„Mit erőszakkal nem lehet elérni, az csöndben és halkan munkálva véghez vihető.”

2014. március 14. 14:55 - nemzetikonyvtar

Az 1848. március 15-i forradalomról a tüzes lelkesedés, a felszabadult hangulat és a rákövetkező szabadságharc győztes csatái, legendás eseményei kerülnek leginkább az emlékezés homlokterébe. Pedig kissé megpihenve az ünnepi menetek fáradalmaitól, érdemes lenne elmerengeni azon, miként élték meg az eseményeket a „kevésbé” forradalmárok, vagy miként értek el a nagyszerű hírek a hétköznapok mélyebb bugyraiba. Ennek egyik roppant bájos példája az a kéziratos leveleskönyv, amely gróf Mikó Imre és felesége Rhédey Mária grófnő egymáshoz írott leveleit gyűjti egybe.

miko_felesege.pngA leveleskönyv egyik korabeli díszítéssel ellátott oldala

A levelek jellegzetessége, hogy ezekben az izgalmas forradalmi hónapokban íródtak, vagyis 1848. január 1. és 1848. június 21. között. Már a levelezés önmagában is unikum lehetne, de a szereplők személye még inkább érdekessé teszi ezeket a kis írásokat.

Gróf Mikó Imre a 19. század nagy műveltségű erdélyi politikusa és közéleti személyisége volt, akit már a kortárs közvélemény és történetírás is „Erdély Széchenyije”-ként tartott számon. Rhédey Mária grófnővel kötött házasságából négy gyermekük származott. Utolsó gyermekük éppen 1848-ban született; ezt követően az édesanya meghalt. A kis kötetben olvasható levelek sorait a feleség tehát halálának évében vetette papírra.

Mikó Imre, akit 1848 januárjában az erdélyi kincstartóság élére neveztek ki, Szebenből küldte leveleit Kolozsváron tartózkodó feleségéhez. Az egymást hőn szerető házaspár a felgyorsuló események izgalma és a családi feladatok ellenére naponta több oldalas levelet váltott egymással, olykor kétszer is. Az írásokban olvasható kedves megszólítások az egymásnak való udvarlás írásos gyöngyszemei. Ugyanakkor a három aprógyermeket nevelő és a negyedik gyermekkel éppen várandós anya, s a közügyekkel elfoglalt, egy másik városban tartózkodó férj és családapa írásaiban kisebb-nagyobb, a hétköznapokhoz tartozó dolgok leírása is fellelhető.

miko_nagyszeben.pngNagyszeben levélpapíron ábrázolt korabeli látképe gr. Mikó Imre és felesége gr. Rhédey Mária leveleskönyvéből 

A bájos és olykor szenvedélyes stílus mellett a korabeli levélpapíros mintái, mint egy apró szelence díszei jelennek meg az olvasó szemei előtt. S a kis városképek, a családi címer és az apró figurák mellett olyan „aktuális szimbólumokat” is találunk az 1848 tavaszán használt levélpapíron, mint a piros-fehér-zöld magyar zászló frissen rajzolt képét.

marc15-naploreszlet-kis.jpgNemzetiszínű zászlóval ellátott levélpapíros részlete. Gr. Mikó Imre feleségéhez, gr. Rhédey Máriához írt levele

Így érte a szerelmes házaspárt a bécsi, majd a pesti forradalom híre, aminek egyes őket izgató kérdéseiről sorokat is váltottak egymással. Véleményeik árnyaltabbak a szokásosnál, mintegy jelezve, hogy voltak, akikben inkább vegyes érzelmet keltettek a lázas hírek.

Érdekes, mikor Mikó Imre a politikai változások kiszámíthatatlan veszélyeire való tekintettel arra buzdítja feleségét, hogy Kolozsvárról jöjjön Nagyszebenbe:

„…ide, csak ide minél hamarább, mert itt a sok katona, itt a harczias hős szász keblek, melyekről a franczia republikánus golyóbisok vissza pattanak…”

Figyelemre méltó, ahogy az egyébként reformelveket valló és felvilágosult Mikó mint erdélyi kincstárnok a forradalmi események veszélyeit „francia republikánus golyóbisoknak nevezi”.

redey1.pngGr. Mikó Imre levele feleségéhez gr. Rhédey Máriához. Részlet

A politikai változások következményeként a Magyarország és Erdély között megvalósuló egyesülést is – úgy tűnik – egyesek kissé másként szemlélték Kolozsvárról, mint a pesti Pilvax kávéházból. Rhédey Mária nem túl lelkesen ír férjének az ügyről:

„…már nem is lehet, hogy ne egyesüljünk Magyarországgal, hanem felette sok bájoló képeket nem csinálok magamnak ebből az Egyesülésből”.

Mikó Imre pedig a békesség kedvéért, az összetűzést elkerülendő, inkább elküldte szabadságra Szebenből gróf Bethlen Olivér katonatisztet, akiről tudta, hogy fáklyás tüntetést kíván rendezni az Unió ügye mellett, ami akkor a szász Szebenben nem aratott volna osztatlan sikert.

redey2.pngRhédey Mária sorai férjéhez. Részlet

Mikó Imre valójában nem volt forradalmár alkat, 1848-as szerepét később kritikával is illeték. Arra törekedett, hogy a törvényesség keretei között elkerülje a felesleges vérontást a nemzetiségek között. Igazi, valóban gyümölcsöző hazafias tevékenysége és közéleti munkája a forradalom utáni években bontakozott ki igazán az erdélyi gazdaság, kultúra, oktatás és tudományszervezés területein. Hatása felmérhetetlen. Egész tevékenysége fényében valóban nagyon kifejező a művelt és áldozatkész Mikó Imre jelmondata:

„Mit erőszakkal nem lehet elérni, az csöndben és halkan munkálva véghez vihető.”

Kemény Gábor pedig az Akadémián elhangzott emlékbeszédében így fogalmazott:

Mikó nem volt az a meteorszerű tünemény, mely a figyelmet lebilincselje, s amelyről tekintetünket nem tudjuk levenni. Az ő hatása olyan volt, mint a világosság enyhe sugárai, mely ahová behatol, életet ébreszt, fejlődést gyarapít.”

Lipthay Endre – Kézirattár

Nemzeti ünnepünk alkalmából készült további blogbejegyzéseink:

Az ünnephez kapcsolódó válogatás gyorsblogunkból:

Egyéb tartalomszolgáltatásaink:

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr975860035

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása