Pilinszky János († Bp., 1981. május 27.) a háború utáni magyar költészet egyik legnagyobb alakja. Nevét joggal sorolják ugyan a babitsi hagyományt követő Újhold című szépirodalmi folyóirat (1946–1948) – melynek társszerkesztője volt – köréhez, de hasonló erős szellemi és személyes kapcsolat fűzte más irodalmi csoportosulásokhoz, így a Válasz (1934–1938, 1946–1949) és a Vigilia (1935–) köréhez is. 1957-től az Új Ember című katolikus hetilap belső munkatársa volt; tárcái, vallásos és bölcseleti elmélkedései, művészeti kritikái nagyrészt itt jelentek meg. A Nagyvárosi ikonok (1970) című gyűjteményes kötete megjelenését követően költészete egyre szélesebb körben vált ismertté – s ha lassan és megkésve is – a hazai irodalmi élet egyik legjelentősebb képviselőjeként kezdték számon tartani. Művei jelentős hányada csak halála után jelent meg kötetbe gyűjtve.

Pilinszky János, 1980.  In. A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.), 2001 – Magyar Elektronikus Könyvtár

Első korszakát, a Trapéz és korlát című, Baumgarten-díjas kötete (1946) verseit az egzisztencializmussal rokon világkép jellemzi. A magányosságra ítélt és kárhoztatott lélek szólal meg bennük, akit a szenvedés sem válthat meg, bűntelenül is bűnös, akinek a bűnhődése is céltalan. Még a szerelem is „kegyetlen, néma torna”, kettős magány, közös elítéltség. A magyar költészetben Füst Milán „kozmikus szomorúsága” és a „világhiány”-tól szenvedő József Attila áll ehhez az életérzéshez legközelebb.

Háborús élményei választóvonalat jelentettek pályáján: az 1946-tól írt versek – a Harmadnapon (1959), a Rekviem (1964) és a Nagyvárosi ikonok (1970) című kötetek – világának középpontjában már a koncentrációs táborról (az emberiség „egyetemes botrányáról”) szerzett tapasztalatok állnak. 1944 őszén katonának hívták be, így került el a németországi Harbachba:

A II. világháború utáni magyar líra egyik legnagyobb teljesítménye Pilinszky Harmadnapon (1959) című kötete. Eredetileg a Senkiföldjén címet szánta neki, de kénytelen volt megváltoztatni, mert csak így kapott engedélyt a megjelentetéséhez.

Pilinszky János: Harmadnapon. Versek, Budapest, Szépirodalmi, 1959. – Törzsgyűjtemény 

A KZ-láger az emberi létezés tragikumának és (egyúttal) a bibliai szenvedéstörténetnek válik szimbólumává: a táborok foglyainak szenvedése Krisztus kálváriájának tömegméretű megismétlődése. E líra legfőbb szemléleti paradoxona a föltétlen hitnek és a létbe való kivetettség abszurditásának egyidejű élménye. Pilinszky szemében a költészet tetőpontja a Szent Ágoston-i soliloquium: a lélek magányos beszélgetése Istennel. Az Apokrif (1956), melynek nyelvi összetettsége és hőfoka Vörösmarty Előszó című költeményéhez hasonló, a világháború élményét és az utolsó ítélet látomását, a tékozló fiú és a Megváltó történetét vonatkoztatja egymásra.

Ekkori versei a nyelvi sűrítés és feszültségteremtés rendkívüli teljesítményei, melyekben a legbanálisabb szavak is elementáris erővel hatnak, és a szöveg fontos alkotóelemévé válik a csend, az elhallgatás.

Pilinszky János: Nagyvárosi ikonok. [Összegyűjtött versek 1940–1970], Budapest, Szépirodalmi, 1970. – Törzsgyűjtemény  

A Nagyvárosi ikonok című kötetével lezárult nagy periódusa. Utolsó alkotói korszaka a Szálkák című kötettel (1972) kezdődött és a Kráter című gyűjteménnyel (1976) zárult. Az 1971 után írt versek naplószerűek, pillanatnyi lét- és közérzethíradások. A Szálkák költészete az Isten nélkül maradt evilág ürességéről szól, a versek lávaömlésszerűen születtek, Pilinszky saját vallomása szerint két vagy három hét alatt írta meg őket, míg az egész előző életmű több mint húsz esztendő termése. A Végkifejlet című kötet (1974) versei sűrített belső történéseket, szimbolikus jeleneteket rögzítenek. Míg Pilinszky második korszakát a megváltatlan ember tragikuma, a harmadikat a megváltott ember üdvözülésének gondolata hatja át.

