A legújabb Zrínyiász, avagy hogyan hozzunk létre új régi magyar könyveket? FRISSÍTVE!

2015. november 13. 14:30 - nemzetikonyvtar

  • A 2007-ben megvásárolt 17. századi Zrínyi-példányból kiszedték a díszcímlapot, a címlapot és további lapokat
  • A 2014-ben eladásra kínált, rossz állapotban lévő és hiányos Zrínyi-példányt kötésével együtt restaurálták
  • 2015 novemberében aukcióra bocsátják a teljesnek mondott Zrínyi-kötetet
  • Holnap elárvereznek egy eddig nem létező Zrínyit

Nyolc évvel ezelőtt (2007. 11. 30.) a Központi Antikvárium 105. árverésének 61. tétele az Adriai tengernek Syrenaia című Zrínyi-kötet volt: 2 millióról indult, 3 millió 800 ezer lett a vége. A leírásban és a közölt díszcímlapon két fontos információ található: a híres képen látható két sérülés (az egyik a baloldali szirén fejéig tart, a másik halványabb: a hajó jobb testénél halad lefelé), illetve az a megjegyzés, hogy: „A szedett címlap alsó harmada, valamint négy levél (Pp4, Rr-Rr3) másolattal pótolva.”

zrinyi2007.jpgA Központi Antikvárium által 2007-ben értékesített példány díszcímlapja

Tavaly (2014 októbere) a Darabanth Antikvárium 11808. tétele (online kereskedés, ezért a magas tételszám) az Adriai tengernek Syrenaia volt 1,5 millióról indult a licit.

zrinyi.JPGA Darabanth online aukció Zrínyi-példánya 2014-ben

2014_darabanth.jpgÍgy nézett ki 2014-ben a könyv

Erre a példányra több Zrínyi-kutató is felhívta a figyelmemet, én magam is rátaláltam Káldy Zsigmond vicces bejegyzésére, hogy milyen nehéz jó erkölcsű asszonyt találni és mi legyen a könyvtolvaj édesanyjával. Az OSZK nem kívánta a példányt megvenni, mint ahogyan írtam is akkor a kollégáknak:

„Nagyon felárazott példány. Csonka, s nemcsak a címlap és a szép Zrínyi-metszet hiányzik, de a képek alapján nincsen valami jó állapotban a kötet. Talán a tizedét éri, vagy – legyen, mondjuk 250 000 Ft. Másfél millióért csak egy balek veszi meg. Az OSZK nem tudja védeni a példányt, mert van négy teljes példánya, s a Káldy possessor személye sem túl erős. Az országból nem valószínű, hogy kiviszik, mivel külföldön eladhatatlan. Szóval lehet, hogy ez a példány majd előkerül máshol, volt rá példa, lehet, hogy fél év múlva egy másik antikvárius előveszi.”

172_4.jpgTulajdoni és egyéb bejegyzések a 2015-ben a Krisztina Antikváriumban aukcióra kerülő példányból

 

1076539c.jpgA Darabanth-féle Zrínyi-példány kötésének restaurálás előtt képe (2014)

Néhány napja több csatornán is eljutott hozzám a hír, hogy a Krisztina Antikvárium legújabb (37.) árverésén a 172. tétel az Adriai tengernek Syrenaia kikiáltási ára 8 millió forint.

screen-capture-367.png
A Krisztina Antikvárium katalógusa (2015)

A következőt olvashatjuk az árverési katalógusban:

„Árverésen a kötet hiánytalan példánya még nem szerepelt. Ma a mű árverésre kerülő példányán kívül 28 példányt ismerünk, ebből 3 lappang, 9 csonka vagy pótolt, kettőről nem készült tudományos leírás, azaz 14 bizonyosan teljes példány mellé kerül tételünk. Teljes példánya most először kerül árverésre! A rézmetszetű címlap jobb alsó harmadában és két levélen szépen sikerült pótlással, restaurálással.”

Az aukcióra 2015. november 14-én kerül sor. Tegnapelőtt egy másik nyomtatvány miatt mentem szemlézni az antikváriumba. Ez is egy különleges könyv, egy eddig nem ismert példánya Christian Schesaeus (1535 körül – 1585) erdélyi szász költő és evangélikus lelkész Kolozsvárott, a neves Hoffgref-nyomda termékeként 1558-ban megjelent (RMK II. 78.) Elegia de falsis prophetis című művének. Ezenkívül ismert egy csonka példánya Debrecenenben – erről készült Csonka Ferenc kritikai kiadása 1979-ben –, illetve egy ép, de a történelem által kissé megtépázott, ám teljes példánya az ELTE Egyetemi Könyvtárában. Emellett a szakirodalomból tudjuk, hogy a kolozsvári Erdélyi Múzeumnak, illetve a gyulafehérvári Batthyány-könyvtárnak is volt belőle egy-egy példánya. Ezek eltűntek az idő során, lappangnak, vagy elpusztultak. Magas összegről, 900 000 forintról indul az árverés. Mikor a Schesaeus-példányt leellenőriztem, vetettem egy-két pillantást a Krisztina Antikvárium által kínált Zrínyi-példányra is. Döbbenten fedeztem fel a Darabanth online árverésén is feltűnt bejegyzést. Furcsa érzés kerített a hatalmába, mintha valami nem stimmelne. Ezért tegnap visszamentem, úgyis össze akartam vetni Csonka szövegközlését az eredeti nyomtatvánnyal. Minden stimmelt, a Schesaeus-könyv gyönyörű állapotban van, ép, teljes, s a végén egy szép Kolozsvár címer fametszetes képe látható. Fájt a szívem, hogy nem tudjuk megvenni.

2015_kotes.jpg

Így néz ki most a holnap aukcióra kerülő kötet

2015_diszcimlap.jpgÍgy néz ki most a díszcímlap

Megnéztem ezt a Zrínyi-példányt még egyszer, s a következőkkel szembesültem: a 2007-es Zrínyi díszcímlapja (lásd a sérüléseket) és a címlapja (lásd a sérülést precízen leíró 2007-es katalógustételt) bekerült az ezekkel nem rendelkező 2015-ös példányba, aminek a végén a 2014-es példány vicces bejegyzései olvashatóak.

Két megállapítást tehetünk ezek alapján:

1. A 2007-es Zrínyi-példányból – ami egyébként négy levél- és egy harmad címlappótlással teljes volt – kiszedték a díszcímlapot és a címlapot (lehet, hogy többet is, de ezt nem sikerült az internetről leszedett képekből és a két szemléből bizonyíthatóan megállapítani), és beletették a 2014-es példányba, amelynek a végén ott volt a nevezetes Káldy Zsigmond-féle bejegyzés.

2. A 2014-es Zrínyi-példány kötését és a fennmaradt lapjait restaurálták és most 2015. novemberben aukcióra bocsátják.

A 2007-es Zrínyi-példánynak ez volt a kötése az aukciós katalógus szerint:

„Restaurált, korabeli bőrkötésben, bőr megkötő szalagokkal. Számos levélen kis javításokkal. Poss.: somlyai Szilágyi István 1706-ból származó tulajdonosi bejegyzésével.”

Tehát ezt olyan barbár módon szedték széjjel, hogy a 2007-es példányt (Központi) kiszakítva az eredeti kötéséből a 2014-es példány (Darabanth) kötésébe helyezték létrehozva egy új példányt, s a végére meg beillesztették a Káldy-féle bejegyzést. De ebben az esetben látnom kellett volna a Szilágyi-féle possessort valahol, de nem láttam. Bár a szűkszavú leírásból nem tudjuk, hogy ez a tulajdonosi bejegyzés hol volt a kötetben.

Vagy az történt, és ez a valószínűbb, hogy szétszedték a 2007-es példányt, s csak a 2014-es példányból hiányzó részeket kötötték bele (díszcímlap, címlap, előszó) a Darabanth-féle kötésbe, s az egészet újrarestaurálták, ezt lehet látni a papírokon.

Ebben az esetben van egy Zrínyi-példány ezenkívül valahol, valakinél, ahonnan hiányzik pár levél (legfőképpen a két címlap), és korabeli bőrkötésben van (vagy kiszakítva abból). A kötés egyébként 2007-ben restaurált volt, tehát egy rendbe hozott könyvtestet romboltak széjjel 2015-ben, hogy létrehozzanak egy addig nem létező példányt.

Szóval az egykori Káldy-példányt (Darabanth) és az egykori Szilágyi-példányt (Központi) valahogyan összehegesztették úgy, hogy legyen benne a két szép metszet, legyen teljes a szöveg és legyen benne a vicces bejegyzés is a végén, és így létrehoztak egy addig nem létező új Zrínyit.

Mit szólhat ehhez a leendő új tulajdonos? Ő azt hiszi, hogy 8–12 millióért (néhány napja a Magyar Hírlapban megszellőztették, hogy könnyen elérheti a leütési ár a kikiáltási ár dupláját) egy teljes Zrínyit kap.

screen-capture-366.png

De tulajdonképpen két csonka Zrínyihez jut, két részpéldányhoz, amelyeknek megvolt külön-külön a története, de most a Krisztina Antikváriumban egyesül anélkül, hogy az előzményeket tudná. Kérdés az, hogy ez most minek minősül? A vásárló tudatos megtévesztésének? Mert azt mégsem mondhatjuk, hogy az antikvárius addig simogatta a két könyvet esténként, hogy ez lett belőle.

S az meg igaz, hogy ez a példány valóban soha nem volt aukción (amit a katalógusban írnak), hiszen az egyik részét 2007-ben ütötték le, a másik részét 2014-ben próbálták meg online értékesíteni, de így együtt még soha…

Farkas Gábor Farkas

UPDATE: Reagálás a VS.HU oldalon mondottakra:

Földváry szerint: "A kötet valóban hiánytalan, de néhány lapját egy másik kiadásból pótolták. Ez a tény szerepel is a kiállítás katalógusában."

A katalógusban sehol sem szerepel, hogy legalább két Zrínyi-példányból rakták össze az aukcióra kerülő példányt. Ezért született a poszt.

A Magyar Antikváriusok Egyesületének Etikai kódexe:

Leírás és közzététel

A tagok felelnek az eladásra kínált tételek pontos meghatározásáért és leírásáért. Minden hibára, jelentős restaurálásra, az eredetiséget részben vagy egészben bizonytalanná tevő tényezőre, hiányra fel kell hívni azok figyelmét, akik számára az ajánlat szól. Amennyiben ezt elmulasztja, vagy hiányosan, félrevezetően adja meg az eladni kívánt tétel adatait , s ha a felek másképp nem egyeznek meg, az eladónak a vételár 100%-át meg kell térítenie, beleértve az esetleges szállítási (ide értve a visszaszállítást is) és csomagolási költséget is.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr418075904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása