Lakatos Demeter 1968-ban kézzel írt verslevelét holnaptól május 31-ig tekinthetik meg az érdeklődők Olvasni/való sorozatunk harmadik részeként a Kézirattár folyosóján. Az archaikus csángó nyelven verselő költő egyedülálló a magyar irodalomban. Lakatos Demeter többszáz kéziratát őrzi könyvtárunk, az irodalmi különlegesség először kerül kiállításra.
Szeretettel várunk 2011. május 3-án 14.00 órakor a kézirat bemutatójára. Közreműködik: Sudár Annamária, bevezetőt mond Bakos József.
LAKATOS DEMETER (1911 – 1974) Csángómagyar népköltő
Lakatos Demetert irodalomtörténetünk a moldvai csángómagyarság egyetlen jelentős költőjeként tartja számon. Moldvában, a Szeret folyó vidékén található Szabófalván (mai hivatalos román nevén: Săbăoani.) született száz esztendővel ezelőtt, 1911. november 19-én, ugyanitt érte a halál 1974. augusztus 21-én. Román elemi iskolát végzett szülőfalujában, 10-12 éves korától adta fejét versfaragásra. 1935-ben Kolozsváron a Keleti Újság szerkesztője Dsida Jenő közölte első magyar nyelvű versét („Falevelek hulodoznak”) és méltatta a pályakezdő költőt „Latjatuc feleym zumtuchel” című írásában. Ő maga legszebb verseiben a természet, a falu költőjének vallja magát. Erdélyi írótársai a megtisztelő „népköltő” címet adományozták számára. Az archaikus északi csángó nyelvjárásban írta verseit. A csángó nyelv mesterének életében egyetlen kötete sem jelenhetett meg. Halála után, 1986-ban látott napvilágot első válogatott verseinek gyűjteménye, majd 2003-ban, két kötetben, az összegyűjtött versek, mesék, levelek.
Részlet a kiállított kéziratból
Az Olvasni/való a Kézirattár havonta jelentkező minitárlat-sorozata. Ha jobban megfigyeljük a szójátékot, érezhető a régi magyar szóhasználat, amely egyébiránt Babits mániája volt, vagyis, ne azt mondjuk, hogy valamit illik csinálnunk, hanem azt, hogy való. Olvasni tehát „való” és egyben rögvest olvasnivaló is.