Pilinszky János sírja a Farkasréti temetőben. Szobrász: Rétfalvi Sándor. Fényképész: Varga József – Digitális Képarchívum

M. J.

130 évvel ezelőtt született Babits Mihály (Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, 1941. augusztus 4.), költő, író, műfordító, irodalomtörténész, irodalomszervező, a Baumgarten-díj kurátora, a Nyugat szerkesztője, 1929-től – előbb Móriczcal, majd 1933-tól Gellért Oszkár közreműködésével – haláláig a folyóirat főszerkesztője.

Babits Mihály – a Nyugat-barátok Köre fotósorozata 1931, fotó: Rónai Dénes, Kézirattár, Fond III/2133

A klasszikus műveltségű, számos nyelven (latin, ógörög, francia, német, angol, olasz) olvasó, az ókori klasszikus és a későbbi európai versformákat jól ismerő és alkalmazó művésztől távolt állt a néhány évvel korábban induló Ady Endre prófétai attitűdje, inkább a töprengő, kérdéseket megfogalmazó, filozofikus gondolkodás jellemzi művészetét. Kezdeti idegenkedésük után mégis kölcsönös szimpátiával nézték egymás művészi pályáját. „Babits Mihály nagy ember és nagy költő” – írta Ady A duk-duk Afférhoz című jegyzetében, Babits 1916-ban megjelent Recitativ című kötetének egy példányát pedig magával hordta.

„Mégis vérek vagyunk mi ketten,
bár ellentétek, együtt eggyek,
harcom a harcod folytatása […]”

Babits Mihály: Versek, előszavakkal Ady Endrének, 1911, Nyugat, 1915., 22. szám – Elektronikus Periodika Archívum

Ady Endre és Babits Mihály, fotó: Székely Aladár, Kézirattár, Analekta 301

Babits Mihály rövid pályaképe, valamint műveinek bibliográfiája, a róla szóló monográfiák jegyzéke és a további szakirodalom válogatott bibliográfiája elérhető Nyugat-honlapunkon. Babits Mihály számos digitalizált műve megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

„Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.”

Babits Mihály: A lirikus epilógja, részlet – In: Uő.: Összegyűjtött versei – Magyar Elektronikus Könyvtár

Babits sokrétegű költészetében a későbbi évtizedekben egészen háttérbe szorul az egyén, a lírai én. Az ún. objektív, tárgyias költészet egyik emblematikus verse – amely szerint végső soron csak a célba juttatott üzenet a fontos – a Csak posta voltál című költemény, amely 1932-ben jelent meg a Nyugatban.

„[…] Úgy fekszem itt, mint a főniksz,
ki félve reméli a tüzet,
amelyen el fog majd égni
s amelyből újraszület.

Lobbanj föl, röpíts el engem
piros szoknyáid között:
egy dallal ölöm meg azt aki
voltam, és már más leszek.

Nem az énekes szüli a dalt:
a dal szüli énekesét.
Lobbanj föl, új dal, te mindenható!
Szülj engem újra, te csodaszép!”

Babits Mihály: Mint forró csontok a máglyán... – In: Uő.: Összegyűjtött versei – Magyar Elektronikus Könyvtár

Babits Mihály és felsége, Török Sophie hagyatéka 1952-ben került könyvtárunk Kézirattárnak állományába. A gazdag, különböző típusú dokumentumokat tartalmazó hagyaték egyik legjelentősebb része – az üveg és celluloidnegatívokat, a papírnagyításokat és albumba rendezett képeket egyaránt tartalmazó – mintegy 4000 elemet számláló fotóanyag, amelyet kollégáink 2009-ben vizsgáltak át és restauráltak, majd digitalizáltak.

Babits Mihály és Ádáz kutya Babitsék budapesti, Reviczky utcai otthonában (1931. április 28. előtt), fotó: Török Sophie; az eredeti üvegnegatívról készített digitális kép, Kézirattár: Fond III/2332/5.

„Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyű szálán csügg, boldog ádáz.

Mert boldog ki jámborul heverhet
valami nagy, jó hatalom mellett.
S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
bosszújára megrablod a konyhát
s csirkét hajszolsz vadul a salátás
ágyakon át: jámbor, noha – Ádáz.”

Babits Mihály: Ádáz kutyám, részlet – In: Uő.: Összegyűjtött versei – Magyar Elektronikus Könyvtár

1937 áprilisában Babits orvosai súlyos betegséget diagnosztizáltak a költőnél. Ekkor született Ősz és tavasz között című verse, 1937 kora nyarán pedig a Balázsolás.

