Zrínyi Miklós hőstette a dunai Habsburg Birodalmon túl a keresztény Európa egészére hatást gyakorolt: a kortársak szemében azáltal, hogy a szigeti vitézek a lehető leghosszabb ideig tartották a várat, s hatalmas vérveszteséget (25 ezer fő) okoztak az ellenségnek, meggátolták az Oszmán Birodalom további jelentős, nyugati irányú terjeszkedését.

Illyés Boglárka kétrészes írásának tegnapi részében az 1566. augusztus 6-án kezdődött ostrom lefolyását és Zrínyi Miklós életútját foglalta össze.

A szigetvári hősnek a 16–17. században kialakult kultusza mindazonáltal összefügg a dédapjának eposzban emléket állító Zrínyi Miklós (1620–1664) tudatos propagandatevékenységével, valamint hadvezéri sikereinek köszönhető tiszteletével, amint ez a korabeli sajtótermékek, képi ábrázolások, irodalmi alkotások mellett a zenében is tetten érhető. A többes identitású és lojalitással rendelkező szigetvári hős – a 17. század második felében, a török kiűzésére indított nagy európai hadi vállalkozások idején – a kereszténység bajnokaként, a nemzeti ébredések korában magyar, horvát hazafiként, még később, a dualizmus idején császárhű, birodalmi patriótaként egyaránt felmutatható volt. Mint a vitézség, az önfeláldozó helytállás, a végsőkig folytatott harc megtestesítője, Zrínyi művészi ábrázolása a Monarchia felbomlása után, sőt még a szocializmus idején sem tűnt problematikusnak. Éppen ezért Zrínyi emlékét számos zenemű őrzi az egykorú magyar históriás énektől és német népénekektől a 21. századi könnyűzenei feldolgozásokig, habár ezekben a művekben a két Zrínyi Miklós – a szigetvári hős és a 17. századi költő, politikus és hadvezér – alakja nem egyszer szétválaszthatatlanul egybefonódik.

A Zrínyivel kapcsolatos nagyszámú zenemű közül válogat az OSZK Zeneműtárának olvasótermében október végéig megtekinthető minikiállítás, amelyet hangzó összeállítás egészít ki. Illusztrációképpen itt három rövid felvételt mutatunk be.

1. Ének Zrínyi Miklósról (1664). 

A Szigeti veszedelem szerzőjének óriási európai visszhangot kiváltó, 1664. évi téli hadjárata után, még Zrínyi Miklós életében keletkezett ez a Zrínyit dicsőítő német népének. A sokstrófás költemény második versszaka a dédapa vitézségéről emlékezik meg, és utalást tesz az eposzra; a felvételen is hallható záróstrófa a két Zrínyit (zween Serini) együtt élteti.

2. Lavotta János: Szigetvár ostroma. Részlet. 

Lavotta Jánosnak (1764–1820) – a 18. század végén megalkotott új magyar táncstílus, a nemzeti jellegzetességeket hangsúlyozni igyekvő verbunkos egyik legelső művelőjének – Szigetvár ostroma című programszvitje eredeti formájában színpadi kísérőzeneként készült Werthes Frigyes Ágost Kelemen azóta feledésbe merült Zrínyi-drámájához. A felvételen a „Harctérre rohanás” című befejező tételt hallhatjuk.

3. Kraul Antal: Zrínyi Miklós induló. 

A szegedi császári és királyi 46. gyalogezredben szolgáló Kraul Antal ezreddobos 1938 körül keletkezett műve a Zrínyi Miklós induló, amely a két világháború közötti Magyarország virágzó katonazenéjének egyik legismertebb darabja.

Illyés Boglárka