77 éves korában elhunyt Bányai János (Szabadka, 1939. nov. 20. – Újvidék, 2016. febr. 21.) író, irodalomtudós, kritikus, egyetemi tanár.

Az Újvidéki Egyetem magyar szakán az első évfolyam hallgatójaként 1963-ban végzett. 1964 és 1984 között, valamint 1991-től ugyanott kortárs magyar irodalmat, irodalomelméletet és esztétikát tanított. A tanszéken doktorált 1974-ben Füst Milán költészetének strukturalista szempontú megközelítéséből. 1993-tól az Újvidéki Egyetem hungarológiai szakának vezetője 2007-es nyugdíjba vonulásáig. 1996 és 2000 között a Zombori Tanítóképző Kar, 1998-tól a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának, 2000-től a Belgrádi Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Tanszékének vendégtanára.

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság Választmányának alelnöke volt.

Bányai János. In. Kortárs magyar írók, 1945–1997. Bibliográfia és fotótár, szerk.: F. Almási Éva, Budapest, Enciklopédia, 1998–2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

„… kultúra csak teljes kultúraként létezik. Olyan kultúra nincs, hogy részkultúra. Ha azt mondom, hogy kisebbségi kultúra, akkor azt mondtam, hogy magyar kultúra. Ha azt mondom, hogy kisebbségi irodalom, ha az ideológia kalapácsai el nem némítanak, akkor azt mondom, hogy magyar irodalom. Is nélkül. Mert nincs azon kívül kisebbségi magyar irodalom, hogy magyar irodalom. De a kisebbségi irodalomnak mégiscsak van valamilyen beszédmódja, és ha erre a beszédmódra nem figyelünk oda, és nem halljuk a hangját, hanem integráljuk, akkor valami nagyon fontosról mondunk le. Ezt akartam mondani. Ebben a mennyiségnek nincs szerepe. […] Azt hiszem, ebben a pillanatban végig kell gondolnunk, hogy a magyar irodalomban, az új magyar irodalom történetében a törésvonalak többé nem a határok mentén alakulnak ki. Ezért mondtam, hogy próbáljunk meg a határ szónak a másik jelentésével foglalkozni. Kíséreljük meg a határt a nyitottság metaforájának venni. Máshol alakulnak ki ezek a törésvonalak. Nyilvánvaló, hogy nemzedékek, affinitások, esztétikai, de akár politikai affinitások, választások, stílusirányok, egyáltalán az irodalmi folyamatok mentén alakulnak ki és alakulnak majd ki ezek a törésvonalak.”

A „határon túli magyar irodalom” integrációjának kérdései – Bányai János, Bertha Zoltán, Elek Tibor, Kántor Lajos, Szakolczay Lajos, Tőzsér Árpád kerekasztal-beszélgetése [2001]. In. Vízumköteles irodalom? Internetes konferencia az UngParty honlapján, 2003, szerkesztő Balla D. Károly. Konferencia előadások – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Kontrapunkt. Symposion antológia 1961–1963., szerk.: Bosnyák Istvánnal, Újvidék, 1964. Címlap – Törzsgyűjtemény 

Bányai János egyetemi oktatómunkája mellett a vajdasági magyar kulturális sajtó és könyvkiadás történetében töltött be fontos szerepet: 1962-től az Indeks című újvidéki diáklap szerkesztője, majd a Képes Ifjúság című hetilap rovatvezetője volt. 1967 és 1969 között ez utóbbi kulturális rovatából kinövő emblematikus Új Symposion, 1976 és 1984 között pedig a Híd folyóirat főszerkesztője volt. 1984-től 1987-ig az újvidéki Forum Könyvkiadó felelős szerkesztője, 1987-től 1991-ig pedig vezérigazgatója volt.

A hatvanas évektől kezdve a magyarországi hatalom által megtűrt és elhallgatott szerzőkről – Nemes Nagy Ágnesről, Pilinszky Jánosról, Weöres Sándorról, majd Petri Györgyről, Mészöly Miklósról, Tandori Dezsőről – máig érvényes, új szempontokat felvető tanulmányokat írt, melyek a hazai állapotokhoz képest akkor szabadabb szellemi mozgásteret biztosító Vajdaságban meg is jelenhettek és idővel szerves részévé váltak a Magyarországon lassan elinduló nyitásnak.

Bányai János: Egyre kevesebb talán. Tanulmányok, kritikák, Újvidék, Forum, 2003. Címlap – Magyar Elektronikus Könyvtár 

„A megértésre alapozó irodalomtanításnak az irodalom »történeti megértésére« nézve is fontos következményei vannak. A most érvényes programok úgy állítják be, mintha az irodalom története kiváló művek egymás után következő rendje lenne. A program időrendbe állítja a magyar költészet nagy műveit, az egymásra következés kontinuitását feltételezi, és ezt mint irodalomtörténetet árulja. Holott az igazság az, hogy a nagy és jelentős művek, éppen a megértés útján, kilépnek a maguk idejéből, és a jelenben szólalnak meg, a megértés emeli ki őket a saját idejükből, és emeli be őket a mi időnkbe. Ma már nem lehet úgy írni verset, ahogyan Vörösmarty írt a maga korában, de nem is lehet úgy érteni Vörösmarty versét, ahogyan az ő korában értették. Ma másként értjük, és a magunk részére értjük Vörösmarty versét. Ebből következően Vörösmarty verse a megértésben egyidejű Pilinszky vagy Tandori vagy Petri György versével. A nagy versnek nincs irodalomtörténete. A szépnek sincs. Az irodalmi értéknek sincs. Van azonban az irodalom intézményeinek története. Az irodalmi korszakoknak, irányzatoknak, az irodalmi élet tényezőinek, stílusoknak, beszédmódoknak, az irodalmi műfajoknak, a kánonoknak, és nem utolsósorban az irodalom megértésének van története. Ezért nem lehet előírásszerű irodalomtanítási programokat nagy művek címeiből összetákolni, és ezért nem kimondottan ésszerű arról vitázni, hogy mely költő és mely vers legyen a programban, és melyik maradjon ki belőle.”

Bányai János: Megértés és értelmezés. Az irodalomértés anomáliái. Idegen tollakkal ékesített előadás vajdasági magyartanároknak, In. Uő: Egyre kevesebb talán. Tanulmányok, kritikák, Újvidék, Forum, 2003, 194–195. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Bányai János fontos szerepet játszott a magyar irodalom közvetítésében a többségi, jugoszláviai, később elsősorban a szerb kultúra felé, és viszont – olyan délszláv szerzők magyar megismertetésében vannak érdemei, mint Danilo Kiš, Sveta Lukić, Danko Grlić, Boško Krstić, Aleksandar Tišma, Miroslav Krleža és mások.

Bányai János temetése február 24-én, szerdán 15 órakor lesz a bácsfeketehegyi temetőben.

Szerk.: Mann Jolán

Bányai János írásai a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Műfaj és változás. In. „de nem felelnek, úgy felelnek”. A magyar líra a húszas-harmincas évek fordulóján, szerk. Kabdebó Lóránt, Kulcsár Szabó Ernő, Pécs, Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, 1992, 123–134. o. 
• A költészetértés két aspektusa. In. Az irodalomértés horizontjai. Párbeszéd irodalomtudományunk modern hagyományával, szerk.: Kabdebó Lóránt, Kulcsár Szabó Ernő, Pécs, Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, 1995, 307–318. o. 
• Füst Milán biblikus versélménye. In. A magyar művelődés és a kereszténység. A IV. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus előadásai – Róma-Nápoly, 1996. szeptember 9–14. 3. kötet, szerk.: Jankovics József, Monok István, Nyerges Judit, Sárközy Péter, Budapest, Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, Szeged, Scriptum, 1998, 1509–1514.
• Egyre kevesebb talán. Tanulmányok, kritikák, Újvidék, Forum, 2003. 
• „Franz Kafka kivégző-masina”, avagy mítosznyomok elbeszélhetősége. In. Hatalom és kultúra. Az V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Jyväskylä, 2001. augusztus 6–10.) előadásai, szerk.: Jankovics József, Nyerges Judit, Budapest, Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, 2004, 141–146. o. 
• Hagyomány és modernitás konfliktusa: a kisebbségi kulturális kánon. [Plenáris előadás]. In. Irodalom, nemzet, identitás. A VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (Debrecen, 2006. augusztus 23–26.) elhangzott előadások, szerk.: Jankovics József, Nyerges Judit, Budapest, Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, 2010.