„Kegyetlen sorsa kétszer ítélte teljes némaságra: 1938. február 10-től március közepéig, majd 1940. október 12-től december 16-ig. Főleg ezekből az időkből valók a papírcsíkokra jegyzett ’Beszélgetőfüzetei’, amelyeket Belia György két vaskos kötetbe osztott, és 1980-ban jelent meg. Az 1938-as évi kötet közel hétszáz oldalnyi, az 1940/41-es (mivel az ujjhegyével elzárt kanül segítségével való suttogás is fárasztotta) 436 oldalt tesz ki, kolumna szélességű szedéssel. Aki olvassa, a halhatatlan szellem és a halandó test párharcának páratlan irodalmi dokumentumát csodálja.”

Szállási Árpád: Babits Mihály (1883–1941) betegségei, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

---

„Tudtuk már rég, minden hiába, rák
marcangol és szemedben ott ragyog
egy messzi és örök dolgokból font világ,
s hogy oly időtlen vagy te, mint a csillagok.!”

Radnóti Miklós: Csak csont és bőr és fájdalom. Babits Mihály halálára, részlet – In: Uő. Erőltetett menet, válogatott versek – Magyar Elektronikus Könyvtár

Ferenczy Béni: Babits Mihály és Török Sophie (Tanner Ilona) síremléke a Kerepesi úti temető Művészparcellájában, fotó: Varga József – Digitális Képarchívum

„Mihelyt a kék menny-gömbként tág öröklét
leviathán-torka elnyelte őt,
azonnal önmaga fölébe nőtt,
igévé vált, elhagyva teste rönkjét:
káprázó, kettőző szemünk előtt
a halhatatlanság csodája történt.”

Weöres Sándor: Babits-embléma – In: Uő.: Egybegyűjtött írások, 2. kötet, Budapest, Magvető, 1981, 418. o. – Törzsgyűjtemény

Marton László: Babits Mihály – Digitális Képarchívum
A költő születésének 125. évfordulóján (2008-ban) avatták fel a főváros I. kerületében, a Vérmezőn, a Bugát lépcsőnél. Babits első budapesti köztéri szobrát.  

Ma, Babits Mihály 130. születésnapján jelenik meg a hazai verséneklők egyik népszerű formációjának, a Misztrál együttesnek 18 új Babits-megzenésítést tartalmazó CD-je és LP-je.

Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője egyedülálló előadássorozatot tart november 25-én könyvtárunk alapításának ünnepén. Fél nap alatt 12 izgalmas históriát hallhatnak és 12 különleges nyomtatványt láthatnak az érdeklődők.

Mi: Széchényi Emléknap
Mikor: 2013. november 25. 23 óra
Hol: VIII. emeleti előadóterem

II. Lajos és a Csele – Mi vezetett ahhoz, hogy a magyar király belefulladt a megáradt patakba? Brodarics István igaz históriáján keresztül megnézzük közelebbről a mohácsi csatát. Hogyan vélekedtek a kortárs török történetírók? Miért keletkezett a királygyilkosság vádja és mi köze ehhez a 11000 szűznek? Hogyan kapcsolódik össze egy házassági szerződés a korabeli bulvárirodalommal? Tulajdonképpen hol, hogyan és miért halt meg Lajos?

A tárlóban látható egy korabeli röplap a mohácsi csatáról (OSZK, Röpl. 69.)

Az előadások minden órakor indulnak (12–23 óráig) és éjfélkor érnek véget. A prezentációk 40–45 percesek lesznek (10–15 perc technikai szünet, kávé, frissítő). Bármikor lehet csatlakozni és menekülőre fogni, a szünetekben pedig kérdésekkel „zaklatni” Farkas Gábor Farkast. Minden előadáshoz vetítés társul (film, zene és kép segíti majd a bonyolult történetekben való eligazodást), és 12 különleges kéziratból, illetve régi nyomtatványból álló egynapos kamarakiállítás hozza fizikai közelségbe a vicces-véres történeteket.

Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője egyedülálló előadássorozatot tart november 25-én könyvtárunk alapításának ünnepén. Fél nap alatt 12 izgalmas históriát hallhatnak és 12 különleges nyomtatványt láthatnak az érdeklődők.

Mi: Széchényi Emléknap
Mikor: 2013. november 25. 22 óra
Hol: VIII. emeleti előadóterem

Sidus Iulium és a stella magorum – Régóta izgatja a tudósokat és az egyszerű embereket az a kérdés, hogy mi volt tulajdonképpen a betlehemi csillag. Égitest, egy szupernóva-robbanás, vagy egy visszatérő üstökös, esetleg egy ritka bolygóegyüttállás? Johann Kepler volt az első, aki megpróbálta tudományos nézőpontból értelmezni ezt a bibliai kérdést. És hogyan kerül a képbe Julius Caesar illetve a meggyilkolásakor feltűnt üstökös? Az előadásban kiderül.

A tárlóban látható Conrad Lycosthenes munkája az égi és földi csodákról (OSZK, Ant. 311.)

Az előadások minden órakor indulnak (12–23 óráig) és éjfélkor érnek véget. A prezentációk 40–45 percesek lesznek (10–15 perc technikai szünet, kávé, frissítő). Bármikor lehet csatlakozni és menekülőre fogni, a szünetekben pedig kérdésekkel „zaklatni” Farkas Gábor Farkast. Minden előadáshoz vetítés társul (film, zene és kép segíti majd a bonyolult történetekben való eligazodást), és 12 különleges kéziratból, illetve régi nyomtatványból álló egynapos kamarakiállítás hozza fizikai közelségbe a vicces-véres történeteket.

Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője egyedülálló előadássorozatot tart november 25-én könyvtárunk alapításának ünnepén. Fél nap alatt 12 izgalmas históriát hallhatnak és 12 különleges nyomtatványt láthatnak az érdeklődők.

Mi: Széchényi Emléknap
Mikor: 2013. november 25. 21 óra
Hol: VIII. emeleti előadóterem

Miről: Csillagok és a propaganda – Báthory Zsigmond 1595-ös havasalföldi hadjáratakor két mesebeli jelenetre került sor: egy szelíd sas szállt a fejedelem sátrára, és egy új csillag ragyogott fel az erdélyi fejedelem tábora felett. Az előadás során kiderül, hogy mi is volt ez az „égitest”, és hogyan kapcsolódik a jezsuita propagandához, illetve az antik toposzokhoz ez a különös történet.

A tárlóban látható Theodore de Bry metszete a sasról és az üstökösről (OSZK, App. H. 1924.)

Az előadások minden órakor indulnak (12–23 óráig) és éjfélkor érnek véget. A prezentációk 40–45 percesek lesznek (10–15 perc technikai szünet, kávé, frissítő). Bármikor lehet csatlakozni és menekülőre fogni, a szünetekben pedig kérdésekkel „zaklatni” Farkas Gábor Farkast. Minden előadáshoz vetítés társul (film, zene és kép segíti majd a bonyolult történetekben való eligazodást), és 12 különleges kéziratból, illetve régi nyomtatványból álló egynapos kamarakiállítás hozza fizikai közelségbe a vicces-véres történeteket.

Ady Endre költő, író, publicista († Bp., 1919. január 27.) líratörténetünk nagy egyénisége, korszakos költő, a maga nemében utánozhatatlan. Világa egymásba kapcsolódó jelképek folyvást táguló rendszere. Mind eszmei, mind esztétikai forradalma évtizedeken át hangos viták élesztője volt, művészetének egyoldalú kisajátítására számos ideológiai és politikai irányzat tett eredménytelen kísérletet. Költői küldetését sorsszerűnek tartotta, gyakran a magyar és más népek millióinak nevében szólalt meg. Költészete szinte minden európai és keleti nyelven megismerhető.

„Nem kellenek a megálmodott álmok,
Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok.

Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse.”

Ady Endre Új vizeken járok című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Ady Endre fényképe Dénes Zsófiának szóló ajánlással – Kézirattár: Arcképgyűjtemény 1055. 

„Ó, ezek a felejthetetlen szemek!
Néztek mélázva, borral és szennyel meglocsolt kocsmaszobák felett, mintha szétnyíltak volna előtte egy pillanatra a falak, hogy lássa a messze elterülő, melankolikus Magyarországot!
Néztek kihívóan, és dacosan, mintha félelem nélkül merednének szemközt a halálos Sorssal, amely csak azért nem éri utol a Három Hollóban, mert az Andrássy úton nem talált bérkocsit, mind elvitték őket a sors menyasszonyai, a Cifra Nők, akik ilyenkor, hajnaltájban szoktak hazafelé menni.
De legtöbbször mégis hízelkedően, bocsánatkérőleg néztek ezek a szemek, mintha végtelen szelídséggel előre pardont kérnének az alkalmatlankodásért, amelyet tulajdonosuk majd itt Magyarországon okozni fog.”

Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. Részlet. In. Uő.: Ady Endre éjszakái, sajtó alá rend., utószó: Fábri Anna, Budapest, Helikon, 1989. – Törzsgyűjtemény

–––

„Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.”

Ady Endre Kocsi-út az éjszakában című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

–––

„Ady és a modernitás? Számomra – mindennek ellenére – döntően és végérvényesen Ady a legjelentősebb modern magyar költő. Mint Baudelaire a franciáknál, ő az, aki Atlasz módjára megfordította hátán a régi világot, mondhatnám úgy is, a régi magyar világot. Ilyen tettre csak szuverén óriás vállalkozhatott. Hogy mások Európa modernebb törekvéseit közvetítették volna? Mit számít? Ady egy irodalomtörténeti pillanatban a glóbus ránk eső pontján magára vette és meg is fordította a világot. A többi irodalom. És többnyire csak irodalom már.”

Pilinszky János: Vallomás Adyról. Részlet. In. Uő.: Publicisztikai írások. Szerk., szöveggondozás, jegyzetek, utószó: Hafner Zoltán, Budapest, Osiris, 1999. – Törzsgyűjtemény, Szabadpolc 

–––

„Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.”

Ady Endre Párisban járt az Ősz című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

Ady Endre: Vér és Arany, Budapest, Franklin-Társulat, 1908. – Törzsgyűjtemény  

„Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.

Az Isten könyörületes,
Sokáig látatlan és néma,
Csak a szivünkbe ver bele
Mázsás harangnyelvekkel néha.”

Ady Endre Az Isten balján című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

–––

„Mindenki szent, ki életet nyer,
Mindenki fia és mindenki atyja
S átkozott, ki létjét siratja.

És egyformán szent minden élet,
Magverő vagy rothadt, csirátlan semmi,
Bűn az életet nem szeretni.

Minden nemzés, a meddőség is,
Zseni, állat-sor egyben-egyek, hősök,
Belső sebek s varral-verősök.”

Ady Endre Vezeklő vigadozás zsoltára című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

Ady Endre: Ki látott engem?, Budapest, Nyugat Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1914. A borító tervezője: Lesznai Anna. – Törzsgyűjtemény  

„Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.”
Ady Endre A föl-földobott kő című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

–––

„Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.
Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?”

Ady Endre Magyar jakobinus dala című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

Ady Endre: A magyar Pimodán (autográf kézirat) – Kézirattár: Quart. Hung. 2171 

„S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.”

Ady Endre Az Értől az Oceánig című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

–––

„…S befut a szent, nagy Óceánba”. – Ezt általában úgy értelmezzük, hogy a vidékről eredő költő nosztalgiáját fejezi ki a világirodalom iránt. Valami világirodalmi beteljesülés vágyát; a világirodalmi elismertetés áhítozását, reményét, büszke bizonyosságát.
Miután megtudtuk, hogy Ady a kisujját se mozdította meg sem Párizsban, sem idehaza, hogy verseit idegen nyelvre fordítsák, ezt az értelmezést, azt hiszem, jó volna elvetni.
Mit jelent hát ez a vers?
Talán azt, hogy a magyar lélek, legprovinciálisabb eljegyzettségében is kommunikál az egyetemes emberivel, ha tetszik: a nagy költészettel.
Ez az értelmezés hasonlít az előbbihez, a közkeletű értelmezéshez, de nem ugyanaz.”

Hubay Miklós: „Valaki az Értől indul el…” (részlet). In. Uő.: Napló nélkülem, Budapest, Szépirodalmi, 1978. - Törzsgyűjtemény

---

„Kik körülálltuk a ravatalod,
Ma már tudjuk, vezeklőn, törve, sírva,
Hogy nem te voltál akkor a halott –
Mi dőltünk zsibbadt, léha, szörnyü sírba!
Csak vad órákon kél és kavarog
A szittya sír, a kísérteti csontház,
És marjuk egymást, esett magyarok,
Árva az árvát, csontvázat a csontváz.
Ó, Ady Endre, Messiás-magyar!
Riaszd szét lidércálmát a halottnak!
Bús Lázár-szívünk még élni akar,
Ontsd rá napos tüzét élő dalodnak!”

Tóth Árpád Nézz ránk Ady Endre című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Ady Endre a halottaságyon – Kézirattár: Arcképgyűjtemény 1030. 

„Mikor 1919. január 28-án fölrepült a fekete zászló a szegedi városháza karcsú tornyára, hogy Ady Endre korai halálát hirdesse, sokan csodálkozva állottak meg a korzón járó-kelők közül. Egy tanyai magyar odajött hozzám, és titokzatosan érdeklődött:
– Ugyan kicsoda mönt el? Tán csak nem a király halt mög? – mert a tanyai magyarok között még akkor a Rudolf is élt, a királyfi, aki elbujdosott, mert pártolta a népet. Megmondottam az öregnek, hogy egy nagy magyar költő tiszteletére leng a gyász lobogója, egy nagy magyar költő ment el örökre, aki igazán a nép mellé állott, jobb jövőt akart, szabad és boldog világot e földön.
– Szóval, olyan petőfiféle löhetött? – motyogta a tanyai magyar a bajusza alatt, és lassan megsüvegelte a fekete lobogót.
Úgy gondolom, hogy ez az egyszerű vélemény és ez az önkéntelen hódolat van olyan kedves az Úr színe előtt, mint az irodalomtörténeti kézikönyvek külön fejezete a javított és bővített kiadásban.”

Juhász Gyula: Találkozások az üstökössel. In: Szakállszárító. Juhász Gyula füveskönyve, vál. és szerk.: Bányász István, Szeged, Lazi, 2004. – Hangoskönyv, Magyar Elektronikus Könyvtár

–––

„Teste a földé. Földmívesé lelke,
Ezért koppan a kapa néhanap.
Sirja három millió koldus telke,
Hol házat épit, vet majd és arat.
Verse törvény és édes ritmusában
ő hull s a kastély ablaka zörög, –
eke hasit barázdát uj husában,
mert virágzás, mert élet és örök.”

József Attila Ady emlékezete című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

M. J.

Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője egyedülálló előadássorozatot tart november 25-én könyvtárunk alapításának ünnepén. Fél nap alatt 12 izgalmas históriát hallhatnak és 12 különleges nyomtatványt láthatnak az érdeklődők.

Mi: Széchényi Emléknap
Mikor: 2013. november 25. 20 óra
Hol: VIII. emeleti előadóterem

Miről: Shakespeare és a Szigeti veszedelem – Tycho Brahe lenne Hamlet? Az ifjú dán király orgyilkosokkal öleti meg a Prágában élő dán csillagászt? Hogyan kapcsolódik össze Tycho orra Zrínyi Miklós hősies küzdelmével, s hogyan kerül be egy szupernóva Shakespeare drámájába? Egy párbajon és egy csillagászati eseményen keresztül bemutatjuk a 16. század egyik legnagyobb tudománytörténeti felfedezését, s annak az európai irodalom egyik gyöngyszemével való összefüggését.

A tárlóban látható lesz Jeszenszky János életrajza Tycho Brahéról (OSZK, App. H. 658.)

Az előadások minden órakor indulnak (12–23 óráig) és éjfélkor érnek véget. A prezentációk 40–45 percesek lesznek (10–15 perc technikai szünet, kávé, frissítő). Bármikor lehet csatlakozni és menekülőre fogni, a szünetekben pedig kérdésekkel „zaklatni” Farkas Gábor Farkast. Minden előadáshoz vetítés társul (film, zene és kép segíti majd a bonyolult történetekben való eligazodást), és 12 különleges kéziratból, illetve régi nyomtatványból álló egynapos kamarakiállítás hozza fizikai közelségbe a vicces-véres történeteket.

Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője egyedülálló előadássorozatot tart november 25-én könyvtárunk alapításának ünnepén. Fél nap alatt 12 izgalmas históriát hallhatnak és 12 különleges nyomtatványt láthatnak az érdeklődők.

Mi: Széchényi Emléknap
Mikor: 2013. november 25. 19 óra
Hol: VIII. emeleti előadóterem

Miről: A könyv, amit senki sem olvasott – Arthur Koestler, a magyar származású író tudománytörténeti monográfiájában (Alvajárók, 1959) úgy gondolta, hogy minden idők legkevésbé olvasott könyve Kopernikuszé. Sikerül-e rehabilitálni a lengyel matematikust vagy valóban senki sem olvasta az „Égi pályák körforgásáról” szóló heliocentrikus művet? Miért élt Kopernikusz Platón bűvöletében, és mit rejt az a sejtelmes megjegyzése: „csak matematikusoknak…”

A tárlóban látható lesz Kopernikusz De revolutionibus című művének 2. kiadása (EK, Ant. 7394.)

Az előadások minden órakor indulnak (12–23 óráig) és éjfélkor érnek véget. A prezentációk 40–45 percesek lesznek (10–15 perc technikai szünet, kávé, frissítő). Bármikor lehet csatlakozni és menekülőre fogni, a szünetekben pedig kérdésekkel „zaklatni” Farkas Gábor Farkast. Minden előadáshoz vetítés társul (film, zene és kép segíti majd a bonyolult történetekben való eligazodást), és 12 különleges kéziratból, illetve régi nyomtatványból álló egynapos kamarakiállítás hozza fizikai közelségbe a vicces-véres történeteket.

Erzsébet-nap – Árpád-házi Szent Erzsébet (Sárospatak, 1207– Marburg, 1231) ünnepe.
A magyar királylány, II. András király és a Merániai Gertrúd leánya – Szent István király mellett – az egyetlen hazánk szentjei közül, akit a világegyház is ünnepel (november 17.!); s egyben ő a katolikus világ egyik leginkább tisztelt női szentje is.

Erzsébet a szegények és a betegek, az árvák és az özvegyek patrónája. Legendájának legismertebb eleme az ún. rózsacsoda. Az elbeszélés szerint egy alkalommal kenyereket vitt a szegényeknek, amikor sógorával, Henrikkel (más változat szerint még gyermekkorában, itthon édesapjával) találkozott. A sógor kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy rossz szemmel néznék jótékonykodását, azt válaszolta, hogy rózsákat. Mikor ezt meg kellett mutatnia, a kenyerek helyett valóban illatos rózsák voltak kosarában.

„Történék egy napon, mikoron nagy hideg volna, hogy úgy, mint senki ne láthatná, vinne apró maradékokat az vár kapuja elében az szegényeknek. És íme, elöl találá az ő atyja, csodálkozván rajta ennenmaga, mit járna és hová sietne, megszólítá őtet: Fiam, Erzséböt, hova mégy, mit vissz? Az nemes király leánya, miért felette szemérmes vala, nagyon megszégyenlé magát és megijede, és nem tuda félelmében egyebet mit felelni: Ím, rózsát viszök. Az ő atyja kedég mint eszös ember meggondolá, hogy nem volna rózsavirágnak ideje, hozzá hívá, és meglátá kebelét, hát mind szép rózsavirág az aszjú apró portéka. Oh nagy ártatlanság, oh szeplőtelenségnek halhatatlan malasztja, íme, az áldott mennyei királ nem hagyá az ő szerelmes szolgálóleánya beszédét hamisságában, hogy szemérmöt ne vallana, de inkább szentséges voltát isteni irgalmasság követné. Azt látván, az ő atyja elcsodálkozék rajta. Ez leánzó, ha élhetend, valami naggyá lészen!”

Karthauzi Névtelen: Áldott királyi lány, részlet – A megszentelt ország, összeállította: Lukácsy Sándor, Pécs, Jelenkor, 2000 – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Erzsébet szobra a marburgi Szent Erzsébet templomban – In: Balázs György – Szelényi Károly: Magyarok. Egy európai nemzet születése. Budapest, Novotrade Rt, 1990, 48. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Erzsébet az egész világegyházban évszázadok óta szakadatlan tiszteletben részesül, mint az emberszeretet eszményi példaképe. A legnagyobb festők örökítették meg azokon a képeken, amelyek most a múzeumok büszkeségei, eredetileg azonban jámbor társulatok, harmadrendek, plébániai közösségik rendelték templomuk, ispotályuk számára: Simone Martini, Fra Angelico, Holbein, Murillo és annyi más. […] Halálának hétszáz éves fordulóján lelkendezve kérdezte egy magyar méltatója: van-e nagyobb asszonya a világtörténelemnek a Megváltó anyján kívül, mint ő?”

Bálint Sándor: November 19., részlet – Uő.: Ünnepi kalendárium – Magyar Elektronikus Könyvtár

–––

„Magyarország szép nemes csillaga,
Asszonyi rend tiszteletes taga,
Ki szentséggel hamar kezet foga,
És közöttünk fényessen villoga.

Királyoknak nevezetes neme,
Erkölcsöknek tündöklő gyöngyszeme,
Kinek gazdag ára és érdeme,
Romlásunknak gyakran lőn védelme.”

Ének Szent Erzsébet asszonyról, részlet – A megszentelt ország, összeállította Lukácsy Sándor, Pécs, Jelenkor, 2000 – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Erzsébet életének címlapja (f. 2r) és (f. 1v) egy pápai oklevél töredéke (jobboldalt) a XIV–XV. századból – In: Libellus de dictis quattuor ancillarum, pergamenkódex, Kézirattár, Cod. Lat. 536

„Tizennégy évesen feleségül adták Lajos thüringiai őrgrófhoz. A hercegnő már hat év múlva özvegy lett: férje 1227-ben felöltötte a keresztet, a Szentföldre indult, de útközben megbetegedett és meghalt. Erzsébet, akinek jótékonykodása miatt már korábban is meggyűlt a baja férje családjával, magára maradván Marburgba költözött, és belépett a Ferenc-rendbe. Javait és rövidke életének hátralévő néhány esztendejét a betegek és rászorultak gondozásának szentelte. 1231. november 16-án halt meg, huszonnégy évesen. Három és fél esztendővel később, 1235. május 26-án, pünkösdkor avatták szentté (valójában júl. 1-jén, máj. 26. az eljárás kezdetének időpontja volt), s a rákövetkező év májusának első napján »emeltettek oltárra ereklyéi«, azaz szenteltek templomot sírhelye fölé. Egykori kérője, II. Frigyes német-római császár e szavakkal tett aranykoronát Erzsébet koporsójára: »nem koronázhattam meg császárnénak, most megkoronázom Isten országa halhatatlan királynéjának«”.

