Ady Endre költő, író, publicista († Bp., 1919. január 27.) líratörténetünk nagy egyénisége, korszakos költő, a maga nemében utánozhatatlan. Világa egymásba kapcsolódó jelképek folyvást táguló rendszere. Mind eszmei, mind esztétikai forradalma évtizedeken át hangos viták élesztője volt, művészetének egyoldalú kisajátítására számos ideológiai és politikai irányzat tett eredménytelen kísérletet. Költői küldetését sorsszerűnek tartotta, gyakran a magyar és más népek millióinak nevében szólalt meg. Költészete szinte minden európai és keleti nyelven megismerhető.

„Nem kellenek a megálmodott álmok,
Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok.

Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse.”

Ady Endre Új vizeken járok című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Ady Endre fényképe Dénes Zsófiának szóló ajánlással – Kézirattár: Arcképgyűjtemény 1055. 

„Ó, ezek a felejthetetlen szemek!
Néztek mélázva, borral és szennyel meglocsolt kocsmaszobák felett, mintha szétnyíltak volna előtte egy pillanatra a falak, hogy lássa a messze elterülő, melankolikus Magyarországot!
Néztek kihívóan, és dacosan, mintha félelem nélkül merednének szemközt a halálos Sorssal, amely csak azért nem éri utol a Három Hollóban, mert az Andrássy úton nem talált bérkocsit, mind elvitték őket a sors menyasszonyai, a Cifra Nők, akik ilyenkor, hajnaltájban szoktak hazafelé menni.
De legtöbbször mégis hízelkedően, bocsánatkérőleg néztek ezek a szemek, mintha végtelen szelídséggel előre pardont kérnének az alkalmatlankodásért, amelyet tulajdonosuk majd itt Magyarországon okozni fog.”

Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. Részlet. In. Uő.: Ady Endre éjszakái, sajtó alá rend., utószó: Fábri Anna, Budapest, Helikon, 1989. – Törzsgyűjtemény

–––

„Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.”

Ady Endre Kocsi-út az éjszakában című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

–––

„Ady és a modernitás? Számomra – mindennek ellenére – döntően és végérvényesen Ady a legjelentősebb modern magyar költő. Mint Baudelaire a franciáknál, ő az, aki Atlasz módjára megfordította hátán a régi világot, mondhatnám úgy is, a régi magyar világot. Ilyen tettre csak szuverén óriás vállalkozhatott. Hogy mások Európa modernebb törekvéseit közvetítették volna? Mit számít? Ady egy irodalomtörténeti pillanatban a glóbus ránk eső pontján magára vette és meg is fordította a világot. A többi irodalom. És többnyire csak irodalom már.”

Pilinszky János: Vallomás Adyról. Részlet. In. Uő.: Publicisztikai írások. Szerk., szöveggondozás, jegyzetek, utószó: Hafner Zoltán, Budapest, Osiris, 1999. – Törzsgyűjtemény, Szabadpolc 

–––

„Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.”

Ady Endre Párisban járt az Ősz című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

Ady Endre: Vér és Arany, Budapest, Franklin-Társulat, 1908. – Törzsgyűjtemény  

„Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.

Az Isten könyörületes,
Sokáig látatlan és néma,
Csak a szivünkbe ver bele
Mázsás harangnyelvekkel néha.”

Ady Endre Az Isten balján című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

–––

„Mindenki szent, ki életet nyer,
Mindenki fia és mindenki atyja
S átkozott, ki létjét siratja.

És egyformán szent minden élet,
Magverő vagy rothadt, csirátlan semmi,
Bűn az életet nem szeretni.

Minden nemzés, a meddőség is,
Zseni, állat-sor egyben-egyek, hősök,
Belső sebek s varral-verősök.”

Ady Endre Vezeklő vigadozás zsoltára című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

Ady Endre: Ki látott engem?, Budapest, Nyugat Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1914. A borító tervezője: Lesznai Anna. – Törzsgyűjtemény  

„Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.”
Ady Endre A föl-földobott kő című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

–––

„Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.
Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?”

Ady Endre Magyar jakobinus dala című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

Ady Endre: A magyar Pimodán (autográf kézirat) – Kézirattár: Quart. Hung. 2171 

„S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.”

Ady Endre Az Értől az Oceánig című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

–––

„…S befut a szent, nagy Óceánba”. – Ezt általában úgy értelmezzük, hogy a vidékről eredő költő nosztalgiáját fejezi ki a világirodalom iránt. Valami világirodalmi beteljesülés vágyát; a világirodalmi elismertetés áhítozását, reményét, büszke bizonyosságát.
Miután megtudtuk, hogy Ady a kisujját se mozdította meg sem Párizsban, sem idehaza, hogy verseit idegen nyelvre fordítsák, ezt az értelmezést, azt hiszem, jó volna elvetni.
Mit jelent hát ez a vers?
Talán azt, hogy a magyar lélek, legprovinciálisabb eljegyzettségében is kommunikál az egyetemes emberivel, ha tetszik: a nagy költészettel.
Ez az értelmezés hasonlít az előbbihez, a közkeletű értelmezéshez, de nem ugyanaz.”

Hubay Miklós: „Valaki az Értől indul el…” (részlet). In. Uő.: Napló nélkülem, Budapest, Szépirodalmi, 1978. - Törzsgyűjtemény

---

„Kik körülálltuk a ravatalod,
Ma már tudjuk, vezeklőn, törve, sírva,
Hogy nem te voltál akkor a halott –
Mi dőltünk zsibbadt, léha, szörnyü sírba!
Csak vad órákon kél és kavarog
A szittya sír, a kísérteti csontház,
És marjuk egymást, esett magyarok,
Árva az árvát, csontvázat a csontváz.
Ó, Ady Endre, Messiás-magyar!
Riaszd szét lidércálmát a halottnak!
Bús Lázár-szívünk még élni akar,
Ontsd rá napos tüzét élő dalodnak!”

Tóth Árpád Nézz ránk Ady Endre című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Ady Endre a halottaságyon – Kézirattár: Arcképgyűjtemény 1030. 

„Mikor 1919. január 28-án fölrepült a fekete zászló a szegedi városháza karcsú tornyára, hogy Ady Endre korai halálát hirdesse, sokan csodálkozva állottak meg a korzón járó-kelők közül. Egy tanyai magyar odajött hozzám, és titokzatosan érdeklődött:
– Ugyan kicsoda mönt el? Tán csak nem a király halt mög? – mert a tanyai magyarok között még akkor a Rudolf is élt, a királyfi, aki elbujdosott, mert pártolta a népet. Megmondottam az öregnek, hogy egy nagy magyar költő tiszteletére leng a gyász lobogója, egy nagy magyar költő ment el örökre, aki igazán a nép mellé állott, jobb jövőt akart, szabad és boldog világot e földön.
– Szóval, olyan petőfiféle löhetött? – motyogta a tanyai magyar a bajusza alatt, és lassan megsüvegelte a fekete lobogót.
Úgy gondolom, hogy ez az egyszerű vélemény és ez az önkéntelen hódolat van olyan kedves az Úr színe előtt, mint az irodalomtörténeti kézikönyvek külön fejezete a javított és bővített kiadásban.”

Juhász Gyula: Találkozások az üstökössel. In: Szakállszárító. Juhász Gyula füveskönyve, vál. és szerk.: Bányász István, Szeged, Lazi, 2004. – Hangoskönyv, Magyar Elektronikus Könyvtár

–––

„Teste a földé. Földmívesé lelke,
Ezért koppan a kapa néhanap.
Sirja három millió koldus telke,
Hol házat épit, vet majd és arat.
Verse törvény és édes ritmusában
ő hull s a kastély ablaka zörög, –
eke hasit barázdát uj husában,
mert virágzás, mert élet és örök.”

József Attila Ady emlékezete című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

M. J.