Alig négy év múlva lesz épp kétszáz esztendeje annak, hogy 1817. március 2-án megszületett Nagyszalontán a magyar irodalom szellemi életének „sugárzási központja”, hunyt mesterünk, vagyonos Atyánk, a törékeny testben nagy lélek, szilárd, büszke büszke velszi bárd - ARANY JÁNOS.

Arany János fényképe az OSZK Kézirattárának Arcképgyűjteményéből, é.n. a Digitális Képkönyvtár oldalain.

„Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt
Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.
Más csak levelenként kapja a borostyánt,
S neked rögtön egész koszorút kell adni.

Ki volt tanítód? hol jártál iskolába?
Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted.
Az iskolákban nem tanulni, hiába,
Ilyet... a természet tanított tégedet.”

Petőfi Sándor: Arany Jánoshoz, 1847 (részlet)  

Születése 100 évfordulóján, a Nyugat 1917. évi 5. számában (március 1.) többen is köszöntötték Arany Jánost.

A Nyugat Arany-emlékszám (1917. március 1.) címlapja az Elektronikus Periodika Archívumban.

„Mikor, a magyarság e nagy művészének születése napján, az ember hálát ad a sorsnak, hogy maga is a költő megérthetői közzé született: e napra mégsem sajnálna idegen lenni, de olyan tudója a magyar nyelvnek, hogy Arany Jánost megérthesse. Igaz, hogy ez szinte lehetetlenség. Egyrészt maga a magyar nyelv, s tán még mai nyelvészeti állapota olyan, hogy ennyire alig tanulhat bele, aki bele nem született. Másrészt idegen nyelvet különben sem lehet annyira megtanulni, hogy bár a legavatottabb idegen felé egészen ugyanaz zengjen szavaiból és mondataiból, és zengjen mindaz, mint a beleszületett felé. Harmadrészt: a szavakkal, a mondatokkal s a betű szerint való értelemmel alkalmasint ezen zöngék is együtt teszik a költői műdarabot. Mindazonáltal, s levonva mind e levonandókat, nem ártana (s tán éppen az Arany János művészi megbecsültetésének nem), ha magyar szem egy napig, egy ítéletre úgy tudná költészetét ügyre venni, mint tudja avatott idegen az idegenét, mint tud műveltebb fehér ember nézni olasz képet, hallgatni német zenét, ha nem is érzi közben ugyanazt és mindazt, mit az olasz, mit a német ember.”

Ignotus: Arany. 1817–1917. március 2. A teljes szöveg a digitális Nyugatban a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán.  

Üdvözlet Nagyszalontáról. Toldi Miklós tér az artézi kúttal (képes levelezőlap, 1909, Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár) a Digitális Képkönyvtár oldalán.

„Mit vétettem azzal, hogy kikeltem bátran
És korcs udvaráért a királyt dorgáltam -
Melyben már alig van egy jó magyar bajnok,
Csak holmi lyányképű, ugrándozó majmok?
Fájt, hogy a magyarból olasz bábot csinál,
És szemébe mondtam: ez nem szabad, király!
Ha megromlik a nép régi jó erkölcse:
Mit ér a világnak csillogó kenőcse?

Nem vénség az, ami engem sírba teszen,
Régi kardját, íme, most is birja kezem,
Fájdalmim, ha vannak, nagynéha gyötörnek:
Óh, ez a penészes tunyaság, ez öl meg!
Nem áhítom én a nagy király kegyelmét -
De Lajost szerettem... most is szeretem még;
Hozzá vonz a lelkem... Mi haszna? mi haszna?
Bújj el öreg: halj meg; ne nyisd szád panaszra.”

Arany János Toldi estéje, Negyedik ének (részlet) a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalain. 

Nagyszalonta. Csonka-torony. Arany János emlékszobák (képes levelezőlap, 1909, Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár ) a Digitális Képkönyvtár oldalán.

„Valami nagy megilletődöttség
szokott erőt venni rajtam,
valahányszor ott járok a szalontai
Arany János-múzeumban.
[…]
S ott a fogas, s a fogason a kalapja!
Molyrágta és por porosul karimáján.
Ekkor biztatni kezdett az ördög:
Mi lenne, ha fölpróbálnám?

Föl kellene próbálni... föl!
„Tárgyakhoz nyúlni!”, de hátha...
Én istenem, de jó lenne,
ha ez a kalap találna.

Fölpróbáltam. Nyakamig ért.
Nagy volt, szörnyen nagy és örök.
Néztem, néztem, s még tán el is mosolyodtam:
No de sebaj, belenövök.”

Kányádi Sándor: Arany János kalapja. (részlet)

Márciustól minden elsején a beköszönő hónaphoz kapcsolódunk összeállításunkkal.

„Köszöntlek kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.
Kedves hónapom vagy te nékem. Te vagy az egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki. Felőled álmodoztam én is a télen a kályha mellett, és a tűzbe mélázva tűnődtem: hol vannak virágaid? hol vannak madaraid? mit csinál most a fecskénk? és mit csinál most a gólyánk?”

Gárdonyi Géza: Az én falum. Március  – Az idén 150 éve született író művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Áprliy Lajos (1887–1967): Március. Az autográf verskézirat képe Nyugat-honlapunk egyik galériájában. (Az eredeti dokumentum: Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár)

„Mars hadisten emléke már rég kiveszett a március hó fogalmából, de a tél elmúlásának, a tavasz megszületésének ünnepét még mindig a március fogalmához kapcsolta az emberiség, s ennek megfelelő babonás szokásokat fejlesztett ki márciusban. Így március 15-én, a hírneves „március Idusán” ülték meg Itáliában az Anna Perenna ünnepét, aki eredetileg valószínűleg valamilyen holdistennő lehetett, s ünnepe az örökké kihunyó, majd újra feltámadó éjjeli istennőt dicsőítette.”

Supka Géza: Kalandozások a kalendáriumban. A háborús hónap. – A kötet digitalizált változata a Magyar Elektronikus Könyvtárban. 

[Március]. Falinaptár egy lapja. Az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtára falinaptár-gyűjteményének legkorábbi, 1897-ben kiadott, díszes darabja.

„Fordul a Hold: fordult tavaszra a mord tél,
De tavasszal is még fúhat kedvetlen szél.
Nyisd fel mindkét szemed; mert aki fél, az él.”

Gyöngyössi János: Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre/Martius (Magyar Elektronikus Könyvtár)

1835. február 28-án fejezte be és írta alá az úgynevezett Régi Kalevala előszavát Elias Lönnrot (1802–1884), aki a finn népi epika teremtési és hősénekeiből nemzeti eposzt állított össze a romantika hajnalán.

A kecses kacsamadárka
Ott repesve, szálldogálva,
Észreveszi kék víz tükrén
Vízasszonya térdit tüstént,
Véli: pástos emelkedő,
Gyepesedő kis dombtető.

Csak repesget, csak szálldogál,
A térdfőre lassan leszáll,
Fészkit rajta meg is rakja,
Aranytojást tojik abba.

Kotlik, ül, tojásit költve,
Azt a térdfőt melengetve,
Ül egész nap, másnap is ül,
Harmadnap is azonfölül:
Már akkor a Vízasszonya,
Véli, térde lángra lobban,
Minden íze olvadóban.

Itt a térdén egyet rándít,
Tojás mind a vízbe szédül,
Tenger habjai közé dül,
Cserepekre hull csörögve,
Száz darabra zúzik össze.

A világ kezdete és Vejnemöjnen születése (részlet). In: Kalevala. Szemelvények a finnek naiv eposzából. [vál. Ottó Kuusinen], [ford. Vikár Béla], Budapest, Európa, 1970.

A Kalevala 50 énekre bővített új változata 1849 után az európai kultúráknak és irodalmaknak is mintát adott, s a XIX. század utolsó harmadától pedig a Kalevala világára és hőspanteonjára épült a több hullámban klasszicizálódó és megújuló finn nemzeti identitás, a finnek önképe és a világ más részein róluk alkotott kép is.

Ha beleolvasunk a Kalevala immár öt teljes magyar fordításba – Barna Ferdinánd: 1871, Vikár Béla csengő-bongó szecessziós szövege: 1909, az erdélyi Nagy Kálmán: 1972, Rácz István: 1976 és a Münchenben élő Szente Imre: 1987 – vagy a számos részletfordításba a legelsőtől, Reguly Antalétól (1847) kezdve, mi is a finnekkel ismerkedünk.

Vikár Béla (1859–1945) arcképe. Fénykép, Budapest, fotó: Strelisky Sándor, 1917 Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár.

A finn nemzeti kulturális kánon alapművének születésnapja (vö.: nálunk a Himnusz születésnapja) a finnek számára nemcsak Kalevala-élményeik – számos rövidített átdolgozás, az epizódok önálló irodalmi földolgozásai, képzőművészeti, zenei, színházi és filmes megjelenítések, társasjátékok, illusztrált gyerekkönyvek, számítógépes kalandjátékok és a hétköznapok párhuzamaiból ismert történetek és alakok – ünnepi fölidézésére választatott ki 1978-ban. A Kalevala ma, a XXI. században is érvényes, mint a nemzeti egységet leginkább kifejező, a közösségi azonosságot átélhetővé fogalmazott, népi alapú, nemzeti irodalmi mű, amelynek hatása mindenre kiterjed.

Finn paraszt viselete. 18. századi rézmetszet a Képkönyvtár oldalán. Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtár Digitális Képkönyvtár

Nem, a mai finnek nem olvassák a Kalevalát (ahogy a régieknek sem volt napi olvasmánya a 22 795 verssor), de minden szinten beépült életükbe, áthatja világukat, gondolkodásukat, viszonyaikat. A finn nép valóban a Kalevala népe – gondolkodásukról, világképükről, hőseikről szól, róluk és nekik a Lönnrot kiadta eposz; február 28-án pedig házaikat föllobogózva ünneplik a finn kultúrát, a Kalevala napján. 

Sirató Ildikó
Színháztörténeti Tár

 Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében február 25. A kommunizmus áldozatainak emléknapja. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogtalanul és hurcolták nyolc évre a Szovjetunióba a megszálló szovjet katonai hatóságok Kovács Bélát (1908–1959), a Független Kisgazdapárt főtitkárát.

Kovács Béla kisgazda politikus 
Gergely Jenő, Pritz Pál, Romsics Ignác: A rettegés évei (1949-1953). In: A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000). Encyclopaedia Humana Hungarica, 9. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Az álságosan igazságosnak és emberközpontúnak propagált „szocialista rendszer” Rákosi és társai korlátlan uralmát jelentette, maga mögött tudva az atomhatalommá vált Szovjetuniót és Sztálint. […] A félelemre és megfélemlítésre épülő rendszer belső logikájából következett az állandó ellenségkeresés. Az „osztályharc éleződésének” (hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt) kézzelfogható jeleit kellett produkálni. Aki ellenséget keres, talál is. A hatalom kegyetlenül leszámolt tényleges ellenségeivel, ide értve közéleti személyeket, egyházi vezetőket, gazdasági szakembereket, de leszámolt a megbízhatatlannak, „fasisztának” bélyegzett rétegek között több tízezer emberrel is: vasutasokkal, állami és közalkalmazottakkal, osztályidegen polgárokkal. A sor itt sem ért véget, hanem következtek a kuláknak minősített birtokos parasztok, sőt a parasztságot a szövetkezetekbe kényszerítés mellett kollektíven sújtották a rekvirálásszámba menő beszolgáltatási rendszerrel. A hatalom azonban kegyetlen logikája szerint saját életre keltőit, saját híveit sem kímélte, felfalta „saját gyermekeit” is.
Gergely Jenő, Pritz Pál, Romsics Ignác: A rettegés évei (1949-1953). In: A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000). Encyclopaedia Humana Hungarica, 9. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Figyelem! Teljes és valódi vallásszabadságot és Mindszenty hercegprímás azonnali szabadonbocsátását követeli a magyar nép – Röplap [1956] (OSZK, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A koncepciós perek – az ÁVH megfélemlítő tevékenysége mellett – a nagy nyilvánosságnak szóltak, s egyben azt is célozták, hogy növeljék a Rákosi körüli személyi kultuszt. A párt első embere, aki a „legéberebb” volt az ellenség leleplezésében, közönséges gyilkosnak minősül a történelem mérlegén. A párton és államhatalmi szerveken belül sorra kerülő „perhullámok” végül szinte mindenkit elértek, magát az államvédelmi hatóság vezetőit is. A „csengőfrász” (a bőrkabátos államvédelmisek hajnali csengetése a lakás ajtaján) a kisembert éppúgy rettegésben tartotta, mint a magát kikezdhetetlennek gondoló megbízható elvtársat.
A koncepciós perekben legtöbb esetben megnevesített „bűnökről” és áldozatokról van szó, de a lakosság tízezreit megnyomorító terror névtelen áldozatai is számon tartandók: a Budapestről 1951-ben kitelepített majd 13000 állampolgár, a vagyonától megfosztott és ugyancsak kitelepített „kulák”, az internálótáborokban sínylődő „politikai bűnösök”, Recsken és más kényszertáborokban vagy munkahelyeken (mintegy száz internálótábor és munkatábor működött 45000 fogva tartottal). A valóban esztelenné vált terrorállam 1951 és 1953 között 650000 személy ellen folytatott le eljárást, s ebből 387 ezret elmarasztaltak. Elég volt ehhez, ha valaki eldugott egy zsák lisztet, ha nem kapálta meg időben a gumipitypangot, vagy ha a kocsmában egy-két fröccs után „Rákosi apánkat” nem tekintette az apjának.
Gergely Jenő, Pritz Pál, Romsics Ignác: A rettegés évei (1949-1953). In: A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000). Encyclopaedia Humana Hungarica, 9. (Magyar Elektronikus Könyvtár) 

A rendőrök elrejtett termények után kutatnak egy "kulák" kamrájában, 1951. március Fénnyel írott történelem. Magyarország fotókrónikája 1845-2000. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

„Az ötvenes években szerte az országban, mint ahogy húznak a vándormadár csapatok, úgy vonultak munkatáborról munkatáborra az akkori rendszer számkivetettjei, a közmunkára ítélt politikai rabok. Az 1952-es év vége a tatabányai szénmű síkvölgyi 13-as aknájánál ért. Kora ősztől építettük az utánunk jövő rab szénbányászok számára a barakktábort. Egy-egy földszintes épület 200 rabot fogadhatott magába. Emlékezetem szerint körülbelül egy tucat ilyen szállást emeltünk sietve. A falak téglából, a teteje pedig betonlapokból készült. A hónapok múlva utánunk odakerültek mesélték később, hogy a tavasz beálltával a betonlapok mind leomlottak, mert fagyban lettek öntve.”
Kovács Imre: A karácsonyi csomag. Uő: „Az utolsó szó jogán”. 1951–1953, Bp., Alterra, 1996. (Magyar Elektronikus Könyvtár) 

Naprakész ünnepek című sorozatunkban egyházi vagy világi ünnephez (világnapok, magyarnapok stb.) kapcsolódóan egy-egy különleges, érdekes dokumentumot közlünk blogunkban. Többek között a Kálmáncsehi breviáriumból, a Mátyás-Gradualeból vagy Konrad Mörlin imakönyvéből is válogatunk.

Február 24. eredendően Szent Mátyás apostol ünnepe. Mátyást sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy velük együtt „tanúskodjék Krisztus föltámadásáról” – olvashatjuk az Apostolok Cselekedetei első fejezetében.  

Szent Mátyás apostol kultuszának az Árpád-korban még nincs nyoma hazánkban. A névnek Magyarországon Mátyás király adott tekintélyt, aki az ünnep vigíliáján született.

„Mátyás napjához országszerte inkább csak időjárási regulák fűződnek. Mátyás ront, ha talál (= megolvasztja, megtöri a jeget), ha nem talál, csinál (= ha már nem talál jeget, akkor faggyal köszönt be). Pontosan ez a hercegszántai sokác rigmus értelme is: Sveti Matija led razbija. Kad ga nema, on ga sprema. Hajósi és baranyai németek ajkán: Mathias bricht Eis, hat er keins, so macht er eins.
[…]
Mátyás apostol vértanúságának eszköze és így ikonográfiai jelvénye a szekerce. A nép képzelete a szent ünnepe és a közeledő tavasz között kapcsolatot teremtett: mintegy az apostol szekercéje töri meg a tél hatalmát. Így tartja Apátfalva népe is. Csíkszentmártonban az a tréfás hiedelem járja, ha nem indul meg a jégzajlás, akkor Mátyás a jégtörő csákányát pár hétre még éleztetni adta. Dugonics András jeles mondásai között olvassuk: Tapogatva jár, mint Mátyás után a róka a jégen.” Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

Hunyadi Mátyás mellképe (címlap részlete). A miniátor Hunyadi Mátyás portréjának elkészítéséhez egy felsőolasz-lombard éremvéső által készített, több példányban fennmaradt érmet használt fel.  

In: Philostratus, Flavius: Heroica, – De vitis sophistarum. – Epistolae; Philostratus, Lemnius: Imagines, Lat. trad., cum praefatione ad Matthiam regem Hungariae ab Antonio de Bonfinis (Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár)

További Mátyás-ábrázolások könyvtárunk a Reneszánsz Év tiszteletére készült honlapján.

„Hogy ki is volt Mátyás király? Ezt minden, a magyar kultúrához tartozó felnőtt és gyerek tudja. A népmesék bölcs és igazságos uralkodója könyvek lapjairól, rajz- és játékfilmekből lép elénk kisgyermek korunk óta. És ott van a Himnusz hódító Mátyás királya. Szinte majd mindenki eljut a budai várba, vagy iskolai kirándulással a visegrádi palotába. Szobrok, iskolák, éttermek és szállodák viselik a Hunyadi Mátyás vagy a Mátyás király nevet. Még kutyatenyésztés is választotta ezt kennelje nevének! […] Különböző felmérésekből (a Medián és a Felvételi Információs Szolgálat végzett ilyen típusú közvélemény kutatásokat) arra lehet következtetni, hogy ő ma Magyarországon a legnépszerűbb történelmi személyiség. És emellett azon kevés magyar uralkodók közé tartozik, aki (apjával együtt) a szomszéd szláv és román népek körében is népszerű volt, a folklórjukba is bekerült. Azaz a közvélekedés szerint Hunyadi MÁTYÁS a KIRÁLY.” 

Gelniczky György írása a Mesék Mátyás királyról című szolgáltatásunkban olvasható.

Hunyadi Mátyás tudósai körében (könyvoldal). A Hunyadi Mátyás 1486. évi törvénykönyvét díszítő fametszet trónon ülve, tudósai körében ábrázolja az uralkodót. A német metsző Mátyás király arcvonásainak ábrázolásánál nem törekedett hitelességre.

In: Constitutiones incliti regni ungariae. [Leipzig, 1490. július 31. előtt] (Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára)

További Mátyás-ábrázolások könyvtárunk a Reneszánsz Év tiszteletére készült honlapján.  

Jókai Mór A magyar nép élce című munkájában Mátyás királyról is olvashatunk anekdotákat a MEK szolgáltatásában:

„Igazságos Mátyás idejében történt az, hogy egy bánáti gazdag örmény juhaira, amikor a mezőn legeltek, rajtütöttek a török portyázók, s elhajtották valamennyit, maga a juhász is alig menekült meg hat komondorával.
De az örménynek nem volt az vigasztalás, hogy a juhász megmenekült, ha a juhokat elvették, kárpótlásul ő meg elvette a juhász házikóját, kinek aztán egyebe sem maradt, mint a hat kutyája. Mit tegyen mármost szegény ember? sem testének, sem lelkének nem volt hova lenni. Ő biz azt gondolta, hogy felviszi kutyáit Budára, ott azokat eladja a királynak, soha náluknál jobban meg nem őrzi a király házát senki; maga meg majd felcsap katonának.” Egyszer volt Budán kutyavásár

 Az Országos Széchényi Könyvtár Mátyás mesék prózamondó versenyének egyik kategóriájának első helyezettje Szabó András volt.

(az alkalmazás bal szélére kattintva indul a mese)

A döntőben elhangzott összes mese meghallgatható a versenyen készült felvételek között. 

Hunyadi Mátyás trónon ülő alakja (könyvoldal részlete). A Hunyadi Mátyásról készült portré nem tekinthető hitelesnek. A metszet augsburgi metsző munkája 1488-ból. A színezés feltehetően Budán készült.

In: Thuróczy János: Chronica Hungarorum. – Augsburg, 1488. (Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára)

További Mátyás-ábrázolások könyvtárunk a Reneszánsz Év tiszteletére készült honlapján.

Mesék és mondák Mátyás királyról címmel a Kríza Ildikó által válogatott és gondozott kötet is olvasható a MEK oldalain:

„Hát, tudják kegyelmetek, hogy Mátyás király, akit úgy hívtak, hogy "Mátyás, az igazságos", sokszor megfordult a nép között, s ilyenkor aztán megkérdezte a szegény emberektől, hogy hát hogy is megy dolguk. Miből élnek? Aztán meg azt is megkérdezte, mit csinál a falu bírája meg a nótárius. De aztán jaj is volt ám annak a bírónak vagy nótáriusnak, akit hamisságon ért, mert azt tüstént elcsapta!
Hát egyszer, amint így járt kint a nép között, hogy hol, hol nem, én bizony magam sem tudom, mert még akkor talán a világon sem voltam, hanem hát elég az ahhoz, hogy beténfergett egy vén cigányasszonyhoz, aki éppen kártyát vetett a kuckóban. Beköszön Mátyás király:
– Isten jó nap, szüle! Mit csinál kend?
– Fogadj Isten, szép ifjú uracskám! Én bizony nézegetem az emberek sorsát. Hát mi járatban van? (Azért nevezte a cigányasszony csak ifjú uracskának a királyt, mert mikor az a nép között járt, sokszor olyan kopott gúnyába volt öltözve, akár csak egy patrizáló diák. Aztán meg ha kérdezték, hogy hogy hívják, mindenkinek más-más nevet mondott, hogy csak rá ne ismerjenek, hogy ő a király.)
– Hát biz én csak azért jöttem, szüle, messze földről – mondja a király –, mert azt hallottam, hogy kend nagyon jól tud jövendölni. Hát én is szeretném tudni, hogy mi jó szerencse vagy milyen veszedelem vár rám.” Mátyás király lopni megy

1952-ben Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az intézkedés ellen. Ekkor a rendőrség és a tüntetők összetűzésbe keveredtek, öt diák meghalt. Banglades javaslatára az ENSZ 1999-ben február 21-ét Nemzetközi Anyanyelvi Nappá nyilvánította.

2009-ben, a MAGYAR NYELV ÉVÉBEN indítottuk útjára a Magyar Nyelvemlékek című multimédiás szolgáltatásunkat, amely gyűjtőoldala a különböző gyűjteményekben őrzött nyelvemlékeinknek. A szolgáltatás ún. népszerűsítő felületén számos különleges kincset osztunk meg képben és hangban. Ezek egyike az első magyar nyelvű nyugta a 15. század végéről.

(Kis)jenő, 1493. január 1., papír, egy levél, 100×210 mm Újkori egészbőr kötés Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattára, K 33.

A saját kézzel írt (autográf) levél, melyben Vér András nyugtát ad Erdőhegyi Balázsnak a megfizetett pénzösszegről, az első, magyar nyelven írt hivatalos jellegű irat. Valójában egy nyugta pecsét nélküli másodpéldánya, mely Vér András sok zálogos ügye közül az egyikkel összefüggésben keletkezett. A levél másodpéldány-jellegét mutatja a dátum alatt olvasható megjegyzés: „ennek másja(t) Erdőhegyi Balázsnak adtam”. Hegedűs Attila Magyar Nyelvemlékek honlap

A nyugtát a nemrégiben elhunyt színművész, Vallai Péter olvasta fel hangstúdiónkban 2009-ben, a készülő nyelvemlék-honlap számára.

Naprakész ünnepek című sorozatunkban egyházi vagy világi ünnephez (világnapok, magyarnapok stb.) kapcsolódóan egy-egy különleges, érdekes dokumentumot közlünk blogunkban. Többek között a Kálmáncsehi breviáriumból, a Mátyás-Gradualeból vagy Konrad Mörlin imakönyvéből is válogatunk.

Tycho Brahe neves dán csillagász életéről és haláláról számos történet kering az Interneten. A csillagász rejtélyes halálát vizsgáló kutatás eredményeit a prágai Cseh Tudományos Akadémián mutatták be. Könyvtárunk őrzi azt a különleges Jeszenszky János-kötetet, melyben a magyar származású orvos megírta barátja, Tycho életét 1601-ben.

A tudós halálát övező pletykák veseproblémáról is szóltak, de olyan elméletek is szárnyra kaptak, amelyek szerint a csillagászt IV. Keresztély dán király megbízásából ölték meg, illetve, hogy a szintén Rudolf vendégszeretetét élvező német rivális, Johannes Kepler végzett vele, mert rendkívül féltékeny volt munkásságára, és rá akarta tenni a kezét vetélytársa megfigyeléseire. Hirado.hu 2013.02.11

Tycho két királyi udvar – az Oldenburg és a Habsburg – vezető matematikusa (néha asztrológusa) volt a 16. század utolsó negyedében, aki hatékony imázs építéssel, hatalmas munkabírással, zseniális felfedezéseivel, s nem utolsósorban habitusával (szörnyen hiú, nehéztermészetű és nagyképű ember hírében állt) elnyerte a kortársak elismerését és irigységét. Kevésbé ismert, hogy orra elvesztéséhez fűződik magyar szál is. 1566 őszén rostocki egyetemistaként egy holdfogyatkozásból jósolta meg II. Szulejmán halálát. Ez persze nem volt merész feltételezés, hiszen a 70. életévét már jócskán betöltött török uralkodó igencsak beteg lehetett, mikor seregével Szigetvár alá érkezett. Itt is halt meg – mai ismereteink szerint szeptember első hetében. Így október végi jóslatával Tycho alaposan mellényúlt. Néhány héttel később egy professzoránál rendezett táncmulatságon összeszólalkozott dán földijével (melynek tárgya Tycho matematikatudása volt, utalva a félresikerült Szulejmán-jóslatra). Szó szót követett, s mivel akkortájt az egyetemisták nem ipoddal, hanem karddal járkáltak, ezért hamarosan Tycho orra lekerült a decemberi hóba. Így kapcsolódik össze Zrínyi Miklós hősies önfeláldozása a 16. század egyik legnagyobb hatású csillagász orrimplantátumával. (Tycho nem szomorkodott, hanem rézből készített új ormányt magának.)

Tycho Brahe - OSZK, RNYT - AppH.658.  - Jeszenszky-féle életrajz (Prága, 1601)

De Jeszenszky mindezek előtt még megírta csillagász barátja életrajzát ékes latin nyelven, melyből Apponyi Sándor, a neves bibliofil gyűjtő és bibliográfus megvásárolt egy példányt a 19. század végén. (Ez a kötet természetesen ma is megtalálható az Országos Széchényi Könyvtár Apponyi-termének egyik gyönyörű könyvszekrényében.) Ravaszdi Shakespeare - Nemzetikonyvtar.blog.hu

Halála körül is számos legenda keletkezett. Egy része arról szól, hogy a vizelettartási gondokkal küzdő Tycho nem mert felállni Rudolf császár egyik vacsoráján és szétrepedt a hólyagja (melybe pár nappal később belehalt). A másik változatban IV. Keresztély dán király gyilkoltatta meg higannyal (felbérelve Tycho egyik rokonát, Ericet). Ismét a ravaszdi Shakespeare kerül elő ebben az összeesküvés-elméletben: Zsófia, IV. Keresztély édesanyja összeszűrte a levet a dán csillagásszal, melynek gyümölcse lett az új uralkodó (aki „édesapja”, II. Frigyes halála után került a trónra). Ezért kellett menekülnie Tychónak Dániából, s meg sem állt Prágáig, ahol a már közepesnél bomlottabb agyú Rudolf kedves matematikusaként tengette száműzött életét. Valami bűzlött Dániában, s jól felismerhető a Hamlet néhány jelenete: Tycho is tanult rövid ideig Wittenbergben, rokonai Rosenkrantz és Guildenstern voltak, gyanús körülmények között hal meg a dán király, akinek a halálát megbosszulja a királyfi.
Nem valószínű, hogy Keplernek köze lehetett a halálához (inkább a kor, a betegségét gyógyítandó higany, a mondén életmód – alkohol és a magas koleszterinszint – a felelős). Kepler – és az európai tudomány – azzal nyert sokat, hogy Tycho halála után sikerült megszereznie a dán csillagász alapos méréseit, s Tycho segédje, a rossz szemű, ám zseniális német matematikus helyérerakta a kizökkent univerzumot.

„Kizökkent az idő; - ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.”
(William Shakespeare, Hamlet, ford. Arany János, I,5.)

Farkas Gábor Farkas

Szent Bálint alakja is ott rejlik napjaink népszerű Valentin-napja mögött

Szent Bálint alakjában két ókeresztény mártír története fonódik össze. Egyikük római pap volt, másikuk a Rómához közeli Terni város püspöke. Valószínűleg az előbbi, a 269. február 14-én kivégzett római pap vált később a szerelmesek (majd a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők) védőszentjévé is. Legendájának egy eleme szerint szokása volt, hogy a római ifjú házaspárokat saját kertjéből szedett virágcsokorral örvendeztette meg. A római katolikus naptár szerint 1969-ig ünnepét február 14-én tartották, amikor kivették a külön napon ünnepelt szentek sorából.

„Bálint már középkori naptárainkban, misekönyveinkben előfordul, ünnepét tehát őseink számontartották. Népszerűségét kereszt- és családnévként való sűrű előfordulása is mutatja már a középkor végén. Így az 1522. évi egyházi tizedjegyzék tanúsága szerint a legkedveltebb szegedi keresztnevek közé tartozik, sőt törzsökös helybeli családnévvé is válik. Ebből és hasonló székely jelenségekből föltétlenül arra kell következtetnünk, hogy magyar népünk körében is vagy liturgikus hagyomány, vagy néphiedelem fűződött hajdan Bálint alakjához." Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (Magyar Elektronikus Könyvtár) 

Bálint-napon BALASSI BÁLINTRA, a szerelem költőjére, az első világirodalmi rangú magyarul verselő alkotóra is emlékezünk.

Balassi Bálint: Hatvanodik. Bécsi Zsuzsánnáról s Anna-Máriáról szerzette (részlet) 

„Az Zsuzsánna egy szép német leán,
Bécsben lakik Tífingráb utcáján,
Piros rózsa tündöklik orcáján,
Szép kaláris tetszik az ajakán,
Kit sok vitéz kíván
Szép voltát csudálván,
De csak héában szeretik sokan.

Vagyon ennek egy szép atyjafia,
Kinek neve víg Anna-Mária,
Sok jó úrfi csak azt síja-ríja,
Mert mint nénje, szép, s nincs semmi híja:
Arany színű haja,
Mint egy gyöngy az foga,
Tiszta mézzel foly ő édes szava.

Egy társommal midőn én ballagnék,
Szerencsére reájok találék,
Rájok nézve ottan felgerjedék,
Jó társom is szerelemben esék.
Ők ottan éleszték,
Kedveket jelenték,
Vélek azért mi megesmérkedénk.

Kezet fogván egymással azontúl,
Házban lépénk mindnyájan utcárúl,
S mint az méhek szegfű szép virágrúl,
Mézet szedénk egymás ajakárúl;
Minden bánatunktúl
Ott mi esénk távul,
Hogy szerelmet nyerheténk egymástúl.”

Balassi Bálint versei is olvashatók és meghallgathatók az OSZK virtuális kiállításában.

A 16. századi magyar reneszánsz legnagyobb költője mellett a 20. századi magyar szerelmi költészet egyik legizgalmasabb vonulata Ady Léda-verseinek világa. Híres búcsúverse, a Valaki útravált belőlünk.

„Mint elárvult pipere-asztal,
Mint falnak forditott tükör,
Olyan a lelkünk, kér, marasztal
Valakit, ki már nincs velünk,
Ki után ájult búval nézünk.
Egy régi, kényes, édes dámát,
Kegyetlen szépet siratunk,
Bennünksarjadtat: asszony-részünk.
Valakit, kiért hiúk voltunk,
Apródok s cifra dalnokok
S kit udvarunkban udvaroltunk.”
Ady Endre: Valaki útravált belőlünk (Magyar Elektronikus Könyvtár) 

„D. Brüll Adélnak küldi kis könyve legelső darabját egy kurta élet minden nagy illúziójáért hálásan Ady Endre” Ady Endre: Új versek; az első kiadás autográf ajánlása Brüll Adélnak (Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár)

Naprakész ünnepek című sorozatunkban egyházi vagy világi ünnephez (világnapok, magyarnapok stb.) kapcsolódóan egy-egy különleges, érdekes dokumentumot közlünk blogunkban. Többek között a Kálmáncsehi breviáriumból, a Mátyás-Gradualeból vagy Konrad Mörlin imakönyvéből is válogatunk.

1945. február 13-án véget ért Budapest ostroma és a főváros német megszállása.

A második világháborúban, a frontokon, a haláltáborokban, a német megszállás, a nyilas terroruralom és az ostrom alatt Budapest lakosságának, épületeinek, anyagi és szellemi értékeinek jelentős része elpusztult. Az 1944. évi 1 millió 380 ezer lakosból 1945 márciusára csak 832 ezer maradt meg. A hiányzó fél millió részben elmenekült, nagyobb részben meghalt, eltűnt, akárcsak Budapest hídjai. A háború utáni hónapokban a város vitalitása fellobbant. A romhalmazok hetek, hónapok alatt eltűntek, megindult a villamos, kinyitottak a boltok, feléledt a remény, hogy a város újra felépül és felvirágzik. De közbeszólt a szovjet megszállás, jött a kommunista diktatúra, olyan elnyomó rendszer, amely a szovjet világbirodalom abszurd tervrendszerének vakvágányára siklatta az országot. Hanák Péter: Az elpusztíthatatlan város. Budapest történelmi vitalitása; Budapesti Negyed 1993. 1. szám (EPA) 

Erzsébet híd 1945 - Digitális Képarchívum

Buda ostroma - nem tudom, hogy meddig tartott 1686-ban vagy 1849-ben, de - 1944-45-ben nekünk hosszú volt a Pasaréten. Karácsony estéjétől február közepéig vesztegzár alatt, villany, gáz, telefon, s ami a legrosszabb: víz nélkül, s persze éhkoppon, mégiscsak túléltük. A hidaink mind a Dunában, még a Lánchidat sem tudta megmenteni valaki. Éjjel-nappal hallottuk az ágyúszót, bombázást. Elképzeltük, hogy mekkora lehet a pusztítás. De amit aztán később az ember a szemével látott, azt nem tudta előre elképzelni. Házsorok, terek, utcák tűntek el, város helyett hóba-sárba-földbe taposott romok, hullák, dögök, roncsok mindenütt. Mindenkinek az volt az első és legtermészetesebb gondolata, hogy hagyjuk itt azonmód ezt az egészet, és építsünk valahol másutt, lejjebb vagy feljebb a Dunán, egy városalapításra alkalmasabb helyen - ahol például a hidak nem futnak neki meredek hegyoldalaknak - egy új fővárost.
Csakhogy mielőtt ezt az első gondolatot elgondolhattuk volna, már mindenki fogott egy ásót, lapátot, csákányt, szerszámot, és nekiállt, parancsszó, megszervezés és - igazán - gondolkozás nélkül, eltakarítani hullát, dögöt, törmeléksivatagot, olyan lendülettel és elszánt életkedvvel, hogy a város, főnix-madarunk, mégiscsak és megint egyszer újraszületett hamvaiból. Ottlik Géza - Próza - Magyar Elektronikus Könyvtár 

A FARSANGI IDŐ VÉGE

A most következő néhány nap az idei farsang utolsó időszaka, utolsó hétvégéje. Jövő kedden húshagyó, szerdán hamvazószerda, a nagyböjti idő kezdete. Sok helyen tartanak ebben az időszakban bálokat, jelmezbálokat, s ilyenkor szokták megrendezni a mohácsi busójárást is, amely 2013-tól az UNESCO az Emberiség Szellemi Kulturális Öröksége reprezentatív listáján is szerepel.

„Aki idáig elfogadhatónak tartja a farsangi menetnek mint a temetés paródiájának magyarázatát, nem fog azon csodálkozni, hogy a menet középpontjában a Halál földi helytartója, a sírásó áll. Karnevál hercege egyszerűen a hullamosó vagy temetőőr, szóval a sírásó. Neve pedig így származott. A rómaiaknál a hullaravatalozó helynek carnarium volt a neve, olaszul carnaio, németül Karner. A szolgának a neve pedig olaszul valetto, franciául valet. A Karnevál herceg eredeti neve tehát carnarvalet, vagyis a „hullaház szolgája” – a sírásó – volt. A mai nyelvből, úgy az olaszból, mint a franciából, hiányzik ez a fogalom, de megmaradt a középkori Párizs egyik ma is létező legrégibb épületének nevében: ez a Párizs város történeti emlékeit magában foglaló Musée Carnavalet; tulajdonosa valaha bizonyára a város sírásója lehetett.”
Supka Géza: Kalandozások a kalendáriumban című könyve Karnevál herceg, avagy a halál temetése című fejezetének részlete 

Magyar Casino-bál 1878. február 16-án – Korai, díszes magyar táncrend; Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatvány Tár

Egy ritkán látható fénykép: József Attila szoknyában, parókával (Hódmezővásárhely, 1929. február 10.); Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár

„Az ókori népek tavaszünnepének, főleg a római szaturnáliá-knak hagyományaiban gyökerező, de a germán Hold s a szláv Perchta ünnepével is megtetézett szokás- és hagyománykör az európai népeknél továbbélt. A téli napforduló után tartott téltemető-tavaszkezdő ünnepségek az egyházi évben a karácsonyi és a húsvéti ünnepkör közé szorult. Mivel azonban a húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtöltétől függ, az azt megelőző, előkészítő negyvennapos böjt kezdő napja, a hamvazószerda is ennek megfelelően – jó egy hónapnyi eltéréssel – változik. Az előtte levő időszak, a farsang húshagyókeddel végződik. E napnak német neve Fastnacht (böjtelőéj) volt. E szó bajor-osztrák szájon annak idején Vaschanc, ebből pedig nálunk fassang, majd farsang lett. És ez lett a neve a vízkereszttől, vagyis január 6-tól hamvazószerdáig terjedő, rövidebb-hosszabb időszaknak is.” Bogdán István: Régi magyar mulatságok.

[Farsangi sör], grafikai plakát, 1926; Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Naprakész ünnepek című sorozatunkban egyházi vagy világi ünnephez (világnapok, magyarnapok stb.) kapcsolódóan egy-egy különleges, érdekes dokumentumot közlünk blogunkban. Többek között a Kálmáncsehi breviáriumból, a Mátyás-Gradualeból vagy Konrad Mörlin imakönyvéből is válogatunk.