„A május elsei ünnepség külsőségeiben is olyan impozáns lesz, amilyenre, eddig még nem volt példa Magyarországon. A város külső képe teljesen megváltozott. Az utcákon vörös girlandok, a házakon vörös lobogók és drapériák, a főbb tereken és a középületek előtt gyönyörű építészeti, kiképzések, allegorikus csoportozatok, monumentális szobrászati és festői alkotások. A Tattersallban már hetek óta serényen dolgoznak a szobrászok azokon a hatalmas méretű szobrokon, amelyek az útvonalak építészeti hatását fogják fokozni. Ezeket a következő helyeken fogják felállítani. A Lánchíd előtti gyönyörű vörös drapériás emelvényre kerül Marxnak ötméteres álló szobra. A parlament előtti téren állítják fel Lenin és Liebknecht mellszobrát. A Berlini-téren egy köralakú kiképzés lesz, amelynek három oldalán áll szoborba gyúrva Biró Mihálynak a Népszava plakátjáról ismert munkása pöröllyel a kezében. A Vérmezőn a Martinovics szarkofágon kívül egy óriás Lenin szobrot helyeztek el. A városligeti Iparcsarnok előtt gyönyörű dekoratív hatások lesznek: itt egy-egy monstruózus Lenin-, Engels-, Liebknecht- és Szabó Ervin-szobrot helyeztek el. A millenniumi emléket teljesen bevonták vörös drapériákkal; a középső óriási oszlopot architektonikus kiképzéssé változtatták és az előtte levő Árpád-szobor burkolatával kilenc méter magas hármas csoportot helyeztek, melynek a közepén áll Marx szobra, mellette egy bányamunkás és egy vasmunkás. A Kossuth Lajos utcába hat óriás mellszobor került. Budán, az Alagút előtt kétoldalt egy-egy négyméteres szobor. Az egyik Bíró Mihály munkását ábrázolja, a másik pedig egy vörös katonát. Az Üllői-út és József-körút- sarkon egy szoborba öntött hatalmas ököl emelkedik, mely kalapácsot tart. A népünnepélyek színhelyén a festőművészek 8–10 méteres bejárati táblákat készítettek, ezenkívül köralakú táblákat, amelyek tréfás versenyeket, szimbolizáló figurákat ábrázolnak. Valamennyi szobrot és festményt a legkitűnőbb művészek készítenék.”

A vörös május. In: Magyarország, 26 (1919) 103. szám 2. – Törzsgyűjtemény

„Mióta ez a város él s nézi magát a Duna elfutó habjaiban, gazdag és változatos történelmének századai alatt soha olyan hatalmas napja nem volt, mint a tegnapi május elseje. Nyugodtméltósággal hömpölygött végig utcáin uj ura: a dolgozó nép s a véget nem érő büszke, komoly menet a proletárerőnek, a munkásöntudatnak s az uj életre felszabadult világnak olyan bámulatraméltó képét mutatta, mely soha az emlékeseiből, eltűnni nem fog.
Hatalmas volt a proletárerő óriási megmozdulásában, gazdag, színes és szép kibontakozásában, imponáló fegyelmében és rendjeiben. Világraszólt e demonstráció, mert megmutatta, hogy a proletáruralom egyben a vasfegyelmet, a proletár rend az igazi rendet jelenti. S az erő mellett a művészi ötletnek milyen kincsei csillogtak fel.
Legszebb volt azonban egyéniként és tömegében: a felszabadult ember. Mert a láncaitól felszabadult ember öntudata villogott minden szemben, az zúgott az Internacionale himnuszában, az dobogott a milliók lépésében…”

A proletárdiktatúra első májusi ünnepe. In: Az Est, 10 (1919) 103. sz., 2. – Törzsgyűjtemény