1823. január 22-én csekei birtokán Kölcsey Ferenc befejezte a Hymnus a’ Magyar nép’ zivataros századaiból című költeményét. Ennek emlékére 26 évvel ezelőtt, 1989-ben született meg a döntés arról, hogy január 22-ét A magyar kultúra napjának nyilvánítsák.
Idén ünnepeljük Kölcsey Ferenc (1790-1838) születésének 225. évfordulóját.
Válogatás korábbi éveink blogbejegyzéseiből:
Kölcsey Ferenc: Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból. – autográf kézirat – Quart. Hung. 2832
Kölcsey verse hosszú utat járt be addig, amíg hivatalosan is nemzeti „imánkká” vált.
A Hymnustól a Himnuszig – egy legitimáció története
- A kézirat olyan, mintha valami megégette volna. Mi történhetett?
- Nem klasszikus égésről van szó. A sérülés, amely mindkét fólión látszik, nem lángégés, hanem úgynevezett tintamarás. Az Országos Széchényi Könyvtár restaurátor szakembereinek véleménye szerint savas tinta ömlött a papír szélére. Magának az írásképnek szerencsére semmi baja nem lett. Nem Kölcsey tintája okozhatta a bajt, hanem valamikor ezt a két kéziratlapot véletlenül savas tintával önthették le. Feltehetően ezt a két lapot, mint „ereklyét” kiemelhették belőle, talán megmutatni barátoknak, illusztris vendégeknek, és ekkor véletlenül ömölhetett rá tinta. Fizikailag a jelenség pontosan ugyanúgy néz ki, mintha a papír megégett volna. A kéziratcsomag többi része nem sérült.
Nemzeti Himnuszunk kalandos útja
A Himnusz eredetiben - A Magyar Kultúra Napja 2011
A legfőbb közösségi értéket így fogalmazza meg Emléklapra című epigrammája: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.”
Anton Einsle: Kölcsey Ferenc portréja. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.), 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár
