Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Arany János. Barabás Miklós olajfestménye (1856) – Őszikék, virtuális kiállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

A világ című vers 1852-ben jelent meg a Hölgyfutár című lapban. A vigasztaló című verséhez hasonlóan Arany ezt a költeményét is a nagykőrösi tanárkodása idején írta.

A versben egy metaforabokor kibontott képeit látjuk – valamennyi metafora a már önmagában is igen tág fogalomra, a „világ”-ra vonatkozik. A „világ” jelentheti a nagyvilágot, a bennünket körülvevő világot, a világmindenséget, az emberek világképeit vagy akár a történelemet és általában az életet.

A metaforák azonosítói olyan szókapcsolatok, melyekben a semleges stílusértékű főnevekhez (szekér – mente – malom – muzsikás – csárda – ember) negatív értelmű jelzők társulnak (kopott – régi – tói – vén – rozzant – részeg). A metaforák azonosítói és azonosítottja között hatalmas a távolság, a szinte felfoghatatlanul gazdag jelentésű „világ”-ot földhözragadt jelenségek – tárgyak, helyszínek és személyek – sorra jeleníti meg. A páros rímű ősi nyolcasok alkotta versszakok szerkezete azonos: az első sorban a világot megjelenítő metaforát a második és harmadik sor bontja ki, a versszak utolsó sorában pedig keserű, már-már cinikus következtetés zárja:

„… én a világra soha sem haragszom, de szeretnék belőle menekülni.” – írta Arany barátjának, Tompa Mihálynak egy 1856-os levelében. Az 1851-ben írt Kertben című versében pedig a világ közömbösségét panaszolja: „Közönyös a világ... az élet / Egy összezsúfolt táncterem, / Sürög-forog, jő-megy a népség / Be és ki, szűnes-szüntelen.”

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap 

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Arany János arcképe. Barabás Miklós metszete (1856). Őszikék, virtuális kiállítás – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A vigasztaló című versét a nagykőrösi évek (1851–1860) idején, 1853-ban írta a költő, amely még ugyanabban az évben meg is jelent nyomtatásban.

A vers ars poetica, és egyben lírai vallomás. Címe egyaránt vonatkozhat magára a költészetre, annak vigasztaló szerepére, értelmére, de a vers műfajára is, azaz a vigasztaló versre, abban az értelemben, ahogyan van altató, ringató vagy éppen toborzó vers is. A határozott névelő pedig magára a lírai énre is utalhat, amely önmagát vigasztalja a költészet által. Az első két versszak felsorolásai Shakespeare 75. szonettjének szerelmes kezdősorait juttathatják eszünkbe: „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér / S tavaszi zápor fűszere a földnek”. Arany versében a költészet a vallomás tárgya. Az első versszak első és utolsó sorának – „Mi a tűzhely rideg háznak” és „Mi a balzsam égő sebre” – erős kontrasztjában a harmónia hiánya fogalmazódik meg: a „rideg ház” a magány, az „égő seb” pedig az idült fájdalom kifejezései. A magány azonban később menedékként jelenik meg a versben:

----

A vers képeiben a pálya kései szakaszán keletkezett szintén összegző vers, az Epilogus (1877) képei előlegeződnek meg: „Hiszen az útfélen itt-ott / Egy kis virág nekem nyitott: / Azt leszedve, / Megvolt szívem minden kedve.”

A vigasztalódás még a szinte egyetlen menedékként megjelenő költészet esetében sem lehet teljes, hiszen balzsama meggyógyítani nem, csak kezelni tudja az égőből már vérzővé vált sebet. A valódi vigasztalás itt éppen a költészetté nemesült fájdalomból születik meg:

„A kidallott panasz” nem a Petőfi által kárhoztatott „…eldalolni / Saját fájdalmad s örömed”  programját jelenti, hiszen, ahogyan ezt 1854-ben Arany Egressy Gábor színésznek írta: „Én csak bizonyos objektív állapotban tudom kezelni az érzelmeket. Ha valami engem közelről, mélyes sebez, ott hallgatok.” (Idézi Kerényi Ferenc: Arany János és az 1849 utáni lírai korszak) Korántsem az individualizmus költészeteszményét nyújtja tehát A vigasztaló. Arany versében a lét személyesen megélt terhe univerzális értelművé válik. Jól mutatják ezt a versben a mécses és a világítótorony egymással szembeállított képei: kis és nagy perspektíva ütköztetése:

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap  

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

 Arany János-mellszobor a Margitszigeten a Víztoronytól délre a Művész sétányon. Stróbl Alajos (1912). – Köztérkép 

1877-től 1882-ben bekövetkezett haláláig a Margitszigeten töltötte nyarait az idősödő, betegeskedő Arany János. Itt születtek az Őszikék című kötet versei, köztük A tölgyek alatt című költemény is, mely a bejegyzés szerint 1877. augusztus 5-én keletkezett. Először a Budapesti Szemle 1878. január 16-i számában jelent meg.