Jankovics Marcell: Novemberi rózsa, részlet – In: Uő.: Jelkép-kalendárium – Magyar Elektronikus Könyvtár

Daniel Gran: Magyarországi Szent Erzsébet alamizsnát oszt, Szépművészeti Múzeum, Budapest – In: Mojzer Miklós: XVII. és XVIII. századi német és osztrák festmények, Corvina, Budapest, 1975, 28. kép. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Idegen népek jóltevője lett,
Míg anyja itthon dúlt a magyaron…
Most anyja vére ég a kezemen – –
Mért mentél el, királykisasszonyom?
Szűz lelked egyetlen lehellete
Szétfújta volna a tragédiát, –
Vagy úgy kellett, hogy későn, s messziről
Szívjuk be lényed rózsaillatát?”

Reményik Sándor: Bánk Bán utolsó monológja, részlet  – Reményik Sándor Reményik Sándor összes versei – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Erzsébet legendájához kapcsolódik a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által 1999-ben alapított, először 2000-ben átadott díj, a Szent Erzsébet Rózsája. A díjat minden évben egy-egy a szegények és a betegek gondozásában, illetve ennek szervezésében jelentős karitatív munkát végző személy kaphatja meg Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez kötődően.

„Szent Erzsébet elsősorban az igazi nőiesség: a személyes, a kiskörű szeretet hőse. Ha magunk elé állítjuk a róla fennmaradt rengeteg legenda és történelmi feljegyzés világánál, az első tekintetre egy kedves, szép, fiatal, szerelmes, boldog hitvest látunk magunk előtt. A hitves eszményét. Már menyasszony korában megkapja az embert bájos, szemérmesen, de tudatosan odaadó, jegyesének, leendő hitvesének mindent alárendelő hűsége és kitartása. Hiába akarják megfélemlíteni, senki sem képes lemondásra bírni arról, akit szeret. Házassága a boldog, szép, mindenki számára épülésül, gyönyörűségül, erőforrásul szolgáló családi életnek csodaszép képét tárja elénk. Erzsébet és Lajos, – az ideális lovag, – az ő férje, az ő »testvére« (mint szólítani szokták egymást), a maguk három gyermekével, boldog családjuk körében: szívmelegítő jelenség. Milyen megható, kedves vonásokkal mutatja meg hitvese iránti szeretetét, amikor (Erzsébet – ha ösztönét követi: maga az igénytelenség!) ékes ruhákat ölt magára, csak azért, hogy férjének tessék. Amikor az udvari lakomáknál, minden hagyományos szokás ellenére, férje mellé ül, mert nem akar elmozdulni mellőle. Amikor a templomban rajtakapja magát egyszer – a legenda egyik legkedvesebb, legemberibb mozzanata! –, hogy nem a szent cselekményre gondol, hanem férjén felejtette szemét. […] megjön a még súlyosabb gyászhír, férjének halálhíre. Erzsébet felsikolt: »Mindennek vége! Meghalt az egész világ!« Nyolc napig nem tér magához a sírástól. Aztán fogadalmat tesz, hogy többé nem megy férjhez; állja is ezt a fogadalmat, akkor is, amikor II. Frigyes császár kéri feleségül. Íme az ideális hitves képe!”

Sík Sándor: V. Szent Erzsébet: női eszmény, részlet – In: Szent magyarság – Magyar Elektronikus Könyvtár

–s–

Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője egyedülálló előadássorozatot tart november 25-én könyvtárunk alapításának ünnepén. Fél nap alatt 12 izgalmas históriát hallhatnak és 12 különleges nyomtatványt láthatnak az érdeklődők.

Mi: Széchényi Emléknap
Mikor: 2013. november 25. 18 óra
Hol: VIII. emeleti előadóterem

Miről: Cassiopeia fényes csillaga – 1572 novemberében egy új csillag „született” a Cassiopeia csillagképben. A később szupernóvaként azonosított égi objektum alaposan összezavarta a 16. század második felének tudományos gondolkodását. Ugyanis kiderült, hogy mégis születhetnek új „dolgok” az égen, ám ezek el is tűnhetnek nyomtalanul. Ennek a csillagnak eredünk a nyomába, s hátborzongató történeteket mutatunk be a 10000 évvel ezelőtt elpusztult égitest földi „hatásáról”. 

A tárlóban látható lesz Hagecius traktátusa az új csillagról (EK, Ant. 2074.)

Az előadások minden órakor indulnak (12–23 óráig) és éjfélkor érnek véget. A prezentációk 40–45 percesek lesznek (10–15 perc technikai szünet, kávé, frissítő). Bármikor lehet csatlakozni és menekülőre fogni, a szünetekben pedig kérdésekkel „zaklatni” Farkas Gábor Farkast. Minden előadáshoz vetítés társul (film, zene és kép segíti majd a bonyolult történetekben való eligazodást), és 12 különleges kéziratból, illetve régi nyomtatványból álló egynapos kamarakiállítás hozza fizikai közelségbe a vicces-véres történeteket.