Kortárs költők Arany Jánosról

2017. október 20. 12:00 - nemzetikonyvtar

Parti Nagy Lajos és Molnár Krisztina Rita költők voltak vendégeink az Őszi ARANYlás programsorozatunkon 2017. október 13-án. Parti Nagy rendhagyó tárlatvezetést tartott az Arany-kiállításon, kiemelve a Toldi-trilógiát és a kézirat műfajának kérdését. Molnár költői workshopra, úgynevezett „szószövésre” invitálta az érdeklődőket: a Toldi estéje első énekének soraira reflektálva írhatták meg saját szerzeményeiket a résztvevők.

A Toldi-trilógia kézirata Arany János fiának, Lászlónak köszönhetően került a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe 1899-ben, majd mikor a könyvtár kivált a múzeumból, az irat az OSZK-ban kapott helyet. Arany László végakaratában rendelkezett úgy, hogy az intézmény őrizze a két kötetbe fűzött autográfot, melyet özvegye, Szalay Gizella adott át a gyűjteménynek. Parti Nagy Lajos a Toldi-trilógia kéziratára helyezte a hangsúlyt tárlatvezetése során, gondolatébresztő aspektusokból megközelítve az irat „műfajának” kérdését. Ő is felidézte, hogy Szalay Gizella vitte be a Toldi kéziratát a Buda halálának autográfjával együtt a múzeumba. Parti Nagy arra is felhívta a figyelmet, hogy unikális esemény lehetett az iratok átadása és közgyűjteménybe kerülése. Az alkalom a 21. századból nézve, amikorra a kézirat fogalma megváltozott – hiszen ma már szinte minden szöveg számítógéppel készül – még inkább rendkívüli.

Parti Nagy Lajos

Milyen kép él bennünk a kéziratról? – tette fel a kérdést Parti Nagy.

Mit jelentenek ma korábbi korok kéziratai? Vajon miként maradnak fenn a ma élő, számítógéppel dolgozó szerzők „kéziratai” a jövő számára? Arany autográfjai felől megközelítve a kérdést azért is kivételesek az iratok, mert egy író, költő hagyatékának minden bizonnyal ezek a legszemélyesebb tárgyai: kézzel írott szellemi termékei, melyekből nemcsak az irodalmi alkotást ismerheti meg az olvasó, hanem a szerzőről számos információt is kaphat. Az autográfok státusza mára sokat változott. Arany korában arra szolgált, hogy a művet letisztázva tegye közzé. A saját, kézzel írott munkák mellett sokszor egy úgynevezett idegen kezű másolat is készült, melynek célja lehetett, hogy az irodalmi pályázatokra inkognitóban jelentkezhessen a szerző, de azt az egyszerű célt is szolgálta, hogy több példányban legyen elérhető a mű. Mivel ma már túlnyomó részt nem kézzel írnak a szerzők – erősítette meg Parti Nagy – a korabeli kéziratok értéke egyre nő, mi több műtárggyá válik.  Kortárs költők Arany Jánosról

Kerül-e vajon a jövőben bármilyen irat a könyvtárak, múzeumok gyűjteményébe a kortárs szerzőktől? – vetette fel a kérdést a költő. Amennyiben igen, milyen formában?

Az OSZK az Arany-emlékév kapcsán 200 kortárs költőt kért fel, hogy versben reflektáljon Arany költészetére. A beérkezett munkák közül 50 a 24 karát című kötetbe foglalva került az olvasóközönség elé. A művek azonban nemcsak gépelt, nyomtatott formában kerültek közlésre, hanem kézzel írt változatban is. A könyvtár munkatársai ugyanis arra kérték a szerzőket, hogy a munkák kéziratát is küldjék meg. Így 2017-ben egy olyan verseskötet látott napvilágot az OSZK Könyvkiadójának köszönhetően, mely egy eltűnőben lévő „műfajt” elevenít fel. Parti Nagy verse is olvasható a 24 karátban, rendhagyó tárlatvezetését ennek felolvasásával zárta.

24 karát - Kortárs költők versei Arany János születésének 200. évfordulójára

A verseket válogatta és szerkesztette: Visy Beatrix A kötetet tervezte: Vincze Judit OSZK, Budapest, 2017. A 24 karát játék és főhajtás a kortárs költők részéről, akik verset - köszöntőt, hommage-t, pastiche-t, parafrázist, balladát - küldtek az Országos Széchényi Könyvtár ünnepi felhívására, és műveiket kézírásos formában is eljuttatták a „Más csak levelenként kapja a borostyánt..."

Arany-kiállításunk november 25-ig látható a könyvtár nyitvatartási idejében.

A vers alatt folyttajuk beszámolónkat Molnár Krisztina Rita „szószövéséről”.

