András apostol, Péter bátyja. Életéről, pályájáról keveset tudunk. A hagyomány szerint X formájú kereszten szenvedett vértanúságot. Ez az andráskereszt, amely ikonográfiai ismertetőjele is egyúttal. Legendájával kódexeink alig foglalkoznak, középkori misekönyveink azonban számon tartják. Azt kell hinnünk, hogy András apostol tekintélyét, népszerűségét elsősorban névünnepének kalendáriumi helye határozza meg. Erre utal több középkori misekönyvünk és a szegedi ihletésű Pozsonyi-kódex András-himnusza is.
Bálint Sándor: November 30. (részlet) In. Uő.: Ünnepi kalendárium 2. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából. Július 1. – november 30., Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Szent András apostol ábrázolása a Szent Koronán. In. Katona Tamás: A korona kilenc évszázada, Corvina 1979. Forrás: Wikipédia (Szent Korona szócikk)
Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe. Megszólította őket: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá.
Biblia – Mt 4, 18-20 – Jézus Kafarnaumban, Szent István Társulat, fordító Gál Ferenc – Magyar Elektronikus Könyvtár
A hidegségi Szent András templom, amelynek XIII. századi körkápolnájában korabeli freskók találhatók – Digitális Képarchívum
Szent András Innepe-napja,
Ma vagyon nagy vigasságba:
Örvendez a' bóldogságba,
A' Szentekkel Menyországba.
Kájoni János: Szent Andras apostolrol. In. Katolikus egyházi énekek, jegyzetek: Holl Béla, Budapest, Argumentum, Akadémiai, (Régi magyar költők tára XVII. század), 1992. – Magyar Elektronikus Könyvtár
András apostol az úrkoporsóról. (Faszobrok a garamszentbenedeki római katolikus templomból) Bélyeg. Tervező: Zombory Éva 1980. – Digitális Képarchívum
Nem tudni, a legendát szülte-e névünnepe, vagy legendája miatt lett a hónap apostola, mindenesetre senki sem illik a tizenkettőből nála jobban Nyilas havának első dekádjába. Eleink a hónapot is róla nevezték el. András (nov. 30.), a halász Péter apostol fivére, maga is halász volt. Elsőként követte Krisztust. Életrajzát az apokrif András cselekedetei (III. sz.) tartalmazza, és az Arany legenda szerzője költi újra. Eszerint térítő útján eljut a sztyepplakó szkíták közé is, ezért hagyományosan őt tekintik a „szkíták térítőjének”. A „szittyák” – bármilyen népcsoportot is fedjen e név – már az ókorban hírhedt nyilazó nép voltak, magukat a „Szarvas népének” nevezték, és legfőbb istennőjüket, aki nagy vadász hírében állott, a görögök Artemisszel azonosították, ősanyjuknak pedig egy görög rege szerint kígyófarka volt (a Kígyófarok a Nyilas csillagkép felett látható).
Jankovics Marcell: Szkíták térítője. In. Uő.: Jelkép-kalendárium (részlet), Debrecen, Csokonai, 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Debrecen, Szent András-templom, 1802 után In. Pannon reneszánsz. Hunyadiak és a Jagelló-kor: 1437–1526, Budapest, Enciklopédia Humana, 1998. (Encyclopaedia humana Hungarica 4.) – Magyar Elektronikus Könyvtár
Válaszolt András: „Ha félnék a kereszthaláltól, nem prédikálnám a kereszt dicsőségét. Azt akarom, hogy halld a kereszt titkát, hátha elhiszed, és fölismervén tiszteled, hogy üdvözülj!” Akkor elkezdte föltárni előtte a szenvedés titkát, és öt érvvel próbálta meggyőzni, hogy az mennyire illő és szükséges. Az első ok az, hogy mivel az első ember fa által vétkezett s hozta a halált a világba, illő volt, hogy a második ember fán szenvedve űzze el azt. A második, hogy mivel a szeplőtelen földből alkottatott a törvényszegő, illő volt, hogy szeplőtelen szűztől szülessék a megbékéltető. A harmadik, hogy mivel Ádám zabolátlanul a tiltott étel felé nyújtotta ki a kezét, illő volt, hogy a második Ádám a kereszten nyújtsa ki szeplőtelen kezét. A negyedik, hogy mivel Ádám a tiltott édes ételt megízlelte, illő volt, hogy Krisztus epét egyék, s így a rosszat az ellenkezőjével űzze el. Az ötödik, hogy mivel Krisztus nekünk adja a maga halhatatlanságát, illő volt, hogy magára vegye a mi halandóságunkat. Ha ugyanis Isten nem lett volna halandóvá, az ember nem válhatott volna halhatatlanná.
Jacobus de Voragine: Szent András apostol [november 30.] Legenda Aurea (részlet). Budapest, Helikon, 1990. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Kínvallatás. (Szent András kínzatása.) Oltárszárnykép Liptószentandrásról. 1512. In. Magyar művelődéstörténet, szerkesztő Domanovszky Sándor, Balanyi György, Szentpétery Imre, Mályusz Elemér, Varjú Elemér, Budapest, Magyar Történelmi Társulat, [1939]–[1942]. – Magyar Elektronikus Könyvtár
A' Christus Iesusnak elsö követöje,
Szent András Apostol, Hitünk nevelöje:
A' szent kereszt fának buzgó szeretöje;
Lelkönk ferdöje.
Ismeretlen XVII. századi szerző: XXX. novemb. Szent Andrasról (részlet) In. Katolikus egyházi énekek, jegyzetek: Holl Béla, Budapest, Argumentum, Akadémiai, (Régi magyar költők tára XVII. század), 1992.– Magyar Elektronikus Könyvtár
