Lipták Dorottya történészre, sajtótörténészre, a nemzeti könyvtár 2018-ban elhunyt munkatársára, kutatócsoport-vezetőjére emlékezve rendezett tudományos konferenciát június 12-én a Magyar Tudományos Akadémia Sajtótörténeti Munkabizottsága, az Országos Széchényi Könyvtár és az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központban tartott rendezvény megnyitóján Monok István főigazgató kiemelte, hogy könyvtárosként (is) mennyire egyetértett a tudományos kutató Lipták Dorottyával egy majdan megírandó magyar sajtótörténeti kézikönyv megalapozásának szükségességében.
Lipták Dorottya, a kötet szerkesztője, Révész Emese Kép sajtó, történelem (Res Libraria sorozat IV. kötet) című könyvének bemutatóján 2016. április 6-án az Országos Széchényi Könyvtárban (fotó: Karasz Lajos)
Gyáni Gábor, az MTA Történettudományi Intézetének kutatóprofesszora nyitóelőadásában az elit- és a tömegkultúra társadalomra gyakorolt hatásairól beszélt. Külön kitért a különböző társadalmi rétegek kultúrafogyasztási szokásaira, kiemelve a színházak és a kalendáriumok szerepét. Megjegyezte, hogy a tömeg- és az elitkultúra között megvan az átjárás lehetősége, de a fogalmak mind a mai napig nincsenek egyértelműen (és egymáshoz képest is) meghatározva.
Buzinkay Géza, az Eszterházy Károly Egyetem Bölcsészettudományi és Művészeti Karának professor emeritusa a karikatúráról mint a magyar politikai propaganda megszületéséről tartott vetített előadást. Hangsúlyozta, hogy a karikatúra propagandisztikus használata már a reformáció korában kialakult, de Magyarországon a Charivari‒Dongó volt az első olyan lap, amely 1848-ban különböző társadalmi osztályok szembenállásáról készült karikatúrát jelentetett meg.
Somorjai Szabolcs és Bárány Zsófia, az MTA‒-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport munkatársainak előadásai kapcsolódtak egymáshoz. Míg Somorjai Szabolcs az 1830-as évek országgyűlési sajtójának kérdéseiről, a nyomtatott tudósításokról és az országgyűlési naplókönyvekről beszélt, addig Bárány Zsófia A tömegtájékoztatás kezdetei a katolikus egyházban címmel tartott előadást.
Ecsedy Judit, az OSZK tudományos tanácsadója egy neves kiadó- és nyomdászcsalád munkásságát elevenítette fel előadásában. Mint kiemelte, a Trattner család egyik tagja udvari nyomdász lett, s Pesten is alapított műhelyt. A család pesti nyomdáját produktivitásban és az alkalmazottak számát tekintve csak a budai Királyi Magyar Egyetemi Nyomda előzte meg.
Balogh János Mátyás, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltárosa a dualizmus kori budapesti napilapok hirdetéseiről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a hirdetések (s velük együtt egy új piaci kereslet és bevételi forrás) megjelenése kulcsmozzanat volt a sajtó történetében. Az első hirdetésekre még bizonytalanul tekintettek, csak a századfordulóra változott meg a hozzáállás.
Révész Emese, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense gróf Széchenyi István populáris ábrázolásairól tartott – különböző művészi alkotások egymásra hatását is bemutató, számos művészettörténeti utalással gazdagított – vetített előadást, külön kiemelve „a legnagyobb magyar” halála után róla vagy hozzá kapcsolódóan megjelent ábrázolásokat.
A Magyar Tudományos Akadémia Sajtótörténeti Munkabizottsága, az Országos Széchényi Könyvtár és az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport által rendezett Lipták-konferencia 2019. június 12-én.
A konferenciát kerekasztal-beszélgetés zárta a populáris/tömegkultúra 19. századi történetének kutatásáról. A beszélgetésen – melyet Dede Franciska, az OSZK tudományos titkára, maga is 19. századi kutató vezetett – többek között a sajtó- és médiatörténetben folyamatosan visszatérő, megítélésbeli paradigmaváltás szükségességéről is szó esett. A beszélgetést Császtvay Tünde, az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa indította, aki a paradigmaváltásról szólva a tömegkultúra tudományban elfoglalt helyének, megítélésének változását hangsúlyozta. Szajbély Mihály, a Szegedi Tudományegyetem oktatója hozzáfűzte, hogy a sajtót korábban a magaskultúra terepének tekintették, és ez a megítélés csak a 19. század derekán kezdett változni. Boka László, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója azt emelte ki, hogy bár a 20. század elejére a magaskultúra vált követendő példává, a valóságban napi gyakorlat nem ezt mutatta, átfedések jelentek meg a magas- és a tömegkultúra között, s ezek kutatása igen fontos lehet, több tudományterület szempontjából is. Ő maga mindig is komparatív szemlélettel közelít ezekhez, s ma, amikor a kultúratudományos megközelítés olya fontossá vált, ez elengedhetetlen szempont. Sajnálatosnak tartotta ugyanakkor, hogy míg a kiegyezés koráig viszonylag teljes sajtóbibliográfiával rendelkezünk, azt ezt követő évtizedek – a sokszor joggal említett „aranykor” – sajtójáról, egészen a „hosszú” 19. század végéig, tehát az első világégés végéig, nem. Így egy kritikai kiadás ugyanabba a problémába ütközik, mint egy monográfia; nem tudja megmondani egyelőre, hogy pl. Bácskában a 19. század legvégén milyen lapok léteztek. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői reményüket fejezték ki, hogy a digitalizálás előbb-utóbb erre is megoldást jelenthet.
Sipos Balázs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának docense végül arról beszélt, hogy a paradigmaváltás számtalan módon elképzelhető, és előfordulnak olyan hivatások és életpályák, amelyek a magaskultúra világából vezetnek a populáris kultúra irányába. Ezek kutatása pedig az általa vezetett MTA Sajtótörténeti Bizottságának éppolyan fontos, mint a kerekasztal-beszélgetésben részt vevők által képviselt intézmények számára.
