Több száz plakátunk másolatát láthatta a közönség Hszianban 2016. október 9. és 19. között. A Plakát- és Kisnyomtatványtár turisztikai és kereskedelmi tárgyú plakátválogatása immáron két éve utazik Kínában. A kiállítás mellett különböző kulturális programokat szervezett az egyik támogató, a Pekingi Magyar Kulturális Intézet, melyen kollégánk Tasnády Attila is részt vett. 

2015 márciusában 36 plakátunk – igaz, nem személyesen, hanem másolat formájában – Pekingbe utazott. Buslig Szonja, a Pekingi Magyar Kulturális Intézet igazgatója ugyanis tárunkhoz fordult, hogy szeretnék Magyarországot egy turisztikai plakátokból rendezett kiállításon is bemutatni intézetükben a kínai közönségnek. Nem egyszerűen kortárs, hanem az elmúlt, több mint száz év során készült, hazánk nevezetességeit ábrázoló művekkel. Az érdeklődők számára így nemcsak Magyarország idegenforgalmi célpontjainak térbeli és időbeli megismerésére nyílt lehetőség, hanem a kiválogatott plakátok révén a magyar képzőművészet 20. századi történetének nyomon követésére is. A bemutatkozás olyan sikeres lett, hogy 2015 júniusában, ugyancsak Pekingben újabb kiállításra került sor. Ehhez újabb darabokat is kértek, így további 164 mű másolatát küldtük ki. Már nemcsak turisztikai tárgyú, hanem olyan kereskedelmi plakátokkal is bővült az anyag, amelyeken hangsúlyosan jelent meg Magyarország egy-egy jellegzetes pontja vagy építménye, nevezetesebb vállalkozása, intézménye.

 Plakátjaink Pekingben

Ez a válogatás indult aztán vándorútra, és 2016 októberében Hszianban, Kína egyik legnagyobb, csaknem Magyarországnyi lakosságú városába érkezett. Az egykori főváros igen nagy múlttal rendelkezik, itt ért véget a híres Selyemút, és határában őrzi a világhírű Agyaghadsereg az első kínai császár, Csin Si Huang-ti síremlékét.

Plakátjaink kiállítása a Pekingi Magyar Kulturális Intézet és több helyi intézmény, így a Hsziani Peihua Egyetem Művészeti Kara és a Hsziani Szépművészeti Akadémia támogatásával valósulhatott meg. Így nyílt lehetőségem arra, hogy az Országos Széchényi Könyvtár képviseletében részt vehessek a kapcsolódó programokon. A Pekingi Magyar Kulturális Intézet részéről Nagy Ildikó működött közre a kiállítással kapcsolatos feladatok lebonyolításában, a Peihua Egyetem részéről pedig Peter Chin úr. Magyar "házigazdánk" óriási segítséget nyújtott a kínai, sok tekintetben meglehetősen különleges világban való eligazodásban.

A kiállítás részlete

Plakátjainknak egy, a Hsziani Szépművészeti Akadémiával kapcsolatban álló magángaléria biztosított helyet. Hatszintes épülete szerényen bújt meg a huszonöt emeletes toronyházak tövében. Különlegessége, hogy első, azaz kínai számítás szerint második (nincsen náluk földszint) emeletén egy reprezentatív étterem helyezkedett el. A képzőművészeti tárgyak és a konyhaművészet alkotásainak együttes szerepeltetése ma már nem ritkaság, sőt, van amikor az étkezés maga válik műalkotássá, mint az indonéz származású művész, Rivkrit Tiravanija esetében.

A galériában a kiállítótér a legfelső szinten helyezkedett el. Mennyezete boltíves kialakítású, vendéglátónk, a galéria tulajdonosa büszkén mondta, hogy ez barlangokhoz, illetve európai templomokhoz teszi hasonlóvá a belső teret. (Kínában csakugyan nem szokás boltíveket rakni, ma már nyilván minden mennyezet sík, a régi építményeken pedig, amelyek fából készültek, a nyitott fedélszékes elrendezés enged rálátást a szép ács- és fafaragói munkákra.) A galéria tetőteraszán láthattuk a legféltettebb "kincset": Mao elnök egykori csónakját, amely rokoni kötődés révén kerülhetett itt elhelyezésre.

Mao Ce Tung csónakja

Mao máig igen nagy megbecsülésnek örvend Kína-szerte, elég itt talán megemlíteni, hogy valamennyi bankjegyen az ő arcmása látható. Hszianban különösen büszkén beszélnek róla, hiszen itt, Senhszi tartományban, amelynek székhelye, található Jenan városa. A híres-nevezetes "hosszú menetelés" után ez lett a kommunista kormány székhelye, itt kezdték el szervezni az új Kínát.

Ottjártunk idején két kiállítást is láthattunk. A galéria kiállítóterében, ahová plakátjaink később kerültek, kortárs helyi alkotók művei voltak láthatók. Érdekes volt megfigyelni, hogy a főként a kínai festészeti hagyományokat követő alkotásokon miként jelentkezik a kortárs jelleg, milyen új megoldásokkal élnek a művészek, és milyen új tartalmakat tartanak érdemesnek arra, hogy megörökítsék.

Kínai designerek kiállíltása

A Peihua Egyetemen egy másik tárlat szinte egyidejűleg nyílt meg a miénkkel, melyet az egyik közreműködőnk, Dong Huifeng dékán úr - maga is művész - mutatott be nekünk. Ezt fiatal designerek munkáiból rendezték, akik hagyományos kínai kalligrafikus jeleket használtak fel az alkalmazott grafika területén. A grafikai tervezés törekszik erőteljes és kifejező szimbólumokat találni, a kínai írásjelek pedig rendkívül alkalmasnak látszanak e feladatra, mivel lehetőséget biztosítanak a jelentésükkel, jelentéskörükkel való játékra.

Voit Ervin: Budapest Székesfőváros, PKG 1926 416 – Plakát és Kisnyomtatványtár

Visszatérve magyar plakátokhoz, a rendezők részéről fölmerült egy kérés: kézírással rá lehetne-e írni a másolatokra az alkotó nevét, a címet és az évszámot. E kérés magyarázata talán a kínai vizuális kultúrában keresendő, amely az írást szinte egyenrangúnak tekinti a képi ábrázolással. Máig a feliratos lapok, táblák, szalagok megbecsültsége a képekkel szinte azonos. Az emberek megrendelik és magas áron vásárolják meg a kalligrafikus feliratokat, lakásokat és közintézményeket díszítenek velük. Lehet, hogy ebben az esetben a számukra ismeretlen, különlegesnek ható írásjegyek, a magyar folyó kézírás, többletet jelentett volna a másolatokon, ezzel egyedibbé, személyesebbé tehettem volna azokat. Végezetül azonban kis, kínai jelekkel már előnyomott cédulákra írtam fel a címet, az alkotót és az évszámot magyarul, amelyek angol fordítása nyomán készült el a kínai felirat.

Október 9-én, vasárnap reggel találkoztunk a Peihua Egyetem rektorával, Jiang Bo úrral, ezt követte a plakátjaink kiállításához kapcsolódó egyik program, egy rövid előadás megtartása és egy ehhez kapcsolódó műhelybeszélgetés, míg a magyar plakátkiállítás ünnepélyes megnyitójára, és az ott tartandó megnyitó beszédre délután került sor.

Csoportkép a kiállítás megnyitója után

A délelőtti előadás témájául azt a kérdést választottam, hogy egyes fontosabb 19-20. századi európai képzőművészeti stílusok hatása miként jelentkezik a magyar plakátművészeti alkotásokon. Igyekeztem a rendelkezésre álló képanyagra támaszkodni, ezért néhány fontosabb irányzat sajnos kimaradt. Az egykorú idegenforgalmi plakátokon például a konstruktivizmus hatása közvetlenül kevésbé érvényesült, viszont a részletező realizmus, a szecesszió, az art deco, az új klasszicizmus, a népművészeti ihletettség, a II. Világháború után pedig a szocialista realizmus, és a hatvanas évek sokszínű törekvéseinek nyomon követésére az anyag kiválóan alkalmasnak bizonyult. Természetesen vitatható a művek stiláris alapon történő besorolásának módszere, és az is nyilvánvaló, hogy az említett irányzatok a plakátokon többnyire nem stílustiszta formában jelentkeztek. A műhelybeszélgetésen a főleg egyetemistákból álló hallgatóság tagjai kérdéseket tehettek fel, ezek inkább a jelenre vonatkoztak. A ma a világ élvonalába tartozó kortárs kínai képzőművészetben van egy erőteljes érdeklődés a pop-art iránt, ezért aligha véletlen, hogy az egyik kérdés Andy Warhollal kapcsolatos volt, akinek Marilyn Monroe és Elvis Presley mellett a Maót ábrázoló sorozatai is világhírűek.

Arra a kérdésre, hogy mi lehet a magyar plakátok legjellemzőbb sajátossága, könnyűnek tűnt a válasz. Áttekintve a magyar plakátok történetét, talán a legfontosabb vonás, ami szinte minden koron és stíluson végigvonul, a legtöbb mű és alkotó esetén kimutatható, az a humor. A harsány vagy visszafogott, vérbő vagy fanyar, nyilvánvaló vagy rejtett formában megnyilvánuló humor a legtöbb plakáton ott van, mosolygásra, nevetésre késztetve a nézőt.