100 éve született Benjámin László (Budapest, 1915. december 5. – Budapest, 1986. augusztus 18.)
Művészetéről – főleg a korábbi évtizedekben – számtalan cikk és két nagyobb monográfia is megjelent. Mégis, alig van magyar költői életmű, amelynek értékelésében ennyire dominánsan megjelenne a „politizáló művész”, illetve a „verselgető politikus” dogmája. Még akkor is politikai szándékú (akár támadó, akár védő) a kritikai fogadtatása, mikor éppen a politika miatt mellőzik az irodalomból. Nehéz ilyen háttérrel megközelíteni magát az életművet…
Benjámin László: Összegyűjtött versek, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1982. Címlap – Törzsgyűjtemény
„Valaha, némi kajánsággal, megkérdezte tőlem egy közeli ismerősöm: – Te azt írod, amit akarsz, vagy azt, amit lehet? Erre azt feleltem neki: – Azt írom, amit akarok, úgy, ahogy lehet.”
Benjámin László: Vallomások, viták. Tanulmányok, cikkek, interjúk, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1979. – Törzsgyűjtemény
Pedig maga a pálya sem indult egyszerűen. Nehéz anyagi helyzetükre való tekintettel be kellett fejeznie a gimnáziumot és fiatalon dolgozni kezdett: volt nyomdász, szűcs, szövő villanyhegesztő, galvanizáló vasas is.
„Egyhangúnak igazán nem mondhatom az életemet. Harmincöt év alatt – amióta az iskolát elhagytam –, voltam betűszedő és házitanító, kötszövő és hírlapíró, villanyhegesztő és szőrmekikészítő, triciklis kifutó és folyóiratszerkesztő stb. stb. Összesen talán 35-40 mesterséggel próbálkoztam.”
Benjámin László: Vallomások, viták. Tanulmányok, cikkek, interjúk, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1979. – Törzsgyűjtemény
1938-tól jelentek meg versei különféle folyóiratokban: Szép Szó, Kelet Népe, Népszava. Első verse, az Ínségmunkások, pont az Anschluss napján.
„Petőfi-rajongó voltam kicsi gyerekkoromtól, és olvasó is attól kezdve, hogy egyáltalán olvasni tudtam. És, azt hiszem, hogy Petőfi nyomán, őt utánozva kezdtem írni. […] Komolyabban és tartósabban úgy 17–18 éves korom tájt kezdtem verselni. Akkor már elég sok irodalmi élményem volt, már az Ady-élmény is bennem volt. […] Mondom, úgy 17–18 éves koromban írtam rendszeresebben, de aztán igazán csak 37-től, sőt 38-tól, mert a 37-ben írt verseimet, amiket először fogadott el a Népszava, visszakértem, mert nem találtam elég jónak őket…”
Benjámin László: Vallomások, viták. Tanulmányok, cikkek, interjúk, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1979. – Törzsgyűjtemény
Kora ifjúságától részt vett a szakszervezeti mozgalomban, a szociáldemokrata „munkásköltők” csoportjához csatlakozott.
„Nem eleve elhatározottan, nem tudatos szervezkedéssel indult, inkább spontán csoportosulásként. Volt egy baráti körünk, és egyszer csak ráébredtünk arra, hogy mennyien vagyunk fiatal írók, költők, akik fizikai munkásként dolgozunk, és belülről ismerjük a munkásosztályt és a munkásmozgalmat.”
Benjámin László: Vallomások, viták. Tanulmányok, cikkek, interjúk, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1979. – Törzsgyűjtemény
A Tollal és szerszámmal (1941) című antológia meghatározó egyénisége.
„Fegyver és páncél az írott szó,
Nem játék, nem farsangi jelmez.”
Benjámin László: Om mani padme hum. In. Uő.: Összegyűjtött versek, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1982. – Törzsgyűjtemény
A II. világháborúban kétszer vitték be katonának, ahonnan 1944 októberében megszökött. 1945–1947 között vidéken lesz újságíró. Különböző lapok munkatársa Debrecenben, Székesfehérváron, Győrben. Az 1940-es és 1950-es évek fordulóján az Írószövetség Nevelési Osztályának vezetőjeként nagy szerephez jut irodalomszervezőként és szerkesztőként. 1952-ben és – rövid ideig – 1954-ben az Új Hang főszerkesztője, amíg össze nem rúgja a port Révaival a Déry-vita kapcsán. Egyre többször kerül sor verseiben az elmúlt időszakkal való szembenézésre, a csalódottság, az önvizsgálat kifejezésére:
„Lenyűgöztek az óriások?
Álmodtál, Gulliver.
Lepisáltad a törpe-várost?
Álmodtál, Gulliver.”
Benjámin László: Álmodtál, Gulliver. In. Uő.: Összegyűjtött versek, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1982. – Törzsgyűjtemény
Zelk Zoltán, Csanádi Imre, Benjámin László: Tűzből mentett hegedű. Válogatott versek, Budapest, Papirusz Book Kiadó, 2004. Címlap – Törzsgyűjtemény
1955-ben megírta a Haraszti Sándornak ajánlott önmarcangoló versét:
„Így vagyunk, Sándor: Téged egy hazug vád
Döfött le akkor, poklokra vetett…
Poklokból száll ki hangom, szólni hozzád –
Bűnös vagyok: elhittem bűnödet.
[…]
Az Eszményt kell – rá tettük életünket,
Ha körömmel, kikaparni a sárból.
És felmutatni tisztán a világnak!
A szégyenből ez engem is kiválthat,
Halálomig vívni a lehetetlent,
Jóvátenni a jóvátehetetlent.”
Így vagyunk. In. Zelk Zoltán, Csanádi Imre, Benjámin László: Tűzből mentett hegedű. Válogatott versek, Budapest, Papirusz Book Kiadó, 2004. – Törzsgyűjtemény
Már 1953-tól a Nagy Imrét támogató ellenzékhez csatlakozik, s 1955-ben aláírja a novemberi memorandumot, melyben a kulturális élet anomáliai ellen tiltakoznak. 1956-ban a parlamentben tárgyaló írószövetségi küldöttség tagja, ő kéri telefonon Nagy Imre – akkor már miniszterelnököt – a statáriumrendelet visszavonására. A forradalom első napjaiban megírja Elesettek című versét, mely a sajtónak köszönhetően villámgyorsan elterjed és ismert lesz:
„Lánctalpakon, egyenruhában jött a HALÁL értetek. Szerelem, munka, remény, jó és rossz már tőletek elvétetett. De már emléketektől is veszik el a becsületet.
Élők és holtak: fosztogatónak Titeket gyaláz, aki
Ezt a szomorú országot utolsó kincseitől akarja megfosztani.
Hát jöjjön a lánctalpas Hatalom! Szívünket fossza ki!
Ágyúszó, könnyűzene búcsúztatja az elesetteket, nem sírás. Mi lesz velünk? Már csak a sírban a szabadulás? Nincs felelet. Csak a vér van, csak a gyász.”
Benjámin László: Elesettek. In. Irodalmi Újság, 7. évf. 43.sz. 1956. november 2. – Törzsgyűjtemény
A forradalom leverése után tiltakozik az ellenforradalmi titulus ellen. A Kortárs szeptemberi számában, másokkal együtt, aláírja az 56-os eseményekben játszott szerepéért bűnbánatot gyakorló nyílt levelet. Börtönbe nem csukják, de 1962-ig nem jelenhet meg önálló kötete. Szerkesztőségekben, majd a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozik:
„No, nem a trónt, csak a könyvespolcot.
A legkülönb társaságban forgok:
Asztalomnál ül mind, aki számos;
Az asztalfőn maga Arany János.”
Benjámin László: Írom ráadásnak. In. Uő.: Összegyűjtött versek, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1982. – Törzsgyűjtemény
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban állítja össze a Stendhal és Sarkadi bibliográfiát.
Benjamin László: Stendhal: 1783–1842. Bibliográfia, Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, (A világirodalom klasszikusai) 1962. – Törzsgyűjtemény
„Bátran légy tenmagad, akárhogy ráncigálnak,
vezérnek lássanak bár, vagy muzsikus cigánynak,
fölemel tisztelettel a világ, vagy legyűr,
a páholyban, a porban az vagy, ami belül.”
Nem adhatsz többet. In. Zelk Zoltán, Csanádi Imre, Benjámin László: Tűzből mentett hegedű. Válogatott versek, Budapest, Papirusz Book Kiadó, 2004. – Törzsgyűjtemény
Az ezekben az években született verseit az illúziók szertefoszlása miatti kemény önvizsgálat és egy nemzedék csalódottságának hangja jellemzi.
„Elcsitulnak a szertelen indulatok,
Düheinket felfalja a föld;
S az utódok lemérik:
Hány grammot nyomnak mázsás pöreink.
Okosan, emberséggel akartam élni,
Látni s ítélni a pillanatot
Olyan ember szemével is, aki nálam
ezer évvel tudósabb és nemesebb.
[…]
Nem akarom, hogy a világ
Másnak is fájjon! Megtizedelt
Nemzedékek iszonya idegeimben.
Nem támadok és nem védekezem már.”
Benjámin László: A farkasok-nevelte fiú. In. Uő.: Összegyűjtött versek, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1982. – Törzsgyűjtemény
1963-tól tér vissza – kimondottan és elfogadottan – az irodalmi (köz)életbe: a Kortárs munkatársa, majd 1968-tól a Magvető Könyvkiadó lektoraként dolgozott. 1976-ban kinevezték az Új Tükör szerkesztőjének, majd 1980-tól 86-ig, haláláig, főszerkesztőjének. 1975 és 1980 között országgyűlési képviselő.
Benjámin költészetének sokkal kevésbé ismertebb oldala a feleségéhez írt versei:
„Ó, asszonyi karok, lábak, ti kulcsolódók,
Összefogók a férfit, mint abroncsok a hordót!
Lágy voltál és megedzett, fonódtál rám tüzesen,
Magad hajlítva hozzám, tartottál: szét ne essem!
S mivel tölt meg a kor? Szerelmed mire őriz?
Nemes bor lesz-e éltem, vagy poshadó esővíz?”
Két évtized. In. Zelk Zoltán, Csanádi Imre, Benjámin László: Tűzből mentett hegedű. Válogatott versek, Budapest, Papirusz Book Kiadó, 2004. –Törzsgyűjtemény
Szintén kevéssé ismertek a gyerekeknek szóló képeskönyvekhez írott meséi.
Benjámin László: Vidám abc, rajz: Würtz Ádám, Budapest, Minerva, 1964. Címlap – Törzsgyűjtemény
Az ezekben a versekben megfogható derűsebb hang jelenik meg a Kis magyar antológia című kötetében, melyben a magyar irodalom, filozófia – régiek és kortársak – jeles alkotóit, eseményeit teszi paródiái tárgyává:
„Amint megbízható forrásból értesültem, egyik írótársam szóbeli kritikájában paródiáimat olyan karinthyádáknak nevezte, melyekből hiányzik a humor és a szeretet; nem a parodizáltakra, hanem a szerzőre jellemzőek. Kérem Önöket, olvasóim, hogy – mint én is – fogadják el ezt a meghatározást, melynek igazságát az sem rendítheti meg, ha Önök mégis nevetni fognak a könyv olvasása közben…”
Benjámin László: Kis magyar antológia. Irodalmi karikatúra. Bp. Magvető, 1966. – Törzsgyűjtemény
Kis magyar antológia. irodalmi karikatúra, [ill.]: Réber László, Budapest, Magvető, 1966. Címlap – Törzsgyűjtemény
Talán a fentiekből is látszik – ha a keretek miatt csak halványan és felvázoltan is –, hogy Benjámin László költészete sokkalta színesebb és szélesebb, mint ha csak a politikában, a közéletben játszott szerepe felől közelítenénk hozzá, abból a narratívából értékelnénk.
„Nem siratóéneket hallasz.
Jegyzőkönyv ez: hiteles vallomás,
Történelmi adat.”
Benjámin László: Elveszett nemzedék. In. Uő.: Összegyűjtött versek, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1982. – Törzsgyűjtemény
Kötél Emőke
Benjámin László művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:
- Ötödik évszak. Versek és fordítások, Budapest, Szépirodalmi, 1962.
- Világ füstje. Versek, 1938–1963, Budapest, Szépirodalmi, 1964.
- Kis magyar antológia. Réber László karikatúráival, Benjámin László, Budapest
