Festetics László album amicorumát holnaptól április 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők az Olvasni/való sorozatunk második részeként a Kézirattár folyosóján. A Nemzeti Könyvtár néhány éve vásárolta meg a kézirat-különlegességet, ami most először kerül kiállításra.
Album amicorum: Az album vagy philotheca, német nyelvterületen Stammbuch nem más, mint beíratlan könyvecske, amelyet az utazó már elindulása előtt megvásárol vagy elkészíttet a könyvkötőnél, hogy útja során mindazok bejegyzését összegyűjtse, válogatva avagy válogatatlanul, akiket méltónak talál rá. Földesi Ferenc
Az Olvasni/való a Kézirattár havonta jelentkező minitárlat-sorozata. Ha jobban megfigyeljük a szójátékot, érezhető a régi magyar szóhasználat, amely egyébiránt Babits mániája volt, vagyis, ne azt mondjuk, hogy valamit illik csinálnunk, hanem azt, hogy való. Olvasni tehát „való” és egyben rögvest olvasnivaló is.
Festetics albumának címlapja
1797-ben, az iskolaév végeztével Festetics György nagyreményű fia, László, hosszabb utazásra indult nevelőjével, a költő Péteri Takáts Józseffel. Ám az úti cél, a szokásos Itália, Franciaország, Németalföld helyett - a nevelő és az apa elveinek megfelelően - annak a földrajzi területnek és szellemi-lelki egységnek bejárása volt, melynek határai Bécstől Velencén és a magyar littoralén át Szebenig, majd onnan Nagykárolyon, a felső-magyarországi területeken át Pozsonyig húzódnak. Ezt akkortájt Honnak nevezték. Festetics az akkori szokásoknak megfelelően utazásáról albumot (Album Amicorum) vezetett, amely az 1797-98-i utak emlékeit rögzíti. A 16. századtól létező utazáselméleteknek és az „albizálás” (értsd: az utazáshoz készíttetett üres albumával körbejárni az országot) gyakorlatának megfelelően a nagyobb városokban fölkeresték a helybéli tudósokat, professzorokat, egyházi méltóságokat, a városban élő arisztokrata családok egy-egy tagját, akik néhány emléksorral örökítették meg nevüket az albumban. Emellett naplót is vezettek. Ez utóbbi kötetek Festetics neve alatt maradtak ránk, de biztos, hogy Takáts felügyelete alatt születtek, avagy az ifjú gróf megfigyeléseit a képzett nevelő öntötte formába.
Az eredeti kézirat bemutatása mellett reprodukáltunk egy bőséges válogatást is az albumból. Beleolvashatunk az idősebb Wesselényi, a gyűjtő Samuel Brukenthal, a „magyar Sappho”, Molnár Borbála, tudós Weszprémi István vagy Hannulik János Krizosztóm, európai rangú és hírű neolatin költő soraiba, melyekhez hozzáfűztük az albumhoz szorosan kapcsolódó másik kéziratunk, László gróf útinaplójának megfelelő passzusait.
Ifjú gróf Teleki Domokos bejegyzése Festetics László albumában (OSZK Kézirattár, Oct. Lat. 1256. f. 22r)
Festetics László (1785-1846) Festetics György fia. Bécsben, majd Pesten tanult, közben hosszabb tanulmányutakat tett. Az egyetem elvégzése után, hogy a gazdálkodásban gyakorlatot szerezzen, apja előbb a balatonkeresztúri, majd a sági birtok igazgatását bízta rá. Festetics Lászlót azonban nem érdekelte a gazdálkodás. Bécsbe költözött, és külügyminisztériumi hivatalnok lett. 1808-ban tért vissza Keszthelyre, a birtokot 1819-ben örökölte meg. A meglévő épületeket bővítette, és 1820-ban klasszicista stílusban átépítette. Bár ismert néhány bőkezű közérdekű felajánlása (Ludovika Akadémia, Magyar Tudományos Akadémia, megyei közkönyvtár-építési akció), inkább pazarló életmódjáról volt híres. A Helikoni ünnepségeket megszüntette, viszont a Georgikonra odafigyelt. Bővítette az intézményt, és bevezette a magyar tanítási nyelvet. Magyarországon ő tenyésztett először tisztavérű arab lovakat, új juhtenyészetet is berendezett, valamint fejlesztette a tó körüli közlekedést, kereskedelmet.
Az irodalomszervező édesapa jó nevelésben részesítette fiát, nevelője Péteri Takáts József, később pedig Kultsár István voltak. Takáts József már Keszthelyen a család szolgálatába állt. Az apa, Festetics György és a fiatal nevelő részletes tervezetet dolgozott ki a nevelésre, amely a kor legújabb pedagógiai irányzata, a francia és német felvilágosodás talaján született filantropizmus jegyében a klasszikus humaniorák mellett nagy hangsúlyt fektetett a természettudományokra és gyakorlati ismeretekre, valamint az etikai nevelésre. Az ifjú gróf 1790-ben Takátscsal Bécsbe költözött, és megkezdte rendszeres tanulmányait. 1795 és 1798 között minden tanév végén nagyobb magyarországi útra indultak. Bejárták a Délvidéket, Erdélyt, a Felvidéket, Morvaországot és természetesen a szűkebb ország jó néhány táját, városát. Az utazások Takáts nevelési elveit tükrözték, aki pályatársához, Aranka Györgyhöz címzett tervezetében szisztematikusan kifejtette a hazai utazások elsődleges fontosságát és hasznos voltát a magyar arisztokrácia nevelésében.
