Farkas Gábor Farkas még februárban mutatta be a Budai Krónika egy eddig ismeretlen 18. századi kéziratát. Kommentben folytatta a cikket december közepén, amit most önálló bejegyzésbe is átemeltünk.

"Hasonlóan érdekes a szintén az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kézirat Kaprinai István jezsuita történetíró gyűjtéséből, mivel – feltehetően tévedésből – 1483-at írt a másoló a nyomtatás idejére."

Sajnos, amikor egy évvel ezelőtt hegesztettem ezt a szöveget, nem jutott eszembe az alábbi régi történet.

Vértesy Miklós, az ELTE Egyetemi Könyvtára Kézirattárának egykori vezetője pontosan 50 évvel ezelőtt írt egy rövid cikket a Magyar Könyvszemlébe egy feltételezett 1483-as magyar krónikáról.

A nagyszombati egyetem könyvtárának 1690-es katalógusában, amit Szentiványi Márton jezsuita példamutatóan vezetett azokban az időkben, egy érdekes bejegyzés olvasható: "Hungarorum Cronica, Typo Veteri, quarto, Venetiis. 1483, membrana scripta, 1632".

www.academia.edu/5420029/Magyarorsz%C3%A1gi_jezsuita_k%C3%B6nyvt%C3%A1rak_1711-ig._II._Nagyszombat_1632-1690._Jesuits_Libraries_in_Hungary_till_1711_

A katalógus a fenti linken olvasható, a bejegyzés pedig megtalálható a 249. oldalon.

Tehát Szentiványi szerint 1483-ban megjelent egy magyar krónika Velencében, negyedrét formában, kódextöredékbe kötve, amit Némethi Jakab 1632-ben írt össze a nagyszombati jezsuita kollégium bibliotékájában. Vértesy is megkockáztatja, hogy talán mégis lehetett egy újabb kiadása a Hess-féle magyar krónikának, amit egy évtizeddel később már a megszűnt budai nyomda helyett az itáliai Velencében adtak ki.

Ez akár még igaz is lehet, hiszen, a Chronica Hungarorum 1473-as kiadás elérhetetlenné vált az 1480-as évekre Európában, s ennek is (no meg a szép metszeteknek) köszönheti Thuróczy János történelmi munkája a sikerét (három hónap alatt kétszer is megjelent: Brünnben és Augsburgban 1488-ban.

Érdekes, hogy a Némethi-féle 1632-es és az utána jövő bejegyzésekben sem lelhetjük nyomát az 1690-ben hirtelen felbukkant (valószínűleg latin nyelvű) 1483-as magyar krónikának, amire az lehet talán a magyarázat, hogy egy hagyatékból kerülhetett a jezsuiták tulajdonába 1632-ben, s a bibliotéka mélyén lapult Szentiványi 1690-es könyvtárrendezéséig. Szentiványi olvashatta Némethi jellegzetes bejegyzését a könyv első lapján, de a katalogizálás tényét már ő vezette be abba a nagyszombati katalógusba, amit a jezsuiták egészen a rend feloszlatásáig használtak.

Pray György jezsuita történész - rézmetszet. A magyarok krónikája. Szerkesztette: Glatz Ferenc.
Officina Nova, Budapest, 1995, 330. oldal

Ha valóban létezett ez az 1483-as krónika, akkor feltételezhetően elpusztult még az Egyetemi Könyvtár Budára, majd Pestre való költöztetése (1786) előtt, hiszen Pray György, a tudós jezsuita biztosan megemlítette volna ezt a példányt nevezetes művében (Index rariorum librorum bibliothecae Universitatis regiae Budensis).

Összefoglalva: még az is megtörténhet, hogy a másik jezsuita, Kaprinai István nem is tévedett az 1483-as évszámot illetően.

Hosszú évek óta először lehetőségünk van arra, hogy a könyvtár által nyújtott szolgáltatások bevételéből történő vásárlással mérsékeljük az olvasótermekben elhelyezett tudományos szakirodalom hiányosságait.

Miért van szükség vásárlásra, hiszen az OSZK-ba kötelespéldányként beérkeznek a kiadványok – merülhet fel a kérdés. A 60/1998. (III. 27.) Kormányrendelet valóban előírja az adott mű hat példányának a beküldését (de vannak olyan típusok, amelyekből hármat, vagy egyet), azonban az OSZK-ban a hat példányból csak kettő marad.

Egy példányt minden esetben a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár rendelkezésére bocsátunk, illetve tudományterülettől függően a Pécsi Tudományegyetem Könyvtára és a Szegedi Tudományegyetem Könyvtára osztozik egy további példányon, a maradék kettőből pedig a budapesti szak-és felsőoktatási könyvtárak válogatnak.

A nálunk maradó két példány egyikét a nemzeti bibliográfiába történő feldolgozást követően archiváljuk – ez azt jelenti, hogy a továbbiakban nem szolgáltatható. A másik példány a raktárba kerül, mivel csak így biztosítható az épségének megőrzése, hogy a jövőben is az olvasók rendelkezésére állhasson.

Ahhoz, hogy a nagy olvasótermeinkben a szabadpolcról vehessék le az olvasók a legfontosabb műveket, többes példányok beszerzésére van szükség, amelyeket nagyrészt meg kell vásárolnunk.

A beszerzésre fordítható keret kötött, így szeretnénk a lehető legköltséghatékonyabban megoldani a feladatot. Számos egyeztetés, tárgyalás eredményeképpen segítségünkre vannak ebben a munkában az érintett könyvkiadók, de egyetemi tanszékek és könyvkereskedő cég is.

Együttműködésüknek köszönhetően nem csak kedvezményes áron tudjuk beszerezni a művek többségét, de ajándékként, vagy az általunk megjelentetett kiadványokért cserébe is kapunk köteteket.

A most megrendelt hiánypótló művek folyamatosan érkeznek be, és feldolgozás után a jövő év elején ezek az új kötetek már várakozás nélkül, közvetlenül elérhetőek lesznek az olvasótermekben.

2014-ben a Magyar Elektronikus Könyvtár újabb hét, könyvtárunk Kézirattárában őrzött magyar nyelvemléket tett közzé digitálisan. A nyelvemlékek html és pdf formátumban tekinthetők meg. E nyelvemlékek között van a llegkorábbi összefüggő magyar nyelvűszövegemlékünket, a Halotti Beszédet tartalmazó – MNy 1 jelzetű – Pray-kódex (1192–1195), mely több különálló részből még a 13. század folyamán egybekötött kézirat. Tartalma középkori művelődéstörténetünknek szinte valamennyi ágát érinti. Legterjedelmesebb része liturgikus tartalmú, a legkorábbi magyarországi használatra szerkesztett sacramentarium (azaz a miséző pap könyörgéseit tartalmazó szerkönyv). Ehhez kapcsolódnak olyan misén kívüli szertartások szövegei, mint az esketés, a templom alapkövének letétele és a temetés. A magyar nyelvű Halotti beszéd a temetési szertatás végén olvasható, egy bővebb, latin nyelvű temetési beszéd kíséretében.

Toldy Ferenc irodalomtörténész Pray György jezsuita történészről nevezte el a kódexet, aki 1770-ben először adott hírt róla. A pozsonyi káptalan 1813-ban a Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának adományozta.

Halotti beszéd és könyörgés. (1195 körül). Pray-kódex, f. 136r – Kézirattár, MNy 1 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A hét nyelvemlékkódexünk közül három – a Gömöry-kódex, (MNy 5), a Domonkos-kódex (MNy 6) és a Horvát-kódex (MNy 7) – a Nyulak szigeti, Domonkos-rendi apácák kolostorában készült. A Gömöry-kódex (1516) imádságoskönyv, amely egy Krisztina nevű, feltehetően Nyulak szigeti domonkos apáca megrendelésére készült. A kézirat tizenegy kéz munkája. A kódexet a szigetről az apácák a török elől való meneküléskor magukkal vitték. Útjuk Nagyszombaton keresztül Pozsonyba vezetett. A kéziratot a pozsonyi klarisszák tovább használták. A 19. század elején az evangélikus vallású pesti patikárius, Gömöry Károly birtokolta a kódexet, aki 1821. ápr. 30-án a magyar nemzeti könyvtárnak ajándékozta; ezért viseli ma az ő nevét.

A Szent Domonkosról és rendje életének kezdeti szakaszáról szóló Domonkos-kódex (1517) 130 hosszabb-rövidebb legendát és példát tartalmaz. A kódex másolója a magyar középkor híres domonkos rendi nővére, Ráskay Lea, aki maga jegyezte be kézirata végére a befejezés időpontját. A Gömöry-kódexhez hasonlóan a 17. század elején ez a könyv is a pozsonyi klarisszákhoz került. A kódexet végül a besztercebányai káptalan ajándékozta 1815-ben a Nemzeti Múzeum Könyvtárának.

A Horvát-kódex (1522) 137 levél terjedelmű magyar nyelvű kézirat, másolója szintén Ráskay Lea volt. A kódexet Toldy Ferenc nevezte el Horvát Istvánról. A kódex a Jankovich-gyűjtemény megvételével került a magyar nemzeti könyvtár tulajdonába.

Gömöry-kódex. (1516), 95. p. – Kézirattár, MNy 5 – Magyar Elektronikus Könyvtár  

A Vitkovics-kódex (1525) 54 levél terjedelmű, magyar nyelvű kézirat. Eredetileg összetartozott a Miskolci töredékkel (6 levél), amely a Vitkovics-kódex 72. és 73. lapjai közül hiányzó ívfüzet maradványa. Ferences apácák, talán az óbudai klarisszák számára másolta egy kéz. A Vitkovics-kódex Bonaventura Regula novitiorum c. művének fordítását, breviáriumi hórákra beosztott passióelmélkedést és Krisztus utolsó szavairól szóló imádságot tartalmaz. A kódex végén Szent Brigitta 15 imájának fordításából csak a bevezető sorok maradtak meg. A kódexet 1803-ban Vitkovics Mihály fedezte fel Egerben, 1836-ban Jankovich Miklós birtokából került a magyar nemzeti könyvtárba.

Vitkovics-kódex (1525), 54. p. – Kézirattár, MNy 10 – Magyar Elektronikus Könyvtár  

A Peer-kódex, (16. század első negyede) Szent Elek és Remete Szent Pál legendáin kívül vegyes imádságokat, énekeket tartalmaz. Eredetileg egy ember személyes használatára, nem pedig kolostori célokra készült kilenc kéz munkájaként, ám nem egy időben és nem egy helyt. Valószínűleg, de nem egyértelműen bizonyíthatóan a nagyvázsonyi pálosok készítették. Nevét Peer Jakab piarista tanárról, egykori tulajdonosáról kapta, akihez a szerzetesrendek feloszlatása után, könyvtáraik felszámolásakor juthatott valamilyen módon, akinek hagyatékából került Jankovich Miklós birtokába, majd onnan 1852-ben a magyar nemzeti könyvtárba.

Peer-kódex, 49v, részlet Remete Szent Pál legendájából – Kézirattár, MNy 12 – Magyar Elektronikus Könyvtár  

A hetedik digitalizált nyelvemlék, a Simor-kódex (16. század eleje) 7 levélnyi töredék, amely a Szent Ferenc-legenda részleteit tartalmazza magyarul. Az óbudai klarisszák számára készülhetett, ugyanaz a kéz írta, amelyik a Nádor- és a Nagyszombati kódexet és a Debreceni kódex egy részét. Szövege néhány szó eltéréssel azonos a Virginia-kódex szövegével. Simor János esztergomi érsek adományozta az Országos Széchényi Könyvtárnak.

2014-ben a Bajor Állami Könyvtár, München (Bayerischen Staatsbibliothek) digitalizálta és a Müncheni Digitális Könyvtárban közkinccsé tette az 1466-ban elkészült Müncheni kódexet is (Cod. Hung. 1).

Készült Haader Lea, Komlóssy Gyöngyi, Madas Edit, Oszkó Beatrix és Vekerdi Lilla szócikkeinek felhasználásával a Magyar Nyelvemlékek című tematikus tartalomszolgáltatás alapján.

2014. november 25-én, a Széchényi Emléknap keretében ismét megrendeztük a Nemzedékek kézfogása című programunkat. A rendezvény keretében a nemzeti könyvtár egykori és mai munkatársai találkozhatnak egymással. Az idei év szomorú aktualitása, hogy a közelmúltban elhunyt Botka Ferencné Lakatos Éva.

A Lakatos Évával 2006-ban készült interjúrészleteket a Történeti Interjúk Tára munkatársai, Hanák Luca és Tamási Balázs állította össze.

Felidézzük néhány percben a jelenlegi és a régi nemzeti könyvtáros kollégák hagyománnyá vált találkozásait. Készíttette: Szécsényi Anikó, a Történeti Interjúk Tára munkatársa.

Katona Anikó, a Plakát- és Kisnyomtatványtár kutatója megírta az OSZK legújabb könyvének történetét. Hogyan, mikor és miért? A fantasztikus albumot december 10-én mutatjuk be az Ars Librorum kiállítótérben.

Az első világháború nemzetközi képes emlékei az Országos Széchényi Könyvtárban – A kötet címlapjának részlete

100 évvel ezelőtt tört ki a Nagy Háború, amely átformálta a világot, megváltozatta a társadalmakat, államokat söpört el, és több millió ember halálát okozta. A századik évfordulóra kiállítások, könyvek, cikkek, internetes oldalak jöttek létre, úgy tűnik, már mindent elmondtak az első világégésről, amit lehetett. És miért érdekes egyáltalán, pláne egy könyvtárban miért áll neki egy csapatnyi nő (Szarka Anita, Csillag Katalin és én) világháborús relikviákból, mindenféle képekből albumot szerkeszteni?

A magam részéről rég tudom a választ: éppen azért érdekel a téma, mert nem értem. Egyáltalán nem értem, hogyan és miért támadtak egymás torkának Európa kultúrnemzetei 1914 nyarán. Amikor a modern művészet születőben volt, Bécsben a zene, Párizsban a festészet virágzott, és így tovább – vajon hogyan és miért kezdték el engesztelhetetlenül gyűlölni egymást németek, franciák, osztrákok, angolok, magyarok és a szláv népek? Különösen érthetetlen az, ahogy a gyűlölet egyfajta tömegpszichózisként megjelent, ahogy százezrek énekelve vonultak a harctérre, hogy aztán négy éven át ne is másszanak ki a lövészárokból. A pszichózis (egyik) okozója nyilvánvalóan a tömegekhez szóló média volt, a világméretekben megjelenő politikai propaganda. De (ekkor még) nem létezett egy központból, tervezett módon irányított propagandagépezet, hanem a mindennapi élet legkülönbözőbb termékeiben jelentek meg harcias, patrióta, egyúttal az ellenség ellen uszító üzenetek, a kampányok alulról szerveződtek.

Az ellenséget gúnyoló német plakát
Louis Oppenheim: "Népfelkelők, lőjetek – minden lövésnek találnia kell!!" Németország, 1914. Plakát- és Kisnyomtatványtár PKG.ger/311t

A propaganda legkülönbözőbb termékeiből kezdtünk el száz évvel később válogatni a Könyvtár egy – méltatlanul kissé elfeledett, de nagyon fontos – gyűjteményében, a Plakát- és Kisnyomtatványtárban. A nagy első világháborús gyűjteménynek itt rejtőzik a képeket tartalmazó, igen sokszínű része. Sokféle képes dokumentumot választottunk: képeslapokat, aprócska levélzáró bélyegeket, ételjegyeket, gyerekeknek szóló mesekönyveket és színezőket, de nagyméretű plakátokat is. Csillag Katalin, a Fotótár vezetője a korabeli fotóriporterek képeiből válogatott.

Hálásak lehetünk elődeinknek, hogy MINDENT, ami akkoriban megjelent, eltettek: a legapróbb papírfecnitől, a repülőgépből ledobott röplaptól a kétíves plakátig, a kis zászlócskáktól a Ferenc Józsefes kirakóig. Még nagyobb szerencse, hogy gyűjtési tevékenységük nem korlátozódott hazánkra, hanem az ellenségek és a szövetségesek kiadványait is bekérték, megszerezték, és gondosan eltették.

Német háborús társasjáték
A népek háborúja Németország, 1914-1918. Plakát- és Kisnyomtatványtár, első világháborús gyűjtemény

Ahogy Anitával válogattuk az anyagot, és alakult a könyv szerkezete, egy dologban egyre biztosabbak lettünk: az, amit a képek nekünk mutatnak, NEM a háború képe. Vagyis: nem, nem ilyen volt, csak így kellett ábrázolni. Ez okozta, hogy a könyv végére olyan nehezen találtunk a borzalmakat valóban bemutató ábrázolásokat – nagy megtalálás volt minden egyes olyan kép, amelyen halottakat lehet látni – hiába tudjuk, hogy milyen sokan pusztultak el ebben a kataklizmában. Ennek a tapasztalatnak a hatására született meg a kötet címe. „Képpé formált háború” – vagyis: ilyen képet formált a háborúról a korabeli média, dacára annak, hogy nem ilyen volt. Úgy tűnik, a média álságos természete nem függ attól, melyik ország dokumentumait nézzük, a legkülönösebb tapasztalat az, hogy minden hadban álló nemzetnél nagyon hasonló ferdítéseket látunk.

Az egyszerű ember világától és szenvedésétől a nagy hazafias jelszavak és a harci kedvet szító rigmusok fájóan távol lehettek. Erre sok ekkoriban létrejött irodalmi alkotás ad bizonyítékot, ezek közül álljon itt a kötetben is szereplő idézet a halhatatlan Švejk-ből:

„... a pályaudvar épülete mögött egy lámpásnál meglátta Svejket, aki érdeklődve nézegette egy jótékony célú katonai sorsjáték plakátját. A plakát egy osztrák katonát ábrázolt, amint szuronnyal a falhoz szegez egy szakállas kozákot. Dub hadnagy a vállára ütött Svejknek, és megkérdezte tőle, hogy tetszik neki a plakát.

- Lajtant úrnak alázatosan jelentem – felelte Svejk - , hogy ez hülyeség. Már láttam egypár hülye plakátot, de ilyen marhaságot még nem láttam.”

E „marhaságok” közül összegyűlt most egy kötetnyi kép. Gyűjteményünk több tízezer darabból áll, így áttekinteni is nehéz volt, most mindössze körülbelül 600 képet mutathatunk meg belőle. Mégis különleges válogatás, hiszen ennyire sokszínű, nemzetközi anyagot kevés magyar gyűjtemény mutathat fel. Azért választottuk a képes albumot mint formátumot, hogy a lehető legtöbbet mutathassuk meg ebből a fantasztikus képanyagból, a lehető legszélesebb közönségnek. Nagy szerencsénkre az Osiris kiadó és az OSZK vezetői láttak ebben fantáziát.

Svejkre hivatkozva ismétlem: ne higgye senki, a vígan masírozó hadoszlop, vagy a tábortűznél Az Est-et olvasó kackiás bajszú huszár képe bármilyen értelemben a háború „valódi arcát” tükrözi. Azt azonban jól jelzik számunkra, az utókor számára, hogy mikor és hogyan kezdődött a tömegkommunikáció kora.

Megsemmisített település Orosz-Lengyelországban, egy hírügynökségi fotón. H.n., 1914-1918. Dannenberg&Co. Fénykép. Fotótár, FVB 479

Katona Anikó 

Az iszlám kultúra különleges világába enged bepillantást a British Library és a Qatar Foundation nagyszerű közös projektje, a Qatar Digital Library. A szabadon lapozgatható gyűjtemény 1000 év arab nyelvű tudományosságát tárja föl az érdeklődők előtt.

Az arab természettudomány, csillagászat és orvostudomány nem utolsósorban az ókori európai, latin, de főként görög szerzők műveinek köszönhetően vált magas színvonalúvá.

A fordítások révén az arab világ ugyanakkor számos klasszikus szerzőt mentett át az utókor számára. A tartalom mellett az illusztrációk is különleges csemegét jelentenek. Egy 1206-ban készült kézirat például az arab mechanika különlegességeit tárja fel, a víziórák különféle típusait gyűjti csokorba. 

A Qatar Digital Library valóban hiánypótló vállalkozás, a kutatás számára pedig nagy lehetőségeket rejt magában.

Zsupán Edina

Szeretettel várjuk az Interpretációk interpretációja. Tudós bibliothecariusok, tudós elődök  című Tudományos Ülésszakunkra. Két plenáris előadást és négy szekcióban 17 előadást hallhatnak az érdeklődők november 24-én a VI. emeleti előadóban.

16.25 – 16.45: Szőts Zoltán Oszkár: Balkáni gyűjtemény a Nemzeti Könyvtárban? Egy meg nem valósult tervezet az első világháború árnyékában

Az első világháború nem a tétlenség időszaka volt az Országos Széchényi Könyvtár számára, mely ekkor még a Magyar Nemzeti Múzeum osztályaként működött. 1914 augusztusában döntés született egy világháborús gyűjtemény létrehozásáról, mely számára valamennyi, a háborúra vonatkozó dokumentumot össze kívánták gyűjteni. A grandiózus vállalkozás árnyékában született egy másik gyűjteményszervezési tervezet is, mely a gyakorlatban nem került megvalósításra, mégis érdemes a részletesebb bemutatásra.

A tervezetet – melyben egy balkáni gyűjtemény háború utáni létrehozásának lehetőségét boncolgatja – 1915. augusztus 2-án juttatta el Fejérpataky László könyvtári osztályigazgató feletteséhez, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójához, Szalay Imréhez. A tervezet alapját képező memorandumot – mely két évvel később, 1917-ben a Magyar Könyvszemlében nyomtatásban is megjelent – a neves kroatista, Bajza József (1885–1938) vetette papírra, aki, mielőtt 1923-ban a horvát nyelv és irodalom rendes tanárává nevezték volna ki a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1906-tól, tizenhét éven keresztül az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa volt. A pályáját irodalomtörténészként kezdő Bajza figyelme itteni kollégája, az 1905 és 1908 között a Múzeumban gyakornokoskodó horvát történész, Milan Šufflay hatására fordult Horvátország felé. A „Könyvtárunk balkáni feladatai” című dolgozat egyik legkorábbi délszláv tárgyú írása, melyben a gyűjtemény létrehozása mellett érvelve a magyarság balkáni népekkel való kapcsolatait elemzi. Az előadásban Fejérpataky eddig publikálatlan előterjesztésének bemutatása után Bajza memorandumát elemezném, kitérve a balkáni nemzeti könyvtárak jelenlegi állapotára.

 A rendezvényünk programja itt érhető el.

Kérjük, hogy a belépéshez a gyorsliftfolyosóról megközelíthető szolgálati bejáratot vegye igénybe.

Rendezetlen anyag vagy gyűjteményrész bármiféle rendezése óhatatlanul valamiféle interpretációt von maga után, amely alapvetően befolyásolja a forráscsoport későbbi tudományos „sorsát”, s amelyhez a szaktudósoknak valamilyen formában mindenféleképpen viszonyulniuk kell. Előadóink azt a finom kapcsolatot vizsgálják meg, amely a forrás, a tudós könyvtáros, muzeológus, egykori szaktudósok és az adott kutatási téma mai állapota között megrajzolható, különös tekintettel a fizikai „beavatkozásból” (foliálás, rendezés, tagolás stb.) fakadó, egymást követő és egymásra épülő interpretációk sorozatára.

A rendezvény ingyenes.

Szeretettel várjuk az Interpretációk interpretációja. Tudós bibliothecariusok, tudós elődök  című Tudományos Ülésszakunkra. Két plenáris előadást és négy szekcióban 17 előadást hallhatnak az érdeklődők november 24-én a VI. emeleti előadóban.

14.25 – 14.45: Mikusi Balázs: „Zeneművek, Goethe-szövegekkel, mintegy 782 szám, 376 kötet és füzetben”:

Elischer Boldizsár kottagyűjteménye Dr. Elischer Gyula, a Rókus Kórház főorvosa 1895 nyarán levélben fordult Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszterhez, hogy a nagybátyja, Elischer Boldizsár által több mint negyven esztendő alatt felhalmozott, s immár örökségképp reá szállott Goethe-gyűjteményt ajándékképpen a magyar államnak kínálja fel. Az anyagot bemutató ún. Goethe-szoba végül 1896. május 31-én nyílt meg a Tudományos Akadémia központi épületében, s eddigre Heller Ágost főkönyvtárnok el is készítette a gyűjtemény nyomtatásban is megjelent katalógusát. A sebtében összeállított katalógus azonban korántsem volt teljes: a Goethe-megzenésítéseket tartalmazó nyomtatott kottagyűjtemény – Elischer Gyula adományozólevelének VII. pontja szerint „zeneművek, Goethe-szövegekkel, mintegy 782 szám, 376 kötet és füzetben” – csupán említés szintjén jelenik meg a jegyzékben, s a Goethe-szobával kapcsolatos későbbi szakirodalom is hasonlóan mostohán bánt a gyűjteménynek egyébként szerves részét képező zenei anyaggal. Felismerve, hogy a Kézirattárban nem áll rendelkezésre megfelelő szakember ennek az állománynak a feltárásához, a Tudományos Akadémia a kottagyűjteményt 1980 őszén az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának adta át, ahol azt néhány hónapon belül be is vezették az állományba, szabványos leírásokkal. Az új őrzőhelyen ugyanakkor a dokumentumok Elischer Boldizsárral való kapcsolata merült feledésbe, s így a kottaanyag egységes gyűjteményként való részletes feltárása és elemzése ezután is elmaradt. Előadásomban e hiány pótlására teszek kísérletet.

 
A rendezvényünk programja itt érhető el.

Kérjük, hogy a belépéshez a gyorsliftfolyosóról megközelíthető szolgálati bejáratot vegye igénybe.

Rendezetlen anyag vagy gyűjteményrész bármiféle rendezése óhatatlanul valamiféle interpretációt von maga után, amely alapvetően befolyásolja a forráscsoport későbbi tudományos „sorsát”, s amelyhez a szaktudósoknak valamilyen formában mindenféleképpen viszonyulniuk kell. Előadóink azt a finom kapcsolatot vizsgálják meg, amely a forrás, a tudós könyvtáros, muzeológus, egykori szaktudósok és az adott kutatási téma mai állapota között megrajzolható, különös tekintettel a fizikai „beavatkozásból” (foliálás, rendezés, tagolás stb.) fakadó, egymást követő és egymásra épülő interpretációk sorozatára.

A rendezvény ingyenes.

Kétszáz évvel ezelőtt született Ivan Mažuranić költő, a horvát irodalom kiemelkedő alakja, államférfi, az első nem nemesi származású horvát bán.

Ivan Mažuranić szerteágazó kulturális és politikai tevékenységével meghatározó szerepet töltött be a modern horvát társadalom kialakulásában. Születésének kétszáz éves évfordulója alkalmából Horvátországban számos kulturális rendezvénnyel emlékeznek meg Ivan Mažuranićról. (A Zágrábi Nemzeti és Egyetemi Könyvtár honlapjának ismertetője és blogja.)

Életének és működésének több magyar vonatkozási pontja miatt eleveníti fel a magyar nemzeti könyvtár blogja Ivan Mažuranićnak a magyar kultúrához is kapcsolódó alakját, a Magyar Elektronikus Könyvtár pedig digitalizálta két legnagyobb jelentőségű művének magyar fordítását, a Čengić-Smail aga halála című poémáját és A' horvátok a' magyaroknak című politikai röpiratát. 

Ivan Mazuranić horvát bán  In. Kettős kötődés. az Osztrák-Magyar Monarchia (1867–1918), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 8.) 2001 – Magyar Elektronikus Könyvtár

A horvát tengermelléken Noviban (Novi Vinodolski) 1814. augusztus 11-én jómódú polgárosult földművelő családban született. A magyar nyelvvel és irodalommal fiumei (rijekai) gimnáziumi tanulmányai során kezdett megismerkedni a sokáig Dante első magyar fordítójának tartott Császár Ferencnek (1807–1858) a tanítványaként (Dante Isteni színjátékát először Döbrentei Gábor fordította magyarra 1806-ban.) Mint évfolyama egyik legjobb tanulója magyarországi ösztöndíjat nyert. Zágrábban megkezdett filozófiai tanulmányait végül Győr helyett 1835-ben Szombathelyen fejezte be. 

Korai versei között Berzsenyi ódaköltészetének hatása alatt magyar nyelven írottak is vannak. Minden bizonnyal egyike az első megjelent művei közül volt Fiume város alkormányzója, Ürményi Ferenc búcsúztatására 1832-ben aszklépiadészi strófában írt alkalmi ódája, mely emléklapként nyomtatásban is fennmaradt az Egyetemi Könyvtár gyűjteményében. A horvát irodalomba azonban az Egy tengermelléki a Danicának című ódájával lépett be, amely Ljudevit Gaj, az illír mozgalom elindítója éppen megindított lapjának, a Danicának második számában jelent meg 1835-ben. Az ifjú Mažuranić elköteleződött a horvát nemzeti ébredés mozgalma mellett, és hamarosan a horvát romantika legnagyobb hatású lírikusává vált.

Mazsuranics Iván: Csengics Szmail aga halála. Költői elbeszélés, ford. Margalics Ede, Budapest, Franklin, 1896. Címlap – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Később jogot végzett a zágrábi jogakadémián, majd Károlyvárosban (Karlovac) ügyvédi irodát nyitott. Legfontosabb publicisztikai és szépirodalmi munkássága a negyvenes évekre tehető. 1842-ben másodmagával német-horvát szótárt adott ki, majd befejezte Ivan Gundulić (1588–1638) raguzai költő csonkán maradt Oszmán című eposzát (XIV. és XV. ének), a horvát barokk irodalom remekét. Főműve a Čengić Smail aga halála című romantikus poémája (1846), amely a montenegrói (crna gorai) nép török elnyomás ellen vívott szabadságküzdelmének állít emléket. Jelentős volt nyelvújítói tevékenysége, olyan (szak)kifejezésekkel gazdagította a horvát nyelvet, mint a „piacgazdaság”, a „nagyváros”, a „váltó”, a „könyvelés”, vagy éppen neki köszönhető a „fagylalt”, a „csillagvizsgáló” és a „világítótorony” horvát elnevezése is.

1857-ben a hercegszántói születésű Kondor (Krauze) Lajos (1824–1870) ügyvéd és irodalomtörténész fordította le először magyarra a poéma rövidített változatát abban a tudatban, hogy szerb szerző művéről van szó. A fordítás a Magyar Sajtó című lapban jelent meg. Közel negyven évvel később, 1896-ban született meg a mű második fordítása Margalits Ede (1849–1940) filológus, irodalomtörténész, műfordító, nyelvész, egyetemi tanár tollából. Margalits Ede „alakhű“ fordítása elé írt előszavában tapintatosan elhallgatja a poéma példázatos jellegét, amelyben Mažuranić a montenegróiak törökök által való elnyomása ürügyén valójában saját korának, a nemzeti ébredés időszakának horvát-magyar nemzeti ellentétét ábrázolja, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan ezt Arany János tette A walesi bárdok című balladájában bő tíz évvel később, éppen abban az évben, amikor Mažuranić művének első fordításkísérlete is megjelent. Margalits – utalva Mažuranić eposzának történeti gyökereire és délszláv, elsősorban szerb népköltészeti előzményeire – keserűen jegyezte meg a mű fordításához írt előszavában:

„E népdalok és Mazsuranics műve között csak olyan a viszony, mint Ilosvai Toldija és Arany Toldija között: egy pár faragatlan követ szolgáltattak az öntudatos művészettel fölépített remekművek fundamentumába. És mégis a horvát és szerb testvérnép között dühöngő testvéri szeretet jellemzésére 1894-ben egy sajtópör folyt e tárgyban, melyet az elhunyt költő fia egy szerb ellen indított, a ki azt állította, hogy Mazsuranics műve szerb plagium! Gondolom Magyarországon homéri kacajt költene, ha valaki Arany Jánost Ilosvaival szemben plágiumról vádolná! A szeretet sokra képes: a gyűlölet képtelenségre is képes!”

Mazsuranics Iván: Csengics Szmail aga halála. Költői elbeszélés, ford. Margalics Ede, Budapest, Franklin, 1896. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az ötvenes években megjelent Világirodalmi antológia című egyetemi segédkönyv negyedik kötete Lator László fordításában közölt részleteket a műből. Lator a magyar hősi epikában gyakran alkalmazott tizenkettes sorokkal adta vissza a költemény lüktetését.

De a legderekabb vitéznek is néha
Megremeg a keze, mikor nem is várja,
Most is valamilyen balsors úgy akarja,
Hogy jó deres lova lába megbotoljék.
Zúg a levegőben a megcsavart kopja,
Ide-oda billeg, bukdácsolva röppen,
Ott a bárány helyett találja a farkast,
Ott a fogoly helyett találja az őrit,
Eltalálja Száfert, félszemét kiüti,
Ki is folyt félszeme gyenge puha gyepre,
El is önti arcát csúf fekete vére.

Čengić Smail aga halála. (Részlet). Lator László fordítása. In. Világirodalmi antológia, 4. kötet. Egyetemi segédkönyv, a Világirodalom a XIX. században, szerk.: Kardos László. Budapest, Tankönyvkiadó, 1956. 920. o. – Törzsgyűjtemény

Később Csuka Zoltán fordításában jelentek meg szemelvények a poémából különböző délszláv, majd horvát költészeti antológiákban. Csuka az eredetit követve megőrizte a tízesek és nyolcasok váltakozását:

Bilincs, kötél, méreg és kés,
forró olaj, ezer gyötrés
jut eszébe az agának,
hogy a szégyen nyomát is törölje,
és a guszla húrja tiszta hírét
megőrizze időtlen időkig.

Szemöldökét sötét ránc megülte,
szeméből a poklok tüze csap ki,
vérvörös láng nyaldossa a képét,
orrcimpája bősz haragban tágul:
hab fehérlik tajtékozva száján.
iszonyatos arckifejezése,
mintha szólná: „Pusztuljon a rája,
csak a dalban hírem megmaradjon!”

Čengić-Smail aga halála. (Részlet). Csuka Zoltán fordítása. In. Horvát irodalmi antológia, vál. Lőkös István, Budapest, Eötvös József Könyvkiadó, 2004. 159 o. – Törzsgyűjtemény

A' horvátok a' magyaroknak című 1848-as politikai röpiratát eredetileg horvátul írta (Hèrvati Madjarom), majd minden jel szerint saját fordításában magyarul is elkészítette és megjelentette. A művet a modern horvát próza első jelentős alkotásaként tartja számon a horvát irodalomtörténet-írás. A horvát röpirat szövegének lendületes és sodró erejű nyelvét a magyar változat is érzékletesen adja vissza. 

Félre tehát az elavult nemzet- vagy nyelv-elsőbbség eránti táplált eszmékkel. Mert mind a' nemzeteket, mind a' nyelveket, ugyan azon okért alkotta a' természet, t. i. az egymássali értekezés végett.
És a' ki magyar országban több nyelvet nem tűr, a' mellyek a' sors és a' természet által oda tétettek, fogjon a Tátra kiegyenlítéséhez egész magyar országot rónává teendő, vagy az alsó vidékeket hintse be az Urral bérczeivel, hogy magyar országból Schweizot alakítson.
Kedves a' róna emberének a' lapály, kedves a' hegyek fiának a bércz. 'S ki az, a' ki el merné ítélni, mi kényeseb a' természetben, a' hegy-e, vagy a' róna, midőn ez, még az is az Isten teremtménye.
Jobb-e a' magyar a németnél, jobb a' német a' szlávnál, jobb-e a' szláv az oláhnál? A' természetből bizonyosan nem, miért volna a' törvény szerint?

Iván Mažuranić: A' horvátok a' magyaroknak. Felelet az 1848-ik Mártzius és Április magyar hírdetményekre, Zágráb, Szuppán Ferenc Nyomdája, 1848. 6–7. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár (További online szövegkiadás: Az illír mozgalom. A horvát nemzeti megújhodás kordokumentumai, szerk. Lukács István, ELTE Eötvös József Collegium, 2013. 130–150. o.)

Iván Mažuranić: A' horvátok a' magyaroknak. Felelet az 1848-ik Mártzius és Április magyar hírdetményekre, Zágráb, Szuppán Ferenc Nyomdája, 1848. Címlap –  Magyar Elektronikus Könyvtár

1850-től Mažuranić fontos politikai-közéleti funkciókat töltött be: főállamügyész, majd a közigazgatási, igazságügyi, oktatási és vallási ügyekért felelős ideiglenes udvari dicasterium horvátországi és szlavóniai elnöke, 1861-től 1865-ig pedig horvát udvari kancellár volt. A nemzeti párt tagjaként részt vett a szábor, azaz a horvát országgyűlés munkájában, amelynek elnöke is volt. 1873-ban az uralkodó Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánjává nevezte ki. Lassan építkező reálpolitikus volt. Bánsága (1873–1880) idején épültek ki a legfontosabb nemzeti és kulturális intézmények (1874-ben nyílt meg a zágrábi egyetem), és épült ki a modern horvát államszerkezet. Zágráb ekkor vált Horvátország valódi kulturális és közigazgatási központjává. Reformjai nyomán hazája fejlődése fellendült, és bár életében éppen megfontoltan haladó intézkedései miatt sokszor érték támadások, az idő végül az ő politikáját igazolta.

Élete utolsó évtizedében a közélettől visszavonulva élt, természettudományokkal és filozófiával foglalkozott. 1890. augusztus 4-én hunyt el Zágrábban.

Mann Jolán

Szeretettel várjuk az Interpretációk interpretációja. Tudós bibliothecariusok, tudós elődök  című Tudományos Ülésszakunkra. Két plenáris előadást és négy szekcióban 17 előadást hallhatnak az érdeklődők november 24-én a VI. emeleti előadóban.

15:25 – 15:45 Sirató Ildikó: Németh Antal, a Színháztörténeti Tár könyvtárosa

A magyar színháztörténet, a Nemzeti Színház történetének meghatározó, kiemelkedő direktora és rendezője, az irodalom- és színháztudós Németh Antal pályafutásának utolsó szakaszában az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában kapott állást.

Amint minden korábbi munkája és tevékenysége, úgy a gyűjteményünkben végzett munkája is példaértékű a színházkutatók és az archivisták számára egyaránt. A saját igazgatói korszakára vonatkozó nemzeti színházi gyűjteményrészek, illetve kézirattári levelestári és irat-fondjának rendezése mutatja mindazokat a jellegzetességeket, melyekkel a színháztörténeti forráskutatás és a különgyűjteményi feldolgozás szempontjainak egyaránt megfeleltethető egy dokumentumegyüttes, azt a pontosságot és szakmailag elkötelezett alaposságot, ami más tevékenységeiben is karakterizálta Németh Antalt.
Sirató Ildikó, a Színháztörténeti Tár vezetője

A Színháztörténeti Tár munkatársai és kutatói szinte csodálattal és hálával veszik kézbe a Németh Antal jellegzetesen dőlt, szálkás betűivel, gyakran piros tollal megjelölt, besorolt dokumentumokat, illetve a már igazgatói korszakában is akkurátusan összeállított intézményi iratokat és a Nemzeti Színház előadásait dokumentáló fényképalbum-lapokat. Dr. Németh Antal még színházon kívül működve is azt az értékrendet tartotta szem előtt, amit irodalom- és színháztudósként, színházcsinálóként, intézményvezetőként, rendezőként, hogy csak a pontos, jól felkészült munkának lesz eredménye, s válik láthatóvá az értéke. Egy jó könyvtáros, archivista, dokumentátor sem alapozhat egyébre.
A dr. Németh Antal OSZK-s munkáját bemutató-fölidéző előadás néhány képi példát is hoz megőrzött keze munkájára.

 A rendezvényünk programja itt érhető el.

Kérjük, hogy a belépéshez a gyorsliftfolyosóról megközelíthető szolgálati bejáratot vegye igénybe.

Rendezetlen anyag vagy gyűjteményrész bármiféle rendezése óhatatlanul valamiféle interpretációt von maga után, amely alapvetően befolyásolja a forráscsoport későbbi tudományos „sorsát”, s amelyhez a szaktudósoknak valamilyen formában mindenféleképpen viszonyulniuk kell. Előadóink azt a finom kapcsolatot vizsgálják meg, amely a forrás, a tudós könyvtáros, muzeológus, egykori szaktudósok és az adott kutatási téma mai állapota között megrajzolható, különös tekintettel a fizikai „beavatkozásból” (foliálás, rendezés, tagolás stb.) fakadó, egymást követő és egymásra épülő interpretációk sorozatára.

A rendezvény ingyenes.