2013. október 31-én lesz 20 éve, hogy a Szabad Európa Rádió utoljára közvetített magyar nyelven. Ezen a napon a Történeti Interjúk Tára felidézi a Szabad Európa Rádió Magyar Osztályának történetét – a kezdeteket, az ötvenes évek hidegháborús időszakát és a magyar forradalmat, illetve a 80-as éveket, a rendszerváltozást és az 1993. október 31-i búcsút.

Megnyitó: 15 órakor.
Beszédet mond Szemerei Péter, könyvtárunk megbízott főigazgatója, Balogh László, a Közszolgálati Alapítvány kuratóriumi elnöke és Hanák Gábor történész, filmrendező. 

Elekes István 1984-től, majd 10 éven keresztül, a rádió megszűnéséig volt a Szabad Európa Rádió munkatársa. Az Autórádiót szerkesztette, vezette hetente nagy sikerrel, és ezzel el is nyerte a Rádió legjobb radiofonikus műsora címet. A népszerű Forgószínpadban való közreműködés pedig napi feladata volt.

Elekes István, a mikrofonnál Bálint Mihály

„Kicsit Ekecs Gézától „loptam” az álnév ötletet, aki az Ekecs-et megfordítva, az éterben Cseke lett. Az esetemben a „Sekele” nagyon sután hangzott volna, viszont teljes nevem: Elekes István Mihály Bálint, így az utolsó két keresztnevem „visszafelé” már elfogadható volt.

Szinte percre pontosan, kétszáz évvel a francia forradalom után Kelet-Európában kitört a szabadság, mely meghozta a sajtószabadságot is. Az igazi szenzáció a sokat szidott és lenézett „bulvár” megjelenése volt. Ezt a „jelenséget” azóta sem tudja hova tenni sem a magyar újságíró szakma, sem a hazai olvasótábor. Pedig a „bulvár” létezett az „átkosban” is.
Szinte minden magyarhoz eljutott, csak épp nem tudta, hogy azt kapja. Történt ugyanis valamikor a hatvanas évek elején, hogy Borbély László (Kőbányai Péter) azzal állt elő a Szabad Európa Rádió magyar adásának szerkesztőségében, hogy pótolni kellene egy nagy hiányt: Magyarországon nem létezik bulvársajtó. A röviden, egyszerű nyelven megfogalmazott „színes” hírekre biztos lenne hallgatói igény. Ez a háború előtti Magyarországon létezett, és a háború utáni Európában, (Nyugat-)Németországban is igen népszerű volt. Ma is az. Bármennyire is szidják és lenézik – épp a nyelvi egyszerűsége miatt –, a Bild-Zeitung a legnagyobb példányszámban megjelenő és legolvasottabb német napilap.
Ebből a „bulvár”-ötletből született meg a Szabad Európa Rádió egyik legnépszerűbb, leghallgatottabb magazinműsora 1963-ban: a Forgószínpad. Ennek a műsornak lettem – Borbély László felkérésére – Ekecs Géza mellett a szerkesztője. Sokat köszönhetek mind az ötletgazda, műsoralapító, vérbeli újságíró „Áci”-nak (Borbély beceneve), mind pedig Gézának, aki az idén töltötte be 86. életévét. E két kiválóság mellett tanultam meg, hogy jelzők és politikai állásfoglalás nélkül is lehet bulvárt csinálni úgy,hogy közben Mari néni is megértse, hogy pl. mi a „hamburger” vagy a „walkman”, amikor ezek még ismeretlen fogalmak voltak otthon, Magyarországon. Pletyka (ki, kivel hál, kitől terhes, kit csal(t) meg stb.) szóba sem jöhetett! Ez nemcsak a műsort, de a Rádió hitelességét is rontotta volna. Küldetésünk nem „népnevelés” volt, nem politikai agymosás, hanem tájékoztatás, röviden, könnyedén, (köz)érthetően. Ebben járt élen a Forgószínpad.

Meghallgathatják a Forgószínpad utolsó adását.

Részletes program:

Egész nap folyamatos vetítés a Történeti Interjúk Tára Szabad Európa gyűjteményében található mozgóképes dokumentumokból. 

Esőjegy – Halász Péter-portré

Egykori rádiósok a képernyőn:

László László – interjúrészlet
András Károly – interjúrészlet
Ekecs Géza – interjúrészlet
Borbándi Gyula – interjúrészlet
Thassy Jenő – interjúrészlet
Deák István – interjúrészlet
Molnár József – interjúrészlet

Demonstrációs monitorokon fénykép-, mozgókép- és hanginstallációkat láthatnak, hallhatnak. 

A Rádió műsorából:

1993. október 31. – Búcsúműsor
1956. október 31. – 57 évvel ezelőtt: a forradalom kilencedik napja percről percre
Tinédzserparti – összeállítás Cseke László műsorából 
Üznetek – 1956
Műsorszignálok

Valamint az ötvenes és hatvanas években a Rádióról készült mozgóképes dokumentumok, filmrészletek vetítése. 

A vetítésekkel párhuzamosan munkatársaink a Szabad Európa Rádió 1956-os gyűjteményét és a több mint 4 évtizedes működés fennmaradt hangdokumentumaiból készített válogatást mutatják be. 

Dedikál: Skultéty Csaba és Büky Barna, a Szabad Európa Rádió munkatársai

Részlet Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 című naplójából:

„1956. X. 29. Hétfő.

Ma reggel szintén olvastam és egyben befejeztem a „Tom úrfi, mint detektiv” c. könyvet. Anyu és apu már 6h-kor elindultak Rákospalotára. Reggeli után átmentem Jancsihoz. Átvittem a „Pesti Hírlap” lexikonát és abból neveztük el a város utcáit. Dél felé kiabálást hallottunk kinéztünk és láttuk, hogy a „Nemzeti színház”-nál egy nagy tömeg kiabálja: „Ruszkik haza!” Délután Jancsinál voltam. Este Ványi albérlője Jancsi mondta, hogy az egyetemisták a Kilián laktanyavédőjét akarják honvédelmi miniszternek, aki Maléter Pál.”

Bejegyzés Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 című naplójából, 1956. október 29. 
Budapest, 2006, 1956-os Intézet Közalapítvány

A naplóban említett röplapok itt találhatók.

A könyv 2013. október hónapban 50%-os engedménnyel vásárolható meg a könyvtárban.

Egy 12 éves fiú, Gyula, 1956. október 23-án elhatározza, hogy naplót ír. Közel van a tűzhöz – szó szerint, hiszen Budapesten, a Somogyi Béla utca 10-ben laknak, a Corvin áruház háta mögött. Gyűjt, sétákat tesz a városban, és mindezt lejegyzi. Fejében és naplójában keveredik a pesti gyerekvilág, a gangok világa és az éppen zajló történelem. Csics Gyula naplóját 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján adta ki az 1956-os Intézet. 2008 óta a Magyar Elektronikus Könyvtárban is olvasható.

Tíz évvel ezelőtt, 2003 október végén egy tévés vetélkedőben szegezték nekem a kérdést: mit iszik az, aki szereti a malváziát? A likőr, a sör, a kecsketej között ott lapult a helyes válasz, de mivel a tét olyan félmillió forint lehetett, hát felhívtam öreg barátomat a stúdióból, hogy segítsen. Később fel is rótta nekem egy másik barátom, hát nem olvastam Gerald Durell legendás könyvét, hogy miképpen bújt el a csintalan szerző a malváziás hordóba Korfu szigetén?

Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője megírta a különleges csillagászati kincs történetét. Hogyan került a könyv a lorettomi szervitáktól a budai váron át Cambridge-be és vissza az Egyetemi Könyvtárba. A könyvritkaság jövő tavaszig látható az ELTE-n.

A ma (2013. 10. 29.) nyíló csillagászattörténeti kiállítás két fő része között önálló díszhelyen látható az ELTE Egyetemi Könyvtár állományából az 1960-as években eltulajdonított Cornelio Malvasia, Ephemerides […] (1662) című csillagászati nyomtatvány, melynek visszavásárlását a Nemzeti Kulturális Alap egy 2012-ben megnyert pályázata tette lehetővé. A visszavásárolt kötet szerzőjeként a katona és politikus Cornelio Malvasia márkit (1603–1664) tartják számon. Malvasia a csillagászat története egyik legkiemelkedőbb amatőrének számít.
A kiállítás megtekinthető: 2013. október 29. és 2014. március 28. között a könyvtár nyitvatartási idejében. Budapest. V. ker. Ferenciek tere 6.

Owen Gingerich, Harvard University 

Mindenesetre a boroshordó, tartalmával együtt eltűnt egy kis időre, míg 2010 februárjában egy e-mailt kaptam Owen Gingerich harvardi professzortól – kivel a ravaszdi Shakespeare és az 1572-es szupernóva ürügyén ismerkedtünk össze virtuálisan –, hogy egy régi nyomtatvány kapcsán szeretné megkérdezni a véleményemet.

Ephemerides novissimae motuum coelestium... 

A nyomtatvány Cornelio Malvasia (1603–1664) itáliai arisztokrata 1662-ben sajtó alá rendezett munkája volt, mely a Nap, a Hold és a bolygók jövőbeli mozgását mutatta be táblázatok (efemeridák) segítségével. Korabeli csillagászok (később bolond asztrológusok) kezébe illő segédlet volt.

Holdfogyatkozás Malvasia könyvében 

A könyv Gingerich-hez került, s az éles szemű csillagász-tudománytörténész régi állománybélyegzőket fedezett fel a kötet lapozása közben. Az egyik pecsét különösen felkeltette az érdeklődését, mivel hasonlatosnak vélte ahhoz, amit 1971-ben a budapesti Egyetemi Könyvtárban látott Kopernikusz híres munkájának első kiadásában. Ez a Kopernikusz-példány egykoron Mossóczi Zakariás (1542–1587) nyitrai püspök tulajdonában volt, majd a pozsonyi jezsuitákhoz került, míg az 1777-es rendfeloszlatás után a Magyar Királyi Egyetem könyvtárában (először a budai várban, majd a Ferenciek terén) landolt.

Mossóczi Zakariás Kopernikusz-kötetének címlapja (ELTE EK, Ant. 3802)

Az amerikai csillagász 1971-ben még az elején járt kutatói programjának. A közel négy évtizedes, öt kontinensre kiterjedő „Kopernikusz-vadászat” lényegében roppant egyszerű ötleten alapult: összegyűjteni, s feltárni kézírásos bejegyzéseket a Kopernikusz-nyomtatvány összes példányában, melynek megjelenését (Johann Petreius nürnbergi nyomdász sajtója alól került ki 1543-ban) sokan tartják az európai tudományos gondolkozás mérföldkövének. Gingerich monumentális munkája – a Brill kiadó jóvoltából – újraírta a 16. század tudománytörténetének leglényegesebb fejezetét 2004-ben. Ami érdekes, hogy ennyi év távlatából emlékezett a jellegzetes pecsétre, s megkérdezte a véleményemet, mivel – ahogyan ő fogalmazott – „a könyv tulajdonosa igencsak aggódik, hogy lopott könyvet vásárolt meg egy londoni antikváriumban”.

Dörre Tivadar (1858-1932) festő rézkarca az Egyetemi Könyvtárról (1893)

Hazafelé menet az Egyetemi Könyvtár régi alapkatalógusa – melynek tokjaiból dacosan állt ki a nemzeti színű szalag, hogy könnyen kihúzhassa a felhasználó – megadta a választ: igen, valóban volt egy Malvasia-kötete a könyvtárnak, aminek impresszumadatai meg is egyeznek a szóban forgó kötetével, de a volt kollégák (17 évig magam is a Ferenciek terén rakosgattam a régi könyveket az egyik sarokból a másikba) úgy tájékoztattak, hogy sajnos a példány hiányzik a polcról. Ami biztos, hogy egykori jelzete – az úgynevezett régi szakjelzete – Eb 2r 44. volt. Eb jelen esetben a csillagászattörténetet, a 2r pedig az ívméretet jelölte. Nem volt mit tenni, kértem az amerikai csillagászt, hogy ha lehetséges, küldjön képeket a címlapról, a kötéstábláról és az esetleges bejegyzésekről.

A könyv gerince, a lorettomi szerviták raktárjelzetével

A következő e-mail még érdekesebb volt. Roger Gaskell, biokémikusból lett antikvárius – a neves londoni Quaritch cég munkatársaként szerelmesedett bele a régi könyvekbe – küldött néhány képet a Malvasia-kötetről.

Roger Gaskell Rare Books 

A tudománytörténeti (főként orvosi és csillagászati) szakkönyvekre szakosodott régikönyves kolléga is arra volt kíváncsi, hogy miképpen lehetne megállapítani a példány tulajdonosát. A kapott képek önmagukért beszéltek, hiszen számtalan hasonló könyv került már a kezünk ügyébe. Ugyanis a 2000-es évek elején az Egyetemi Könyvtár történeti gyűjteményét (1501–1800 közötti muzeális nyomtatványokat) leválogattuk a törzsállományból, s évszázadonkénti bontásban helyeztük el védett raktárakban. A gigantikus munka során néhány év alatt hozzávetőlegesen 60 000 kötet régi könyv került védett helyre, alapos tisztítás, fertőtlenítés és restaurálás után. Sajnos ez a Malvasia-kötet nem volt közöttük, jóval előbb nyoma veszhetett, talán az 1960-as években.

De térjünk vissza a képekre. Az első kép a könyv gerincét mutatta, s egyből beugrott, hogy ez a lorettomi szervita rend gyűjteményéből került az Egyetemi Könyvtárba még a 18. század végén.

A lorettomi szerviták tulajdonosi bejegyzése (18. század)

A második kép ezt meg is erősítette, mert tökéletesen olvasható volt a korabeli tulajdonosi bejegyzés: „Conventus Lauretani in Ungaria Ord(in)is Serv(orum) B(eat)ae V(irgin)is M(a)r(i)ae”. E latin szöveg is a lorettomi szervita rendház tulajdonát bizonyította. A harmadik képen az Egyetemi Könyvtár – szemünknek oly kedves – régi pecsétje volt látható, középen az Egyetem címerével.

Az Egyetemi Könyvtár régi pecsétje (1876 után)

Ezek a pecsétek 1876 és 1945 között kerültek bele a könyvekbe. Végezetül a negyedik képen jól kivehető volt a 18. századvégi Pray-féle könyvtárrendezés nyoma, illetve a már említett müncheni szakjelzet: Eb 2r 44.

A Pray György-féle könyvtárrendezés nyoma (xx.b.) és a müncheni szakjelzet (Eb 2r 44)

Amikor a lorettomi szerviták tulajdonában lévő könyvet vettünk a kezünkbe – a hideg, poros, sötét raktárakban eltöltött időszak egyetlenegy kiváltsága, a gombás fertőzések mellett, hogy a legbizalmasabb viszonyban voltunk éveken keresztül a régi nyomtatványokkal –, rögvest arra gyanakodtunk, hogy ez a kötet Nádasdy Ferenc (1623–1671) országbíró nevezetes bibliotékájából való.

Nádasdy Ferenc és Esterházy Anna derékképe, 1659 után - a háttérben a lorettomi templom (OSZK, RNYT, App. M. 73.)

A Wesselényi-összeesküvés szomorú záróakkordjaként kivégzett nagy műveltségű főúr könyvtára már a 17. században híres volt, talán ez lehetett az első olyan magyar gyűjtemény, melynek kialakításában nemcsak az olvasás és a használat játszott szerepet, hanem a kincsképzés is.

Zrínyi Péter, Nádasdy Ferenc és Frangepán Ferenc mellképe és kivégzése 1671-ben (OSZK, RNYT, App. M. 666.)

2013-ben a Nemzeti Kulturális Alapnak köszönhetően a Malvasia-kötet viszatérhetett a Ferenciek terére. 

FRISSÍTVE: 2013.10.30.

A tegnapi kiállítás megnyitóján néhány mozaikdarab a helyére került, s néhány információmorzsa közölhetővé vált:
A Malvasia-kötet Simon Mitton csillagásztól (Cambridge, St Edmund College) került vissza az Egyetemi Könyvtárba. Mitton egy meg nem nevezett budapesti könyvgyűjtőtől vásárolta a kötetet 2009-ben.
Miután kiderült, hogy valamikor az ELTE Egyetemi Könyvtár volt a jogos tulajdonosa, s lopás útján kerülhetett ki az őrzőhelyéről, úgy döntött, hogy visszaadja a régi nyomtatványt. Egy feltételt szabott: a költségeit - a példányért kifizetett összeget - térítsék meg. Ebben segített a Nemzeti Kulturális Alap.

A történet boldog véggel zárult, de a könyvtárosban egy utolsó kérdés felvetül: az illetékeseknek nem ártana kikérdezni azt a pesti bibliofilt, akitől Mitton vette a kötetet. Ugyanis, aki egy kicsit is belemerítkezett a régi könyvek világába, az rögtön láthatta, hogy ez a könyv lopott holmi, benne tulajdoni bélyegzővel, raktári jelzettel. Legfőképpen egy pesti könyvgyűjtőnek lett volna morális kötelessége bekopogni - hóna alatt a Malvasiával - a Ferenciek terén álló épület hatalmas fakapuján és megkérdezni, hogy nem hiányzik-e valahonnan? Használt kocsit sem veszünk eredetvizsgálat nélkül, a pesti gyűjtőnek is tudnia kellett, hogy honnan van ez a példány.

Farkas Gábor Farkas

Részlet Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 című naplójából:

„1956. X. 28. Vasárnap.

Reggel sokat olvastam a „Tom Sawyer kalandjai”-ból. Gyula gyalog a nagymamihoz ment. Délelött Jancsihoz mentem. Náluk a várost csináltam. 10h-kor hazamentem. Franci már ott volt. Mondta, hogy a nagymami felé nem volt semmi. Utána jött Géza bácsi apu nagybátyja Budáról. Azt mondta, hogy míg ideért hatszor igazoltatták. Reggel is megjelent a „Szabad Nép”, és most is közölte a kormány névsorát. Ebéd utánra megjött Gyula és azt mondta, hogy vagy 800 tank és 250 kocsi lőszer jött a város felé. Délben elrendelték a tűzszünetet, de azért még is lőttek. A rádióban mindent megpróbáltak, ami nem volt a Rákosi rendszer alatt. Például délben harangoztak. Nálunk volt Kolics bácsi és azt mondta, hogy tegnap kezdték a Kilián György (Mária Terézia) laktanya ostromlását, és még mindig tart. Azt is mondta, hogy a Práter utcai házak is kárt szenvedtek. Délután átmentem Jancsihoz. Náluk a várost csináltuk. (l. a dobozban.) Én egy utcát és egy teret neveztem el a forradalomról. Este Nagy Imre miniszterelnök beszédet mondott. Beszédében megígérte, hogy megszünik az ÁVH, nemzeti ünnep lesz március tizenötödike. Továbbá megígérte, hogy hazánk címere ifjuságunk követelése szerint újból a Kossuth címer lesz, és hogy 24 órán belül az orosz csapatok megkezdik a kivonulást.”

Bejegyzés Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 című naplójából, 1956. október 28. 
Budapest, 2006, 1956-os Intézet Közalapítvány

A naplóban említett röplapok itt találhatók.

A könyv 2013. október hónapban 50%-os engedménnyel vásárolható meg a könyvtárban.

Egy 12 éves fiú, Gyula, 1956. október 23-án elhatározza, hogy naplót ír. Közel van a tűzhöz – szó szerint, hiszen Budapesten, a Somogyi Béla utca 10-ben laknak, a Corvin áruház háta mögött. Gyűjt, sétákat tesz a városban, és mindezt lejegyzi. Fejében és naplójában keveredik a pesti gyerekvilág, a gangok világa és az éppen zajló történelem. Csics Gyula naplóját 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján adta ki az 1956-os Intézet. 2008 óta a Magyar Elektronikus Könyvtárban is olvasható.

Idén ünnepeljük Kormos István († Bp., 1977. október 6.) költő, műfordító, a „lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó” Vackor halhatatlan alakja megteremtőjének 90. születésnapját. Népi költőként indult, és a Válasz című folyóirat köréhez tartozott. Erdélyi József, Sinka István és Illyés Gyula voltak mesterei. Első könyve, Az égigérő fa (1946) verses meséket tartalmazott, első verseskönyve, a Dülöngélünk 1947-ben jelent meg. Ezen kívül életében még csak két verseskötete jelent meg: a Szegény Yorick (1971) című második verseskötete az év irodalmi szenzációja volt. Harmadik kötete az N. N. bolyongásai (1975). Költészete időközben átalakult: a népi hagyományokat természetes módon egészítették ki a modern francia líra vívmányai. Az ötvenes évektől két évtizeden át szinte csak verses gyermekmeséivel (Vackor-mesék, 1956–, A repülő kastély, 1957; A muzsikás kismalac, 1960; Két bors ökröcske, 1960, Bohóc rókák és egyéb mókák, 1971; Zöldbajusz Marci királysága 1972; A zsiráfnyakú cica, Pincérfrakk utcai cicák, 1976) és műfordításaival volt jelen a költészetben; önálló verseskötettel hosszú ideig nem jelentkezett.

Jelentős műfordítói tevékenysége is: elsősorban angol – Geoffrey Chaucer (Canterbury mesék); Robert Burns, William Blake –, francia – Molière, Max Jacob, André Frénaud –, valamint orosz – Puskin és népköltészet (Ékes, fejér hattyú, 1962, második feleségével, Rab Zsuzsával) – nyelvű műveket ültetett át magyarra.

Kormos István. Fotó. (Keresztury Dezső: A magyar irodalom képeskönyve, Budapest, Magyar Helikon, Móra, 1981.) In: A Dunánál: magyarok a 20. században (1918–2000) CD-ROM, Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001, hálózati változat – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Kormos családnevem
anyámtól örököltem
keresztelésben Istvánt
mint ama vértanú
sok néven szólitottak
Pistika Piska Pista
utóbbi főleg lónév
volt amig lovak voltak
Cicelle Cormieux
végül csak Yorick voltam
azaz szegény Yorick”

Kormos István: Szegény Yorick (részlet). In. Uő.: Kormos István művei. Szöveggondozás, utószó jegyzetek: Nagy Gáspár, Budapest, Osiris-Századvég Kiadó, 1995. –Törzsgyűjtemény

Kormos István örökzöld Vackor-történetein több generáció nőtt fel, a csetlő-botló kismackót hamar a szívükbe fogadták a gyerekek (Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról, 1956; Vackor világot lát, 1961; Vackor az első bében, 1978).

„Hol
volt,
hol nem,
messze, messze,
volt egy boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
Vackor nevű
kicsi medve,
nem is medve,
csak egy apró,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.”

Kormos István: Megismerünk egy pisze kölyökmackót, aki mindig elcsavargott az erdőn (részlet). In. Uő.: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról, Budapest, Osiris, 2005. - Törzsgyűjtemény

Az Európai Postaüzemeltetők Egyesülete (PostEurop) „Gyermekkönyvek” témájú 2010-es versenyén a Magyar Posta által kibocsátott és Reich Károly Kossuth-díjas grafikusművész Kormos István örökzöld Vackor történeteihez készült rajzait bemutató bélyeg nyerte el az első díjat.

„Áll a sarkon egy
rendőr – odamegy,
meghajol előtte mélyen,
s kérdi tőle:
– Kérem szépen,
ha elúnja a járkálást,
hol talál éjjelre szállást,
hol talál egy kismackó?

Figyelj csak ide,
te piszén pisze:
Málna utca huszonhétben
van egy ismerősöm nékem,
Jolán néni a neve.
Van egy csöpp lányunokája,
meg egy fekete macskája,
meg egy kiadó szobája,
hol egy boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kismackónak
lehet még csak jó helye!”

Kormos István: Vackor szállást keres és talál. In. Uő.: Vackor az első bében – Vackor világot lát, Budapest, Osiris, 2001. – Törzsgyűjtemény

–––

„– Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban úgynevezett gyerekköltészetet olvastam volna; a János vitéz és a Toldi voltak kedvenc olvasmányaim, Petőfi és Arany ezeket nem gyerekeknek írta. Később persze megtudtam, hogy a magyar költészet nem fogadja be az úgynevezett gyerekverset, alacsonyabb színvonala miatt. Az elmúlt húsz-harminc évben azért valamiféle jó fordulat következett be, hiszen jelentős nagy költőink írnak gyerekeknek.
– Önnek van konkrét mércéje a magyar lírában?
– Azt hiszem, hogy amit én gyerekköltészet címén műveltem az elmúlt húsz évben, az az Arany Lacinak című Petőfi-versből indult ki. Versben írom a meséimet, de gyerekverset alig írtam, és a legismertebb könyvem, a Vackor is az Arany Laci formajegyeit viseli. Ha én ma gyerekköltészetről hallok, természetesen Weöres Sándor jut az eszembe. Nem tudják a mai gyerekek, milyen szerencséjük van… Ő nemcsak költője, de zeneszerzője, térképírója, s egyáltalán mindenese a magyar irodalomnak.”

Kormos István: Lélekben hatéves szeretnék lenni. 1973-as interjú Kormos Istvánnal Készítette: Ónody Éva (részlet). In. Uő.: Kormos István művei. Szöveggondozás, utószó jegyzetek: Nagy Gáspár, Budapest, Osiris-Századvég Kiadó, 1995. – Törzsgyűjtemény

–

„Se házam székem asztalom
Surabajában vásált gyöngyöm
foszlott magasnyakú pullóver
fekszem könyéken puszta földön

de semmi vész gyerekeim
sajnálnotok fölösleges
világokat varázsolok
amikor akarom

szemem húnyom s belső faláról
elém nyüzsög Nakonxipán
orrom előtt datolya kókusz
zeppelinforma marcipán

ez az én úszó szigetem
forog gyöngyöző tengeren
halért csigáért osztrigáért
csak lenyúlok s kiemelem”

Kormos István: Nakonxipánban hull a hó (részlet). In. Uő.: Kormos István művei. Szöveggondozás, utószó jegyzetek: Nagy Gáspár, Budapest, Osiris-Századvég Kiadó, 1995. – Törzsgyűjtemény 

Gulácsy Lajos: Nakonxipánban hull a hó. Festmény (1910 körül).  In. Gulácsy Lajos: Varázslat (A varázsló kertje). A Száz szép kép című összeállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Szerkesztő: Laskay Gabriella.

„Gyöngyös vízen Nakonxipánba tart az utolsó szelíd bálna,
miért ítéltél pusztulásra
minden élőt egy zuhanással?

Árva bátyám a nagy mesében
vacog utánad semmiségem,
sárkányod itt csücsül a széken,
s nem tudom verssé varázsolni.”

Bertók László: Kormos István (részlet). In. Uő.: Platón benéz az ablakon. Versek, 1954–2004, Budapest, Magvető, 2005. – Törzsgyűjtemény

–––

„amikor muzsikába kezdtem röptében a holló megállt
csengős nyakát bolondul rázva térdreesett a kiscsikó
a vizek hozzám kezesedtek nap hold örvendve hozzám futtak
ikrás gyöngyöt sírt gyönyörében az elhagyatott fügefa
valahol dühös istenek hallgattak keresztbefont karral
lábuknál Eurydike lökdösték röhögve utánam
fülem sírással volt teli szívem vasszeggel volt teli
szemem sós könnyel volt teli öklöm rángását letagadtam
nem fordultam meg! nem igaz! szétrúgott muzsikámra mondom!”

Kormos István: Orpheus panasza (részlet). In. Uő.: Kormos István művei. Szöveggondozás, utószó jegyzetek: Nagy Gáspár, Budapest, Osiris-Századvég Kiadó, 1995. – Törzsgyűjtemény

MJ

Részlet Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 című naplójából:

„1956. X. 27. Szombat.

Ma egész nap Jancsival a várost csináltuk, már nem nagyon volt dörgés. Délelött röpcédulákat dobáltak, de mind a Corvin tetejére estek. Délre megalakult az új kormány: A névsora a következő:

A minisztertanács elnöke: Nagy Imre.
helyettesei: Apró Antal, Bognár József, Erdei Ferenc.
Külügyminiszter: Horváth Imre.
Belügyminiszter: Münnich Ferenc.
Honvédelmi    " : Janza Károly.
Pénzügy        " : Kóssa István.
Igazságügy    " : Dr. Molnár Erik.
Kohó és gépipari " :Csergő János.
Bánya és energiaűgyi " :Czottner Sándor.
Könnyűipari    " : Nagy Józsefné.
Város és községgazdálkodási miniszter: Nezvál Ferenc.
Földművelésügyi " : Kovács Béla.
(A független Kisgazdapárt volt főtitkára.)

Állami gazdaságok minisztere: Ribiánszki Miklós.
Külkereskedelmi miniszter: Bognár József.
Bel     "       " : Tausz János.
Élelmiszeripari " : Nyers Rezső.
Begyűjtési       " : Gyenes Antal.
Építésügyi      " : Apró " .
Közlekedésügyi " : Bebrics Lajos.
Népművelésügyi " : Lukács György.
Oktatásügyi     " : Kónya Albert.
Egészségügyi   " : Babics Antal.
Az Országos Tervhivatal elnöke: Kiss Árpád.”

Bejegyzés Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 című naplójából, 1956. október 27. 
Budapest, 2006, 1956-os Intézet Közalapítvány

A könyv 2013. október hónapban 50%-os engedménnyel vásárolható meg a könyvtárban.

Egy 12 éves fiú, Gyula, 1956. október 23-án elhatározza, hogy naplót ír. Közel van a tűzhöz – szó szerint, hiszen Budapesten, a Somogyi Béla utca 10-ben laknak, a Corvin áruház háta mögött. Gyűjt, sétákat tesz a városban, és mindezt lejegyzi. Fejében és naplójában keveredik a pesti gyerekvilág, a gangok világa és az éppen zajló történelem. Csics Gyula naplóját 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján adta ki az 1956-os Intézet. 2008 óta a Magyar Elektronikus Könyvtárban is olvasható.

 Kazinczy Ferenc születésnapja –1759

„Jót. s jól!” – idézik gyakran Kazinczy Ferenc (Érsemlyén [Érsemjén], 1759. október 27. – Széphalom [Bányácska], 1831. augusztus 23.) Tövisek és virágok című epigrammagyűjteményének egyik híres szövegét (A nagy titok). Köszönhető ez talán annak is, hogy a tömör állítás az élet minden területére alkalmazható. Kazinczy – az elsősorban a nyelvújítás legnagyobb alakjaként ismert – író, költő, szerkesztő irodalmi programjában a fordítás és a kritika meghonosítása mellett a provincializmus elleni harc volt a legfontosabb gondolat.

„»Engemet a sokaság ért s kedvel.« –
Pórsereg, erre! Lőrét árúlok s nyírvizet; édes ital!”

Kazinczy Ferenc: Fentebb stylus In. Uő.: Összes versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Kazinczy Ferenc portréja, rézkarc – Kézirattár, Duod. Hung. 53.

1788-ban Baróti Szabó Dáviddal és Batsányi Jánossal együtt megalapította a Magyar Museum című folyóiratot Kassán, majd Orpheus címmel maga adott ki folyóiratot 1790-ben. Később, mint a Martinovics-per vádlottját, halálra ítélték (1795), majd kegyelmet kapott, amely bizonytalan ideig tartó várfogságot jelentett. Fogsága – 1795 és 1801 között – több mint hat évig tartott (Spielberg, Kufstein, Munkács). Ezt az időszakot örökíti meg Fogságom naplója című önéletrajzi írása, amely csak 1931-ben (!) jelent meg könyvalakban.

„[Május 8] …Midőn visszavittek szobámba, a hét katona közül egyik szobámban maradt, s ránk zárák az ajtót. – Tudakozám, mit akar. Ujját ajakára nyomá, jelentvén, hogy szólania nem szabad, de suttogva elmondá, hogy valaki ily ítéletet kap, őrt is kap.
Nyílék az ajtó, s a führer (al-porkoláb) jött, kivivé ágyamat, kofferemet, s minden holmimat. – Minek az? – Nem felele. Akkor levetkeztete, s megmotozott, ha ingem s lábravalóm alatt titkon nincs-e kés, amivel magamat megölhetném. Mert gróf Zsigray Jakab, felolvastatván neki a halálos ítélet, fenyegeté a kapitányt, hogy magát megöli, s talpa és strimflije közt egy lapos tollkést mutata elő. – Nálam semmi sem találtatott. […]
Május 16. – A septemviralis tábla helybenhagyja halálos ítéletemet. […] – Arcom színe sápadt, hajam megnőve és fésületlen; szakállam hegyes, mert fülem alatt, egész az állig, kevés szőr, s még akkor minden szála szakállamnak s hajamnak fekete. […]
Május 18. – Martinovicsnak, Hajnóczynak, Laczkovicsnak, Szentmarjaynak, Zsigraynak felolvastatik a kir. kegyelmet megtagadó válasz, s mindenkinek külön. Zsigrayt ájúlva vitték vissza szobájába.”

Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója, részletek. In. Kazinczy Ferenc művei I., Versek, műfordítások, széppróza, tanulmányok, a válogatás és a szöveggondozás Szauder Mária munkája, Budapest, Szépirodalmi, 1979. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Kazinczy szabadulása után, 1804-ben kötött házasságot Török Sophie-val. Ezt követően (1806) költöztek Bányácskára, vagy, ahogy ő elnevezte máig hatóan, Széphalomra. Ekkor bontakozott ki hatalmas, az ország minden részére kiterjedő levelezése (több mint 6000 levél!), irodalomszervező munkássága, mellyel mozgósította a tollforgató embereket: papokat, tanárokat, művelődő főurakat, s a nyelvújítással kapcsolatos tevékenysége is.

Kazinczy Ferenc levele Virág Benedekhez, 1827. augusztus 17. – Kézirattár, Levelestár

„Amikor a nyelvújítási harcról esik szó, két táborról szokás beszélni: a neológusokéról (akik az újítás hívei) és az ortológusokéról (akik fenntartásokkal viseltetnek az újításokkal szemben). Ez a szembeállítás azonban meglehetősen leegyszerűsítő. A szerzők nagy része különböző alkotói periódusaiban – mint kortárs nyelvhasználó és vizsgálódó – máshogyan értékelte a jelenségeket, sőt, az sem volt ritka, hogy máshogy ítélt elvileg, és máshogy járt el a gyakorlatban. Jó példa erre a Mondolat, az ortológusok gúnyiratfüzére, amelynek eredetije neológus tollból született, s a neológián belül elfogadhatatlannak tűnő, túlhajtott jelenségeket kívánta pellengérre állítani. Másrészről az ortológusok sem azt hangoztatták, hogy mindenfajta nyelvi újítás kártékony; csak máshol húzták meg az elfogadhatót és az elvetendőt elválasztó határvonalat. Minden említésre méltó szerző közös vitaalapja volt – ha a neológusok és különösen Kazinczy erről az azonosságról a pengeváltás hevében nem egyszer hajlamosak is megfeledkezni –, hogy a magyar nyelvnek szüksége van a megújulásra […]”

Ortológus és neológus In: Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Encyclopaedia Humana Hungarica, 7., elektronikus dokumentum – Magyar Elektronikus Könyvtár

Kazinczy újításai és bírálatai, olykor erőszakolt neologizmusai (szóalkotásai) kihívták írótársai nagy részének haragját. Hívei sürgették, hogy a magyar irodalmat károsan megosztó harcok helyébe teremtsen békét. A Mondolat (1813) című gúnyiratra, mely személyében is támadta őt, Kölcsey Ferenc és Szemere Pál válaszolt (Felelet a Mondolatra, 1815). Később Kazinczy módosított álláspontján és „synkretista” nézetet fejtett ki:

„Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind, s így egyességben és ellenkezésben van önmagával. Hamisan lépni a táncban csak annak szabad, aki táncolni igen jól tud, és akit a grácia látatlanul lebeg körül. S mi szabad az írónak ezen iskola értelme szerint? A fentebb nemben mindaz, amit a minden nyelvek ideálja megkíván, a magyar nyelv természete (örök szokása és törvénye) világosan nem tilt, a régi és újabb klasszikusok által nevelt ízlés még javasol is, s a szükség múlhatatlanul parancsol. Azon nemekben, ahol az író mindenhez szól, az szabad, amit minden olvasó javalhat.”

Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél, 1819, részlet. In: Kazinczy Ferenc művei I., Versek, műfordítások, széppróza, tanulmányok, a válogatás és a szöveggondozás Szauder Mária munkája, Budapest, Szépirodalmi, 1979. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Donát János: Kazinczy Ferenc, festmény, 1808, Pannonhalma. (Mons Sacer 996–1996. Pannonhalma, 1996, III. kötet, 130. o., szerkesztette: Takács Imre.). In: Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Encyclopaedia Humana Hungarica, 7., elektronikus dokumentum – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A nyelvújító mozgalom főleg a szókincs bővítésére törekedett. A nyelvújítók a köznyelv részévé tettek nyelvjárási szavakat (pl. betyár, hullám), illetve különböző más módokon is alkottak új szavakat. Régi tövekből új képzéssel (pl. illeszt, az illikből, vagy dühöng a dühből), szóösszetétellel (pl. folyóirat, helyesírás), szórövidítéssel (pl. árny/ék, cím/er), idegen szavak tükörfordításával (pl. benyomás) vagy meglévő szavak részeit összevonva (pl. cső + orr=csőr).

„Mindenki, aki magyarul ír, adós neki [Kazinczynak] […] Nem szabad sohase felednünk, hogy nagyra növekedett csodálatosan simulékony, zengő nyelvünk az ő kezén acélosodott meg, hogy a börtönben született újjá, s hogy ma is olyan nyelven beszélünk és írunk, melynek szavait a bilincse rozsdájával, a tulajdon vérével rótta papírra. Hála szellemének. Egyébként e két előbbi szó – a hála is, a szellem is –az ő alkotása.”

Kosztolányi Dezső: Kazinczy Ferenc, I., részlet – In: Uő.: Látjátok feleim, Budapest, Szépirodalmi, 1976 – Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomány 

Kazinczy Ferenc síremléke Széphalmon, egykori birtokán – napjainkban. Itt élt és gazdálkodott Kazinczy családjával és háza népével 1806-tól az 1831-es kolerajárványban bekövetkezett haláláig. – Digitális Képarchívum 

2009-ben a Kazinczy születésének 250. évfordulója alkalmából meghirdetett Magyar Nyelv Évében, a Kazinczy-birtok egykori gyümölcsöse helyén nyílt meg a Magyar Nyelv Múzeuma. Ennek új részlege, a Kazinczy Ferenc Múzeum 2013. október 26-án kezdte meg munkáját. 

„Igaz, jó szerteütni néha, de békében
élni is szép lenne már s írni példaképpen.
Biztatnom kell magam, hogy el ne bujdokoljak,
mert jó lenne messze s műhelyben élni csak.
Ó, véled gondolok most, tollas jobbkezemmel
s egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester.”

Radnóti Miklós: Írás közben, részlet. In.: Digitális Nyugat, 1935, 70. szám. – Elektronikus Periodika Archívum 

–s–

Részlet Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 című naplójából:

„1956. okt. 26. Péntek.

Reggel olvastam az ágyban, majd anyuval a kőrútra mentünk megnézni, hogy van-e valami ennivaló? Ekkor láttam először a Sztálin szobrot. Az oldalára postarabló, a parolinjára pedig strici volt írva. A Keszelyi elött két orosz halott feküdt és egy páncélautó égett. Mindenütt orosz tankok jártak. A Szikra elött még mindig füstölögtek a könyvek. Jancsi mondta, hogy az éjjel a Nyugati p.u.-ná volt nagy harc. A rádió sokat hazudott, mert azt mondta, hogy az „ellenforradalmárok” megadták magukat és csak 3 gócpontjuk maradt, ami persze nem igaz.”

„A kormány elrendelte, hogy aki 10h-ig leteszi a fegyvert, az amnesztiát kap. Délelött Jancsival a várost rajzoltuk. Apu, hogy a háznak élelmet szerezzen, a hidegkonyhából Felber bácsival hozott húst és süteményt. Ezt a ház lakói között nagy durrogás közepette kiosztotta. Ezalatt a kőrúton nagy harc volt. Minden ablak kitört, és lógtak ki a rekamiék a függönyök. A Rökk Sz. 21. számu ház belövést kapott: Az Alkalmi áruház kigyulladt, a Technológia és klinikával. (A Baross utcai.) szemben lévő házak szintén. Az írószövetség újabb 6 pontot adott ki. A mai napon már több újság megjelent. Estére 800-an letették a fegyvert, de a felkelők 2/3 része még harcolt. Az ifjuság követelte, hogy az ÁVH tegye le a fegyvert. Este aknák robbantak.”

Bejegyzés Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 című naplójából, 1956. október 26. 
Budapest, 2006, 1956-os Intézet Közalapítvány

A könyv 2013. október hónapban 50%-os engedménnyel vásárolható meg a könyvtárban.

Naplófilm. 12 voltam 56-ban (animációs dokumentumfilm)
A naplót írta: Csics Gyula
Rendező: Edvy Boglárka és Silló Sándor
Producer: Sárközy Réka
Gyártó: 1956-os Intézet Közalapítvány
Hossz: 55 perc

Egy 12 éves fiú, Gyula, 1956. október 23-án elhatározza, hogy naplót ír. Közel van a tűzhöz – szó szerint, hiszen Budapesten, a Somogyi Béla utca 10-ben laknak, a Corvin áruház háta mögött. Gyűjt, sétákat tesz a városban, és mindezt lejegyzi. Fejében és naplójában keveredik a pesti gyerekvilág, a gangok világa és az éppen zajló történelem. Csics Gyula naplóját 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján adta ki az 1956-os Intézet. 2008 óta a Magyar Elektronikus Könyvtárban is olvasható.

Részlet Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 című naplójából:

„1956. X. 25. Csütörtök.
Reggel 8h-kor keltem fel. Reggeli után átmentem Jancsihoz. Egész délelőtt lemezeztünk. Majdnem minden lemezt eljátszottunk. Eljátszottuk a tiltott Kossuth és Erdélyi indulót is. Jancsi szülei már dolgozni mentek. Az ágyúk egész nap dörögtek. 10h felé Maja is átjött és vele játszottunk. 1h-kor hazajöttünk ebédelni. Anyu azt mondta, hogy menjünk a kisszobába, mert a légnyomás betörheti az ablakot. Délután a várost rajzoltuk a kisszobában. Délután a rádió bemondta, hogy Gerő Ernőt felmentették tisztsége alól és helyette Kádár János lett a titkár. Ezután kitűzték a házakra a nemzeti színű zászlót, de címer nélkül, mert az ifjuság követelte az Alkotmány címer betiltását és a csillag levételét. Ezért minden házon lukas zászló lógott.

Később a fekete zászlót is kitették. Este Jancsi anyukája mondta, hogy a Parlamentnél óriási volt a harc, és ők is folyton az óvóhelyen voltak. Este 6h-tól kimenési tilalom volt. A kapualjban a férfiak beszélgettek, én is odamentem és hallgattam, hogy mit beszélnek. Verebes néni albérlője a 19 éves Kókai mesélte, hogy egy orosz tankon mentek a Parlament felé mikor a Néphadsereg térnél egy sortüzet kaptak, a tankról csak úgy potyogtak az emberek, ő éppen a zászlót fogta egy golyó kilőtte kezéből a zászlót és ő elesett, de rá a tankra. A tank oldaláról potyogtak rá is a golyók, de csak a térdét sebesítette meg erősebben. Ezután leesett a tankról. Még oda is csak úgy porzottak a golyók. Még szerencse volt, hogy ő is megmenekült. Sokan azt mondták, hogy az orosz tank készakarva vitte be őket a tűzbe. 6h-kor a kaput be kellett csukni. Este Góré még két röpcédulát is hozott. Az egyik az egyetemisták újabb 4 pontja, a másik pedig Kádár J. és Nagy I. tisztségéről adott hírt.”

Bejegyzés Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 című naplójából, 1956. október 25. 
Budapest, 2006, 1956-os Intézet Közalapítvány

A naplóban említett röplapok itt találhatók.

A könyv 2013. október hónapban 50%-os engedménnyel vásárolható meg a könyvtárban.

Egy 12 éves fiú, Gyula, 1956. október 23-án elhatározza, hogy naplót ír. Közel van a tűzhöz – szó szerint, hiszen Budapesten, a Somogyi Béla utca 10-ben laknak, a Corvin áruház háta mögött. Gyűjt, sétákat tesz a városban, és mindezt lejegyzi. Fejében és naplójában keveredik a pesti gyerekvilág, a gangok világa és az éppen zajló történelem. Csics Gyula naplóját 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján adta ki az 1956-os Intézet. 2008 óta a Magyar Elektronikus Könyvtárban is olvasható.

Részlet Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 című naplójából:

„1956. X. 24. Szerda.

Reggel már 6h-kor fent voltam. Puffogásra, durrogásra ébredtem. Gyorsan felkeltem, felöltözködtem és kiszaladtam az utcára. Az utcán nagy volt a köd, még a Guttenberg térig sem lehetett ellátni. Sokan azt mondták, hogy mesterséges köd. Nem láttam, csak a Guttenberg tér felöl hallatszott puskaropogás. A kapuban Mari azt mondta, hogy az éjjel az emeleten nem aludt senki, mert a Szabad Nép székházának az összes ablakát kidobták, két autót felgyújtottak, egyszóval nagy rumlit csináltak. A kőműves munkások, akik a házat tatarozták, azok is bejöttek és »Ilmaros szaki« azt mondta, hogy egész éjjel nem aludt és itt volt a Békés utcánál. Mesélte, hogy az egész utcán sötét volt és a falnál kúszva harcoltak az egyetemisták az ávósok ellen. Ezután Jancsihoz mentem. Ő mutatott egy röpcédulát, amelyből egyet nekem is adott. (L. a 6. old.) Azt is mondta, hogy Moór tanár lediktálta nekik a 14. pontot. Én is leírtam, igaz, hogy neki csak hiányosan volt meg:”

Bejegyzés Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 című naplójából, 1956. október 23. 
Budapest, 2006, 1956-os Intézet Közalapítvány

„1., …………
2., Alakuljon át a kormány Nagy Imre vezetésével.
3., Orosz jugoszláv kapcsolat.
X. Szüntessék meg a rádió zavarását.
X. Sajtószabadság.
X. Új egyenruhát a honvédségünknek.
X. Teljesen nyilvános tárgyalást Farkas M. ügyében.
X. A régi Kossuth címer visszaállítása.
X. Teljes vélemény és sajtószabadság.
X. A Sztálin szobor ledöntése.
X. Egymásért teljes szolidaritást.”

Bejegyzés Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 című naplójából, 1956. október 23. 
Budapest, 2006, 1956-os Intézet Közalapítvány

„Jancsiéknál 6 rendőr volt, akik a szabadságharcosok elöl az éjjel ide menekültek. A kormány őbennük sem bízott, mert ugyan puskával, de töltény nélkül küldték ki őket a Szabad Nép védelmére. 10h-ra a köd részben már eloszlott és láttam, hogy az utcán a forradalmárok már puskákat visznek. Kovács néni mondta anyukámnak, hogy Jancsi naplót ír. Erre én is belekezdtem a napló írásába. Később Bicskei bácsi elmesélte, hogy mi volt tegnap. Azt mondta, hogy a tömeg követelte, hogy a 14 pontot nyomtassák az újságba. Az újságírók ezt meg is igérték, de ők még a rádióba is be akarták mondani, erre a párttitkár azt mondta, hogy csak egész nyugodtan menjenek. Azonban az ávósok nem engedték be őket a stúdióba. Erre egy magyar páncélezredes is megkérte az ávósokat azonban az ezredest lelőtték. Erre a páncélosok az ávósokat a padlásra zavarták. A nép az ezredest elhozta a Szabad Néphöz és a párttitkár íróasztalára tették. Ezután jött Radics bácsi és azt mondta, hogy a Szabad Nép könyvesboltjából minden könyvet kidobálnak és elégetnek. A kapuból még láttam, hogy 10 orosz tank akart a studióhoz menni, de a tömeg elé dűtött egy hatos villamost.”

Bejegyzés Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 című naplójából, 1956. október 23. 
Budapest, 2006, 1956-os Intézet Közalapítvány

„Utána anyuval elmentem megnézni, hogy mi újság a körúton? Láttuk a Szikra égő könyveit. Én ugyan sajnáltam a sok jó könyvet, de mindenki azt mondta, had égjen. Liptai aki itt lakik az átjáróban és velem jár a Kígyósihoz lopott is két könyvet. Láttuk még a feldűtött villamosokat is. Itt már többen mondták, hogy a Sztálin szobor itt van a kőrút és a Rákóczi út kereszteződésénél. Ezután mivel a tankok nem tudtak a kőrúton menni a mi utcánkon jöttek és azonban rálövöldöztek, úgyhogy kilyukadt az olajtartája és az utca csupa olaj lett. Délben Ványi albérlője is hazajött, és azt mondta, hogy az Üllői út és a Baross utca környékén is nagy harcok voltak, és a villanydrótok is le vannak szakadva, továbbá 2 villanyoszlop ki van dűlve és két orosz tank is ég. Ebéd után 80 tank ment végig az Akáczfa utcán. Árvai néni elment kenyérért, és hogy ne legyen baja, a Teleki tér felé ment. Azt monta, hogy arra is két orosz tank van kilőve. Délután Jancsihoz mentem játszani, de még mindig hallatszott lövés. Közben Nagy Imre lett a miniszterelnök aki elrendelte, hogy akinek a kezében puska van azt statáriális bíróság elé állítják. Azonban olaj volt a tűzre, hogy a Központi Vezetőség éjszakai űlésén Gerő Ernőt nem váltották le a titkárságáról. Emiatt a harc nem fejeződött be. Délben a rádió bemondta, hogy aki 2h-ig leteszi a fegyvert amnesztiát kap. Ezt 6 h-ig meghosszabbították. A szabadságharcosok elfoglalták az Atheneum nyomdát és onnan küldték szét a röpiratokat.!”

Bejegyzés Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 című naplójából, 1956. október 23. 
Budapest, 2006, 1956-os Intézet Közalapítvány

A könyv 2013. október hónapban 50%-os engedménnyel vásárolható meg a könyvtárban.

Egy 12 éves fiú, Gyula, 1956. október 23-án elhatározza, hogy naplót ír. Közel van a tűzhöz – szó szerint, hiszen Budapesten, a Somogyi Béla utca 10-ben laknak, a Corvin áruház háta mögött. Gyűjt, sétákat tesz a városban, és mindezt lejegyzi. Fejében és naplójában keveredik a pesti gyerekvilág, a gangok világa és az éppen zajló történelem. Csics Gyula naplóját 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján adta ki az 1956-os Intézet. 2008 óta a Magyar Elektronikus Könyvtárban is olvasható.