Arany János a Gyulai Páltól 1856-ban ajándékba kapott ún. kapcsos könyvbe írta A tölgyek alatt című költemény szövegét, ahogy – többek között – a Mindvégig és a Tamburás öregúr című híressé vált költeményeit, vagy a Tetemre hívás és a Vörös Rébék című balladákat.

A kapcsos könyv egy kb. B/5-ös méretű bőrkötésű könyv, amely 179, részben számozott lapot tartalmaz. Eredetileg talán kétszáz lapos lehetett, de még feltehetően Arany kitépett vagy kivágott tucatnyi lapot. Az első 45 lapon láthatjuk Arany kézírását, illetve az utolsó néhány oldalon töredékeket. A kéziratot 1953 óta a MTA Könyvtárának Kézirattára őrzi.

A tölgyek alatt c. vers kezdő sorai a kapcsos könyvben – Őszikék, virtuális kiállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban

A tölgyek alatt című vers folytatása a kapcsos könyvben. Őszikék, virtuális kiállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

A tölgyek alatt című vers sorait végakaratként értelmezve, Arany koporsóját a margitszigeti tölgyek leveleiből font koszorú övezte. A költő temetése 1882 október 24-én, délután 3 órakor volt a Kerepesi temetőben.

Arany János sírja a Kerepesi temetőben napjainkban, fotó: Bozzai Attila

Látogatók Arany János sírjánál a Kerepesi temetőben napjainkban, fotó: Bozzai Attila

Arany János Toldi szerelme című elbeszélő költeményéből vett idézetekkel és a kézirat részleteivel kívánunk olvasóinknak boldog Szent Bálint napot!
A Toldi szerelmén hosszabb-rövidebb szünetekkel Arany János három évtizedig dolgozott. Első énekébe már 1848. március 15-e után belefogott – barátja, Petőfi biztatta a trilógia befejezésére. Negyvenhat éves korában újból hozzáfogott, és minden bizonnyal hamarosan be is fejezte volna, ha 1865 karácsony táján nem veszítette volna el leányát, Juliskát. A Toldi-trilógia középső, megírását tekintve az utolsó részét csak lánya halála után másfél évvel folytatta, ekkor kezdte el a Hatodik éneket. Művét végül hatvankét éves korára, három évvel halála előtt fejezte be.

Arany János: Toldi szerelme, Budapest, Franklin Ny., 1879. A költő ajánlásával Fraknói Vilmosnak – Törzsgyűjtemény 

A Toldi trilógiájának kéziratát 1899-ben kapta meg a Nemzeti Múzeum részeként működő Széchényi Könyvtár.

A kézirategyüttest Arany János fiának, a szintén író és költő Arany Lászlónak köszönhetjük, aki az életműben kitüntetett helyen szereplő Toldi-trilógiát a Nemzeti Könyvtár számára szerette volna átadni. A végakaratot Arany László özvegye, Szalay Gizella teljesítette, amikor a kéziratot 1899-ben átadta a könyvtárnak. Hasonlóan rendelkezett Arany László édesapja több kéziratáról, melyek közgyűjteményekbe kerültek. Így a Murány ostroma Arany szülőhelyére, Nagyszalontára, a Bolond Istók, a Katalin és a Szent László füve című elbeszélő költemények pedig Nagykőrösre kerültek.

Arany János: Toldi szerelme. Kézirat. Quart. Hung. 1533–1536 – Kézirattár

Arany János: Toldi szerelme. Kézirat. Quart. Hung. 1533–1536 – Kézirattár

Toldi szerelme. Kézirat. Quart. Hung. 1533–1536 – Kézirattár

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Arany János arcképe. In. Vasárnapi Ujság 15. évf. 16. sz. (1868. ápr. 19.) – Digitális Képarchívum 

A lejtőn című vers 1857-ben keletkezett Nagykőrösön, de nyomtatásban csak 1863-ban jelent meg. Arany már 1852-ben megírta a vers első sorait, melynek műfaja dalszerű vers, elégia. Első alkalommal 1867-ben szerepelt verseit tartalmazó kötetben (Arany János összes költeményei, Pest, Ráth Mór, 1867). 

A vers kezdősorai – „Száll az este. Hollószárnya /Megrezzenti ablakom.” – intertextuális kapcsolatban állnak Edgar Allan Poe A holló (The Raven) című versével, melyet Arany nagykőrösi tanártársa, Szász Károly éppen a vers keletkezése idején fordított:

Gustave Doré illusztrációja E. A Poe A Holló című verséhez (1884). In. The raven by Edgar Allan Poe; illustrated by Gustave Doré; with comment by Edmund C. Stedman, New York, Harper & Brothers, 1884. – Kongresszusi Könyvtár Digitális Gyűjtemény

A vers a múlt értékeit szembesíti a jelen értékszegénységével. Azonban a múltat is, amikor még bajokkal terhes jelen volt, a boldog jövőben való hit tette széppé. A jelen azonban nem tekint reménykedő hittel a jövő felé:

A vers jelene a korszak világnézeti válságát, céltalanságérzetét és az 50-es évek magyarországi abszolutizmusa idején általánossá lett kiábrándultságot egyaránt kifejezi:

Arany versének zárlatában a sötétben vízbe gázolás hasonlata Shakespeare Hamlet című tragédiájának egyik jelenetére emlékeztetnek, amely a megbomlott elméjű Ofélia halálának körülményeit meséli el, melyet Arany János csodálatos fordításában ismert meg a magyar olvasóközönség:

A körülmények hasonlósága ellenére a két mű részlete abban különbözik, hogy Arany versének szubjektuma tudja, veszélyben van, ezért óvatos és rezignált sztoicizmussal viszonyul a bizonytalansághoz, a halálhoz való kiszolgáltatottsághoz, s „minden lépést óva tesz”, Ofélia viszont – mivel őrültsége miatt már nincs tisztában a rá leselkedő veszéllyel – még inkább ki van szolgáltatva annak:

A címadó „lejtő” többjelentésű metaforája a vers zárlatában jelenik meg, a címmel keretbe foglalva a vers képiségét, a világos, fényes magas múltból, a sötét, komor mélység felé tartó jelen útját, a fentről lefelé tartó mozgás irányát, amely véglegesnek tűnik. A kilátástalanság a remény, a jövőbe vetett hit elvesztését eredményezi, akárcsak Poe idézett versében, melynek refrénjében a híressé vált „nevermore” a lélek végleges csapdába kerülését fejezi ki, amely: „Fel nem röppen – soha már!” (Tóth Árpád), „Nem szabadul – sohasem.” (Babits), „S nem virrad meg – sohasem!” (Kosztolányi).

Mann Jolán (szerk.)

Elemzések, összefoglalók a versekről:

• Szegedy-Maszák Mihály: Az átlényegített dal. A lejtőn = Németh G. Béla (szerk.): Az el nem ért bizonyosság. Elemzések Arany lírájának első szakaszából, Budapest, Akadémiai, 1972, 291–358. – Törzsgyűjtemény
• Balogh László: Arany János: A lejtőn. Verselemzés = Uő.: Az ihlet perce, Budapest, Tankönyvkiadó, 1980, 1983, 1987, 138–144. – Törzsgyűjtemény
• Szabó Istvánné Nagy Magdolna, Nagy Márta, Balogh Éva: Arany János: A lejtőn. Verselemzés = Irodalmi alkotások elemzése logikusan 10., Békéscsaba, ITEM, [2005], 118. – Törzsgyűjtemény 
• Oroszlán Éva (szerk.): Kötelező versek lexikona, Budapest, FISZ, DFT-Hungária, 2007. 29. – Törzsgyűjtemény
• Eisemann György Dal és dallam = Uő: A későromantikus magyar líra, Budapest, 2010, (2010), 268–281. o. – Törzsgyűjtemény 
• Eisemann György: A zörejtől a próféciáig. Poétika és fonotechnika Edgar Allan Poe The Raven című költeményében = Filológiai Közlöny, 2013. 1, 5–33. 
• Benyovszky Krisztián: Holló a hollónak = Filológiai Közlöny, 2013. 2, 216–229.

Irodalmi és kultúrtörténeti programsorozatunk, a Könyvtárlat idén a Testes Évad jegyében zajlik, következő állomása, „testrésze” a HAJ.

A hajat, ezen belül a magyar paraszti haj- és fejviselet módosulásait és jelentését fogjuk elemezni Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató, az MTA-BTK Néprajztudományi Intézet munkatársának segítségével február 16-án.

Mi a haj? Szaruképződmény, mely mechanikailag védi a fejet? Státuszszimbólum? Egyéniségünk kifejezőeszköze? Bizonyára az egyik legellentmondásosabb testrész, amelyhez számos hiedelem, legenda, rögeszme és közmondás kapcsolódik. Identitásunk meghatározója feltehetően embervoltunk kezdete óta. Fennmaradt források alapján tudjuk, hogy már az ókortól kezdve ápoltuk, festettük, vágtuk, növesztettük, göndörítettük, egyenesítettük, jelentést adtunk a hajszínnek és a hajat díszítő kiegészítőknek. 

Tátrai Zsuzsannával egy gyors hajszárításnyi idejű interjút készítettünk.

Miért húzta az ősember a hajánál fogva a párját/csaját/feleségét? Vagy ez csak egy téves ábrázolás?
A gyűjtögető, vadászó életmód nem rendelte a nőket alárendelt helyzetbe, ez csak a földművelő társadalmakban alakult át.

Miért nő gyorsabban a nők haja?
Genetikai oka van a haj gyorsabb vagy lassúbb növekedésének, akár nőkről, akár férfiakról van szó. Nincs arra bizonyíték, hogy a nőknek gyorsabban nőne a haja. Évezredeken át mindkét nem egyformán hosszú hajat viselt.

Milyen feladata van a hajnak?
A haj védi a fejet, fontos jelző szerepe van és volt a viselőjének a korára, társadalmi helyzetére vonatkozóan.

Mikor alakult az első fodrászat? Mikor jöttünk rá, hogy szakemberre van szükség a hajunk rendben tartására?
Már az ókorban voltak fodrászok, miután egyre bonyolultabb frizurákat találtak ki. Természetesen ezt az előkelő, gazdagabb réteg tudta csak megengedni magának.

Minden testrészhez rengeteg sztereotípia kapcsolódik, a hajjal többet foglalkozunk vagy kevesebbet?
A hajjal foglalkozunk évezredek óta a legtöbbet – nők, férfiak egyaránt! Fontos szerepe volt évezredeken keresztül az egyén neme, kora, családi-, és a társadalmi helyzete meghatározásában, pl. a lányok hajadonfővel, esetleg pártában, az asszonyok főkötőben jártak.

A kopasz férfiak mit veszítenek a hajukkal?
Talán azt gondolják, amit Sámson óta „tudunk”, hogy a férfiak ereje a hajukban rejlik.

Az állandóan festett hajat lehet-e hajnak nevezni?
Természetesen, mert ez már évezredek óta szokás főként a nőknél, de gyakran a férfiak is festették a hajukat!

Melyik a legfurcsább legenda a hajról?
A legáltalánosabb, mégis a legfurcsább, hogy, mint az ember szerves része alkalmas rontásra, gyógyításra, ezért óvni kell, nehogy illetéktelen kezébe jusson. Ezért vagy elégették, vagy összegyűjtötték a kihullott hajat, esetleg a levágott hajat. Pl. a magyar parasztlányok a legényt „megétették” a saját hajszálukkal, amit pogácsába sütve adtak a legénynek, hogy magukhoz kössék.

Tátrai Zsuzsanna: Hajunk, nyakunk és tekervényei

A KönyvTÁRlaton a több mint 500 éves, Jacobus de Voragine: Legenda Aurea (Arany legenda) című kötetről Bíró Csilla, a Régi Nyomtatványok Tárának munkatársa beszél majd. A különleges kivitelezésű, kézzel kifestett fametszeteket tartalmazó vaskos kötet, amely saját korában nagy népszerűségnek örvendett, számos mártír és szent életét adja közre.

Tóth Péter

Orientalisták az OSZK-ban címmel programsorozat indul a nemzeti könyvtárban, amelynek keretében az első alkalommal, február 8-án kettős könyvbemutatóval egybekötött beszélgetésre várjuk önöket. Az est és a sorozat házigazdája dr. Tüske László, az OSZK főigazgatója, orientalista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Arab Tanszékének adjunktusa. Dr. Tüske László 2014 nyara óta tölti be a főigazgatói tisztséget, de már korábban, 1992 és 2002 között is dolgozott az OSZK-ban.

Mi történt 2002-ben, amikor elhagyta az intézményt, és az orientalisztika, a keletkutatás lett a prioritás?

Életem során vagy a könyvtárosi vagy az arab (iszlámtudományok) végzettségemnek megfelelő állásokat töltöttem be, szerencsésebb időkben mindkettővel foglalkozni tudok. 2000-2001 környékén felgyorsultak az események a nyugat és az iszlám kapcsolatának vonatkozásában. 1994 óta a Pázmányon tanítottam, és 2002-ben alakult az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete, ahol kutatómunkát végezhettem. A modern iszlám kérdéseivel foglalkoztam, a kutatás mellett konferenciákat és előadásokat szerveztünk. Fő célunk az volt, hogy a modernizálódó iszlám problémáit behozzuk a közbeszédbe, és megpróbáljuk tompítani a nemzetközi neo-orientalizmus hangját, amely előítéletesen kezelte az iszlám vallási jelenséget. Az intézetben az iszlámmal szembeni irracionális tartózkodást, illetve elutasítást próbáltuk meg fellazítani, és a megismerés igénye felé tolni az egész viszonyt megalapozó érzelmi és intellektuális beállítódást.

Dr. Maher Mjhid-ot, az Iraki Köztársaság konzulját tavaly fogadta Tüske László a nemzeti könyvtárban.

Sokan leegyszerűsítik az orientalizmust, és azt tartják, hogy a nyugat területszerzése áll a kutatások mögött. Hátráltatta-e ez a vélekedés a munkát?

Igen, Edward Said Orientalizmus c. eléggé vitatott könyve ennek a gondolatnak a kifejtésére szorítkozik, azt írja le, hogy a keletkutatás a gazdasági érdekeket támogatja az antropológia, a szociológia, a nyelvtudomány, az irodalomtudomány stb. stb. eszközeivel, ami ebben a formában nem állja meg a helyét. Alapvetés, hogy meg kell ismerni a másik felet ahhoz, hogy a vele való viszonyomat ki tudjam alakítani…

A kutatás közben kiderült, hogy az egyszerű téves üzeneteket kell először helyre tenni?

Kevés hatásunk van erre. Kairóban részt vettem egy konferencián, ahol szinte minden előadó azzal foglalkozott előadása felében vagy kétharmadában, hogy a nyugati orientalizmus hibáit, inkompetenciáját, előítéletességét szapulta… A nyugat felelőssége kétségtelen ebben a kérdésben. A nyugat ugyanis nem volt képes felmutatni a muzulmán világ kiváló kulturális teljesítményeit, mert előítéletesen, a saját szemüvegén keresztül mutatta be azt.

Az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetében végzett munkám legfontosabb hozadéka az a rádöbbenés volt, hogy nyugati oldalon ugyanazok a beállítódások működnek, csak ellenkező előjellel. A tudós világban nagyon gyakran erős előítéletek fogalmazódnak meg az iszlám kutatásával foglalkozó módszertanok kimunkálásában. Hibásan, példaként vázolnak fel és túloznak el egy-egy részletkérdést, és nem a struktúra egészének működésében helyezik azt el. A valóságra kellene odafigyelni. A nyugati szemüvegen át látott muzulmán világ, és a muzulmán szemüvegen át látott nyugati világ szinte teljesen nélkülözi a valóság megismerésének az igényét.

Hol tart most ez a folyamat? Lát elmozdulást? Az orientalisták a könyvtárban rendezvénynek lehet ez a célja?

Inkább csak szándékok vannak, hogy tompuljanak az ellenérzések. Nagyon fontos alapkutatásokra lenne szükség, hogy meg tudjuk haladni a téves kutatási módszertanokat. És persze ne hagyjuk ki a történetből, hogy különböző politikai és gazdasági érdekek is munkálnak mindkét oldalon. Ha olvasunk egy írást, hallunk egy megnyilatkozást, messziről érezni lehet, hogy a megnyilatkozó kinek az oldalán foglal állást. Az iraki háború erre a legjobb példa, mind a mai napig mindenről beszélünk ezzel kapcsoltban csak arról nem, hogy ki termeli ki most a nyersolajat?

Talán ezzel is kezdhetjük a február nyolcadikai rendezvényt.

Ezt semmiképpen nem szeretném. A könyvtárnak van egy rendkívül sikeres KönyvTÁRlat elnevezésű sorozata, ami jó ötletet adott a rendezvényhez. Az orientalisták a könyvtárban sorozatnak két területe lesz. Az egyik a magyar orientalisták bemutatkozása, akik óriási erőfeszítéssel dolgoznak, és nemzetközi elismertséget vívtak ki maguknak korrekt elemzéseikkel és problémaérzékeny megközelítéseikkel. A másik pedig reményeim szerint a Kelet gazdagabb és személyesebb bemutatása. De nemcsak az iszlámról lesz szó, hanem a vallásosságról, a kultúráról, az irodalomról, a zenéről és a magyarok korai történetéről is. 

Az Iszlám Állam Kalifátusa. Az átalakuló Közel-Kelet és Az iszlamizmus – Eszmetörténet és geopolitika című kötetetek bemutatásával kezdődik a sorozat.

Nyilvánvaló, hogy az iszlamizmus, mely az egyik kötet címében is benne van, egy olyan hívószó, amivel indítani jó ötletnek tűnik, ha már sorozatról beszélünk. Az iszlamizmus – Eszmetörténet és geopolitika című kötet az iszlamizmus ideológiáját taglalja, nagyon izgalmas, de nehéz olvasmány, érdemes megbirkózni vele. A másik könyv Az Iszlám Állam Kalifátusa, a Közel-Kelet átrendeződésének napi kérdéseit foglalja össze, ennek három szerzője van. A kötetben egyfajta egyensúly van. Tartalmaz egy ideológiai, elméleti megközelítést arról, hogy az emberek milyen gondolatokat fogalmaznak meg, ha ideológiáról beszélnek, és láthatjuk ezeknek a gondolatoknak az újságokban megjelent „közérthető” verzióját is.

Milyen közönséget várhatunk? A Magyarországon élő húszezres muzulmán közösség fontos célközönség?

Azért fontos a rendezvény, mert ha orientalistákról beszélünk, akkor tudósokról van szó. A tudósok a kritikai tudomány alapján állnak, a kutatásuk tárgyát tudományos kritikával szemlélik. Nem értékelik azt, nem minősítik, nem erkölcsi alapon állva kinyilatkoztatnak, és főleg nem azért írnak le bármit, mert ellenérzéssel viseltetnének az iszlám vallással szemben.

A másik oldalon pedig valójában apológia van; úgy érzik a hívők, hogy nekik védekezniük kell, meg kell védeni magukat az objektív, bárha nem is ellenséges töltetű megállapításoktól. Ilyen konfliktusba már több rendezvényen beleszaladtam. A közönség ezt nem is igazán érti, mert egyszerűen másról beszélünk. Az egyik ember a lelkéről, az elkötelezettségről beszél, a kutató pedig a tudományról. Ez nem fér össze. Nem hiszem, hogy a sorozat a két fél találkozásának a helyszíne lehet.

Ezzel együtt mindenkit szeretettel várunk, akinek van elképzelése, van véleménye a keletről, az iszlámról, és aki meg akarja ismerni előítéletektől mentesen azt a valóságot, amit tudományos alapokon, érzelmektől mentesen bemutatni próbálunk feltárni.

Tóth Péter

További alkalmak:

Március 8. Komoróczy Géza: Írástudók, értelmiségiek a történelemben  
Április 12.Sudár Balázs: A hódoltság vers – és zenekultúrája 
Május 10. Fodor Pál: Zrínyi és Szulejmán halála 

Szezám tárulj! - könyvbemutató és beszélgetés  

Minden reggel a korai órákban egy adott napra szóló OSZK-s emléket olvashatnak Facebook-oldalunk követői. A #napom hashtag-gel jelzett rovatunkban a mai napon egy 93 évvel ezelőtti eseményre emlékeztünk.

Móra Ferenc által aláírt, részben teljesen az ő kezétől származó hivatalos iratok azért is fontosak, mert az ezekből az évekből publikált Móra-levelek száma igen kicsiny. A témát Dezsényi Béla már körüljárta az Irodalomtörténet 1973/3-as számában, de Dezsényi Móra Széchényi Könyvtárnak írt levélváltásait csak átírva közölte. 

Az Országos Széchényi Könyvtár irattárában fennmaradt levelek több oldalról tárják fel ezt a kapcsolatot.

Három csoportra oszthatjuk Móra Ferenc könyvtárhoz intézett leveleit. Legfontosabbak a könyvtár gyarapítási politikájáról szóló levélváltások voltak, jelentős levelezés történt az 1922-es szegedi fölösleges hírlapi példányok átengedéséről, és a harmadik csoport az OSZK világháború utáni funkciójáról szólt. Akkoriban a könyvkivitelt az OSZK ellenőrizte, de Szegeden maga személyesen Móra Ferenc.

A posztunkban bemutatunk két 1920-as levélváltást Melich János és Móra Ferenc között, mely a levelezésük első csoportjába tartozott.

Melich József 1920. január 27-én írta meg levelét Móra Ferencnek, ami azért is különleges, mert egy feltehetőleg könyvtárőr által megírt fogalmazványt szinte teljesen átírt Melich. Dezsényi Béla azt feltételezte, hogy Móra Ferenccel voltak fenntartásai az OSZK-nak, ezért szívesen küldött volna Szegedre egy könyvtári alkalmazottat az ígért anyagért. Nem bízott az OSZK Mórában?

Móra Ferenc készséggel válaszolt rá, de ezen levélen csak az aláírás származik tőle.

De a posztunk lényege az az irat, melyet 1920. március 2-án írt Móra Ferenc a szegedi Somogyi-könyvtárban. Ekkor a kerületi főkapitány segítségével Móra Ferenc a felszabadulás krónikásaként indult el, és ha már elindul, a tiszántúli friss aprónyomtatványokat is begyűjtötte. A lenti levélben ehhez a feladathoz kérte a nemzeti könyvtár megbízólevelét.

400 éve (a hagyomány szerint a mai napon, újabb kutatások szerint január 20-án) hunyt el Verancsics Faustus (horvátul Faust Vrančić, latinul Faustus Verantius, olaszul Fausto Veranzio, 1551–1617) horvát humanista polihisztor, akit tevékenysége életének jelentős részében Magyarországhoz kötött. Több fontos és praktikus találmány, többek között az ejtőernyő feltalálása is neki köszönhető. Találmányait feltehetőleg Leonardo da Vinci kéziratai inspirálták. Ő állította össze második legrégebbi szótárunkat, melyben a magyar mellett még további négy „tekintélyes európai nyelv” – a latin, az olasz, a német és a horvát (dalmát) – szerepelt.

Verancsics Faustus domborműves emléktáblája a veszprémi vár bejáratánál – Köztérkép 

A dalmáciai Sebenicóban (Šibenik) született, családja a nemességet Nagy Lajos királytól kapta. Az éles eszű fiú nevelését apja – nehogy a „szülőföldjén elvaduljon” – Verancsics Antal (1504–1573), a nagybácsi gondjaira bízta, aki magas rangú személyiség, a későbbi esztergomi érsek és korának egyik legnagyobb formátumú gondolkodója volt. Így került a tízéves fiúcska Pozsonyba, majd a padovai egyetemre, ahonnan 1571-ben tért vissza Magyarországra. Újabb háromévi külföldi tartózkodás (Velence, Šibenik) után Pozsonyban telepedett le. Megírta nagybátyja életrajzát (Vita Antonii Verantii, 1575). 1578-ban megnősült. Maria Zarensissel kötött házasságából két gyermeke született. 1579-ben veszprémi várkapitány és a püspökség birtokainak kormányzója, majd 1582-től II. Rudolf udvari titkára és udvari tanácsosa lett a király prágai udvarában. Diplomata volt Pozsonyban, Nagyszombatban, Bécsben. Felesége halála után, 1594-ben azonban megvált tisztségeitől. Nagybátyjának kéziratos hagyatékát gondozta (Memoria rerum, 1504–1566).

Többnyelvűségének szintézise ötnyelvű (latin, olasz, német, horvát, magyar), 5400 szót tartalmazó szótára (Velence, 1595), mely a második legrégebbi magyar nyomtatott szótár. (Pesti Gábor 1538-ban megjelent hatnyelvű, latin-olasz-francia-cseh-magyar-német szótára az első magyar szótár.)
Verancsics szótárát a latin szavak kezdőbetűje szerint rendezte ábécébe. A mű érdekessége, hogy függelékében 400 szópárt közöl, melyek alakja a horvát és a magyar nyelvben hasonló, így ez az első magyar kezdeményezés egy etimológiai szótár létrehozására.

1598-tól csanádi püspök, főpapi hivatását azonban nem tölthette be, mivel egyházmegyéjét a török megszállás alatt tartotta. Diplomataként többször járt követségben a Szentszéknél, a lengyel királynál, a párizsi, londoni, bécsi udvarban. 1606-tól Rómában élt, olasz nyelvű emlékiratokban tájékoztatta a pápát a magyarországi állapotokról. Levelezésben állt többek között Pázmány Péterrel is. Több ízben (1606, 1612) nyújtott be reformjavaslatokat a kúriához, melyben a katolikus egyház belső megújulását siettette. 1608-ban II. Mátyás megfosztotta birtokaitól. Visszavonult a világi élettől és 1609-ben Rómában belépett a paulánus (barnabita) szerzetesrendbe. Ettől kezdve csak tudományos kutatásaival foglalkozott.

Verancsics Faustus: Machinae novae Fausti Verantii Siceni, [Venezia], [s. n.], 1616. Címlap – Régi Nyomtatványok Tára. Jelzet: App. H. 679 (Apponyi-gyűjtemény)

A Machinae novae (Új gépek, Velence, 1616) című híres művében az újszerű találmányok ismertetésén kívül az emberi munkaerő jobb kihasználását, a gyakorlati hasznosságot helyezte előtérbe. Verancsics már a veszprémi püspökség birtokainak kormányzójaként számos technikai kérdéssel szembesült, s az ezekre való megoldások keresésére csak ösztönzően hathatott a prágai évek alatt a szintén polihisztor feltalálóval, Jacopo de Stradával (1507–1588) kötött barátsága is.
Verancsics könyvében saját találmányán kívül egy sor általa látott és megvizsgált instrumentum leírását és ábrázolását is közölte: összesen 56 gép leírását 49 rézmetszeten, köztük vannak a szélturbina őse, az ár-apály vízimalom, a vízfolyással szemben haladó hajó, sajtoló és zúzógép, hadi gépezetek, kotrógépek, szivattyúk, kettős fűrészek, markoló, kötélsodrógép, nyomdahenger, vízemelő gép, szőlő- és olajbogyó prés, búzarosta és a lánchíd első változatai.
A kerek tornyú malom találmány újdonsága abban rejlik, hogy a malomkövet a függőleges irányú forgástengelyen helyezték el, és azt szélturbina hajtotta meg. Az ő nevéhez köthető a szélturbina felfedezése.

A kocsik kényelmét vasrugó bevezetésével javasolta fokozni. (Az ő korában még kötelekre, vasláncokra vagy kettős bőrpántokra függesztették fel a rázkódás elkerülése végett a kocsikat.) Méltán tartjuk őt az ejtőernyő feltalálójának.

Természettudományos tevékenysége mellett a humán téren kifejtett munkássága egyaránt jelentős: történeti és szépirodalmi munkák szerzője is volt. 
Bölcseleti ismereteinek összegzése a Logica nova (Velence, 1616), amely föltehetően korábbi, Justus Veratius álnéven megjelentetett értekezésének új kiadása. A mű függelékeként jelent meg az Ethica Christiana (Keresztény erkölcstan) és a Politica decem praecepta (Politikai tízparancsolat) a keresztény uralkodó számára.

Az Országos Széchényi Könyvtár Kéziratárában Verancsics Antal és Verancsics Mihály (Faustus édesapja) autográfjai mellett Verancsics Faustus néhány kéziratát is őrizzük.

Verancsics Faustus 1617. január 20-án halt meg Velencében. Végakarata szerint a Könyörülő Szűz Mária-templomban helyezték örök nyugalomra a dalmáciai szülővárosa melletti Prvić-szigeten, ahol gyermekéveit is töltötte.

További olvasnivaló Verancsics Faustus munkásságáról a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Katus Elvira: Antonima, szinonima, homonima a frazeológiában (Magyar–bolgár–horvát példaanyag alapján). In. Lexikológiai és lexikográfiai látkép. Problémák, paradigmák, perspektívák, [szerk.] Tóth Szergej, Földes Csaba, Fóris Ágota, Szeged, Generalia, 2004, (Fasciculi linguistici. Series lexicographica, 3.), 50–53. 
• Sulyok Hedvig: Utak a szótárhoz, utak a Verancsics-szótárhoz (és tovább). In. Lexikológiai és lexikográfiai látkép. Problémák, paradigmák, perspektívák, [szerk.] Tóth Szergej, Földes Csaba, Fóris Ágota, Szeged, Generalia, 2004, (Fasciculi linguistici. Series lexicographica, 3.), 178–185.
• Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók a közlekedés történetében, Dunaszerdahely, Nap K., 2005, 35–39. 
• Tusor Péter: Verancsics Faustus emlékiratai? Nunciatúrai tervezetek a trienti katolicizmus hazai bevezetésére. In. Mindennapi választások. Tanulmányok Péter Katalin 70. születésnapjára, szerk. Erdélyi Gabriella, Tusor Péter, Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 2007., 433–454. 

Valamint:

• Verancsics Faustus Machinae novae és más művei, [vál., sajtó alá rend., az utószót és a jegyzeteket írta S. Varga Katalin], Bp., Magvető, 1985. – Törzsgyűjtemény 
• Verancsics Faustus 1551–1617, [szerk. Fenyvesi Ottó, Géczi János, Mátis Lívia et al.], [Veszprém], Művészetek Háza, 1994. (A Vár Ucca Tizenhét című negyedévkönyv 1994. évi 3. száma Verancsics Antal és Verancsics Faustus levelezésével) – Törzsgyűjtemény 
• Vig István: Verancsics Faustus Dictionariuma a korabeli európai kontextusban, Budapest, Tinta Kvk., 2011. – Törzsgyűjtemény (Verancsics dictionariuma a korabeli európai kontextusban, Akadémiai doktori értekezés, 2010.)
• A Prvić Luka-i Faust Vrančić Emlékközpont honlapja 

Szerk.: Mann Jolán

Két, papírkiadásban nehezen beszerezhető sorozat köteteinek digitális változatai jelennek meg a Magyar Elektronikus Könyvtárban ezekben a hetekben. Mindkettő műszaki és természettudományi szakterületeken dolgozó értelmiségek életútját mutatja be, gyermekkoruktól kezdve egészen a nyugdíjas éveikig. Mérnökök, kutatók, egyetemi tanárok, akadémikusok, vezető beosztású szakemberek mesélik el bennük karrierjük és családjuk történetét, emlékeznek vissza az átélt szakmai és társadalmi változásokra.

Az önvallomásokból a személyes életutak mellett kibontakozik egy-egy iparág vagy tudományterület huszadik századi magyarországi története is, megismerhetők olyan részletek, amelyekről ma már csak kevesen tudnak.

Az első könyvsorozat (Életek..., Életutak..., Életpályák..., Életünk... stb. kezdetű kötetcímekkel) Horn János olajmérnök, okleveles szakközgazda nevéhez fűződik. 2002-ben jelent meg /Egy szakma tündöklése és hanyatlása/ címmel az első általa szerkesztett könyv, amely bányavállalati vezetők visszaemlékezéseit tartalmazza. Ezt azóta tucatnál is több követte, a bányászat mellett a földtudományok, az energetika, a környezetvédelem és a kohászat témájában. Egy-egy kötetben általában tíz-egynéhány, egy-két fotóval kiegészített önéletrajzot találunk, köztük például Juhász Árpádét, a televízióból is ismert geológusét.

A második sorozat (Ifjan – Éretten – ... kezdetű címmel) ötletgazdája, szerkesztője és az interjúk készítője Tóth László gépészmérnök, a miskolci Bay Zoltán Intézet volt vezetője, egyetemi professzor. Ennek a sorozatnak eddig 11 kötete jelent meg (közülük kettő egy korábbi bővített kiadása), mindegyik egy-egy személlyel készült interjút és sok képet tartalmaz. Mivel a könyvek a riportalany 80. vagy 85. életévének betöltése alkalmából születtek, ezért az interjúk is 80 vagy 85 kérdésből és válaszból állnak. A megszólaltatott szakemberek között található például Havass Miklós informatikus, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság korábbi elnöke és Czibere Tibor gépészmérnök, volt egyetemi rektor és művelődési miniszter is.