Parti Nagy Lajos: nyúgalomb

este van lombjanyúlt sodorja az ereszt
bőv a sár bőv a vér kushad minden küszöb
keskeny a hold nyájas ujjaveszett köröm
korlát és ereszték rikoltozva vigad
néha apadiglan néha rátöriglen
hol a nyiroksötét hol a szövegöröm
futja el az erek zörgő bokrait benn
mennél messzebbre foly annál inkább apad

este van hűvös van csillagos van
holt s élő hangyanánt elragadtatottan
mint tűgyári tűhegy úszkál a logoszban
nagy szénásszekerek álldogálnak ottan
levél és levélrés konglomerátuma
tömör és levegős selyemhernyóraktár
feketén bowlingat az eperfa lombja
fölött a magos ég valamennyi rögnek

lába kél és jönnek mennek mint a békák
éji bogármada baglyok denevérek
reggelig üresen vagy félig rakottan
kis fehér golflabdák szanaszép görögnek
zúgó galaxisok alatt fölött susog
bársonyos tejkefe szőre egy tehénnek
világ közepén egy felvont szájsarokban
édes búban lében állni elcsorogtan

de vajon ki zörget legbelül a sötét
arcredők hálója milyen halat kerít
mint messzi pisszoárt elnézi a sörét
állát és küszöbét elapadt merszeit
minden tamburáját mi valaha pendült
ül elálmosodik nekidűl a falnak
szemüvege koccan és most vagy soháját
elmenti egyenként nyúlfaroknyi pendrive

s ballag egy cica is ki az űri tejet
a nagy bowling pályán éppen nem veti meg
a pitvar derengő nem múló báli út
állítja fekteti derengő bábuit
tarol taroltatik ki végre elvegyül
s fájdalmául nyeri amit nyert élveül
bámul maga elé elönti mint olaj
valami nyúgalomb mélyvénás zúz öröm

lehúzza lámpáját lehúzza eléjük
hogy csak nekik essen csak nekik a fénye
magát kifaragja kenyérbélből értük
seperi a morzsát féltenyér sötétbe
s növekvén belátja milyen kicsinyek lett
lábbadó szemébe fényes porszemet tett
holmi kettőslátás hogy tán megszülethet
egy-egy szárnyat combot nyújt a kicsinyeknek

este van este van cikkan és dorombol
félsz remény belátás kútból és toronyból
társas villanyautók járják át a füstköd
bogárzó rétjeit volt mi volt volt mi nem
a pillamindenség fényes párnacsücskök
alszik érce férce belső centimérce
ha ki mire fölér nem ér fel semmivel
szépen szertehintik s átveszik a tücskök

„Szószövésre” invitálta látogatóinkat Molnár Krisztin Rita. A költői workshopon Arany János Toldi estéje kapcsán inspirálódtak a résztvevők, majd írták meg saját verseiket. A munkát egy körültekintő bevezető előzte meg, körüljárva Arany lírai és epikus költészetét, valamint azt az alapvető kérdést, hogy mitől válik egy szöveg verssé. A kérdésre – a közhiedelemmel ellentétben – nem azt a választ adták a résztvevők, hogy a rímektől lesz vers a vers, hanem a ritmusban látták a vers mibenlétének alapját, amit Molnár is megerősített. Ily módon javaslatára felező tizenkettesben írták meg verseiket a „szószövők”. Nemcsak amiatt, mert a Toldi estéje is ebben a verselésben íródott, hanem azért is, mert ez a ritmus gyermekkorunktól belénk ivódik. Számos klasszikus irodalmi mű mellett a szólásaink, közmondásaink nagy részét is felező tizenkettesben fogalmazzuk meg – tudtuk meg Molnártól.

Molnár Krisztina Rita

A saját versek gyorsan elkészültek, a résztvevők a Toldi estéjének hangulatát továbbgondolva elsősorban az elmúlás témakörét dolgozták fel szerzeményeikben. Készült sírfelirat, és a tél allegóriájaként is megfogalmazódott a téma. A versírásra vállalkozók egy-egy borostyánlevelet vihettek haza magukkal elismerésül költeményeikért. A borostyán utal Petőfi Aranyhoz írt versének soraira is, miszerint „Más csak levelenként kapja a borostyánt, / S neked rögtön egész koszorút kell adni.”

A Toldi estéje mellett szóba került az Őszikék versciklus és Arany lírai költészete is. Ennek a ciklusnak a megítélése sokat változott az idők során. Míg a kortársak az epikus költőt látták Aranyban, és negatívan illették lírai műveit, a későbbi korok méltatták élete utolsó szakaszának költeményeit. Molnár több verset is felolvasott az Őszikék ciklusból, majd az őszike, közismert nevén a kikerics növénynek is szentelt pár gondolatot. Arany költeményeivel összefüggésben főként a virág színének szimbolikáját emelte ki a költő. A lila – a katolikus egyház liturgiájából is ismerten – a bűnbánat színe. Bár az ilyen típusú ismeretek napjainkra megkoptak, Arany biztos tudatában volt a virág színének jelentésével.

Kortárs költők Arany Jánosról

A versek papírra vetése után minikrimit írtak a résztvevők, hiszen nehéz úgy beszélni Aranyról, hogy balladái ne kerüljenek szóba. Molnár egyik saját balladáját olvasta fel, melyet Arany stílusában írt. Ezt a történetet fogalmazták meg bűnügyi hírként a szószövés vendégei. Az Arany által használt műfajok áttekintése, majd gyakorlatba ültetése a résztvevő közönséget is interakcióba hozta. Bár évszázadok választanak el bennünket. Arany János korától és világától, gondolatai és költői nyelve a ma embere számára is számos aktuális témát nyújtanak. Ezt igazolta a szószövés is, melyen Arany műveit olvasva, azok által inspirálódva fogalmazhatták meg gondolataikat a programon résztvevők – a visszajelzések alapján sikerrel és megelégedéssel.

További képeink a rendezvényről:

Az Arany-emlékévhez kapcsolódó programjainkat október 27-én folytatjuk:

Őszi ARANYlás a képzőművészetben és az irodalomban

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr6713038248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása