernóva robbant fel) az égen. Tycho Brahe (1546–1601) neves dán csillagász – Kepler mentora – (és számos matematikus, asztrológus Európában) úgy gondolta, hogy hasonlatos lehet ez az égi objektum a mágusok csillagához. Így az 1572-es szupernóvánál vetődött fel először tudományos igényességgel a kérdés: mi is vezette valójában Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt a betlehemi jászolhoz.

Néhány éve magyar közgyűjteményből előkerült asztrológiai-csillagászati kézirat hasonlóképpen emlékezik meg az eseményről, a wittenbergi vártemplomban 1572. november 7-én elmondott ádventi prédikáció üzenete nem más: vajon az égbolton lángoló új csillag (a kortárs matematikusok, de az egyszerű laikus emberek is új égitest születésének gondolták a csillag látványos halálát) Krisztus második eljövetelét jelenti-e be, hasonlatosan az elsőhöz, ami a születéséről adott hírt.

Az előadásban szerény - továbbgondolkodásra serkentő - javaslat hangzik el, a már befogadott asztrológiai értelmezések (Szaturnusz és a Jupiter együttállása Kr.e. 7-ben) mellett megkockáztathatjuk-e, hogy valóságos égitestként értelmezzük a Megváltó születésekor feltűnő jelenséget. S talán az is kiderül, hogy miért van igaza József Attilának, mit láthatott a hatéves William Shakespeare és mi köze a 300 évenként megjelenő csillaghoz Verne Gyulának és Jókai Mórnak.

Az 1572-es szupernóva maradványai 2004-ben (Hubble űrteleszkóp)

Tycho Brahe dán matematikus, csillagász Forrás

Az elmúlt napokban a média figyelmének középpontjába került Sylvester János Újszövetség-fordításának második kiadása.

A hír állításával ellentétben nem a legrégibb magyar nyomtatvány, ám értékes és becses nyomdászattörténeti emlékünk. Az első magyarországi nyomtatványunk az 1473-ban kiadott Budai Krónika, az első magyar nyelven megjelent könyvünk a Szent Pál levelek Komjáti Benedek fordításában 1533-ból, illetve az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyvünk a fent említett Sylvester-mű első kiadása 1541-ből. A Bécsben megjelent könyv szövege és beosztása megegyezik az első kiadással, s további kutatásokat ígényel, hogy miért itt és pont 1574-ben jelent meg újra.

A valóban értékes nyomtatványból (melynek licitje 5 és fél milliónál kezdődik) a Nemzeti Könyvtár két teljes példányt őriz. Hazai példánya fellelhető még az MTA Könyvtárában, Pannonhalmán és Debrecenben, de akad belőle a Kárpát-medencében is: Nagyszebenben, Gyulafehérvárott illetve Pozsonyban. De a bibliográfia számontartja a bécsi, a londoni, a berlini és a gothai példányokat is.

Sylvester János Új Testamentum-fordításának 2. kiadása (Bécs, 1574) 

Minden könyvünknek megvan a maga sorsa, története. Az Országos Széchényi Könyvtár első példányában a címlap verzóján látjuk alapítónk pecsétjét, felirattal "Ex Bibl. Com. F. Széchényi". Mellette egy másik pecsét, mely szerint a prágai Akadémia bibliotékájában őrizték előtte. Feltételezhetjük, hogy Széchényi Ferenc valamelyik prágai utazása során, valamikor az 1780-as vagy 1790-es években vásárolhatta meg a magyar nyelvű nyomtatványt, ami - szerencsénkre - éppen a nyelve miatt volt kevésbé értékes a csehek számára.

De mi történhetett a nyomtatvánnyal mielőtt Prágába került volna? Az egykorú fatáblás bőrkötésen V.Z. monogram látható, mely 16. századi tulajdonosát jelölheti. Sajnos ennél több nem deríthető ki. A címlapon viszont a következő felirat olvasható: "Collegij S. J. Reginae Hrad. cat. inscript. 1653." vagyis a magyar történelemből jól ismert, az Elba partján fekvő Königgrätz (csehül: Hradec Králové) jezsuita kollégiumában leltározták be a könyvet 1653-ban. Majd az 1773-as rendfeloszlatás következtében kerülhetett a prágai Akadémia könyvtárába, ahonnét megszerezte Széchényi Ferenc valamikor a 18. század utolsó évtizedében.

Itt mondok köszönetet Kovács Eszternek, az RMNY munkatársának.

Farkas Gábor Farkas