A Kézirattár új, havonta jelentkező minitárlata az Olvasni/való. Ha jobban megfigyeljük a szójátékot, érezhető a régi magyar szóhasználat, amely egyébiránt Babits mániája volt, vagyis, ne azt mondjuk, hogy valamit illik csinálnunk, hanem azt, hogy való. Olvasni tehát „való” és egyben rögvest olvasnivaló is. A Kézirattár egy évben két-három nagyobb, három hónapig nyitva tartó kiállítást rendez, a köztük lévő „üresjáratok” idejére született az Olvasni/való sorozat. Az Olvasni/való-ról Földesi Ferenccel, a Kézirattár vezetőjével beszélgettünk.
Földesi Ferenc: Az ötlet lényege, hogy a kiállítótérben egyetlen olyan magyar nyelvű kézirat látható egy hónapon át, amelynek kézírása mai szemmel is olvasható. Ezért is lett a sorozat címe: Olvasni/való. Azt tartottuk szem előtt, hogy a kiállított kézirat érdekes, fontos vagy szórakoztató legyen. Ha valaki erre jár, megakad a szeme a régi kézíráson és három perc alatt végig tudja olvasni. Természetesen az eredeti kézirat mellé mindig odatesszük a másolatot is, amely mellé kényelmesen le lehet ülni, és kicsit elmélyülni a sorok között.
Miért ez a kézirat látható először?
F.F.: A Liszt-év miatt választotta Nemeskéri Erika kolléganőnk, aki a Vas István kiállítást is rendezte. A levél a Liszt-kultusz egykori roppant szórakoztató beszámolója.
Meszlényi Rudolf levele Liszt Ferenc a Nemzeti Színházban 1840. január 4-én tartott hangversenyre vonatkozik. A koncerten Liszt „egész Magyar öltözetben” lépett fel, „Rákóczy nótáját úgy mint a nóta még soha elbillegetve nem volt, eljátszotta”, majd „Festetics Leo egy nagy becsü arany kardot nyújtott át a Művésznek” (részletek a levélből). Ez a koncert egyértelműen Liszt első, világhíres virtuózzá válása utáni, magyarországi látogatásának csúcspontja volt. A díszkard adományozása nyugaton, elsősorban Párizsban, élénk visszhangot váltott ki. A francia főváros lapjaiban karikatúrák sora jelent meg a ceremóniáról, ami Lisztet rendkívül bántotta. Liszt nem látta át, hogy a gúny nem annyira személyesen neki szólt, mint inkább a díszkardot adományozó „nagymagyaroknak”.
Ki írta és kinek szól a levél?
F.F.: Meszlényi Rudolf Fejér megyei kisbirtokos, aki érdekességképpen egyébként Kossuth sógora: történt ugyanis, hogy Kossuth Meszlényi testvérét vette feleségül, Meszlényi pedig Kossuth húgát, Zsuzsannát. Meszlényi az akkori politikai élet ellenzéki képviselője, a Pesti Hírlap Fejér megyei tudósítója. A címzett Kovács Pál győri orvos, az MTA nyelvtudományi osztályának tagja, novella- és színműíró, aki még ráadásul a Hazánk című rövid életű lapnak is a szerkesztője volt. Érdemes tudni, hogy Magyarországon ő közölt először Petőfi verset nyomtatásban. Ismeretségi köréhez tartoztak az akkori idők irodalmi kiválóságai: Vörösmarty, Bajza, Fáy, Kisfaludy.
Miről szól a levél?
F.F.: A levelet barátjának, Kovács Pálnak írja Liszt 1840. januári pesti koncertjéről. A január 9-i levél egyrészt lényegében ennek a koncertnek és hatásának az ismertetése, másrészt Meszlényi ír arról a kultikus tiszteletről, amelyben Lisztet részesítik. Liszt 1840 januárjában hét-nyolc alkalommal lépett fel, de csupán egyszer fogadott el felléptidíjat, összes többi honoráriumát valamilyen magyar intézménynek ajánlotta fel. Azt a koncertet például, amelyről Kovács Pálnak ír, a Pesti Magyar Színház javára adta. Levelében „csudafi”-nak nevezi Lisztet, majd így folytatja: „Mágnásaink egymással vetekedve adják kedvéért ... a roppant ebédeket, még pompásb soireket, hol a nők rakásra omlanak görcsös gyönyörvonaglásaikban egy-egy phantasianak általa lett eljátszására.” A levél érezhetően többrétegű, hiszen a jelenséget egyfelől ironikusan fogja meg, másfelől azonban a levél második részében emelkedett hangon beszél arról, hogy hat mágnás egy díszkarddal ajándékozta meg a zeneszerzőt. Természetesen Lisztről és a koncert fogadtatásáról elismeréssel nyilatkozik. Megjegyzi azt is, hogy azok, akik Liszt tiszteletére fogadásokat adnak, sokszor az 1842. évi gyapjú árából költekeznek. Szelíd oldalvágás a magyar arisztokrácia polgári erényekben nem okvetlenül bővelkedő tagjai felé.
Bóka B. László
A kézirat keddtől szombatig 10 és 21 óra között látható a Kézirattár folyosóján.
