Mit tehetünk, ha látunk egy nyilvánvaló lopást? Nevezhetjük kulturális bűncselekménynek, ha egy aukción lopott könyvet árulnak? Ki ismeri egy régi nyomtatvány történetét? Az autóknál bevált eredetvizsgálat könyves verziója világosabbá tenné a magyarországi régi könyves üzletet?
- Három régi nyomtatvány került elő aukciókon
- Megvizsgáltuk a köteteket
- Erős a gyanú, hogy a könyveket ellopták
- Feljelentést tettek az őrző intézmények
- Reméljük, hogy hamarosan visszakerülnek az eredeti őrző helyükre
- Bárki számára elérhetők lesznek a kötetek
Farkas Gábor Farkas megírta a három könyv történetét és ráadásként bemutatja kutatómunkánk egyik nagyszerű eredményét, melyet a kulturális javak szolgáltatásában végzünk nap mint nap.
Utolsó befejező rész.
Érdemes egy pozitív példával megvilágítani a védési eljárás lényegét. Két évvel ezelőtt meglepő módon egy új politikus vagyonnyilatkozatában bukkantak elő régi nyomtatványok. A műfajból eredő szűkszavú leírásokból igyekeztünk megfejteni, hogy mi lehetett ez a három nyomtatvány. Az első könyv Pázmány Péter nevezetes Kalauza, annak is az első, pozsonyi kiadása 1613-ból volt. A második feltehetően az erdélyi országgyűlési törvénycikkek 1613-as kolozsvári kiadása lehetett Bethlen Gábor erdélyi fejedelem aláírásával.
Kalendarium es ez jelen valo 1583 OSZK Digitális Könyvtár
A harmadik könyv esetében mindössze öt szóra támaszkodhattunk: „Kalendarium, es ez ielen valo”, ami alapján szinte biztosra vehettük, hogy ez az az igen ritka magyar nyelvű kalendárium, mely Bécsben jelent meg 1582-ben. Az egy példányból ismert könyvről tudtuk eddig is a szakirodalomból, hogy valamikor a Batthyányak őrizték a körmendi könyvtárukban és innen tűnhetett el a könyv 1945 után. A 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről 79. § kimondja, hogy
„a védetté nyilvánított kulturális javakat hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság és a kutatás számára. Ennek érdekében a hatóság kötelezheti a tulajdonost, hogy a védetté nyilvánított javakat kiállítás, illetve tudományos kutatás céljára közgyűjtemények számára rendelkezésre bocsássa. A tulajdonos érdekeinek figyelembevételével a kulturális javak átadásának időpontjáról, időtartamáról és feltételeiről a közgyűjtemény a tulajdonossal megállapodást köt.”
A Forster Központ segítségével felvettük a kapcsolatot a tulajdonossal, s sikerült megállapodni az unikum nyomtatvány digitalizálásában és szolgáltatásában. A könyv szabadon letölthető az OSZK Digitális Könyvtárából. Így a tulajdonos és a könyvtáros egyaránt jól járt, mi hozzájutottunk a világon csak egy példányban ismert könyv digitális másolatához, a tulajdonos pedig egy speciális védődobozt kapott az OSZK restaurátor műhelyétől, s megtudta, hogy milyen jó üzletet csinált, mikor nyilvánvalóan befektetési céllal megvásárolta a könyvet. Szomorúan szembesülünk azzal, hogy a 19–20. századi bibliofília kora lejárt Magyarországon, Széchényihez, Jankovich-hoz vagy Apponyihoz hasonló művelt, képzett és szenvedélyes könyvgyűjtőt nem nagyon találunk (féltucatnyit ismerünk) idehaza, így a korhoz igazodva minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy a hungarika-gyűjtésünket – mégha másolati formában is – alapítónk szándéka szerint folytassuk. Ebben segít bennünket a patrióta könyvgyűjtői magatartás, a műtárgyvédelem és a digitális technika.
Farkas Gábor Farkas
Régi könyvek, új tolvajok. 1. rész
Félmillióról indult volna a licit. Régi könyvek, új tolvajok. 2. rész
Egy népszerű 17. századi útleírás a Dunáról. Régi könyvek, új tolvajok. 3. rész
Ki van átverve? A vásárló vagy az eladó? Régi könyvek, új tolvajok. 4. rész
